Corvina Kiadó, 2023
Dr Osman Péter ismertetése
A Corvina Ajánlójából: „Gyűjteményes
kötetünk Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig
50 zseniális találmányt és felfedezést mutat be. Az egész világon ismerik a
gyógyítás, a repülés, a csillagászat, a közlekedés és az energiafelhasználás
területén született magyar újításokat. Persze nem minden úgy történt, ahogy
eddig gondoltuk; ámulva olvassuk a
felfedezések néhol krimibe illően izgalmas, de mindig szigorú tényeken alapuló
történetét.” (Kiemelések tőlem – OP)
Kiemelt méltatást
érdemel a kötet gazdag, dokumentáció értékű képanyaga, fényképekkel,
magyarázó képekkel és ábrákkal, korabeli kereskedelmi plakátokkal.
A szerzőről: Íróként olyan hivatást űz, amely a
gyémántbányászathoz hasonlítható: óriási dokumentációs anyaghalmazokban keres szellemi
ékköveket. Bemutatkozásából a LIBRI oldalán: „Budapest Főváros Levéltárában
1985-től dolgozom, mint főlevéltáros.” A Corvina róla e kötethez fűzött
ismertetőjéből: „több évtizede kutatja és
publikálja a magyar szellemi élet jeles képviselőinek írásos emlékeit.
Eddig megjelent tizenhat kötetének történeti forrásanyaga jórészt
közgyűjteményekben lévő hagyatékokból és feltáratlan kéziratos anyagokból
került ki.”
Egy megjegyzés az alcímhez és a tartalomhoz. Az „újítás”
jelentése az Akadémiai Kiadó Magyar Értelmező szótárát idézve (a Kiadó
szotar.net online szótár-rendszeréből) „Új dolog kigondolása, létrehozása. | Üz
A munka eredményességét növelő új módszer, eljárás.” Az előző rendszerben az
újítás önálló jogintézmény volt, amellyel javaslatokat lehetett benyújtani, s
az elfogadott újításokat díjazták. Politikai színezettől nem mentesen létezett
újítómozgalom is. A Szemle 101. évfolyam 2. számában jelent meg dr. Szarka Ernő
Iparjogvédelem Magyarországon - 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal c. tanulmánya,
s ebben írja: „A 11950/1948. Korm. sz. rendelet - a szabadalmi rendszer
fenntartása mellett - bevezette a szovjet jogrendszerben ismert szerzői
tanúsítványt. (...) A találmányok, szabadalmi jogok központi utasításra
bármikor átcsoportosíthatók voltak, így a vállalatok a találmányokat maguk
számára jogilag nem tudták megvédeni. Ugyanakkor
az állam célul tűzte ki, hogy a termelés műszaki színvonalának fejlesztésében a
mérnökök, munkások érdekeltek legyenek mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ezt a
célt szolgálta az újítói és feltalálói mozgalom. (SZTNH honlapról, kiemelés
tőlem, – OP) Csiffáry köznyelvi értelemben, olykor talán stilisztikai
változatosságként használja e kifejezést, valami (hasznos) újdonság
létrehozásaként, Pl. „Kül- és belföldi szabadalmai is bizonyítják, hogy a
kompresszor nélküli dízelmotorokra vonatkozóan Jendrassiknak számtalan újítása
és fejlesztése volt.”
Van egy különösképp árulkodó fogalom, s mögötte egy szó
szerint társadalomformáló gyakorlat, amely különösen nagy jelentőséget ad az
olyan összeállításoknak, mint ez is: emlékezetpolitika. A saját közvetlen
tapasztalatainkon és a számunkra fontosak elmondásain túl voltaképp a legtöbben
annyit tudunk a múltról, amennyit a krónikások elmondtak, s abból megismertünk.
Tanulságos és valószínűleg sokkoló tapasztalattal szolgálna egy széleskörű felmérés
arról, hogy a nagyközönség hány kiemelkedő magyar felfedezőt, feltalálót,
„újítót” tart emlékezetében, s ez mennyire kínálja őket követendő
szerepmodellként a fiataloknak. Ebben is segíthet Csiffáry könyve és a hasonló
alkotások.
Innentől szóljon ő és e könyve! (Idézetek nyitó idézőjeltől
záróig, bekezdéseken át.)
Csiffáry egy különösen izgalmas felvetéssel indít.
A kötet a magyar tudomány‑ és technikatörténeti panteon egy gazdag részletében
kalauzol. Meglehetősen elgondolkodtató mottót választott hozzá, amelynek
jelentőségét szerzőjének kiléte adja. „»A nagy vívmányok históriását
minduntalan homályos részletek zavarják meg. Rádöbben, hogy minden jelentős
felfedezésnek voltak előfutárai, sőt gyakran olyanok is, akik jóval a
’tulajdonképpeni felfedezés’ előtt már a lényegre is rátapintottak. A
hasznosság oldaláról nézve nem is fontos a vívmány szerzőjének kilétét
megállapítani akkor, ha a felfedezés gyümölcse már élvezhető.« Selye János: (Életünk
és a stress)”
A második mondat akár triviálisnak is mondható. Tény, hogy
az ember nem képes olyasmit elképzelni, aminek alkotóelemeit valamiképp már ne
ismerné. Szebben szólva, » Nihil in intellectu nisi prius in sensu«, azaz semmi
olyan nincs az értelemben/gondolkodásban, ami nem jelent meg már előzőleg az
érzékelésben. Az Oxford Reference az empiricizmus alapelvének nevezi, amelyet
valamilyen formában Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás is vallott. Lényegében
Selye e tételét fejezi ki a híres Isaac Newton-i „Óriások vállán...” kifejtése,
s ezt jelenti iparjogvédelmi szóhasználattal »a tudomány állása«. Érdekes megjelenése ennek, midőn a világ
valamely matematikai leképezéséből jut a ’felfedező’, a kutató a világot, annak
bizonyos részeit és/vagy törvény/szerűség/eit illető új felismerésre, amelyet
azután megfigyeléssel is igazolnak.
