Csiffáry Gabriella: Akiktől más lett a világ - Magyar találmányok, felfedezések és újítások

 Corvina Kiadó, 2023

Dr Osman Péter ismertetése

„Gyűjteményes kötetünk Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig 50 olyan zseniális találmányt és felfedezést mutat be, melyek hazánk szülötteihez kötődnek. Az egész világon ismerik ezeket az újításokat, melyek névadójuknak méltán szereztek hírnevet. Megmutatjuk azt is, hogy egy-egy kudarcba fulladt vagy sikeres vállalkozás mögött milyen emberi tényezők voltak. Alkotásaikon keresztül bepillanthatunk az életükbe:

– mik motiválták őket, hogyan dolgozták fel a sikereiket, kik segítették vagy gátolták a kutatásaikban, mi adott erőt nekik, ha kudarcot vallottak?” – Csiffáry előszavából (kiemelések tőlem). S onnan tovább: „A találmányok többsége nem egy ember nevéhez köthető, mivel mögötte egy egész kutató és tervező csapat működik. (Ez az innovációs fejlesztés természetéből következik! – OP) Példa erre az Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt. kutatólaboratóriuma, ahol nagyszerű kutató mérnökök dolgoztak, mint Bródy Imre, akinek a kriptonégőt, és Selényi Pál, akinek a fénymásoló ötletét köszönhetjük, ott végezte világhírű Hold-radar-kísérleteit Bay Zoltán is. Ugyanilyen legendás volt a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Rt., mely a villamosgép-gyártás bölcsőjének tekinthető. Gyors ütemű fejlődésében olyan kiváló mérnökök vettek részt, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, Zipernowsky Károly, Bánki Donát és Kandó Kálmán.”

„Szerepelnek olyan tudósok a kötetben, akinek a nevéhez több ismert találmány és szabadalom fűződik: Jedlik Ányos, Bláthy Ottó Titusz, Bánki Donát, Eötvös Loránd és Kármán Tódor ékes példa erre. („Tudósok” – itt csak azt jelenti, hogy komoly elméleti munkásságuk mellett hoztak létre kimagasló gyakorlati értékű találmányt, azt eredményező új tudományos vagy szakmai felismerést. Ez az itt felsoroltak mindegyikére ráillik. – OP)

Csiffáry Gabriella olyan hivatást űz, amely a gyémántbányászathoz hasonlítható. Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosaként – óriási dokumentum-anyagot feldolgozva – „több évtizede kutatja és publikálja a magyar szellemi élet jeles képviselőinek írásos emlékeit. Eddig megjelent tizenhat kötetének történeti forrásanyaga jórészt közgyűjteményekben lévő hagyatékokból és feltáratlan kéziratos anyagokból került ki.”(A Corvina ismertetőjéből.) Itt így szól erről: „Hogy ki volt vagy ki lehetett egy találmány értelmi szerzője, hosszas kutatást igényel. Több magyar és külföldi közgyűjteményben (levéltár, múzeum, kézirattár, magángyűjtemény, családi hagyatékok stb.) végeztünk kutatást, hogy eredeti dokumentumok segítségével rávilágítsunk a találmányok eredetére és keletkezésük körülményeire. Kutatásainkban segítségünkre voltak a hazai és külföldi szabadalmi hivataloknál bejelentett és oltalom alá került találmányok adatai.” és „Kötetünk mind a kutatók, mind pedig a magyar művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók számára sok új és értékes információt tartalmaz.”

A feltalálókat négy részbe sorolja:

·                 Akik gyógyítottak

·                 Akik legyőzték a távolságot az égben

·                 És akik legyőzték a földön

·                 Akik a világűrt uralták

·                 És akik a föld alatti világot uralták

·                 Akik megszelídítették számunkra az energiát

Egy igazgyöngy-sor a közülük kiragadott, talán kevésbé ismert nevekből ill. találmányokból: Ø Bárány Róbert, az emberi fül kutatója Ø Detre László, az antigének felfedezője Ø Hell Miksa csillagai Ø Verancsics Faustus repülő embere Ø Schwarz Dávid kormányozható léghajója Ø Némethy Emil sárkányrepülője Ø Ganz Ábrahám kéregöntésű vonatkereke Ø Galamb József Ford T-modellje Ø Járay Pál áramvonalas autója Ø Gothard Jenő, a csillagászati fényképezés úttörője Ø Hell József Károly bányagépei Ø Csanda Ferenc földbe látó készüléke Ø Wigner Jenő, a világ első nukleáris mérnöke Ø Teller Ede biztonságos atomrektorai Ø Oláh György alternatív energiaforrása.

John Hughes-Wilson ezredes: A katasztrófa küszöbén - Az atomenergia tragikus törté-nete Marie Curie-től Fukusimáig

Corvina Kiadó, 2023

Dr Osman Péter ismertetése

Erről szól: „Számtalan ’nukleáris’ témájú kiadvány létezik már, de többségük szerzője csak egy-egy problémára összpontosított. Már egy futólagos áttekintés is elég volt ahhoz, hogy rádöbbenjek: sokkal több ilyen incidens történt, mint ahány bekerült a köztudatba. Minél mélyebbre merültem a témában, annál egyértelműbben kirajzolódott előttem a hanyagságból és olykor vérlázító szakmai inkompetencia miatt bekövetkezett nukleáris balesetek hosszú éveken át elhallgatott története. Olyan hátborzongató felismerésekre jutottam közben, amelyek valósággal sokkoltak.” (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, kiemelések tőlem.)

