2014. június 26., csütörtök

Eric Ries: Lean Startup Hogyan tegyük ötleteinket sikeressé és fenntarthatóvá?

HVG Könyvek 2013

Dr Osman Péter ismertetése

Az innovációs munka mindig hajmeresztő, új vállalkozást létrehozni talán még inkább. Járatlan utakon törünk előre a siker érdekében, és olyanokat teszünk annak eléréséért, amik ellen a tapasztalatokra támaszkodó biztonságérzetünk sikítva tiltakozik. In medias res a könyvből idézve: „Az első probléma a jó terv, az erős stratégia és az alapos piackutatás csalóka csábítása. Korábban ezek voltak a siker titkai. Túl nagy a kísértés, hogy a startupokat is ezekre alapozzuk, de ez nem működik, mert a startupok esetén túl nagy a bizonytalansági tényező. Hiszen a startup még azt sem tudhatja, kik lesznek az ügyfelei és mi lesz a terméke. Ahogy egyre bizonytalanabbá válik a világ, egyre nehezebb megjósolni a jövőt. A régi menedzsmentmódszerek már nem felelnek meg a célnak. A tervezés és az előrejelzés csakis hosszú ideje, stabilan működő vállalat és viszonylag állandó körülmények között lehet pontos. Márpedig a startupokra egyik sem igaz.” Ezért az ismeretlen terep buktatóit jó esetben mesteri, és gyakran szükségképp merész rögtönzésekkel igyekszünk legyőzni - lényegében ennek egyfajta részletesen kimunkált gondolkodásmód-útmutatóját kínálja itt a szerző. Az üzleti stratégiai tervezés szellemi és lelki terheit ugyan ezzel sem veszi le olvasói válláról, ám segít azokkal megbirkózni, újfajta felfogással hatékonyabban kezelni. A gyakorlatban szerzett nagyon sok idevágó tapasztalat feldolgozása alapján kialakított tanácsaival felkészít az akadálypálya leküzdésére, már amennyire ez egy 288 oldalas könyv keretei között lehetséges, s főként amennyire a saját tapasztalataiból leszűrt tanulságok és következtetések más esetekre alkalmazhatók. Ez utóbbiak mérlegelése és Ries tanácsainak ily módon történő felhasználása már elkerülhetetlenül is az olvasó feladata.
„A Lean Startup módszerrel tőkehatékony vállalkozásokat lehet felépíteni, mivel segítségével hamarabb felismerjük az irányváltoztatás szükségességét, így kevesebb időt és pénzt vesztegetünk el. Bár alkotás-mérés- tapasztalás néven emlegetjük a visszacsatolási hurkot, mert a tevékenységek ebben a sorrendben zajlanak, a tervezés valójában fordított sorrendben történik: először kitaláljuk, mit kell megtanulnunk, azután az innovációs elszámolással kipuhatoljuk, mit kell mérnünk annak eldöntésére, hogy igazolt tapasztalathoz jutunk-e, végül pedig kitaláljuk, milyen terméket kell megalkotnunk a kísérlet számára és a méréshez.” – a könyvből.
A Wikipediából és a könyvből idézve, Ries 2001-ben a Yale Egyetemen diplomázott számítógép-tudományból és a Szilikon-völgyben kezdett szoftver-mérnökként dolgozni. A Völgyben vált vállalkozóvá. Saját céget indított, amely megbukott, 2004-ben egy igen sikeressé vált startup, az IMVU társalapítója, majd technológiai vezetője is lett. Az IMVU finanszírozásába kockázati tőkét is bevontak, a könyvében is leírt tudatos fokozatossággal: előbb 1 millió dollárt, majd 18 milliót hoztak így be. Az IMVU gyors növekedésnek indult mind népszerűségben, mind a felhasználói számában, „nagyrészt a Ries által javasolt hatékonyság-orientált menedzsment technikáknak köszönhetően.” 2008-ban új vezető került az IMVU élére és Ries elhagyta a céget. A nagyhírű Kleiner Perkins kockázatitőke befektető cégnél lett vállalkozási tanácsadó, fél évvel később pedig önálló tanácsadói tevékenységbe fogott a startup területen. A csúcstechnológiás startupok sikereivel és bukásaival szerzett tapasztalatai alapján fogott hozzá a siker elérését segítő menedzsment módszertana, a Lean Startup filozófia kidolgozásához. Alapjául a Japánban elindított, nagyrészt a Toyotánál kidolgozott „lean” koncepció – lean gyártás, lean vállalat, lean termelés – szolgált, amelynek lényege, hogy az értéktermelésben a ténylegesen szükséges minimumra kell redukálni a ráfordításokat, lenyesve minden feleslegest, s úgyszintén mindent, amiért a végfelhasználó nem lesz hajlandó fizetni. (Ráismerhetünk ebben a fajlagos ráfordítási költségek ésszerű csökkentését célzó értéktervezésre! – OP) Ries a lean gyártás módszertanát az internet-alapú technológiákra alkalmazta. „A Lean Startup filozófia legfőbb célja, hogy tőkehatékony cégek építését segítse azáltal, hogy azok jobban reagáljanak a fogyasztók igényeire, s ezzel csökkenthessék az idő és az erőforrásaik elvesztegetését.” – idézi őt a Wikipedia. (Ennél a nagyon is kézenfekvő célnál csak az okoz nehézségeket, hogy maradéktalanul érvényes rá a régi olasz mondás: „a szótól a tettig hosszú az út”, vagyis könnyű tudnunk, mit akarunk, csak nehéz akadálypálya azt el is érni. Ez utóbbiban igyekszik segíteni Ries módszertana, és ez az azt részletesen kifejtő könyve. – OP).