A záró tételen viszont érdemes elgondolkodni. A „szerző”
kilétének számon tartása nélkülözhetetlen eleme a szellemi tulajdon védelmének,
ami viszont az alkotás ösztönzésének nagy gazdasági és szakmai jelentőségű
intézményrendszere. S vajon nem tartozunk-e a kutatóknak, alkotóknak,
fejlesztőknek is azzal, hogy hálás utókortól elvárhatóan a műveikhez megőrizzük
a kilétüket? Voltaképp maga ez a kötet is ehhez járul hozzá, szintúgy a
tervezett folytatásai, amelyeket Csiffáry az Előszavában ígér.. Sokan pedig
alkotó munkával küzdenek a halhatatlanságért, a reménnyel, hogy eredményeik
megtartják a nevüket és hajdani létezésüket az utókor emlékezetében.
Folytatva az Előszóval, amelynek elejét a Corvina fenti
ajánlója idézi: „Tovább tágítva kutatásaink körét, az elkövetkezendő kötetekben más magyar találmányokkal és azok
eredettörténetével is megismertetjük majd az olvasót. Sorra kerülnek többek
között a számítástechnikával, a híradástechnikával, a nyomdaiparral, a
fényképezéssel, a haditechnikával, a világítástechnikával és a malomiparral kapcsolatos
műszaki újítások is. Jelen gyűjteményünk
ennek a sorozatnak az első darabja.” (Reméljük, a tervezett folytatások is
mielőbb megszületnek! – OP)
Ezt követően Csiffáry egy viharzónába ad kis bepillantást:
„Sok felfedezés és ötlet nem jutott el a megvalósulásig, de hírük fennmaradt.
Ami viszont realizálódott, gyakran heves vitákat váltott ki. Az igazán sikeres
műszaki és tudományos találmányok elsőbbségének jogát, mint ahogy azt sokszor
tapasztaltuk, több nemzet is magáénak vallja. Hosszú lenne felsorolni, hogy az
emberiség történetében hány korszakalkotó találmány útját kísérték végig a
pereskedések – különösen akkor, ha többen, egymástól függetlenül alkották meg a
találmányt. A tudományos felfedezések is eredményeztek elsőbbségről szóló
vitákat. Gondoljunk csak Isaac Newton vitájára Gottfried Wilhelm Leibnizcel a
differenciálszámítás feltalálására vonatkozóan, vagy Julius Robert von Mayer és
James Prescott Joule elsőbbségért folytatott küzdelmére az energia
megmaradásának felismeréséért, de említhetnénk a ’relativitás elsőbbségi vitát’
is, mely három főszereplőt érint: Jules Henri Poincarét, aki már egy évvel
Einstein cikkének megjelenése előtt írt a »relativitás elvéről«, Hendrik Antoon
Lorentzet, aki Einstein munkájának alapjait írta meg (Lorentz−Einstein
elmélet), valamint Albert Einsteint, aki pedig a speciális relativitáselméletről
szóló, mérföldkőnek számító cikkét 1905-ben jelentette meg az Annalen der
Physikben. A C-vitamin felfedezése évekre
elhúzódó komoly jogi és szakmai vitát váltott ki. Ki fedezte fel elsőként:
Szent-Györgyi Albert vagy a Pittsburghi Egyetem professzora, Charles Glen King
biokémikus? Hogy végül Szent-Györgyi Albert kapta meg érte a Nobel-díjat, annak
köszönhető, hogy amerikai kollégáját mindössze két héttel megelőzve, március
18-án ismertette a Budapesti Királyi Orvos Egyesület tudományos ülésén a
C-vitamin és a hexuronsav azonosságát:"
„Vannak olyan találmányok, melyeket tévesen magyar
eredetűnek tartanak. Jelen kötetünkben Asboth Oszkár esete példa erre. (Róla is
szól e könyv – OP) Régóta tartja magát az a legenda, hogy Asboth fedezte fel a
helikoptert. Valójában egy 1947-ben megjelent orosz technikatörténeti munka
nevezte őt először a helikopter egyedüli feltalálójának, és ez a tévhit azóta
is tartja magát. Ideje, hogy ezeket a valótlanságokat végre tisztázzuk.
Kötetünk [ezzel – OP] valójában legendaoszlató.”
„Kötetünkben
megmutatjuk azt is, hogy egy-egy kudarcba fulladt vagy sikeres vállalkozás
mögött milyen emberi tényezők voltak.
Az alkotásaikon keresztül bepillanthatunk az életükbe: mik motiválták őket,
hogyan dolgozták fel a sikereiket, kik segítették vagy gátolták a kutatásaikban,
mi adott erőt nekik, ha kudarcot vallottak?” (Vajon van-e, lesz-e valaha is
tudományos magyarázata, miért van, hogy bizonyos emberek a fejlesztői,
feltalálói elképzeléseik megvalósításáért »bíbor parázson, ha kell, zuhanó
lángok közt” is ’átvarázsolják magukat’, ’ha kell, szívósak, mint fán a kéreg’ [Radnóti
Miklós: Levél a hitveshez]? Mi az a hajtóerő, amely ehhez a kitartást és az
áldozatkészséget adja nekik? – OP).
