Király Levente (szerk.): Petőfi megmondja - Részletek Petőfi Sándor prózai műveiből

 Corvina Kiadó, 2023

Dr Osman Péter ismertetése

„Petőfi a valaha volt legnagyobb magyar költő, akinek életműve és élete elválaszthatatlanul összeforrt a magyarul beszélő emberek közösségével, azaz a magyar nemzettel. És minél többet mutatunk meg belőle, annál élőbb lesz. Rengeteg hangon meg tudott szólalni, az emelkedettől a frivolig, a szívszaggatóan romantikustól a néha egészen előre mutatóan modernig. Egész életműve – és életrajza is – azt igazolja: nem sokáig érdemes élni, hanem sokat.”

(Király Levente remek bevezető esszéjéből, kiemelések tőlem. S abból folytatjuk – OP)

„Már az eleve csúcsformájában lévő irodalmunkba robbant be, és nem mellesleg senki, sem előtte, sem utána, ilyen nagy hatású költészeti nyelvújítást nem csinált, mint ő. A János vitéz nemzedékek kedvenc olvasmánya volt, a Nemzeti dal és a forradalom elképzelhetetlenek egymás nélkül. A lírában még évtizedekig petőfiül gondolkodtak, petőfisen fogalmaztak. Ahogyan pedig a költő (vagyis: A Költő) szerepét a társadalomban megvalósította, az legalább másfél évszázadon át érvényben maradt, annak ellenére, hogy soha senki még csak meg sem tudta közelíteni közéleti hatását. Sokan talán még mindig úgy gondolják: egy költőnek korán meg kell halnia, előtte illik nyomorognia, és gyújtó hangú verssel az ajkán kell forradalmat kirobbantania.

Következetes és hatásos közéleti tevékenységet végez – ma úgy mondanánk: tematizálja a politikai teret mint sztárművész influenszer. Az 1848-as forradalom egyik főszereplője, később azonban radikalitása és tapasztalatlansága miatt elbukik az országgyűlési képviselő-választáson. Beáll a szabadságharcosok közé, és megvalósul, amit meg is jövendölt: »ott essem el én, a harc mezején«. Így ő lett a magyar szabadságért folytatott küzdelmek mártírja az aradi vértanúkkal egyetemben. És hogy még nagyobbra nőjön a legendája: holtteste sohasem kerül elő, ezért évtizedekig élt a titkos remény: hátha csak bujkál valahol, hátha csak orosz fogságba esett, s nemsokára visszatér…”

„Egy fiatal nemzet fiatal zsenije volt – folytatja Király –. Azóta tapasztaltabbak lettünk, egy kicsit tán bölcsebbek, de sokkal-sokkal cinikusabbak, megkeseredettebbek és szomorúbbak is. Ki tudja, leszünk-e még valaha is olyan frissek, életerősek, vidámak és boldogok, mint Petőfi Sándor 1848 kitüntetett pillanataiban? Titkon talán mind ezt reméljük, legalább egy kicsit.” S ki tudja, a nemzet szupernóvájának erőszakos kioltása után (bocsánat a tudományos képzavarért! – OP) hogy bírta volna Petőfi elviselni a rákövetkezőket, nem vált volna-e ő is sokkal‑sokkal cinikusabbá, megkeseredettebbé, lángját vesztetté? Így nézve, korai halála talán a sors ajándéka is lehetett. Olyan hőfokon lángolt sokoldalú tehetsége, szilaj temperamentuma, bénító konvenciókat harsányan elutasító természete, hogy emléke ragyogását így nem tompítja a korosodással járó lehiggadás. Önzés, de talán jobb, hogy ilyen kép nem maradt ránk róla! Óriási veszteség, hogy sok további remeklésétől estünk így el, de csorbítatlanul megmarad a szupernóva tündöklése.

„Ez a könyv nem a költő Petőfivel foglalkozik, hanem a levélíró, az útinaplót jegyző és a nyilvánossághoz forduló közírót mutatja be. Aki a pesti polgári közeg számára is szokatlanul szabadszájú volt: igen cifrán káromkodott, sőt még leveleiben is leír olyan szavakat, amelyeket az illemtudó kiadások rendre kipontoztak. Aki olyan mesterien tudott pénzt kunyerálni, hogy a kölcsönadó azt érezhette, ő van megtisztelve, hogy kisegítheti Sándor büdzséjét. Aki aztán ezeket a kölcsönöket nem mindig fizette vissza, de igen kreatívan meg tudta magyarázni, miért van nála jobb helyen a pénz. Akinek fergeteges humora volt, tessék csak elolvasni az úti jegyzeteit (mindkettő csorbítatlanul szerepel e könyvben) vagy az Arany Jánossal folytatott levelezését (néhány Petőfi-levél olvasható itt is). Aki ugyanis azt gondolná, a magyar romantika két állócsillaga sótlan figurák, afféle karót nyelt félistenek voltak, a levelekből láthatja majd: mint két viháncoló kamasz ugratták egymást, bolondoztak, és közben elképesztően kreatívan használták a magyar (és a latin, az angol, a német, a francia) nyelvet.”