2008-tól meghívásokat kezdett kapni tanácsadó testületekbe, hogy ossza meg a tapasztalatait. Blogjában is dokumentálni kezdte a lean startup filozófiát, s közreadni a gyakorlati tanulságokat. Ezzel a technológiai vállalkozók közösségének jól ismert bloggerévé, és a Lean Startup Mozgalom úttörőjévé vált (http://theleanstartup.com/) Mozgalma a Szilikon Völgyből indulva világszerte elterjedt. Amint Ries írja „A vállalkozók helyi csoportokat kezdtek létrehozni, amelyek keretén belül személyesen találkoztak, hogy megvitassák és alkalmazzák a Lean Startup-ötleteket. Mostanra a világ több mint száz nagyvárosában található szervezett közösség. Bár jómagam a high-tech szoftveriparban rendelkezem tapasztalattal, a mozgalom jócskán túlnőtte a gyökereit. Vállalkozók ezrei alkalmazzák a Lean Startup elveit minden elképzelhető ágazatban.”
Ries előadói felkérést kapott a Web 2.0 Summit internet-csúcskonferenciára, és meghívást a Harvard Business School-ra, mint „entrepreneur-in-residence”. (A Wikipedia a DeGroote School of Business-re hivatkozva írja, hogy az üzleti iskolákban az EIR mentorként és szakedzőként segíti a diákokat. – OP) 2011-ben a Lean Startup filozófiát e könyvben foglalta össze, s az röviddel a megjelenése után második lett a New York Times bestseller listáján a CNBC pedig minden vállalkozó kötelező olvasmányának nevezte. Még abban az évben az Amazon felvette a legjobb üzleti könyvek listájára, és 2012 júniusára már 90 ezer példányban kelt el.
„Azok közé tartozom, akik a számítógép mellett nőttek fel, így vargabetűkkel jutottam el a vállalkozás és a menedzsment elméletéhez. Mindig is ágazatom termékfejlesztési területén dolgoztam; partnereim és főnökeim menedzserek vagy marketingesek voltak, kollégáim pedig a tervezésen és az üzemeltetésen tevékenykedtek. Pályafutásom során újra meg újra átéltem az élményt, hogy rendkívül keményen dolgozom olyan termékeken, amelyek végül megbuknak a piacon.” írja magáról. Tudjuk, ez nélkülözhetetlen iskola, mert igazán a bukás késztet arra, hogy átgondoljuk, mit kell sokkal jobban csinálni és hogyan tehetnénk azt. A kudarcok – olvashatjuk – Riest is tanulásra, a jobb megoldások keresésére ösztönözték. „Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Szilícium-völgy legragyogóbb elméitől tanulhattam.”