Csapatmunka! „Tisztában kell lennünk azzal, hogy a találmányok
többsége nem egy ember nevéhez köthető, mivel mögötte egy egész kutató és tervező csapat működik. Példa erre az
Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt. kutatólaboratóriuma, ahol olyan nagyszerű
kutató mérnökök dolgoztak, mint Bródy Imre, akinek a kriptonégőt, és Selényi
Pál, akinek a fénymásoló ötletét köszönhetjük, de ott végezte világhírű
Hold-radar-kísérleteit Bay Zoltán is. (Régi dicsőségünk: állami intézményi
vargabetűkkel ebből a laborból jött létre előbb 1949-ben a méltán híres-neves
’Táki’, azaz Távközlési Kutató Intézet (TKI), majd abból leválasztva a nem
kevésbé megérdemelten hírneves ’HIKI’ Hiradástechnikai Ipari Kutatóintézet,
mindkettejük történelme tele a hazai kutatás-fejlesztés és a szakterület egyetemi
oktatása fénylő neveivel. Az interneten kissé nehezen megtalálható, remek
betekintést ad ebbe Dr. Herman Ákos és Wollitzer György Elemek a HIKI
történetéből – Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (1953 - 1981) c. tanulmánya
(https://www.ett.bme.hu/~vago/hiki/elemek.html)
Az évek során a HIKI-ből jó néhányan ’disszidáltak’. Akkori elbeszélés szerint
a hetvenes években müncheni Siemens konferenciákon egész sort tettek ki volt
hikisek a legendás Fischer Ferenc hajdani laborfőnök vezetésével. – OP)
Ugyanilyen legendás volt a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár
Részvénytársulat elektrotechnikai osztálya is, mely a villamosgép-gyártás
bölcsőjének tekinthető. Gyors ütemű fejlődésében olyan kiváló felkészültségű
mérnökök vettek részt, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, Zipernowsky Károly,
Bánki Donát és Kandó Kálmán.
Szerepelnek olyan
tudósok a kötetben, akinek a nevéhez több ismert találmány és szabadalom
fűződik: Jedlik Ányos, Bláthy Ottó Titusz, Bánki Donát, Eötvös Loránd és
Kármán Tódor neve ékes példa erre. Szerepel olyan feltaláló is, aki, bár
külföldön látta meg a napvilágot, de országunkat gazdagította a hírnevével. A
Svájcból Magyarországra települt Ganz Ábrahám munkásságára méltán lehetünk
büszkék.
A magyar találmányok
történetében gyakran előfordult, hogy egy-egy magyar újítás külföldön
realizálódott. Ennek elsősorban az anyagi támogatás hiánya volt az oka,
számos esetben pedig a politika hiúsította meg a találmányok megvalósítását
vagy a szabadalmi oltalom alá került műszaki újítások érvényesülését. Jánosi
Marcell flopilemeze vagy Dulovits Jenő tükörreflexes fényképezőgépe a
Rákosi-korszak korlátolt, vaskalapos politikájának esett áldozatául.
Nem véletlen, hogy a
kötetben szereplő tudósok és feltalálók többsége külföldön érte el sikereit.
A magasan kvalifikált, egzakt tudományok képviselőnek vallomásaiból az derül
ki, hogy Amerikában és Nyugaton a gazdagabb, jobban támogatott tudományos
műhelyek, magas színvonalon felszerelt laboratóriumok és egyetemi műhelyek
nagyobb lehetőséget nyújtottak tudományos kísérleteikhez és eredmények
eléréséhez. Elsősorban a természettudósok és a mérnökök örvendhettek az
elismerésnek és ezzel együtt a befogadásnak, számukra nem is jelentett gondot
az integrálódás. A matematikai gondolkodás, nyelv és szókincs, mely a természettudományok
egyik alapmódszere és jellegzetessége, segítette a könnyebb beilleszkedést.
Tudásuk nemzetközibb volt, mint bármely más tudósé.
Másrészről Európának ebben a szegletében gyakran működtek
olyan politikai erők, melyek a magyar értelmiségiek ezreit üldözték el
hazájukból. Így volt ez a múlt században is, amikor sokan kényszerültek
vándorútra. Magyarország 20. századi történelme bőven szolgáltatott indokot
erre. Voltak, akik politikai okokból, s voltak, akik a jobb élet reményében
hagyták el az országot. Mindegy is, hogy
ki milyen szándékkal vágott neki a nagyvilágnak, szeretné megőrizni emléküket
ez a kötet.”
A forrásokról „Hogy ki volt vagy ki lehetett egy találmány értelmi
szerzője, hosszas kutatást igényel. Több magyar és külföldi közgyűjteményben
(levéltár, múzeum, kézirattár, magángyűjtemény, családi hagyatékok stb.)
végeztünk kutatást, hogy eredeti dokumentumok segítségével rávilágítsunk a
találmányok eredetére és keletkezésük körülményeire. Kutatásainkban
segítségünkre voltak a hazai és külföldi szabadalmi hivataloknál bejelentett és
oltalom alá került találmányok adatai.”
A könyv célközönsége: „Kötetünk
mind a kutatók, mind pedig a magyar művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók
számára sok új és értékes információt tartalmaz.”
A stílusról: „Igyekeztük a korabeli nyelvi állapotot
érzékeltetni, ezért meghagytuk azokat a régies alakokat, formai archaizmusokat,
kiejtésbeli sajátosságokat, melyek a kor hangulatát és írójuk stílusát
érzékeltetik.”
„A végjegyzetek a fontosabb könyvészeti és bibliográfiai
adatokon túl a jelentősebb intézmények, pártok és egyesületek nevét is
tartalmazzák.”
A kötet az alkotókat, felfedezőket hat részbe sorolja:
·
Akik
gyógyítottak
·
Akik legyőzték
a távolságot az égben
·
És akik
legyőzték a földön
·
Akik a
világűrt uralták
·
És akik a
föld alatti világot uralták
·
Akik
megszelídítették számunkra az energiát
Következzék némi, mozaikszerű ízelítő közülük kiragadott, ismert
vagy épp kevésbé ismert alkotókról, találmányokból, valamint az előbbiek
karakteres szövegeiből, e bámulatos seregszemle elejéről. A név és cím után –
ha másként nem jelezzük – a bevezető ’mottót’ idézzük.
Semmelweis Ignác, az anyák megmentője
„»Az első orvosi írótól, Hippokratestől fogva, a legújabb
korig, minden idők orvosainak megtámadhatlan meggyőződése volt, hogy azokat a
szörnyű pusztításokat, melyeket a gyermekágyi láz visz véghez a gyermekágyasok
közt, epidemikus, azaz atmospherikus befolyások okozzák, vagyis olyan
befolyások, melyek az orvos beavatkozása alól kivonják magukat és pusztító
hatásukat szabadon és feltartóztathatlanul fejtik ki. Nékem 1847-ben a bécsi nagy szülőházban sikerült kimutatnom, hogy ez a
nézet téves, és hogy minden egyes esete a gyermekágyi láznak fertőzés
következtében keletkezik. Ama
rendszabályok következtében, melyeket nézetemnek megfelelően felállítottam,
Bécsben 21 hónapon, a Szt. Rókus-kórházban 6 éven, és a pesti klinikán egy
esztendőn keresztül nem észleltem járványt három olyan intézetben, melyeket
állandóan látogattak a szörnyű járványok.« – Semmelweis Ignác.”
„Semmelweis Fülöp (szül. Ignatius Semelveis) Budán született
1818. július 1-jén,13 és a Bécs melletti Oberdöblingben hunyt el 1865.
augusztus 13-án. A bécsi közkórház több évtizednyi szülészeti és halálozási
adatait tanulmányozva, egyértelmű volt számára, hogy a két különálló klinikáján
eltérőek voltak a halálozási arányszámok. Az I. számú klinikán, ahol az orvosok
és orvostanhallgatók az elhunytak boncolását végezték, összehasonlíthatatlanul
több volt a haláleset. A II. osztályon, ahol pedig bábákat képeztek, bár
nagyobb volt a zsúfoltság, jóval kisebb volt a halandóság: »Az olyan
szülőházak, amelyek nem tanintézetek, vagy amelyek csak a bábák tanítására
szolgálnak, kevés kivétellel kedvezőbb viszonyokat tüntetnek fel, mint a szülészképző
intézetek.« Ennek okát abban látta, hogy a csupasz kézzel boncoló orvosok a
még terhes vagy szülésen átesett nők vizsgálata közben a »bomlott szerves
anyagot«, baktériumot juttattak be az anyák szervezetébe, melynek következtében
vérmérgezés lépett fel. Később azt is megállapította, hogy a kórokozók a
fehérneműknek, a kötszereknek és az orvosi műszereknek köszönhetően is
terjednek. Egy tragikus baleset során
jött rá arra, hogy a gyermekágyi lázat
a vérmérgezés súlyos formája
okozza.
Hamvait végül szülőházának udvarán helyezték el 1965-ben,
mely jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet.”
Richter Gedeon lázcsillapítója
„»Örömömre szolgál továbbá, hogy alkalmam nyílik ezúttal
kifejezést adni mély hálámnak azon orvos urak iránt, akiknek beható kísérletei,
megfigyelései és irodalmi tanulmányai lehetővé tették, a mit sokan
képtelenségnek hittek, azt t.i., hogy magyar gyógyszerkészítményekkel sikerült
legyőzni a külföldi behozatal versenyét.« – Richter Gedeon”
„A hazai gyógyszeripar
és a nagyüzemi gyógyszergyártás megteremtője, Richter Gedeon a Heves megyei
Ecséden született 1872. szeptember 23-án, és Budapesten hunyt el 1944. december
30-án. Az elhalálozás időpontja bíróilag lett megállapítva. 1944. december
30-án egy nyilasosztag a ferencvárosi Duna-parton a Dunába lőtte.
Sikertörténete 1901-ben, az Üllői úton lévő Sas patikából36 indult el, amelyet az
Ecséden megörökölt földbirtokából vett. A
patika laboratóriumában többféle, később nemzetközileg is elismert gyógyszert
kísérletezett ki. Állati szervekből – mellékveséből, pajzsmirigyből, heréből
és petefészekből, agyalapi mirigyből és hasnyálmirigyből – kivont
készítményeket gyártott. Az első gyógyszerek között volt a Tonogén Suprarenale,
mely mellékvesehormonból kivont készítmény volt. Az adrenalin hatóanyagú
oldatnak vérnyomáscsökkentő, vérzéscsillapító és érösszehúzó hatása volt, és
1902-ben került forgalomba. 1903-ban több organoterápiás tablettája is
forgalomba került, melyből különösen a juhpajzsmirigyet tartalmazó Thyreoidea
és az Ovárium jelentős. 1907-ben
Kőbányán, a Cserkesz utca 63. szám alatt megalapította a róla elnevezett
Vegyészeti Gyárat, melyet jelentős állami kedvezményekben részesített a Kereskedelemügyi
M. Kir. Minisztérium.
Az 1920-évek második
felétől már közel száz organoterápiás gyógyszert készített a gyár, s emellett
még több mint félszáz Hormogland terméket forgalmazott. Számtalan
szabadalma volt, melyek közül az elsőt 1905. október 27-én nyújtotta be
a tojássárgájából kinyert lecitin albuminát előállítására.
Richter módszeresen építette ki a külföldi kapcsolatait, és
figyelt a gyógyszerek exportértékesítésére. A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár
Rt. fennmaradt iratanyagából az derül ki, hogy a ’30-as és ’40-es években nem
egy országgal kötöttek képviseleti szerződést, hanem valamely város, illetve
annak környékén történő eladásra adtak megbízást egy - egy cégnek vagy magánszemélynek.