Az őszintén, természetesen laza Petőfi egyik Aranyhoz írt korai levele nyitányának tükrében: „Lelkem Aranyom! Nem veszed tán rossz neven, ha elhagyom az önözést. Én olyan ember vagyok, hogy, amely házba bemegyek, szeretem magamat hanyatt vágni a ládán… miután tehát nálad bekopogtattam, s te ajtót nyitottál: megengeded, hogy egész kényelmemet használjam, annyival inkább, mert már barátomnak neveztelek s te engemet viszont, és én, részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelmében használni, s remélem, te sem így alkalmaztad reám. Igaz, hogy ismernünk kell annak jellemét, kit barátunknak választunk; de hiszen, gondoltam, te az enyémet már ismerheted munkáimból, valamint én kiismertem a tiedet Toldidból. Aki ily dicsően festette a gyermeki szeretetet, annak magának is jó fiúnak kell vagy kellett lennie, s aki jó fiú, az nem lehet rossz ember, az szép, tiszta, nemes lélek. Ilyennek tartalak téged, s ezért neveztelek mingyárt barátomnak.”

Egy válogatás, amelyre a legcsekélyebb minősítés, hogy remek!

 

Guido Tonelli: Idő - Khronosz megölésének álma

Corvina Kiadó, 2023

Dr Osman Péter ismertetése

„Az energiával bújócskázó idő nélkül nem lennénk itt, hogy elmeséljük ezt a történetet”

(Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, nyitó idézőjeltől záróig, bekezdéseken is át. Kiemelések tőlem. – OP)

Fura dolog az idő. „Van egy híres mondás, amelyet a The New York Times Albert Einsteinnek tulajdonított, bár arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy az valaha is valóban elhangzott volna az ő szájából. »Ülj két órán át egy gyönyörű lány társaságában, és úgy fog tűnni, mintha egy perc telt volna el. De ha akár csak egy percig is a forró kályha tetején ülsz, az olyan lesz, mintha két óra telt volna el. Ez a relativitás.« Valójában persze mindennek semmi köze sincs az időszemléletünket gyökeresen megváltoztató elmélethez.”

Tonelli részecskefizikus, a Pisai Egyetem fizikaprofesszora. Olaszországban magas állami kitüntetések birtokosa. Olaszul és más nyelveken számos, nagy sikert aratott tudományos-ismeretterjesztő könyve jelent meg. Magyarul ez a második kötete. Előtte a Genezis– A világegyetem születése hét napban elbeszélve c. műve jelent meg a Corvina Kiadónál (2021. –Magyar Innovációs Szövetség Hírlevél –2022/9. sz.)

A Corvina ajánlójából: „Megölhetjük-e Khronoszt, azaz megállíthatjuk-e valaha is az idő feltartóztathatatlan sodrását? Az idő nem elvont fogalom, hanem anyagi szubsztancia: elfoglalja az egész világegyetemet, deformálódik, rezeg, hullámzik. Viharos volt a születése, nem szokványos a fejlődése. De akkor most halad előre vagy áll? Létezik vagy sem? Hogyan mérhető? Hogyan lassítja le a gravitáció? Hogyan állítják meg a fekete lyukak? És mi, emberek, megvagyunk-e nélküle? [Kozmikus világunkban] a mi időnk szabályos ritmusa átadja helyét a turbulenciának, a kaotikus jelenségeknek és a felfoghatatlan méretű katasztrófáknak. Ha a végtelenül kis léptékek világában járunk, a kronológia fogalma, az idő egymásutánisága értelmét veszti. Ezekre az örök és sokszor felfoghatatlanul rejtélyes kérdésekre keresi a választ Guido Tonelli olasz fizikus a tudomány mai állásával alátámasztott, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan megírt könyvében.”

A Societá Italiana di Fisica hosszú recenziót közöl a könyvről. (https://www.sif.it/riviste/sif/sag/recensioni/tonelli2) Tonellit a kísérleti részecskefizika nemzetközi hírű kutatójának, s nagyon értékes tudományos ismeretterjesztőnek nevezi, kiemelve, hogy e műve is ezt tanúsítja. Vázolja, milyen megbabonázó utazásokra visz a könyve, „amelyeken lebilincselő és tiszteletet parancsoló módon kísér végig Tonelli”, s ezek során közelebb kerülünk az idő különös természetéhez, és sokarcú megjelenéséhez az emberi gondolkodásban, s a művészeti alkotásokban.