Az utóbbi évtizedek egyik gyakran idézett, kikent-kifent legendája a sikeres vállalkozó mítosza, akinek zsenialitása világra szóló sikert hozott. Különösen megszívlelendőek ezért Ries szavai: „Mind saját, mind mások sikereiből és kudarcaiból azt a tanulságot vontam le, hogy igenis az unalmas részletek számítanak a legtöbbet. A startupok sikere nem a jó génjeink eredménye és nem is annak köszönhető, hogy jókor vagyunk jó helyen. A startupokat sikerre lehet vinni a megfelelő folyamat alkalmazásával. Ebből az következik, hogy a siker tanítható és tanulható.” Ám azért ez így túl amerikai, túlságosan pozitív. Valójában, ami tanulható, az a siker szükséges, nélkülözhetetlen, ám önmagában még nem elégséges feltétele. Hiszen kissé korábban ő maga is írja: „Miután több száz vállalkozóval dolgoztam együtt, első kézből tudom, hogy az ígéretes kezdet milyen gyakran fullad kudarcba. A fájdalmas igazság az, hogy a legtöbb startup elbukik. A legtöbb új termék sosem lesz sikeres. A legtöbb új vállalkozás nem éri el a benne rejlő potenciált.” A kép ezzel teljes, nomeg azzal, hogy bár nem lehet kézbentartani minden tényezőt, amely kell a gazdasági sikerhez, aki nem ura az ehhez kellő felkészültségnek, esélye sincs, hogy jó cégépítő és -vezető legyen.
Ries kiemeli: „Az általános menedzsment 20. századi jelentős sikerének köszönhetően páratlanul gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. Ezek a menedzsmentelvek azonban alkalmatlanok annak a zűrzavarnak és bizonytalanságnak a kezelésére, amivel a startupok szembesülnek.” És „Az innovatív vállalkozás átfogó elméletének a szárnyát bontogató cég minden területét magába kell foglalni: vízió és koncepció, termékfejlesztés, marketing és értékesítés, bővítés, partneri kapcsolatok és disztribúció, cégszerkezet és szervezeti felépítés. Módszert kell nyújtania az előrehaladás mérésére szélsőségesen bizonytalan feltételek között is. Egyértelmű útmutatóul kell szolgálnia a vállalkozóknak arra nézve, hogyan döntsenek a válaszutakon: befektessenek-e a folyamatokba, és ha igen, mikor; hogyan alakítsák ki, tervezzék meg és hozzák létre az infrastruktúrát; mely esetben próbáljanak önerőből boldogulni és mikor kössenek szövetségeket; mikor reagáljanak a visszajelzésre és mikor ragaszkodjanak a saját elképzelésükhöz; és végül hogyan és mikor fektessenek be a vállalkozás bővítésébe. Legfőképpen lehetővé kell tennie az innovatív vállalkozók számára, hogy tesztelhessék előrejelzéseiket.”
A feladat tehát világos. „A Lean Startup arra hívja fel az emberek figyelmét, hogy másként mérjék a termelékenységüket. Mivel a startupok gyakran készítenek tévedésből olyasmit, ami a kutyának sem kell, nem számít, hogy időben és megfelelő költséggel állítják-e elő. Egy startupnak inkább arra kell törekednie, hogy a lehető leggyorsabban kitalálja, mit kellene készítenie, tehát mi az, amit az ügyfelek akarnak és amiért hajlandóak fizetni is. Más szóval, a Lean Startup az innovatív új termékek fejlesztésének új módszere, amely a rövid ciklusidőt, az ügyfelek ismeretét, a kolosszális ötletet és az óriási ambíciókat hangsúlyozza – persze mindezt egyszerre.” (Kiemelés tőlem – OP) És „A Lean Startup módszer lényege, hogy az autóvezetéshez hasonlóan megtanítson minket startupot vezetni. Ahelyett, hogy feltételezések tömkelegén alapuló, bonyolult tervet szőnénk, inkább az alkotás-mérés-tapasztalás visszacsatolási huroknak nevezett "kormánykerék" segítségével újra meg újra a körülményekhez igazítjuk a tervet. Ennek a kormányzási folyamatnak köszönhetően mindig tudni fogjuk, mikor van szükség irányváltoztatásra, és mikor kitartásra, hogy megmaradjunk a kijelölt úton. Amint felpörgettük a motort, a Lean Startup módszer segítséget nyújt abban, hogy maximális ütemben gyorsítva bővítsük és fejlesszük a vállalkozásunkat.”
