Prieger Zsolt, szerk.: Egy évem József Attilával 365 idézet

 Corvina, 2026

Dr Osman Péter ismertetése

„Prieger Zsolt: József Attila életműve egy anarchisztikus csoda” – a Könyves magazin e kötet alkalmából vele készített interjújának címe.

„Jogállamban a pénz a fegyver” (József Attila: Gyönyörűt láttam), s mekkora politológus, aki ezt már 1937-ben leírta! S milyen tökéletes összegzése egy valóban jó társadalomnak: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!” (Levegőt!)

A Corvina ajánlójából: „Ki a legnagyobb magyar költő? Sokak számára egyértelműen József Attila, de hogy szinte mindenki az első három között említi, az egészen biztos. Bennünk élnek és visszhangoznak nagy versei, újra meg újra átérezzük tragikus sorsát, magányát és kívülállóságát, felidézzük filozófiáját. De ismerjük-e igazából, vagy csupán az irodalomórák emlékének fényében látjuk? (Kiemelések tőlem, idézetek nyitó idézőjeltől záróig. És milyen politikai kurzus jegyében zajlottak ama órák? Prieger az interjúban „ideologikusan agyontolt és félremagyarázott szerzőnek” nevezi, „akivel aztán nehéz szerelembe esni, még akkor is, hogyha mindenki tudja tudat alatt, vagy akár nyíltan bevallva, hogy a XX. század legnagyobbjával állunk szemben.” – OP)

Prieger Zsolt »szubjektív-szerelmes« válogatása nemcsak árnyalja, de jócskán ki is tágítja József Attiláról alkotott képünket. Felfedezhetjük benne a költő kísérletező kedvét, játékos oldalát - a sokat idézettek mellett expresszionista, avantgárd költeményeit, rögtönzéseit, reklámverseit is olvashatjuk -, de levél-, cikk- és naplórészleteiből apróbb rezdüléseit, életeseményeit, legmélyebb érzéseit és gondolatait is megismerhetjük. A személyes, mégis átfogó összeállítás nyomán 365 lépésben, napról napra kerülhetünk közelebb irodalmunk egyik legmeghatározóbb alakjához.”

„Játszani is”: „Csókol Attila, a hirneves költő, / melyet nem szül kettő, / sőt három emberöltő. / Attilának tetszik ének, tánc és séta, / Ő az édes szavú aranyos poëta, / Hozzá más költő, csak analfabéta.” (Csókol Attila…, 1921. február 20.)

Prieger minden bizonnyal a tökéletes jellemzést adja róla a bevezető írásában:

„Ott álltam a sírodnál, mint az a pár ember, akik eltemettek és földet szórtak rád, a barátok, akik nemcsak azt tudták, ki vagy valójában, de talán már azt is sejtették, ki leszel. Persze távol volt még, hogy szétcincáljanak – nemzetire meg balosra, fiatal irredentára, felnőtt kommunistára, halálra készülő anarchistára, hősszerelmesre, mindig-kiábrándultra, pszichologizálóra, istenhívőre, meg még ki tudja, mennyi mindenre. Még nem rángatták fiatal testedet a szellemi égtájak minden irányába, nem törtek-szorítottak bele a tantervek Prokrusztész-ágyába, és nem akarták nap mint nap megerőszakolni kiválóan öregedő életművedet, ahogy azt Rákosi vagy Kádár kultúrszolgái vagy a rólad leginkább tudomást nem vevő ’89-es rendszerváltók tették.

Az elmúlt pár hosszú évben a jogbitorlás közben megöregedett fiatal újtörökök sem tudtak veled mit kezdeni: egyszerűen megakadtál a torkukon. Pedig nálad aktuálisabb költőnk-írónk-filozófusunk nem is lehetne itt a húszas években. Ha valamikor, ma biztosan a céltábla közepébe talál az üzeneted.

Gyerekkorom óta látlak magam előtt, ahogy súlyos szavakkal dobod be a közöny, a politikai vakság és a szeretetlenség ablakát. Bántó aktualitásod tudatában szinte érthetetlen, manapság miért nem mindenki a te idézeteiddel operál. Ennyire vérig sértette volna a nemzetet soraid osztályteremfalakra mázolása, a „dolgozni csak pontosan, szépen” (Ne légy szeles... – OP) közhellyé silányítása, a sulykolt proletárköltő entitás? Sejtelmem sincs. De annyi biztos, hogy szép lassan kartotékadatokká váltunk ebben a hatalmas kapitalista szabadságban, amelyet a te szellemedben akár fasizmusnak is dúdolhatunk.” („Fasizmusnak”: Világosítsd föl – „dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét.”; „Kartotékadattá”: 1935-ben írja „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba irják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Levegőt! S ha mainak hat is, 1935-ben írta! – OP)

Édes magyar anyanyelvünk is mintha egyszerre volna szülőd és gyermeked – senki olyan otthonosan be nem lakja, és senki olyan vérforraló freudizmussal nem boncolja, izgatja, ostorozza, bodorítja, vezeti szelíden a nirvánába, az életből a halálba. Ezért nem lehet téged széttépni, nemcsak ’politikailag’, de esztétikailag sem: mert noha sokszínű, de egy vagy és oszthatatlan.”