Az 1920–1930-as években Európán kívül Ázsiában, Afrikában, Észak-, Közép-, és
Dél-Amerikában s végül Ausztráliában is volt képviselete a Richter-féle
gyógyszerkészítményeknek. A gyár exportosztálya nemcsak fiókokkal és
leányvállalatokkal állt kapcsolatban, hanem bankokkal, reklámügynökségekkel,
kiadóvállalatokkal és szakmabeli gyógyszerészekkel, orvosokkal és gyárakkal is.
Külföldi reklámkapcsolatainak kiépítésére és marketingfeladatok végzésére
jelentős számú képviselőt foglalkoztattak.”
id. Korányi Frigyes tüdővész elleni küzdelme
„»Mikor a phthisis megírásával foglalkoztam, tisztán a
tudományos célt láttam magam előtt. De minél mélyebben hatoltam bele feladatom
megfejtésébe, annál magasabbra emelkedett előttem emberi, társadalmi, gazdasági
és nemzeti jelentőségének átérzése.« – Korányi Frigyes”
„Belgyógyász, sebész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagja, az 1886–1887. tanévben a pesti egyetem rektora,
orvoskari prodékán, 1890-ben az Igazságügyi Orvosi Tanács másodelnöke, 1897.
október 20-án pedig elnöke lett. A magyar főrendiház élethossziglani tagja. A
Budapesti Királyi Orvosegyesület, az Országos Közegészségügyi Tanács, a Királyi
Igazságügyi Orvosi Tanács elnöke. Húsz éven keresztül volt a Magyar Országos
Vöröskereszt Egylet egészségügyi bizottságának elnöke. Az 1851/1852. tanévben
szerezte orvos- és sebészdoktori oklevelét. 1864-ben a Pesti Egyetem idegkór és
gyógytan magántanára lett. A modern
belgyógyászati klinikai oktatás megteremtője, Európa-szerte ismert orvostudós
volt. Orvosi működése során többek között kardiológiai, ideggyógyászati és
pulmonológiai kutatásokat végzett.
1865-ben az idegkórtan docensévé, 1866. július 26-án pedig a
Pesti Egyetem Orvos-sebészi karán a gyakorlati belgyógyászat ny. r. tanárává
nevezték ki a Sebészek Belgyógykórodájában. A klinika, melynek igazgatója volt,
1873-től II. számú Belgyógyászati Kóroda néven működött. Intézete mindössze két
szobából állott, tizenhat betegággyal, összes segédlete pedig egy tanársegéd
volt. Önéletrajzában megemlíti, hogy 1876-ban sikerült Trefort Ágoston
közoktatási miniszter alatt kieszközölni, hogy egy »az új igényeinek megfelelő
klinika építessék«. A klinika az 1880/1881-es tanévben az új Üllői úti épületbe
költözött, ahol a tudományos tevékenység
kétirányú volt: a növendékek betanítása és a ’tudományos búvárlat’.
Az első magyar
tüdőbetegek számára építendő népszanatóriumért több fórumon is felszólalt,
pénzt gyűjtött, és támogatókat toborzott. Országos pénzgyűjtő mozgalom
indult el, melyet híres közéleti személyek is támogattak. A kezdeményezésére
1898. május 3-án alakult Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatóriumi
Egyesülete is a szanatórium létesítését igyekezett előmozdítani.
Így épülhetett meg 1901. november 10-én Budakeszin az első
tbc-s betegek gyógyítására alapított Erzsébet királyné Tüdőszanatórium (ma Országos
Korányi Pulmonológiai Intézet). Elsőként
Európában a szanatórium olyan III. stádiumba sorolt, szegény sorsú, súlyos
betegeket is felvett gyógykezelésre, »akik hosszabb ideig részesülhettek
orvoslásban csekély összegű fizetés fejében vagy teljesen ingyenesen.«”.
Bárány Róbert, az emberi fül kutatója
„Részlet a Nobel-díj átvétele alkalmából Stockholmban
tartott előadásából: »Nagyon egyszerűen lehet bizonyítani az ívjáratok hatását
a derékizmokra. Felszólítjuk a pácienst, hogy álljon fel és induljon el, majd
figyeljük a fellépő egyensúlyzavarokat, az egyenes vonaltól való eltérést –
amikor például hideg vízzel ingereljük az ívjáratokat. Az ingernek a
végtagokra, például a felső végtagokra gyakorolt hatását is könnyű
demonstrálni. Felszólítjuk a kísérleti személyt, hogy egyenesen előre nyújtsa
ki a karját, és tartsa ebben a helyzetben. Az ívjáratok előzetes ingerlése
nélkül ez nem jár nehézséggel. Ha viszont – mondjuk – a jobb fület hideg vízzel
öblítettük, akkor a kísérleti személy karja – anélkül, hogy tudná – lassan
kitér jobb felé. Könnyen kimutatható, hogy így a bal kar, illetve a lábak
esetében is kitérést lehet okozni. Ez a kísérlet annak bizonyítéka, hogy az
izomzat közvetlenül befolyásolható.«”
Selye János, a stresszkutatás atyja
„»Csak abban az egyben vagyunk egyformák, hogy mindnyájan
engedelmességgel tartozunk azoknak a fundamentális biológiai törvényeknek,
melyek az életünket kormányozzák. A stress kutatója azzal használhat legtöbbet,
ha megmagyarázza a stress mechanizmusát, amennyire ő érti; ha megvilágítja
ezeknek az ismereteknek alkalmazási lehetőségeit a mindennapi életben.« – Selye
János” (Életünk és a stress)
„Az egészség és a boldogság titka nagyrészt abban áll, hogy
sikerrel kell idomulni e planéta örökké változó életfeltételeihez; aki az alkalmazkodás
mesterségét nem sajátítja el kellően, betegséggel és boldogtalansággal rója le
a büntetéspénzt.” (U.ott)
Szent-Györgyi Albert C-vitaminja
„»Imádkozunk a békéért, de a biztonságunk okáért
hidrogénbombákat halmozunk fel. Krisztusról prédikálunk, és tömegpusztításról
beszélünk… A tudomány segítségével hidrogénbombákat sem építhetünk büntetlenül,
hogy azután azokat a XVIII. századbeli egoista, korlátolt, érzelgős és hamis
politikai gondolkodással használjuk fel. Semmi értelme sincs annak, hogy űrhajósokat
küldünk fel a világűrbe, hogy más csillagokra elérjenek, ha ugyanakkor háromméteres
betonfalat emelünk, hogy az embert embertől elválasszuk!« – Szent-Györgyi
Albert”
Szentágothai János, az agy tudora
„»Életem fő célkitűzése és törekvése csak az volt, jó
agykutatónak, a 20. század végi értelemben kultúrembernek és a történelmi
körülményeink között tisztességesnek, de mindenekfelett kereszténynek maradni.«
– Szentágothai János”
„...azt is hiszem,
hogy a művészet és a tudomány az emberi elme két teljesen párhuzamosan futó
vágánya, és ezek a párhuzamosságok sokkal mélyebbek és eredetibbek, mint azt a
felszínről látjuk. Bárhol megbolygatjuk a világot, a legcsodálatosabb
harmóniát találjuk. Jó lenne, ha a létnek, az életnek egy felsőbbrendű
harmóniáját egy művészetet értő kutató vagy a tudomány modern eredményeit értő
vagy legalábbis valamennyire sejtő művész magában egyesíteni tudná… De hogy a
mai, nagyon specializált tudományban mennyire lehet ezt az ideált
megközelíteni, az már nagyon kérdéses. Boldognak érzem magam, ha legalább egyes
pontokon megsejtek valamit a művészet és a tudomány alaptörekvéseinek az
egységéből.”