Módszere lényegét a következőkben összegzi:
„A Lean Startup öt alapelve, amelyek a kötet mindhárom részét végigkísérik, az alábbiak:
1. Innovatív vállalkozók mindenhol vannak. Nem csak az lehet startup, ami garázsban üzemel. Az innovatív vállalkozó fogalma mindazokat felöleli, akik a definícióm szerinti startupban dolgoznak, azaz új termékeket és szolgáltatásokat hoznak létre szélsőségesen bizonytalan feltételek között. Ez azt jelenti, hogy mindenhol vannak innovatív vállalkozók, és a Lean Startup megközelítés bármilyen méretű cég esetén, akár mamutvállalatoknál is és bármely szektorban és ágazatban működhet. (A mamutvállalatok némileg meglepő említését a következő alapelv magyarázza, igaz, hogy eléggé rejtjelesen. – OP)
2. A vállalkozás a menedzsment egy fajtája. (Ez feltehetően valami olyasmit akar jelenteni, hogy a vállalkozások létrehozása, felfuttatása speciális menedzsment feladat. Nem tudhatjuk, mi áll Ries eredeti szövegében, ám a következő mondata is ezt támasztja alá. – OP) A startup nem csupán egy termék, hanem egy intézmény, ezért újfajta, kimondottan a szélsőségesen bizonytalan feltételekhez igazított menedzsmentet igényel. Valójában – ahogyan később ki fogom fejteni – szerintem az „innovatív vállalkozónak” bevett pozíciónak kellene lenni minden olyan modern vállalatnál, amely innovációra alapozva kívánja elérni a jövőbeli növekedést.
3. Igazolt tapasztalat. Nemcsak azért hozunk létre startupot, hogy piacra dobjunk termékeket, profitot termeljünk vagy csupán kielégítsük az ügyfelek igényeit, hanem azért is, hogy tapasztalatokat szerezzünk, miként építhető fel fenntartható vállalkozás. Tudományosan igazolható tapasztalatot szerezhetünk, ha gyakori kísérleteket végzünk elképzelésünk minden elemének tesztelésére. (Félreértés elkerülésére: startupot nem valamiféle tudományos kísérlet céljával hozunk létre tapasztalat szerzés érdekében, hanem azért, hogy a tapasztalatok alapján fenntartható, nyereséges vállalkozássá fejlesszük azt. Ez Ries módszerének lényegéhez tartozik – katonai kifejezéssel élve, menetből felfejlődni. Ezt bontja ki a következő alapelv. – OP)
4. Alkotás–mérés–tapasztalás. Egy startup alapvető tevékenységei: terméket alkot egy ötlet alapján, méri az ügyfelek reakcióit, majd tapasztalatai alapján eldönti, hogy irányváltoztatásra vagy kitartásra van-e szükség. A startup minden sikeres folyamata ennek a visszacsatolási huroknak a felgyorsítására irányul.
5. Innovációs elszámolás. A vállalkozások sikerességének növelése és az innovátorok elszámoltathatósága érdekében az unalmas részre is oda kell figyelnünk: hogyan mérjük az előrehaladást, hogyan állítsunk fel mérföldköveket és miként priorizáljuk a munkát. Ehhez kifejezetten startupokra szabott, újfajta elszámoltatási rendszerre van szükség.”
Az elöljáróban említett három rész, ismét Ries összegzésében:
„Ez a könyv három részből áll: Vízió, Kormányzás és Gyorsítás. A Vízió című részben a vállalkozói menedzsment új területét mutatom be. Meghatározom az innovatív vállalkozó és a startup fogalmát, és új módszereket mutatok be, amelyek segítségével a startupok ellenőrizhetik az előrehaladásuk mértékét – ez az igazolt tapasztalat. Látni fogjuk, a – garázsban vagy a vállalaton belül működő – startupok úgy szerezhetik meg ezt a tapasztalatot, ha tudományos kísérletekkel fedezik fel, hogyan lehet fenntartható vállalkozást felépíteni.
A Kormányzás című részben elmerülünk a Lean Startup módszer részleteiben, és megismerjük az alkotás-mérés-tapasztalás visszacsatolási hurok működését. A nem bizonyított (vakhiten alapuló), alapos vizsgálatot igénylő feltételezésektől kiindulva megtudjuk, hogyan lehet minimálisan működőképes terméket előállítani a feltételezések felülvizsgálatára (amit erről leír, azt a fejlesztőmunkában deszkamodellnek hívtuk, legalább is régebben. – OP), új számonkérési módszert az előrehaladás értékelésére és egy módszert annak eldöntésére, hogy kitartásra vagy irányváltoztatásra (egyik lábunkat a földhöz szegezve elfordulunk) van-e szükség. A Gyorsítás című részben olyan technikákat tárunk fel, amelyek segítségével a Lean Startupok a lehető leggyorsabban, akár már a felfutásuk közben végigsuhanhatnak az alkotásmérés- tapasztalás visszacsatolási hurkon. Tanulmányozni fogjuk a lean gyártás startupokra is vonatkozó elveit, például a kistételes feldolgozásban rejlő potenciált. Lesz szó a szervezeti felépítésről, a termékek fejlődéséről és arról, hogyan alkalmazhatjuk a Lean Startup-elveket a közmondásos garázson túl, akár a világ legnagyobb vállalatain belül is.”
S a szerző zárszava, víziója:
„Hogyan nézne ki egy olyan vállalat, amelyik az összes alkalmazottját felvértezné Lean Startup-szuperképességekkel?
Egyrészt mindenki ragaszkodna ahhoz, hogy feltételezéseket fogalmazzon meg világosan és teszteljen pontosan – nem időhúzási taktika gyanánt, vagy hogy elfoglaltnak tűnjék, hanem attól a vágytól hajtva, hogy megismerje a minden projekt víziója mögött ott rejlő igazságot.
Nem vesztegetnénk az időnket a minőség szószólói és a vakmerő haladás bajnokai között folyó végtelen vitákra; ehelyett felismernénk, hogy a sebesség és a minőség valójában szövetségesek az ügyfél hosszú távú érdekéért vívott csatában. Nem azért törekednénk a veszteség kiküszöbölésére, hogy felépítsük a minőség elefántcsonttornyát, hanem a rugalmasság és a kiváló üzleti eredmények érdekében.
A kudarcot és a visszaesést őszintén beismernénk, és levonnánk a tanulságot, nem pedig visszavágással és vádaskodással reagálnánk. Ezenfelül ellenállnánk a kísértésnek, hogy visszavegyünk a tempóból, növeljük a tételméretet, és a megelőzésre koncentráljunk. Ehelyett növelnénk a sebességet az összes olyan felesleges munka kiküszöbölésével, amely nem vezet tapasztalatszerzéshez. Új intézmények létrehozásának szentelnénk magunkat.
Ezeknek az lenne a hosszú távú küldetésük, hogy fenntartható értéket hozzanak létre, és jobbá tegyék a világot.
De mindenekfölött felhagynánk az emberek idejének pazarlásával.”

2014. január 12., vasárnap

Juhász Árpád: A kék bolygó vándora

Topográf Térképészeti Kft, 2009
Dr Osman Péter ismertetése
Dr Juhász Árpád „televíziós geológus” kötete az idei év könyvtermésének egyik méltán kiemelkedő darabja.
Az útleírás régóta kedvelt műfaj, hiszen a javát alkotó művek sok olyan érdekességre és ismeretekre nyitják rá az olvasó szemét, amelyekkel amúgy nehezen találkozna. A mai világban pedig az olyan könyvek, mint Juhász Árpád e kötete, egészen különleges és fontos szerepet kapnak. Ez ugyanis egyszerre szórakoztató, s ugyanakkor intellektuálisan igényes alkotás. Eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy, a globális tömegkultúra céljára készült mai termékek mind nagyobb hányada, akárcsak az elektronikus média műsorainak nagy része, kifejezetten intellektuális igénytelenségre szoktatják a fogyasztóikat, méghozzá félelmetes hatékonysággal. Tartanunk kell attól, hogy - hacsak ez a trend valamely jótékony ok folytán meg nem fordul - mind többen lesznek olyanok, akiket a kulturális igényeiket illetően legjobban a különös, ám nagyon is kifejező szleng kifejezés jellemez: agyilag zokni. Juhász könyve szembe megy ezzel, valódi intellektuális értéket kínál, s ezzel igényességre szoktat. Így örömére szolgálhat mindenkinek, akik kedvelik az európai kultúra hagyományos értékeit, s benne a valódi világ hihetetlenül sokszínű sajátosságainak, jellemzőinek, természeti, antropológiai és kulturális kincseinek a megismerését. S ha eljut olyanok kezébe, akiket mindinkább arra nevel rá a média, hogy a figyelemre méltó eseményeket legfőképpen a tömegkultúra műanyag bálványainak életviteléről, szerepléseiről, magánéleti botrányairól és párosodási szokásairól szóló tudósításokban keressék, talán közülük is jó néhányat meggyőzhet arról, hogy a valódi világ összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mint a hamisított - ez pedig nagyobb érték lehet mindannyiunk számára, mint sokan gondolnák.