A Goodreads így zárja a könyv témaköreit vázoló recenzióját: „Ahhoz, hogy vállalkozzunk erre a rendkívüli élményre [bekalandozni mindezt Tonellivel – OP], szükségünk lesz a logikára, szintúgy a fantáziára, valamint a tudományra és a filozófiára, hogy lássuk a bizarr viszonyt, amely az időt az energiához köti, a tömeghez és a gravitációhoz. Tonelli végigvezet a kacskaringós úton a világok megértéséhez, amelyeket a relativitás hatásai uralnak, ahol létezik egy jövő, amely a múlt előtt érkezik, sőt azt létrehozza. Egy utazás, amelyen az ember megtanulja meghallani a saját belső időnk ritmusát, hogy érezzük a sebességet és a bizonytalanságot, a várakozást és a gyorsulást, amelyek megváltoztatják az idő dimenzióit az emlékeink és a várakozásaink mentén.”

Szóljon innen Tonelli: „Együtt fogjuk megismerni az idő hosszú történetét, őrületes születését és különös fejlődését. Képzeletben olyan rémisztő helyekre fogunk utazni, ahol megáll az idő, és álmélkodva fogjuk felfedezni, mennyire szoros a kapcsolat az idő és az energia között. Olyannyira különleges ez a kapcsolat, hogy a vákuumból képes volt egy csodás anyagi világ megszületését előidézni.” (A vákuumból? Ez érdekes lesz! – OP)

Ez a szó minden értelmében óriási kaland Tonellivel nemcsak az idő elméleti fizikai és filozófiai megközelítéseiről szól, igen széles körben és színesen köti hozzá a kultúrát, a művészetek alkotásait is. Indít pl. Delft városával és a 17. századi festőóriás Jan) Vermeer-rel, és az ő sorsához köt egy alapvető jelentőségű kérdést: „Elképzelhető-e egy, a múltat megváltoztató, mai cselekedet?” Tíz fejezetében az ógörög mitológiától eljutunk a „sosem halott” Drakula gróf (Nosferatu) sokszor újjáélesztett rémtörténetéig. Szerepeltetését Tonelli így magyarázza: „A »sosem halott« legendájához hasonlóan az idő is mintha szakadatlanul feltámadna. Újra meg újra előbukkan a koporsóból, és továbbra is itt csavarog közöttünk, szétzúz minden illúziót, és meghiúsít minden arra irányuló kísérletet, hogy megöljék és egyszer s mindenkorra eltemessék.”

Tonelli végig, mindenben nemcsak lebilincselő előadó, hanem tényleg remekül magyaráz, Képes a szinte lehetetlenre is: még az idő visszafordíthatatlanságában kulcsszerepet játszó entrópiára is mindenki számára könnyen érthető magyarázatot ad. Nagyon érdemes, bejárni vele ezt a felfedezőutat!

Zárszavában pedig a nagy csavar: „Az idő mélyebb értelmére vonatkozó kérdés továbbra is megválaszolatlan. Pillanatnyilag senki sem tudja megmondani, eljön-e valaha is az az idő, amikor a tudománynak már nem lesz szüksége az időre.”

 

Woo-kyoung Ahn: Agyszerviz – Gondolkodási hibáink felismeréséhez és kiküszöböléséhez

Corvina Kiadó, 2023

Dr Osman Péter ismertetése

Agyunkban hihetetlenül bonyolult szoftver fut – az elménk – és vezérli, jól-rosszul a gondolkodásunkat, cselekvéseinket, magatartásunkat, egész létünket. Szó szerint meghatározó probléma, hogy ugyanezzel az elménkkel kellene felismernünk és kiküszöbölnünk annak hibás, téves működését. Mi rosszabb, az idáig vezető fejlődési út elménket egyáltalán nem készítette fel arra, hogy zavartalanul működjék a világból mind sűrűbben és agresszívebben rázúduló hatások és információk közepette. Mindez „gondolkodási hibákra” vezethet, melyeket a leggyakrabban úgy követünk el, hogy nem is tudunk erről. Ahn könyve abban segíthet, hogy többet ismerjünk fel és védjünk ki ebből.

A könyv mondandója: Ahn felveti az alapkérdést, „Javíthat-e az emberek életén a kognitív pszichológia?” „A következő, nagyjából harminc év során olyan problémákon dolgozom, amelyeknek a tapasztalatait reményeim szerint az életben is felhasználhatjuk. A Yale Egyetemen, ahol 2003 óta tanítok pszichológiát, megvizsgáltam néhány torzítást, gondolkodásbeli hibát, amely tévútra vihet bennünket – és a mindennapi élethelyzetekben közvetlenül alkalmazható stratégiákat dolgoztam ki a korrigálásukra.” Így jutott el – írja – , az egyetemi előadásain, s a diákjaitól kapott pozitív visszajelzéseken át könyve megírásához.

