Dr. David B. Agus: A betegségek kora lejárt - Athenaeum Kiadó, 2012

Dr Osman Péter ismertetése

„E könyv írásakor három cél vezérelt: (1)egy olyan új egészségügyi modellt ismertetni, amely drámai módon megváltoztatja az ön emberi testre vonatkozó nézeteit; (2) megmutatni, hogyan alkalmazhatja ezt a modellt megfelelően kiválasztott stratégiák és gyakorlati módszerek segítségével a saját életében; és (3) olyan, megdöbbentő, már ma is rendelkezésre álló orvosi módszerekre felhívni a figyelmet, melyek segíthetnek elérni azt az életminőséget és élettartamot, amelyet megérdemel. A könyvben felfedett információk segítségével egy teljesen új úton indulhat el, melynek végén egy egészséges élet várja.” - így beszél a szerző e művéről. Tagadhatatlan, hogy ebben a felvezetésben valamelyest a mai, gátlásoktól és mérséklettől igazán nem zavartatott kereskedelmi reklám hangvétele is megjelenik. Törődjünk bele, hiszen a szerző olyan világban él és dolgozik, olyanban igyekszik kellő figyelemhez juttatni a nézeteit és az azokat hordozó könyvét, amelyben minden kínálat csak úgy talál befogadókra, a szó átvitt vagy közvetlen értelme szerinti vevőkre, ha azt el tudják nekik adni. Maradéktalanul igaz ez a nézetekre is. Emlékezzünk a Nobel-díjas Wendell Stanley szavaira Michael Brooks: A tudomány titkos anarchiája - A radikális gondolkodás szabadsága c. könyvéből (HVG Könyvek, 2011 - Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2012/5. sz.): „Ha a dolog fontos, akkor az új tudomány megdönti a régi uralmát - de ehhez egy erőteljes reklámkampányra is szükség van. (...) Ha Nobel-díjra vágyunk, akkor nem elég a magas fokon művelt tudomány. A széles körű és folyamatos reklámhadjáratra is szükség lesz.” S minél harsányabb a reklámok kórusa, annál ’ütősebben’ kell hangot adni az üzenetnek, hogy kihallatsszék belőle, kiemelkedjék abból, amit már csak marketing-alapzajnak tekintünk. Ami régebben akár a szédelgő feldicsérés határát is átlépte, az ma egyszerű reklámüzenet, amelyet a gondolkodásra még hajlandó célközönség úgyis kellőképpen diszkontál… A könyv hangvétele pedig a továbbiakban már igencsak komoly.

Dr. Agus nevére a Google első nekifutásra kb 7.060.000 találatot hoz fel. Amerikai orvos, a rákkutató; a Princeton Egyetemen szerzett bachelor fokozatot molekuláris biológiából, és a University of Pennsylvania egyetemen doktorált orvostudományból. A Wikipedia hosszan sorolja „hosszú és fordulatos” pályafutása állomásait és eredményeit (http://en.wikipedia.org/wiki/David_Agus). Az e kötetben szereplő bemutatása is kiemeli, hogy a Világgazdasági Fórum genetikáért felelős tanácsának az elnöke (Global Agenda Council - 2008-ban a Világgazdasági Fórum létrehozta a ’Global Agenda Council’ tanácsok hálózatát, amely összefogja a globális aréna legfontosabb témaköreivel foglalkozó ilyen testületeket).

