Dr Osman Péter ismertetése
Akár gasztronómia, akár szépirodalom, vagy gazdaságtan - az Alinea Kiadó választásában mindig megbízhatunk, és sohasem csalódunk. Most egy különleges kötetet jelentetett meg, Krúdy Gyula műveiből készült válogatást.
Nagyon sokat veszít, aki Krúdy műveit nem ismeri, és igen valószínű, hogy mind kevesebben ismerik (sok másik nagy írónkkal egyetemben). Tény, hogy Krúdy finom-érzékletes elbeszélésmódja, az élet valóját hordozó apró részletek iránti érzékenysége elüt a ma mindinkább uralkodó stílustól, a minél egyszerűbben és gyorsabban elmondható és befogadható megfogalmazástól. Ő éppen azt mutatja meg, mennyi örömet kínálhat a részletek élvezete. „Gasztrohangulatoknál” maradva, a különbség nagyjában-egészében úgy érzékeltethető, mint szép komótosan, műértő odaadással kiélvezni egy gazdag húsleves minden cseppjét, és az azt követő tányérhús minden morzsáját, vagy röpke élvezettel befalni valami gyorsmenüt.
„Az egyszerűség a végső kifinomultság.” írta Leonardo da Vinci, minden idők egyik legnagyobb művész- és mérnökzsenije, Krúdy lebilincselő művészettel tudta ábrázolni a hétköznapi élet egyszerű örömeinek, s különösképpen a terített asztal kincseinek kifinomult élvezetét. Ez az összeállítás éppen ezzel különleges - ezen túlmenően pedig még azzal is, hogy egy, mindinkább a feledés homályába vesző világból ad megidézésre méltó, apró, igen egyszerű s ugyanakkor kifinomult életképeket, átélésre érdemes hangulatokat. Krúdytól tanulni lehet és tanulni kell: azt, hogy örüljünk a mának, élvezzük a pillanatot, ha akárcsak egy tál kellő gonddal elkészített étellel, egy kispörkölttel, vagy még inkább egy darabka finom sódarral kényeztet.
Harminchárom (emlékezetes szám! - OP) hosszabb-rövidebb írás sorakozik a kötetben, időutazásra visz, hajdani hangulatokat, ízléseket, köznapi és valahogy, a bennük rejlő örömmel mégis emelkedett élethelyzeteket idéz.
„1914-ben még kocsmaillat volt Magyarországon. - szól a Fogadó a régi világhoz c. novella. - Származott a kocsmaillat a különböző borjú- és marhapörköltöktől, amelyek paprikától pirosan, hagymától szagosan, frissen csapolt, aranyhajú, csipkefodros ser társaságában várták gábelfrüstökre az utazókat a legkisebb vendégfogadóban is.” Egy következő írás étvágygerjesztő alapossággal tárja elénk a gábli, azaz a gábelfrüstök sajátos világát.
„A legnagyobb urak foglalkoztak mindig a halfőzéssel, halvásárral, mert ott aztán igazán kell vigyázni, talán jobban, mint a baromfinál. Nem szabad akármilyen hitvány halat megvenni, mert ahol a hitvány hal, akad finom falat is.” (Farsangi és bőjti örömünk: a hal)
Nem is lenne igazi, s főként nem kerek e gyűjtemény, ha hiányozna belőle Krúdy talán legkarakteresebb ebbéli remeke, A pincér álma. Íme abból is egy apró részlet, a vendégek óhajaiból: „Ringlit!” „Sörbombát.” „Egyfogatút zaftban.” „Valami kis pörköltet, lehet nagyobbacska is, de csontos okvetlenül.” „Pájslit, Fridolinom, mert ég a gyomrom az éjszakától.” „Fagyos káposztát ennék olajjal, tojással, keménymaggal.” „Ha egy kis tormás hús akadna, Fridolin, tudja, amolyan füle, farka, lába, azt szívesen venném.”
S ízelítőül még néhány cím: ϴ A piac illata ϴ A böjtölés tudománya ϴ Újházi levese ϴ A pesti embereket meg kell tanítani enni! (Ebéd utáni beszélgetés a „fiatalabb Gundellel”, a békebelinél 50%-kal drágább étlapról) ϴ Disznóölés a Margitszigeten ϴ A húsvéti sódar titkai ϴ Előhang egy kispörkölthöz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése