D. R. McElroy: A világ szimbólumai - Több mint 1000 vizuális jel értelmezése

 Kossuth Kiadó, 2021

 Dr Osman Péter ismertetése

E könyvből rádöbbenünk, milyen nélkülözhetetlenek a szimbólumok mindannyiunk életében.

„Az igazság nem meztelenül jött a világba, hanem szavakban és képekben öltött alakot. Más úton földi halandó nem láthatja azt.” (Szent Fülöp Evangéliuma [apokrif] – OP) Valóban, minden információt érzékszerveink útján fogadunk be, s így kapnak szerepet a szimbólumok is, mint vizuális jelek meghatározott információk felidézésére. Felidézés, nem megjelenítés: ha nem ismerjük a szimbólum jelentését, az nem mond nekünk semmit, ha nem elég jól ismerjük, félreérthetjük. A szimbólumok kultúrkörökhöz tartoznak, ezért a megértésükhöz gyakran ismerni kell az értelmezési tartományukat. McElroy is hoz példát arra, hogy ugyanaz a szimbólum eltérő kultúrkörben nagyon mást jelent.

A szimbólumok alkalmazása gyorsabbá, hatékonyabbá tehetik a kommunikációt, amely nélkülük esetenként nem is tudna működni. Klasszikus példák a régi időkből a hajók üzenetváltása zászlójelekkel, a szemaforos hírközlő láncok, ma pedig a számítógépek, okostelefonok és társaik ikonjai: a működtetési menük vagy épp az alkalmazások kezelésének szimbólumai, és erősen nehézkes lenne helyettük szöveggel előadni azt, amit az ikon jelent. McElroy szavaival: „A jelek és jelképek naponta látnak el bennünket adatokkal. (Igazából sokkal sűrűbben is, akár folyamatosan, ha valami olyat teszünk. – OP) Magától értetődőnek vesszük őket, ám képzeljük csak el, milyen lenne az élet nélkülük. A világot beterítenék a hirdetőtáblák, betűről betűre rágva a szánkba, amit tudnunk kell. Képzeljük csak el a közlekedést irány‑ és útmutatás, sőt stoptábla vagy piros lámpa nélkül.” (Forrásmegadás nélküli idéztek a könyvből, kiemelések tőlem.) S minél inkább egy faluvá nő össze a világ, annál fontosabbakká válnak azok a szimbólumok, amelyek mindenütt ugyanazt jelentik, s így a helyi nyelv ismerete nélkül is tökéletes tájékoztatást adnak.

Érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy az állatvilágból kiemelkedett embernek milyen korán kialakult, fontos képessége volt a szimbólumok használata, ami sokat adott közösségeik működéséhez. A későbbiekben is szimbólumok vitték a kommunikációt az írástudatlanoknak, másrészt ’titkos nyelvként’ is szolgáltak bizonyos körök, tudományok beavatottjainak, a közösségük előkelő zártságának kifejezését is szolgálta. Szimbólumaik megismerésével sokszor alig ismert világok, vagy épp igencsak meglepő jelentések tárulnak fel előttünk.

A Kossuth Kiadó ajánlójából idézve:”Az ember az ősi barlangrajzok és a középkori alkímia bűvös jelképei óta használja a szimbólumokat történetek elmondására, bonyolult és elvont fogalmak kifejezésére. Korunk szimbólumaival életünk minden területén találkozhatunk a közlekedési tábláktól a rendfokozati jelzéseken és a figyelmeztető ábrákon át a vallási motívumokig, a hangjegyekig és a központozási jelekig.

A világ szimbólumai tematikus fejezetekbe sorolja világunk több mint ezer ikonját, glifáját, jelzését és jelképét, hogy feltárja elfelejtett eredetüket, titkos üzenetüket és változó értelmezésüket a századok során.”

A Goodreads ezzel ajánlja a kötetet: „Átfogó gyűjteménye írásos és kulturális szimbólumoknak, állatoktól, eszközöktől, formákon, színeken, növényeken és testrészeken át vallási és asztrológiai szimbólumokig, hangulatjelekig, emotikonokig és gesztusokig, a források széles köréből vett történelmi tényekkel gazdagítva. Tanuljunk meg mindent a szimbólumokról és jelekről, amelyek körülvesznek bennünket, és szerepükről világunk gazdag történelmében.”

A kötet, mondandójának megfelelően, igen gazdag képanyagot sorakoztat fel. Találomra felütve, a Kelta jelképek közül, a Walesi szimbólumokból: Ø A Vörös Sárkány, Wales ősi szimbóluma; A póréhagyma a Walesi Gárda jelképe; a sárga nárcisz Wales nemzeti virága; kelta rúnaszimbólumok.

A tartalomjegyzék 20 fejezete rengeteg, a gondolkodás igen sok területét érintő témakört fog át.

Tárgyköreiből: Ø Alkímia Ø Ősi és modern civilizációk – egyebek közt a kínai kandzsik és a híres-hírhedt tarot szimbólumai Ø Asztrológia Ø Kémia – a periódusos rendszerrel és annak jelöléseivel Ø Számítógép Ø Pénz – pénznemek jelölései a világ minden tájáról Ø Ideogrammák Ø Nyelvek Ø A gyártótól a felhasználóig – üzemszervezési szimbólumok; használati utasítások szimbólumai Ø Gyógyítás Ø Katonaság (a szimbólumok itt meghatározó jelentőségű szervezeti információkat közölnek – OP) Ø Zene Ø Mitológia Ø A mindennapok jelbeszéde Ø Vallás Ø Biológiai és társadalmi nem – genderszimbólumok a történelemben; modern genderjelképek (pl. demifiú és demilány – OP) Ø Közlekedés és szállítás Ø Irás és központozás.