Jedlik Ányos szódavize
„»1826-ban Jedlik Ányos fiatal benczés tanár készüléket
szerkesztett, a melynek segítségével bárki is könnyen készíthetett saját
használatára savanyúvizet. Ez a készülék az első, a mely a háztartásban
használható volt savanyúvíz készítésre.« – Hankó János”
„Ahogy Eötvös Loránd is megjegyezte búcsúbeszédében:
»Bármily jövedelmező üzletnek mutatkozott a savanyúvizek mesterséges gyártása,
Jedlikből mégsem lett szódavízgyáros.«. Az igazi áttörést végül Wágner Jenő
gyógyszerész érte el 1865-ben, aki a Gyógyszerész Hetilapban a következőképpen
reklámozza a csodaitalt: »már Pesten is minden jobb vendéglőben és étteremben
tartatik a szénsavas víz és orvosaink által, különösen gyomorbajokban kitünő
eredménynyel alkalmaztatik.«”
Saxlehner András keserűvize
„Az évek folyamán a világba küldött jóval több mint száz
millió üveg Hunyadi János keserüviz minden üvegje igazolta és terjesztette jó
hírnevét, a melynek e viz mindenütt örvend, a hol czivilizált emberek laknak.”
Egy remek példa arra, hogy ismeretek kellenek ahhoz, hogy
valaki felismerje valamiben az abban rejlő lehetőségeket: „A Buda-környéki
keserűvizek legsikeresebb vállalkozója, Saxlehner András eredetileg
posztókereskedő volt. A legenda szerint élete nagy fordulatot vett, amikor
1862-ben egy budaörsi gazda tért be az üzletébe, és elpanaszolta, hogy miután
kutat ásatott a Dobogó-hegyen lévő telkén a szőlője öntözésére és állatai
itatására, keserűvíz tört a felszínre. Megkérte Saxlehnert, tekintse meg a
forrást, hátha üzleti szempontból jövedelmező lehet. A posztókereskedő kapva
kapott az alkalmon, mivel akkor már
ismert volt az évekkel korábban felfedezett kelenföldi sós keserűvízforrások
gyógyhatása és üzleti sikere.” „»hogy a „versenytársakat« kiiktassa,
felvásárolta az egész örsödi völgyet a Dobogó-heggyel együtt. A hazai és
külföldi piacokon forgalomba hozott budai gyógyvizére egy évvel később
bejegyeztette a »Hunyadi«, illetve a »Hunyadi János« védjegyet. 1909-ben már
140 kút ontotta magából a gyógyvizet. 1886-ban Saxlehner szabadalmaztatott egy
palacktöltő gépet is, két évvel később pedig a könnyebb szállítás érdekében 2,5
km hosszú iparvágányt építtetett ki a Kelenföldi pályaudvarig.
Saxlehner nagy hangsúlyt fektetett termékei reklámozására,
ezért többnyelvű ismertetőket adott ki; plakátjait számos világvárosban
lehetett látni: Párizsban, Londonban, Berlinben, Péterváron,
Konstantinápolyban, Kalkuttában, Alexandriában, New Yorkban, San Franciscóban,
Rio de Janeiróban vagy Sidney-ben.”
Verancsics Faustus repülő embere
„»Én itt nem arról értekezek, hogy milyen módszerre van
szükség ahhoz, hogy a filozófus a számára ismeretlen dolgok természetét
megvizsgálja. Hanem megmutatom a módját annak, hogy ami már előtte ismeretes,
miként teheti kellőképpen ismertté azok számára, akik ezeket nem ismerik.« –
Verancsics Faustus”
„Veszprémi várkapitány, történetíró, szótáríró, feltaláló,
természettudós, diplomata, királyi titkár (1582–1594), csanádi püspök
(1598–1608). 1569–1572 a Padovai Egyetemen tanult.