„A könyv központi tétele az, hogy mi mindannyian - függetlenül attól, hogy tagjai vagyunk-e az egészségügyi közösségnek, vagy sem - évtizedeken át helytelenül gondolkodtunk az egészségről és a szervezetünkről. (Ez az „évtizedeken át” nyilvánvalóan a modern orvoslás évtizedeire utal. - OP) Arra törekedtünk, hogy a szervezetre és az azt gyötrő rendellenességekre vonatkozó ismereteinket egyetlen dologra egyszerűsítsük le, legyen az egy mutáció, egy kórokozó, egy tápanyag hiánya vagy valamilyen számérték, mint a vérnyomás vagy a vércukorszint.” - írja. (Ritka rosszul sikerült mondat, de érthető, hogy mire gondol. És nyilvánvaló, hogy így csak a nyugati orvoslásról beszélhet, hiszen a keleti alapja éppen a holisztikus szemlélet. - OP). „Ez a fajta rövidlátás messzire vitt minket attól az alapvető nézőponttól, amellyel ebben a könyvben foglalkozni fogunk, és amely nemcsak azt fogja megváltoztatni, ahogyan önmagunkra vigyázunk, hanem azt is, milyen irányban kutassunk a kezelések - és egyes esetekben gyógymódok - következő nemzedéke után. Mi, orvosok emiatt szegtük meg az eskünket - "orvosi tudásomat a betegek testi-lelki javára fordítom" - amelyet diplománk átvételekor tettünk. Az igazság ugyanis az, hogy egyes orvosok manapság nagyon is sok kárt okoznak. A "csak nem ártani" hippokratészi nézetét teljesen elferdítettük, s az orvostudomány olyan szélsőséges pozícióba került, ahol csak ritkán támaszkodik pontos adatokra, s ahol rettenetesen elburjánzottak a hamis vagy bizonytalan állítások. Márpedig ez igencsak ijesztő.” Kemény elmarasztalás - érdemes elgondolkodni azon, vajon teljes mértékben jogos-e, vagy netán drámai aláfestése e könyv mondandójának.

Tény, hogy az ember egy olyan összetett biológiai rendszer, méghozzá egymásra ható, egymással együttműködő, önmagukban is igen bonyolult részrendszerek olyan rendszere, amelyről még többé-kevésbé hiányos ismeretei vannak az orvostudománynak. Említést érdemel az is - mert erősen belejátszik ennek a rendszernek a kiismerhetőségébe -, hogy olyan biológiai gépezet vagyunk, amely nem valamiféle tiszta, logikus rendben épül fel, hanem azt az evolúció imbolygó, ex post szelektáló ’iterációs’ technikája alakította ki, s benne végül is a törzsfejlődés sok-sok vargabetűvel kialakított öröksége munkál. Ahogy Dr. Agus írja, „Testünk elképesztő "technológiákkal" van felszerelve, amelyekbe még a legzseniálisabb mérnököknek is beletörne a bicskája, ha megpróbálnák valamiféle mesterséges gépezetben lemásolni őket.” Gondoljunk bele, milyen elképesztő az a szuperrendszer, amelyben ezek a technológiák egyesülnek. Valójában minél magasabb szintjeit tekintjük, annál inkább azzal szembesülünk, hogy még elég keveset tudunk azokról. Gondoljunk csak például azokra a sajátos mechanizmusokra, amelyeket - ha megfejteni még nem is tudjuk, legalább tudományos nevet adunk nekik - pszichoszomatikusnak neveznek, vagy akárcsak magára az elme hatalmára a test felett, amelyet bizonyos keleti iskolák oly hatékonyan tudnak kiaknázni, ha kétségkívül pusztán empirikus alapokon is. Ennyit a pontos adatokról… És ezért tökéletesen találó jelentést hordoz a cím, amelyet könyve első nagy részének adott: „Egészségének meghatározása: tudomány és művészet”.

„Mint ahogy a munkám (a rákkutatás és -gyógyítás - OP) lehetővé teszi bizonyos "szabályok" megszegését, hogy új, a rákkal kapcsolatos elméleteket próbáljak ki, úgy ez a könyv is "szabályokat" szeg, ugyanazzal a céllal: hogy talán életeket menthessek általa. Úgy gondolom, hogy az előadásaim gyakran kíváncsiságot, hitetlenkedést, döbbenetet és haragot váltanak ki a közönségből, s e kötettel is ugyanez fog történni - és itt is a jó cél érdekében: hogy meghosszabbíthassam az Önök életét, és segítsek minden egyes évet jobbá tenni. Amit ezzel az írásommal nyújtani szeretnék, azt egyetlen más egészségügyi témájú könyvben sem találja meg az olvasó. Részben kiáltvány, részben viszont életvezetési tanácsadó. […] A betegségek korának lassan vége, hamarabb, mint gondolná. Ámde egy ilyen emberfelettinek tűnő változás érdekében teljesen más szemszögből kell majd tekintenie az egészségre, és el kell fogadnia néhány olyan elméletet is, amelyek valószínűleg ellentétesek mindazzal, amit eddig hallott. […] Mi van akkor, ha mindaz, amit az egészségről eddig gondolt, téves?"