„Nyolc témát választottam ki: szerintem ezek a legfontosabbak azoknak a nehézségeknek a szempontjából, amelyekkel a diákjaim és mások (velem együtt!) nap mint nap szembesülnek. Minden fejezetben egyetlen kérdés kerül terítékre, és mindenhol, ahol szükséges, hivatkozom a tárgyaltakra, de úgy írtam meg a könyvet, hogy a fejezetek tetszőleges sorrendben olvashatók legyenek.

Bár a gondolkodásban előforduló hibákról, torzításokról beszélek, a könyv nem arról szól, hogy mi a baj velünk. A ’gondolkodásbeli problémák’ azért fordulnak elő, mert nagyon sajátos módon vagyunk ’bedrótozva’, és gyakran nem véletlenül. Ezek a hibák sokszor a fejlett emberi gondolkodás melléktermékei, de fajunk éppen a gondolkodás miatt jutott el idáig: életben maradt, boldogul a világban. (Az viszont már messze túl gyorsan változik így kialakult alkalmazkodásunkhoz képest. – OP) És ezért találjuk meg néha nehezen a problémák megoldását. A torzítások megszüntetése iszonyatos munkával jár.

Ha el akarjuk kerülni ezeket a hibákat, torzításokat, nem elég megtanulnunk, miről is van szó, és megjegyeznünk, hogy nem szabad elkövetnünk őket. Gondoljunk csak az álmatlanságra; amikor ránk tör, pontosan tudjuk, mi a baj – nem alszunk jól. De ha azt mondjuk egy álmatlanságban szenvedőnek, hogy aludjon többet, még egyáltalán nem segítettünk rajta. Ugyanígy van ezzel a könyvvel is: bár néhány szóba kerülő torzítás ismerős lehet, olyan recepteket kell adnunk, amelyek többet érnek annál, hogy »ezt ne csináld«. Szerencsére – és egyre több vizsgálat tanúsítja – léteznek olyan épkézláb stratégiák, amelyek segítenek okosabban gondolkodnunk. Ezeket a stratégiákat szem előtt tartva rájöhetünk arra, hogy mit nem tudunk irányítani, sőt arra is, hogy az eleinte ígéretesnek tűnő megoldások akár visszafelé is elsülhetnek.

A könyv tudományos kutatásokon alapul, elsősorban más kognitív pszichológusok munkáján, de saját kísérleteimen is. Az egyetemi előadásokhoz hasonlóan az élet legkülönbözőbb területeiről vett példákkal illusztrálom az egyes problémákat. Nem véletlenül, és ennek is kiderül az oka. »Javíthat az emberek életén a kognitív pszichológia?« Az évek során egyre jobban hiszek abban, hogy határozottan igen.” (Természetesen azzal, hogy a napi életünkben hasznosítjuk az így nyert megoldásokat, azokhoz vezető útmutatásokat. – OP)

A hibás gondolkodás nyolc pillére. e könyv nyolc témája:

1. A könnyedség bűvölete – Miért tűnik valami könnyűnek?

2. A megerősítési torzítás – Hol szúrjuk el, amikor azt akarjuk, hogy igazunk legyen?

3. Az okok azonosításának buktatói – Miért ne legyünk túlontúl biztosak az elismerések vagy a hibáztatások osztogatásában?

4. A példák kockázata – Miért lőhetünk mellé, amikor történetekből indulunk ki?

5. A negatív szűrés – Hogyan vihet tévútra a veszteségtől való félelem?

6. A torzított értelmezés – Miért látjuk másnak a dolgokat, mint amilyenek?

7. A nézőpont veszélyei – Miért nem értik meg mások azt, ami nekünk nyilvánvaló?

8. A késleltetett jutalom körüli bonyodalmak – Hogyan érti félre mostani énünk a későbbi énünket?

A Google Books ajánlójából: „Világos útmutatójában Ahn professzor tisztán érthető, gyakorlati lépéseket kínál gondolkodásunk tényleges megváltoztatásához. Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás c. műve természetes folytatásaként (Kahneman a viselkedésgazdaságtan egyik kidolgozójaként kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat – OP), ez a könyv megmutatja, miként javíthatjuk nem is csak napi életünket elfogultságaink felismerésével, hanem szintúgy mindenkiét körülöttünk. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki jobban akar gondolkodni és élni.”

Bölcs figyelmeztetés Ahntól: „Az új gondolkodásmódok bejáratása időbe telik. Biztosan nem fogunk és nem tudunk mindent megoldani, de segíthet, ha kicsit többet gondolkozunk, beszélgetünk arról, hogy mi van velünk, és megosztjuk egymással az elképzeléseinket.”