Mai kultúránk egyik kiemelkedő pozitívuma, hogy hatalmas kínálatban állanak rendelkezésünkre valóban kitűnő úti- és természetfilmek. Velük szemben a betűkbe öntött útleírások közül valószínűleg csak a legjobbak állják a versenyt, feltehetően csak azok, amelyeknek különösen vonzó többletet ad a szerzőjük - ezzel az útitársunk, idegenvezetőnk - érdekes, rokonszenves személyisége, intelligenciája, megkapó látásmódja. Ez a hatalmas és gyönyörű album ebben is nagyon jó. És abban is, hogy kiválóan alkalmazkodik a mai olvasási szokásainkhoz. Manapság, ha eljutunk odáig, hogy könyvet vegyünk a kezünkbe, időnk, erőnk inkább csak a rövidebb olvasmányokra futja, s igazán jónak kell lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek lekötni a figyelmünket. Itt ilyenekből kapunk sokszínű füzért, amelynek minden darabja tökéletesen megfelel ennek, s a műfaj egy-egy gyöngyszeme.
A televízió kevés áldásainak egyike, hogy lenyűgöző módon képes ismereteket közvetíteni, s ezzel igen hatásos eszközéül szolgál az ismeretterjesztésnek is. Különösen érvényes ez a természet világának, szépségeinek és érdekességeinek, valamint az emberiség hihetetlenül változatos civilizációjának bemutatásában betöltött szerepére. A demagogikon (magyarán a TV) ebben valódi műveltséget kínál, amelynek értékét persze az adja, ha kiemelkedő mesterek készítik e filmeket, műsorokat - amilyen Juhász Árpád is. Az élővilág televíziós bemutatásának felülmúlhatatlan mestere, sztárja Sir David Attenborough, aki e tevékenységéért kapta a lovagi címet. Juhász Árpád életműve a legjobb színvonalú tudományos ismeretterjesztésben nem marad mögötte - kivéve, hogy magyar televíziósként és szerzőként kevesebbeknek adatik meg a szerencse, hogy láthatják a filmjeit, olvashatják a könyveit. E kötet fülszövege is elmondja: 45 úti filmjét vetítette a televízió, élményeiről 17 könyve jelent meg, s munkásságáért az amerikai sajtó a világ ötezer ismert személyisége között tartja számon.
A kötet e bámulatos életmű legjavából ad sűrítményt. „6 kontinens, 1600 fénykép, egy geológus úti kalandjai” alcímmel. A „geológus” ugyanakkor itt messze több mint szakmájának kiváló képviselője, hiszen Juhász a saját tapasztalatainak, élményeinek tükrében hatalmas ívű áttekintést tár elénk a Föld élővilágáról, annak különlegességeiről, és különféle népeinek sajátos életmódjáról is. Aki azt állítja, hogy ezt lapozgatva nem mardossa a sárga irigység, az vagy nagyon érzéketlen azok iránt az örömök iránt, amelyeket a mindezekkel való találkozás nyújt, vagy nagyon nem őszinte. Ugyanez áll arra is, aki azt mondaná, hogy nem nyűgözi le mindaz, amit itt láthat és olvashat. Tény, hogy bolygónk természeti szépségeiről és civilizációjáról egy könyvben csak ízelítőt lehet adni, ám ez a kötet így is ezeknek igazán méltó ábrázolása. A szerző joggal írja itt az előszavában, hogy kilencvenkilenc országot járt be, történeteinek száma végtelen, s egyike azoknak Magyarországon (valószínűleg a világon is OP.), akik a legtöbbet tudnak és a legtöbbet dokumentáltak a Föld természeti környezetéről. „Úti kalandjainak” már a bevezetőben olvasható kurta összegzése is elég ahhoz, hogy őszinte csodálatot érezzünk a világ megismertetését célzó utazásainak rendkívüli száma és sokszínűsége iránt, s nem csekély örömet, hogy az utazások számtalan viszontagságaival ő birkózott meg, élményeinek legjavát viszont mi kapjuk, amennyire csak az album bámulatos képanyaga, s a szerző rövid leírásai és fényképek magyarázó szövegei képesek azokat közvetíteni. 750 oldal tömény természeti szépség, kaland, érdekesség a világjárás ínyenceinek. És 750 oldal arról, milyen elképesztően sok élmény férhet bele egy elkötelezett természettudós életébe, akit hajt a megismerés és a megismertetés szenvedélye.