Prieger a hivatkozott interjúban József Attiláról és e kötetről: „Egy olyan nagy kedves alkotómat választottam, aki kicsi koromtól fogva nagy hatással van rám, s aki mindig más és más fénytörésben mutatja magát. A csapongó, anarchista, életet szerető József Attilára szerettem volna ráirányítani a figyelmet, ezért egy picit megbolygattam az életmű eddig elfogadott írásait, és verset reflektáltattam levélrészlettel, reklámverset ifjúkori zsengékkel, sőt beválogattam olyan verset is, amit nem egyedül írt, hanem Illyés Gyulával közösen. Nincsen fent és lent, nincsen jobb és bal, nincsen elfogadott és kánonból kizárt József Attila, hanem egy egységes és anarchisztikus csoda van, amit jobb híján József Attila-életműnek nevezünk.

[„a XX. század legnagyobbjá”] Annak ellenére mondom ezt, hogy tele vagyunk fantasztikus költőkkel Kosztolányi Dezsőtől Térey Jánosig. Annak a nagyon heterogén és színes magyar irodalomnak, ami a XX. század második felében kialakult, majdnem mindegyik alkotója József Attila köpönyegéből bújt ki – a Nagy László-Juhász Ferenc-féle népi-mágikus vonal, de az urbánus-spirituális-szikár Pilinszky-vonal is. Jó, vannak kivételek, például a csodálatos Tandori, aki meg a Szép Ernő – Rilke autópályáról kanyarodott le.”

S még egy részlet a kötetből:

01.07. „Milyen jó is volt azelőtt, akkor is, amidőn még nem ismertelek, – lányok játszottak velem és én játszottam vélük, nem bántottuk egymást jobban, mint az állatok, az öröm apró volt, de vég nélkül való, a fájdalom nem volt nagy, mert nem is volt igazi. Azután amikor karjaidba terelt az Isten, igazi örömök és igazi bánatok jöttek, egyszerre és egészben, mint ahogy nem részletekben zöldül a mező, – most pedig csak a bánatok maradtak. (Levél Vágó Mártának, részlet, 1928. október 3.)”

Ugyancsak a Corvinánál: Egy évem Szerb Antallal – MISZ Hírlevél 2025/13. sz.

 

 

Robin Crofut-Brittingham: Madarak nagykönyve

 Corvina Kiadó, 2026

Dr Osman Péter ismertetése

„Szárnyakon a Föld körül a madarak világa képekben és történetekben” a fülszöveg mottója

Szabály, hogy itt először szakkönyvekről szólunk. Ám „már a régi görögök is…” – Homérosz óta tudjuk, hogy »szépség törvényt bont« (lásd Szép Heléna történetét), ez a kötet pedig olyan gyönyörű, hogy az elejére kívánkozik.

Az állatok nekünk látható világában a madaraké a legsokszínűbb, ‑változatosabb, legcsodálatosabb. Ebből kapunk egy lebilincselő, gazdag válogatást a természetábrázolás klasszikus, gyönyörűen míves stílusát idéző képekkel.

Az eredeti kiadó anyacége, a Hachette ajánlójából: „Elegáns ajándékként a madarak szerelmeseinek, ez a könyv bemutatja egy díjnyertes festőművész világszínvonalú képeit madarakról a Föld minden tájáról, szórakoztató tényekkel körítve. A madárvilág lenyűgöző, páratlan ünneplése. Nagyalakú, művészi festményeket kínál Latin‑Amerika, Afrika, Ázsia Óceánia, Észak‑Amerika és Európa madarairól, továbbá röpképtelen madarakról, különösekről, kihaltakról. Átfogó képet ad róluk, földrajzi és [rendszertani] család csoportosításban, és élvezettel tárja elénk a szokásaikat, valamint a kulturális és a mitológiai jelentőségüket. (Kiemelések tőlem, idézetek nyitó idézójeltől záróig, bekezdéseken is át.)

Minden madárról egyéni jellemzést kapunk, érdekes és szórakoztató tényekkel, mind az új‑, mind a tapasztalt madármegfigyelők örömére. Összességében, az olvasók közel 400 kézzel festett madarat láthatnak, és átélhetnek egy világkörüli madárnéző túrát otthonuk kényelmében.”

A Hachette a szerzőről: „Látványművész és író, természet ihlette műveivel valós és képzeletbeli világok kereszteződéseit kutatja. Eredetileg festőművész, alkotó tevékenysége számos tudományágat felölel, s ezeket egyre mélyülő érdeklődése köti össze természeti világunk iránt, s hogy ösztönözze annak szépségei és összetettsége közeli megfigyelését.

Művészi alkotásait sok nemzetközi publikáció szerepeltette, bemutatkozó könyve, a Madarak Nagykönyve 2025-ben jelent meg. Egyéni és csoportos kiállításai voltak szerte az USA-ban és Kanadában, képei és falfestményei szerte a világon ott vannak köz‑ és magángyűjteményekben.”