Szemléletváltás, új alapvető nézőpont elfogadása - amit Dr. Agus felvet, az bizony forradalmi változást jelenthet. A forradalom az innováció egyik legbrutálisabb módozata, különösképp, ha valódi paradigmaváltást eredményez. Maradéktalanul igaz ez a tudományra is, s szintúgy arra, ha az emberek nagy számban csatlakoznak egy minőségileg új szemlélethez. S a forradalmi nézetek elfogadása, vagy akárcsak azok megengedő mérlegelése az emberek körében szinte mindig többé-kevésbé hit alapján megy végbe. Ennek így kell lennie, hiszen bármiről is van szó, a legtöbbünk nem bír elegendő releváns tudással ahhoz, hogy annak alapján tudjuk megítélni, helytállóak-e a felkínált új nézetek, helytálló-e az éppen uralkodó nézetrendszernek a kritikája, amelyet a drasztikus változtatás javaslói előadnak, és valóban üdvözítőnek ígérkezik-e a javasolt változtatás. Legyen szó bár politikai rendszerről, tudományos világképről vagy egyéni életvitelről, a szóban forgó szakterületen naprakész tudással rendelkezők kivételével hit kell ahhoz, hogy az ember magáévá tegye az új elveket, nézeteket. Hinni kell, hogy amit kínálnak, az valóban eléggé ígéretesnek látszik, de legalább is abban, hogy annál, ami van, az is csak számottevően jobb lehet. És meg kell birkózni azzal, hogy szinte minden, ami üdvözülést kínál, a mában nézve eretnek, ám messze nem minden üdvözítő, ami eretnek.

E könyv olvasóinak is mindezzel szembe kell nézniük. Rendkívül érdekes, amit mond, maga a téma mindenképpen figyelemre méltó, és mindaz, ami itt olvasható, nagyban tágítja a laikus látókörét. Csak azt nem tudjuk biztonsággal megítélni, mennyi ebből az inkább csak remélt lehetőség egy betegségmentes, és ezért sokkal jobb életre, és mennyi, ami az általa kínált forradalmi paradigmaváltással ténylegesen is megvalósítható. Viszont elgondolkodni mindezen nagyon is érdemes - márcsak azért is, mert mire végig gondoljuk mindazt, amit elmond ill. felvet, sokkal tudatosabban fogjuk kezelni a saját életvitelünket, az egészségünk megőrzésének kérdéseit.

„Figyelmeztetés: A későbbiekben tárgyalt témák és tanácsok némelyike eleinte kellemetlen érzést válthat ki önből. Olyan tényekkel és fogalmakkal fog megismerkedni, amelyek talán mindazzal ellentétesek, amit eddig tanult vagy "helyes"-nek, illetve "egészséges"-nek vélt. Nézeteim arról, hogy mitől lesz az ember "jól" vagy "rosszul", nem feltétlenül egyeztethetők össze a hagyományos gondolkodásmóddal. Ebben a tekintetben a könyv a szó legigazibb értelmében vett kiáltvány - merész nyilatkozat, amely a szokványostól eltérő képet fest a testről és annak számtalan mechanizmusáról, amelyek megállíthatatlanul terelik a halál felé - vagy éppen minél távolabb attól.”

„Állításaim lehetnek vakmerők, kihívók és agresszívek, de nem akarnak egy kaptafára húzni mindenkit - írja -. Minden embernek meg kell tanulnia, hogyan dolgozza fel a ma rendelkezésünkre álló adatokat, és neki kell kitalálnia, hogy számára mi a legjobb, és azt miként kell alkalmazni. (Erősen kérdésesnek tűnik, hogy ez, szó szerint értelmezve, életvezetési irányelvnek csupán maximalista, vagy inkább irreális. A továbbiakból már inkább az bontakozik ki, hogy e könyv inkább a nagyközönség elé tárt, ám elsősorban a szakmai köröknek vitairat. Kiáltvány abban az értelemben, hogy felhívja a nagyközönséget: lássa meg, hogy sokkal többet is kaphatna a gyógyászattól és a betegségmegelőzéstől, és igényelje is ezt - OP) […] Célom az, hogy kifejtsek néhány gondolatot, amelyet az emberek fontolóra vehetnek és megvitathatnak. […] Ez segít megteremteni azt a kontextust, amelyre oly égető szükségünk van ahhoz, hogy mindenkit jobban lehessen gyógyítani. Végső soron ez segít kigyomlálni a szükségtelen tévedéseket, a bizalmatlanságot és tudatlanságot, amely eltorlaszolja az utat az optimista célhoz, oda, ahol a betegségek kora lejárt.”