A jeles tudós és polihisztor a Machinae novae című művében felsorol ötvenhat olyan technikai ötletet, amelyet a magáénak vall, továbbá
utazásai során látott újszerű szerkezeteket és gépeket is tartalmaz a
könyvecskéje, metszetekkel, ábrákkal illusztrálva. Közöttük vízi létesítmények,
órák (napóra, vízóra, tűzóra), darálók, sziták és hántolók, sajtolók, malmok (szélmalmok,
vízimalmok, hajómalmok, járgányos malmok, taposómalmok, olajütőmalmok), mezőgazdasági
eszközök, vízi szállításra alkalmas eszközök, hidak, hajók, mederkotrók, fűrészek,
szivattyúk, nyomdai segédeszközök és egyéb szárazföldi személy- és teherszállításra
alkalmas eszközök találhatók. Közülük az egyik legérdekesebb találmány mégis a
paplanejtőernyő volt, melyet nagy valószínűséggel Leonardo da Vinci szellemi
hatásától függetlenül alkotott meg.”
Schwarz Dávid kormányozható léghajója
„»„…A Schwarz Dávid-féle irányítható léggömböt tegnap mutatták
be Berlinben, szabadon repülve, a légzsák megtöltése és a felszállás rendben
folyt le…« – Pesti Hirlap, 1897. november 5.”
„Az alumíniumborítású, kormányozható, négyhengeres, vízhűtéses, Daimler soros benzinmotorral működő léghajó
feltalálója. Sajnos a léghajóval végzett kísérletei kudarccal végződtek. Halála
után mások folytatták a kísérleteket, s a hibákat sikerült korrigálniuk.”
„Gróf Ferdinand von Zeppelin altábornagy, aki maga is jelen
volt a Schwarz-féle léghajó próbarepülésein, ’merített’ a vállalkozásból. Hogy
milyen mértékben, az mind a mai napig megosztja a közvéleményt. Tény, hogy Zeppelin megvásárolta az
özvegytől a szabadalmat és a terveket. A megvásárolt terveket és az addigi
tapasztalatokat alapul véve kezdte el építeni Zeppelin gróf a saját LZ–1 jelű
léghajóját, mely három évvel később, 1900. július 2-án szállt fel a
Boden-tóról.”
Kármán Tódor helyben lebegő gépe és rakétája
„»A tudomány, amely háborús fegyvereket készít, az békés
dolgokat is előállíthat. Aki irányított rakétafegyvereket gyárt, az műholdakat
is képes felbocsátani.« – Kármán Tódor” (amiket ma katonai célra használnak! –
OP)
A kezdet: „Az első helyből függőlegesen felszálló gép 1918-ban
született meg Kármán Tódor professzor, Petróczy István ezredes és a cseh Vilém
Žurovec mérnök jóvoltából. Helyben lebegő gépek voltak, amelyekre
megfigyelőállást és fegyvert is tervezett Kármán. Kísérleteiket 1916-ban
kezdték meg Fischamendben, az Osztrák-Magyar Monarchia repülőgépgyártásának
központjában, ahol már 1911-től működött az Osztrák–Magyar Monarchia kísérleti
repülőállomása és a 7. repülőüzeme. Itt alakult az első katonai repülőiskola
is. A PKZ–1 fejlesztése 1917-ben kezdődött, és 1918-ra elkészült az első
repülőképes elektro- vagy robbanómotorral üzemeltetett modell. A jármű a
mátyásföldi Magyar Általános Gépgyárban (MÁG) készült.”
És a csúcs: „1963-ban John F. Kennedy elnök a legnagyobb
amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érdemérmet (United States
National Medal of Science) adta Kármán Tódornak. A Holdon és a Marson kráter
őrzi nevét.”
Ganz Ábrahám kéregöntésű vonatkereke
„»Akinek nincsen jövőjébe vetett reménye, azt sajnálni
lehet.« – Ganz Ábrahám”
„Hosszú, változatos vándorévei után 1841 augusztusában
érkezett Pestre. Részt vett a Pesti Hengermalmi Társulat épülő József
Hengermalmának munkálataiban: műszaki gépparkjának, gépműhelyének és
vasöntődéjének beüzemelésében és karbantartásában. Gyorsan ívelt felfelé a
pályája: 1842 végétől már ő vezette a
Széchenyi által alapított József Hengermalom öntödéjét, amelynek feladata
az elkopott alkatrészek pótlása volt. 1845 februárjában saját öntödét nyitott Budán. Régóta érlelődött már benne a
gondolat: »…állandó tervem saját vasöntödém felállítása, itt vagy egy másik
városban… mert elhiheted, hogy nem akarok a világban mint munkás ide-oda
vándorolni« – írta Jakab öccsének. Vasgyárához
1845. január 24-én adta meg Buda város tanácsa az öntési engedélyt, később
pedig a segédipari pótengedélyt. E hónap 11-én már büszkén adta hírül a Pesti
Hirlap olvasóinak, hogy: »Alulírott tisztelettel jelentem a t.c. közönségnek,
miszerint egy vas-, és ércöntő intézetet állítottam fel Budán, (...) és foglalatoskodni
fogok mindennemű gépalkatrészek készítésével, úgy szinte építészeti-, és dísztárgyakkal;
ennélfogva esedezem a t.c. közönség számos megrendeléseiért, melyeknek elkészítését
a legpontosabban véghezviendem Budán april. 11-én 1845. Ganz A.«
Hazai és nemzetközi
viszonylatban számos díjat és elismerést kapott. 1861-ben tagja lett Buda
szab. kir. város képviselő-testületének, 1863–ban Buda város díszpolgárává
választották. Az 1862. évi londoni világkiállítás körüli fáradozásáért még
ugyanebben az évben koronás arany érdemkeresztet kapott.
Az 1855. évi párizsi világkiállításon bronzérmet, Svájcban,
az 1857. évi III. iparmű-kiállításon ezüstérmet, a londoni 1862. évi
világkiállításon bronzérmet, az 1867. évi svájci kiállításon ezüstérmet, az
1867. évi második párizsi világtárlaton pedig ezüst- és bronzérmet kapott.”
