2022. október 4., kedd

Bart Dániel: Az arany folyam - A sör életrajza

Corvina, 2022

Dr Osman Péter ismertetése

„Annyi a világ, amennyit beletöltesz” – minden idők egyik legostobább reklámja (szerintem!)

„Hogyan jutottunk el a kőkorsókban erjesztett árpalétől az india pale ale-ig, a sumér Ninkaszihoz írt ódától a tévéreklámokig? Mi köze a sörnek az azincourt-i csatához és a reformációhoz? Mit léptek a hollandok a Hansa-szövetség ellen, és hogyan győzte le a beer az ale-t? Mi az a gruit, és mit jelent a sörharag? Hogyan született a modern craft-beer? Bart Dániel sörtörténeti alapvetése izgalmas, mint egy történelmi krimi, alapos, mint egy gasztronómiai szakkönyv, finom humorral operál, mint egy elegáns angol nagyregény. Mégsem mondhatjuk, hogy letehetetlen: muszáj néha megszakítani az olvasását - pont annyi ideig, amíg az ember kiönti a sört a pohárba.” A Corvina ajánlójából (Kiemelések tőlem)

Húszezer évvel ezelőtt – Bart elbeszélése szerint – őseink a véletlennek köszönhetően „világraszóló felfedezést tettek. Ha a mézet vízzel keverik és kint hagyják a napon, hamar bódító ital lesz belőle, ami nem csak jóllakat, de a szellemet is felszabadítja. Megkóstolták a természet adta első sört – a méhsört, amit észak-európai utódaik még évezredekkel később is előszeretettel fogyasztanak majd.” (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, kiemelések tőlem.) Az ember pedig ott állt, kissé kapatosan, egy máig is bontakozó-gazdagodó új világ küszöbén: a sörök világáén. Óriási gazdagság szakadt ránk ezzel – legalább is a sörivókra, s szintúgy mindenkire, akik megélhetést találtak maguknak abban, hogy kielégítik mások sör iránti szomját.

Ha végighúzzuk az ujjunkat az európai sör történetén, akkor Európa kulturális érésének folyamatát simítjuk végig – annak az évezredeken át tartó epikus küzdelemnek a történetét, melynek során Európa különféle identitásai, vallásai és kultúrái végül – talán lehet ilyet mondani – összeolvadtak egy úgynevezett »európai kultúrává«”.

Sör és ember: együtt fejlődtek, ahogy az ember apránként kitanulta a »serital« készítésének bűvös mesterfogásait, felfedezte a sörök univerzumának „hihetetlen változatosságát és sokrétűségét, s máig is lenyűgözőnek találjuk azt a szellemi, technológiai és spirituális pályát, amit az ember leghűségesebb itala és tudatmódosítója bejárt mellettünk az elmúlt évezredekben. Ha csak nagy vonalakban végig akarjuk járni ezt az utat, akkor el kell fogadnunk, hogy a »sör« nem a mi kedvenc söreink szűk klubja, hanem széles folyam, ami a ködgomolyos ősidőkből hömpölyög elő az idők síkságára, és már akkor hatalmas, amikor először megpillantjuk i. e. 8–10 000 környékén Mezopotámiában, Egyiptomban vagy Kínában. Sörnek hívunk tehát minden erjesztett alkoholtartalmú italt, amit az emberiség valaha összekotyvasztott, és nem bor és nem párlat, és ebbe beletartozik az a darabos kenyérlé, amit először megismerünk az írott történelemből, s az északi népek mézből erjesztett itala, amiben se maláta, se komló nem volt. És beletartozik az ősmagyarok erjedt joghurtra emlékeztető kölessöre, a zuluk sűrű alkoholos cirokkásája, az aztékok nyállal erjesztett kukoricapempője ugyanúgy, ahogy a 10%-os, mahagóni csillogású, nemes apátsági dubbel is. És persze beletartozik az a pótanyagos, ízetlen és haszontalan folyadék, amit a huszonegyedik századi átlagfogyasztó kap a globális élelmiszeripartól.”

„A sör valamilyen formában évezredek óta hű társa az emberiség mindennapjainak, és ma is annyira magától értetődőnek vesszük a jelenlétét, hogy legtöbben egy pillanatra sem állunk meg, hogy elmerengjünk rajta. A sör homályos tükör, melyben első látásra fel sem ismerjük magunkat, de ha alaposabban megnézzük, akkor lassan feltárja az évezrednyi tudást, amit rólunk, emberekről felhalmozott. E könyv célja, hogy kézen fogja az olvasót és rávezesse a homályos tükör mögött induló, kanyargós útra.”

„Az alkoholt övező kultúra messze túlmutat az alkohol fogyasztását szabályozó kulturális szabályokon. Úgy fest, az alkoholkultúra fejlődésére két fő emberi törekvés fejti ki hatását. Az egyik szándék az alkoholfogyasztás veszélyeinek minimalizálása, a másik az alkohol nyújtotta spirituális erőforrások minél hatékonyabb kiaknázása. A kellemetlen rész tompítása, a kellemes rész erősítése.

A korai kultúrákat és sörkultúrákat vizsgálva nyilvánvaló, hogy az alkohol fogyasztása fontos spirituális szerepet kapott mindegyikben. A legtöbb eredetmítosz megegyezik abban, hogy a szent ital alapanyagát adó növényt, az elkészítési eljárást, a fermentáció csodáját az égiektől kapták, akik így akartak segíteni a földön élő embereknek. A természetfeletti mítoszokban gyökeredző sörök sokféleképp segítettek az embernek – lehetővé tették, hogy láthatatlan birodalmakban tegyenek utazásokat, hogy őseikkel vagy más túlvilági lényekkel kommunikálhassanak, és segítséget kérhessenek tőlük, hogy visszatérjenek a kultúrájukra jellemző tudás gyökereihez, megerősítve identitásukat.