Végigolvasni óriási, ezerszínű kulturális kaland!

 

Ian Kershaw: A pokolba és vissza – Európa 1914–1949

Kossuth Kiadó, 2021

Dr Osman Péter ismertetése

„Amit az Olvasó most a kezében tart, az első kötete az Európa történetét 1914-től napjainkig tárgyaló kétkötetes vállalkozásnak. Az összes könyv közül, amelybe eddig belefogtam, messze ez jelentette a legnagyobb kihívást. A közelmúlt elképesztően bonyolult problémák sokaságát tartalmazza.” – ezzel indítja Kershaw az előszavát. (Kiemelések mindenütt tőlem.) Róla, a világhírű Penguin kiadótól idézve „Az Egyesült Királyság egyik legkiemelkedőbb történésze.” Mind a Goodreads, mind a Wikipedia hosszan sorolják rangos bel‑ és külföldi kitüntetéseit.

A Kossuth ajánlója remekül jellemzi a könyvet: „A 20. század első fele Európa katasztrófákkal átszőtt korszaka, az emberiség történetének példátlanul erőszakos, drámai és egyúttal lebilincselő időszaka. Ian Kershaw kötete átfogó tudósítást ad a történelem e sűrű szövésű periódusáról, az I. világháború kitörését megelőző időszaktól kezdve Hitler felemelkedésén keresztül a II. világháborút követő európai hatalmi berendezkedés sajátosságaiig. Bemutatja a történelemformáló karaktereket és a háborúk erőszakos sokkhatását az európai társadalmak történetére. A metszően pontos, brilliánsan megírt mű bepillantást enged az európai történelem viharos korszakába, amely máig hatóan alakította nemcsak a kontinens, hanem az egész világ történetét is.”

„Természetesen nem létezik egyetlen üdvözítő út Európa huszadik századi történelmének megközelítéséhez” – írja Kershaw. Valóban, a történész a megismerhető tények alapján következtetéseket kínál. Christopher Clark neves cambridge-i történészprofesszor az Alvajárók - Hogyan menetelt háborúba 1914-ben Európa c. könyvében (Park Könyvkiadó, 2015, Hírlevél 2015/21. sz.) arról szól, hogy „egyetlen nemzet sem akarta a háborút, hanem mindegyikük alvajáróként ment bele”. Kershaw tétele viszont ugyanerről: „Bár a legtöbb döntéshozó őszintén remélte, hogy a háború elkerülhető, minden fejetlenség, tétovázás, pusztulást jósló jövendölés, és az utolsó percben érzett ijedtség ellenére, amikor elérkezett a döntés pillanata, a háború akarása többet nyomott a mérlegen, mint a békevágy. Európa vezetői tágra nyitott szemmel közeledtek a háború lehetőségéhez.” (Innentől idézetek a könyvből.) Roppant karakteres mondatok. Jól mutatják Kershaw kellemesen gördülékeny stílusát, ami nagyban megkönnyíti a súlyos mondandó követését. Remekül megragadják, milyen volt Európa az első világháború küszöbén – erről és az ide vezető útról természetesen részletes körképet és elemzést kapunk –, s ráérzünk, hogy lényegében hasonló megy majd végbe negyedszázaddal később is.

Műve kiemelkedően érdekes és tanulságos olvasmány e sűrű és végzetes kor és a benne történtek megismeréséhez. Rengeteg megvilágító részlettel szolgál. Kettőt kiragadva: Ø Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról: „Éppenséggel nem tartozott a szláv nemzeti kisebbségek ellenségei közé, több jogot akart adni »a délszlávoknak«, hogy így stabilizálja a birodalmat. Csakhogy a szerb radikálisok pontosan ezt a jövőbeli lehetőséget tartották a szerb nacionalista törekvéseket veszélyeztető tényezőnek.” – magyarán, útjában állt a ’minél rosszabb, annál jobb’ mozgósító stratégiának. Ø A Szovjetunió jelentős segítséget adott Németország illegális újra-felfegyverkezéséhez, a németekre mért szigorú korlátozások kijátszásához.

A sok meglepetés egyike lehet az is, milyen ’aranykort’ élt Európa az első világháború előtt. „Minden belső megosztottsága és nemzeti rivalizálása ellenére az összefonódott, globális nemzetközi kapitalista gazdaság részeként az összes állam részt vett az áru és a tőke akadálytalan áramlásában.”

„A könyv minden részletébe nagy gonddal igyekeztem beledolgozni a kortársak személyes élményeit, hogy érzékeltessem, milyen volt átélni a korszakot, amely időben olyan közeli, jellegében mégis különbözik a mai Európától.” Közeli? A korszak történelmében nagyjából járatosak is rengeteg új információt találnak benne a történtekről, az azokat alakító szereplőkről, erőkről, viszonyokról. „Amiről itt szó van, az nem kevesebb, mint azok a meghatározó jelentőségű erők, amelyek a földrész történetét formálták egészében, vagy legalábbis alkotórészei többségében.”

Ismernünk e kort pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy érthessük a magunkét, mivel ez szó szerint a velünk, és sokban bennünk élő múlt. Talán egyetlen más korszak sem határozta meg ennyire az utána következőket: az első világháborúból és annak lezárásából szinte kényszerpályán következett a második, e világégés hatásai és következményei pedig máig is sokban meghatározóak.

Egy kérdés követel még mindenképp hangot: Helytálló-e a cím utolsó szava? Érdekes lesz látni, mit ír erről Kershaw a második részben, amely magyarul jövőre jön a Kossuthnál.