„Ez a könyv a téma iránti szakmai érdeklődésem kvintesszenciája, amihez mélyreható kutatás társult arról, hogy mi történt valójában az emberiség veszélyes nukleáris ’játékszerei’-vel, fegyverekkel és békés céllal épített atome rőművekkel egyaránt. Ezek mindegyike igen nagy veszély hordoz magában; ráadásul mi, emberek számos súlyos hibát és mulasztást követtünk már el eddig is. Ez a kötet tényfeltáró mű, de egyúttal figyelmeztetésként is szolgál.” – a szerző Előszavából. („Figyelmeztetésül” – ki/k/nek? – OP)

Hughes-Wilson így folytatja: „Hiába érezzük megterhelőnek már azt is, hogy gondolkodjunk erről, nem tehetünk úgy, mintha sohasem következhetne be egy súlyos atombaleset. A nukleáris katasztrófák a valóság részei, ezért fontos tisztában lennünk a következményeikkel, ha reálisan fel akarjuk mérni az atomfegyverek valós veszélyeit, legyen szó akár fanatikus terroristák vagy egy ’lator állam’ által végrehajtott merényletről, avagy közönséges balesetről – amire túlságosan is gyakran volt példa az utóbbi időben. Bár egyelőre sikerült elkerülnünk az atomháború kitörését, számos olyan incidensről van tudomásunk, amely komoly aggodalomra ad okot. Ilyen példákat fogok bemutatni ebben a kötetben is.” A könyv 2021-ben jelent meg, addig kétszer került a világ az atomháború szélére: a kubai rakétaválságban és, ahogy a szerző közvetlen tapasztalatként elmondja, az 1983-as Able Archer hadgyakorlat idején. Ukrajna a könyvben még ’csak’ Csernobil okán szerepel.

„Szembe kell néznünk egyrészt a nukleáris hadviselés veszélyeivel – amelyek egyre reálisabbak az idő előrehaladtával –, másrészt a polgári célú atomerőművek kockázataival is: az ilyen létesítményekben túlságosan gyakran alakultak ki vészhelyzetek az első, még jóval az atombomba kifejlesztése előtt történt nukleáris baleset óta.” („Túlságosan” – mihez képest? – OP)

Nukleáris veszélyek: A szerző világossá teszi: „súlyos, reális veszély”, hogy terroristák használnak a gerilla-hadviselésükhöz nukleáris romboló eszközöket, ám „Egy pusztító nukleáris baleset bekövetkezésének valószínűsége azonban még ennél is lényegesen nagyobb. A halálos eszközöket ugyanis emberek ellenőrzik és kezelik, márpedig hibázni mindannyian hajlamosak vagyunk. Egy az 1986-os csernobili katasztrófához hasonló előfordulásának sokkal nagyobb az esélye, mint egy atomháború kitörésének, vagy akár egy nukleáris terrorcselekménynek.”

Igen, az atomenergia alattomosan is tud ölni – így indul ez az áttekintés Marie Curie-vel. Amikor pedig fegyverré tették: „1945. július 16-án az amerikai hadsereg a Manhattan-terv keretében felrobbantott egy kísérleti fegyvert. A kísérletet megfigyelő tudósok közül kevesen tudták, milyen hatalmas erejű lesz a robbanás, sőt voltak, akik abban is kételkedtek, hogy bekövetkezik-e a detonáció. Amikor bekövetkezett a hatóerejét 18,6 kilotonnásnak mérték. A bomba megmutatta az atom elképesztő erejét. A lökéshullám moraja még 160 kilométerrel odébb is hallható volt, a gombafelhő pedig 12 kilométer magasságig emelkedett.

Oppenheimer később így idézte fel a történteket: »Tudtuk, hogy a világ soha többé nem lesz már ugyanolyan. Néhányan nevettek, mások sírtak. A többség azonban hallgatásba burkolózott. A hinduizmus szent könyve, a Bhagavad-gítá sorai jutottak eszembe: Visnu… felveszi többkarú, isteni alakját, majd azt mondja: Én lettem a halál, a világok pusztítója. Azt hiszem, ilyen vagy olyan formában, de mindannyian erre gondoltunk akkor.«”

A Corvina és szintúgy a Google Boks Ajánlójából: „E könyv történeti megközelítésű figyelmeztetés a jelen számára. Felhívás, hogy kapjuk fel a fejünk, figyeljünk oda, és tudatosítsuk magunkban: a nukleáris katasztrófa nagyon is valós veszély. Aktuális és fontos könyv, hiszen a bolygónk jövője mindannyiunk ügye.” Olvasmánynak ez így kevés lenne – a könyv viszont minden nézőpontból nagyon is érdekes, életközeli és tanulságos. Különlegességekkel is szolgál, mint pl. szovjet víztározó építés atombombával, s mindezt olykor a szerző csípős leírásai, szavai is színesítik.

Egy megjegyzés ide kívánkozik. A szerző áttekintése az érem egyik oldala. A másik, hogy energia nélkül nem tudunk meglenni, s amióta a fogyasztói társadalomból átvittek a pazarlóiba, az energiából is még mindegyre több kell. Kérdés, az atomenergia felhasználásának kizárása esetén mi olyannal tudjuk fedezni az energiaszükségletünket, ami kevésbé kockázatos, kellően környezetbarát, és biztosítani lehet vele a kielégítő mértékű, megbízhatóságú, és mindig rendelkezésre álló energiaellátást?