S innen már csak még néhány, csupán említéssel:
A Bánki–Csonka-féle porlasztó
Bánki Donát „Gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagja”. Csonka János „Gépészmérnök, a karburátor
társfeltalálója, a magyar motor-, és gépjárműgyártás, valamint a hazai
autógyártás elindítója.” „Együttműködésük gyümölcsöző volt, szinte évente jelentek meg közös
találmányaik,”
Kandó Kálmán fázisváltós villamos mozdonya
„»Kandó 1916-ban dolgozta ki világhírt szerzett fázisváltós
rendszerét, s e sorok írója volt az, akinek Bécsben, a Hadügyminisztériumból
hazatérve, séta közben először fejtette ki elgondolását. Gondolatmenetét
rendkívül nehéz volt követni, de ma is él az emléke annak az élménynek, hogy
egy nagyszabású, szinte korszakalkotó gondolat nyert első ízben szavakban kifejezést.
Kandó a lángész minden nagyszerű
tulajdonságával rendelkezett. Nagy mérnök, nagy vasutas, és igaz ember volt.«
Neÿ Ákos”
Wikipedia: „Pilisi Neÿ Ákos (Budapest, 1881. szeptember 12.
– Budapest, 1967. november 22.) mérnök, a MÁV és a Duna-Száva-Adria Vasút
igazgatója. A Ferenc József-rend lovagkeresztjének és a Nagy Szent Gergely-rend
lovagkeresztjének birtokosa.”
„Kandó Kálmán számára
a nemzetközi sikert az észak-olaszországi Vantellina-völgyben húzódó,
mintegy 106,3 km-es vasútvonal villamosítása hozta meg, melyet 1902. szeptember
4-én illetve október 15-én adtak át. Ez
volt Európa első nagyfeszültségű villamosított vasútvonala, melyet a Ganz-gyár
készített.”
Galamb József Ford T-modellje
„»Soha nem felejtem el a motor tervezését. Mindenki azt
gondolta, hogy lehetetlen olyan motort építeni levehető hengerfejjel, amely nem
fúj ki. Elgondolásainkat a Model N-en teszteltük, és mivel bevált, további 15
millió darabot készítettünk…« – Galamb József”
„1905. december 11-én kezdett el dolgozni a detroiti Ford
Motor Companynél mint gépkonstruktőr, majd főkonstruktőr, később pedig a gyár
főmérnöke és igazgatója lett. Itt
találkozott Henry Forddal, akivel az autógyártás történetének új fejezetét
nyitották meg. 1913-ban szervezte meg a gépkocsik futószalagon való
gyártását, mellyel az egész világon
forradalmasította az autógyártás folyamatát.”
Hell Miksa csillagai
Az ismertetésből: „Hell Miksa a Selmecbánya melletti Szélaknán született
1720. május 15-én, és Bécsben hunyt el 1792. április 14-én. Bécsi császári és
királyi csillagász, matematikus, fizikus, tanár. Tagja volt a Dán Királyi Tudományos és Irodalmi Akadémiának, a
Trondheimi Akadémiának, valamint levelező tagja a Francia Tudományos
Akadémiának. a legismertebb nemzetközi hírű magyar csillagász. Számtalan csillagda tervezését és építését
vezette, többek között a budai, a nagyszombati, a kolozsvári, az egri és a
gyulafehérvári obszervatóriumét. 1755. október 22-én Mária Terézia a bécsi udvari csillagda igazgatójának nevezte ki, egyúttal
kinevezték a bécsi egyetem csillagászává. Harminchét évig szerkesztette a
bécsi csillagászati évkönyveket értekezésekkel, táblázatokkal és csillagászati
adatokkal, valamint az előrejelzéseket.”
Bolyai János űrhajózásban alkalmazott térgeometriája
„»A nehézkedés törvénye is szoros összeköttetésben,
folytatásban mutatkozik a tér természetével, valójával, alkotásával,
milyenségével; gondolom az egész természet folyásával.« – Bolyai János”
„A Bolyai-féle térgeometria azzal, hogy megszüntette az
Euklidész által kialakított térbeli látásmód egyedülállóságát, lehetővé tette
az újabb geometriák kidolgozását. Ez egy teljesen új szemlélet, mely utat
nyitott a modern űrkutatás, űrhajózás és az új műholdas technikák felé.” És
Bolyai s szintúgy a világ tragédiája: „A tudós reális térre vonatkozó elmélete
egykoron nem jelent meg nyomtatásban, így nem tudott hatni korának tudományos
fejlődésére.”
Gothard Jenő, a csillagászati fényképezés úttörője
„»Hogy minő átalakulás, minő óriási forradalom ment végbe e
csillagon a rövid 8-9 hónap lefolyása alatt, arról fogalmunk sem lehet. Egy
csillag születése vagy meghalása játszódott-e le szemeink előtt, arra
spektroskópunk nem válaszol. Jelen kutatásom, melyet távolról sem tartok
befejezettnek, csak azon érdekes kapcsot tárja fel elöttünk, mely a bolygószerű
ködök s az új csillag között elvitathatatlanul létezik. A történelmi sorrend
azt mutatja, hogy egy felvillanó új csillag kihűlése, vagy talán túlságos
felhevülése által bolygószerű köd keletkezik. Azaz más szavakkal oly folyamat
ment a csillagon végbe, melynek eredménye a csillag anyagának olyan
átalakulása, mely hasonló a bolygószerű ködök anyagával s ez anyag állapotával.«
– Gothard Jenő”
„Gépészmérnök, csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia
levelező (1890. május 8.),452 az Astronomische Gesellschaft és a Royal
Astronomical Society tagja.”
Súlyos méltánytalanság e kötet minden szereplője számára,
aki itt említetlenül maradt, s veszteség az Olvasónak, ha nem ismeri meg őket.