A Google Books még elmondja, hogy Master fokozatot szerzett szépművészetből, és sorolja kitüntetéseit.

A neten olvasható ajánlók közül a Corvináé a legjobb: „Több mint tízezer madárfaj él a Földön - ez a könyv közülük a legkülönlegesebbeket mutatja be. Kontinensről kontinensre repít, a latin-amerikai esőerdőktől az afrikai szavannákig, miközben lenyűgöző illusztrációkkal és izgalmas történetekkel tárja fel a madarak világát. Nem határozó, hanem személyes utazás, egy grafikus-alkotó szenvedélyes válogatása: tisztelgés a szárnyas lények szépsége, sokszínűsége és kulturális jelentősége előtt. Egy csodás könyv mindazoknak, akik képesek csendben figyelni.

Bolygónk ökológiai egyensúlyának kulcsszereplői, a madarak jelen vannak a tundra jeges csendjében, az amazóniai esőerdők párás félhomályában, az afrikai szavannák végtelen horizontján - és jelen vannak a történeteinkben is. Ez a gazdagon illusztrált kötet különleges módon mutatja be őket: Latin-Amerika színpompás tukánjai és quetzaljai, a Galápagos-szigetek különös endemikus fajai, Afrika ikonikus nektármadarai és gyurgyalagjai, a Falkland-szigetek pingvinjei vagy az amazóniai tangarafélék mind saját történettel és vizuális karakterrel jelennek meg. Egyszerre szól a tapasztalt madarászhoz és ahhoz, aki először emeli fel a fejét, hogy meghallgasson egy madárdalt.”Legyen szó akár a fészkéte szálló csíröge

Ízelítőül a szerző Előszavából: „A madarak mindig rabul ejtették és elvarázsolták az embert. Legyen szó akár a fészkére szálló csíröge írizáló tollain megcsillanó napfényről, vagy a sírató gerle halk hajnali búgásáról, e szárnyas teremtmények megmagyarázhatatlanul vonzanak bennünket. A madarak léte túlnyúlik a puszta valóságon, hiszen megjelennek a mitológiában, az irodalomban és a vallásokban is. Mélyreható szimbólumokként és hírvivőként tűnnek fel (»S szólt a Holló: "Soha már."« – OP), az embernek utat mutató teremtményekké váltak. Az ógörög mondák szerint Apollón istent egy állhatatos sas kísérte égi kalandozásai során, az indián teremtéstörténetekben pedig a világ akkor öltött testet, amikor egy vízimadár merült az óceán mélyére, majd onnan földlabdát hozott fel, és ebből alakultak ki a szárazföldek.

A kollektív képzeletünk tele van madarakkal: e szárnyas lények lobbantják lángra a mítoszok és a hit tüzét. A könyv lapjain sok efféle történetet mesélek el, s ezek mellett az olvasó megcsodálhatja azokat a madarakat is, amelyeket a legszebbnek és legkülönösebbnek tartok. A madarak némelyike megtisztelt a jelenlétével, amikor a természetben jártam, és az emlékezetembe véstem az éneküket. (Sokunknak ugorhat itt be Szabó Lőrinc emblematikus verse, a Nyitnikék! – OP) Más fajokkal nem volt szerencsém találkozni a vadonban, és csak más könyvek lapjairól ismerhettem meg őket. (Ahogy sokan itt fedezhetnek fel újabb szárnyas csodákat: madarakat. Ezzel folytatja Crofut-Brittingham is – OP)

Szívemből szeretem a madarakat. És azt remélem, hogy e szenvedélyem átragad az olvasóra is, és felébreszti benne a madarak iránti tiszteletet és kíváncsiságot. (S ha még bele is gondol, hogy ezek a hol kecses, hol fenséges, hol apró, hol döbbenetesen óriási lények a legendás dinoszauruszok velünk élő leszármazottai – OP). Kettős céllal alkottam e könyvet: egyszerre igyekszem elvarázsolni a tapasztalt madarászt, és lángra lobbantani a szárnyait bontogató természetbúvár szenvedélyét.

Azt remélem, hogy e könyv útjelzőként fog hatni az olvasóra – és ugyanúgy inspirálja majd a gyakorlott madármegfigyelőket, mint ahogy táplálja a fiatalok elhivatottságát, akiknek a madarak iránti érdeklődése még csak most kezd testet ölteni.” (Bízvást megkockáztatható: a madarak itt elénk táruló, színekben, alakokban, méretekben, s persze életmódban egyaránt megragadóan változatos világa életkortól függetlenül elbűvölhet olyanokat is, akik addig nem is hitték, hogy él bennük ilyen érdeklődés. S ha e bemutatásuk még arra is indítja az olvasókat, hogy igyekezzenek becsülni és óvni e szárnyas, és valójában nélkülözhetetlen társbérlőinket a bioszférában, akkor az önmagában is nagyon értékes gyönyörködtetésen túl messze többet is elért. – OP)