Szvoboda Dománszky Gabriella - A magyar biedermeier - Corvina, 2011, Stílusok–korszakok sorozat

Dr Osman Péter ismertetése

Akik kevésbé jártasak a 19. század művészettörténetében, azok feltehetően jelentős többségének a biedermeier fogalmához meglehetősen kisszerű és ezért negatív képzetek csatlakoznak: valamiféle édeskésen egyszerű, mesterkélten igénytelen stílust, képi és formavilágot, végső soron életérzést idéz fel. Ez utóbbira utalva, értelmezési tartományát kiterjesztették az irodalomra is. Például, Ady Endre Szini Gyula kötetéről írja, hogy vannak benne „édes Biedermeier-képek” (Prózai Művek 9. kötet Cikkek, tanulmányok, Akadémiai Kiadó - Arcanum DVD-Könyvtár I.), Hegedűs Géza az Irodalmi arcképcsarnok. c művében Kaffka Margit dédnagybátyjáról, Lauka Gusztávról írja, hogy biedermeier hangulatú költő, és szól Zilahy Lajos, a hajdan nagyon népszerű polgári író biedermeier hangulatokat idéző, régi nemesi világról mesélgető történeteiről, a sajátos karakterű Illés Bélát pedig asszonyok biedermeier stílusú hódolójának nevezi (Irodalmi Arcképcsarnok - Arcanum DVD-Könyvtár I). Amiért viszont itt beszélünk Szvoboda Dománszky Gabriella kitűnő könyvéről, annak oka, hogy a biedermeier igenis fontos, mint a formatervezés saját jogúvá válását megelőző idők építő- és használati-tárgy művészetének a köztudatban kevéssé élő ága és - a szerző szavaival -„ a művelt és kifinomult biedermeierben a világos, józan, dísztelenségében is nagyszabású Bauhaus az elődjét tiszteli”.

A Révai Nagy Lexikona 1911-ben megjelent 3. kötetének szócikkéből idézve, 1815-öt követően „Németországnak az elszegényedése magával hozta az iparművészetek, főkép a lakás berendezés, a bútor és ékszer egyszerűsítését. Ebből az egyszerűsítésből részben az angol iparművészet befolyása alatt keletkezett a biedermeier-stílus, melynek főelve a dísztelenség. Szembe helyezkedik a francia iparművészet fényűzésével és tisztán gyakorlati alapokra fekteti alkotásait. (...) A célszerűség hangoztatása a bútorban külön esztétikai értéket, az értelmi szépet teremti meg”. Jegyezzük meg itt rögtön, hogy a hétköznapok tárgykultúráját és �művészetét elsőként megteremtő nagy stílus, a szecesszió, amely a formatervezést a modern ipar fontos eszközrendszerévé tette, jelentős mértékben szintén az angol iparművészet, az Arts and Crafts mozgalom hatása alatt keletkezett a 19. század vége felé.

Összevetve a Révaiból idézetteket a Szvoboda Dománszky Gabriella által e stílusról adott nagyívű, átfogó áttekintéssel, a tisztánlátás kedvéért ki kell emelnünk, hogy az előbbiek a biedermeier iparművészeti megjelenésére összpontosítanak, e könyvben viszont megismerhetjük a képzőművészeti jelentőségét, s megcsodálhatjuk sok ilyen remekét is. A művészettörténeti könyvek szakavatott kiadója, a Corvina az e kötethez fűzött ajánlójában kiemeli, hogy „a magyar művészet történetében ez az első olyan stílus, amelyben tudatosan megjelenik a ,"nemzeti", a sajátosan magyar művészet igénye, és a mi köreinkben új elemekkel, vonzó helyi színekkel gazdagodik, és a ,"magyar biedermeier" aranysujtásos csillogása, vidékies zamata, tempós rátartisága, de főképpen a hagyományok modern nemzeti értékké transzponálása értékes motívumokkal szélesíti ki a stílus tárházát.”

A szerző hivatkozik a bécsi Albertinában 2007-ben megrendezett kiállításra, amelynek igen sokatmondó címe Biedermeier - az egyszerűség feltalálása volt. Amint idézi, annak katalógusa foglalta össze az e stílusról mára elfogadottá vált megállapításokat. Ezek szerint „a tiszta, absztrahált alakzatok, a díszítetlen felszín, a természetes formák szépségének nagyra értékelése jellemzi a (korai) biedermeiert”. A stílus fejlődéstörténetéről elmondja, hogy az az 1830-as évek közepén kezd összekapcsolódni a polgársággal, és úgy tűnik, ennek egyik oka, hogy a modern polgárosodás robbanásszerű terjedése is éppen ekkor zajlik. Az eleinte exkluzív stílust ekkortól a polgárság a maga kedvére alakította. Az új, feltörekvő réteg kedvtelve teremtette meg a korábbi kötöttségektől mentes, kényelmes és szabad élet rekvizitumait. A művészeti produktumok tömegére támadt igény, a szerényebb vagyonnal rendelkezők számára is elérhető áron. (Hasonlóképpen vitte be a szecesszió a tárgykultúrát a hétköznapi életbe, de a nagyüzemi kornak és tömeggyártási technológiáinak köszönhetően még jóval szélesebb társadalmi körök számára, egyszerre és egymással kölcsönhatásban teremtve ízlést és igényt, valamint piacot. OP) Térhódítását illetően olvashatjuk, hogy a 19. sz. elején megkezdődött a "világművészet" kialakulása, a nagy művészeti kiállítások, valamint az egyleti keretekben működő, országról országra, városról városra utazó műkiállítások a stílustendenciák gyors megismerését eredményezték, az iparművészeti formák terjesztésében pedig részes a sajtó is: a 18. századtól számos metszet, mintalap és szakfolyóirat mutatta be a mindenkori legutolsó művészi divatot.

A biedermeier színre lépésének korszaka, támasza és társadalmi-gazdasági háttere - írja - a napóleoni háborúk utáni konszolidáció ideje, midőn az európai társadalom minden szegletében hatalmas változások mentek végbe. A polgárság súlya megnőtt, s az elmaradottabb részeken is megindult a polgárosodás. A tudomány és a technika fejlődése óriási volt, tűnőben az analfabetizmus, a gőzsajtó feltalálásával széles körű nyilvánosság alakult ki, az olcsó és nagy példányszámú újságok soha nem látott gyorsasággal tárták az információt a közvélemény elé. (Mai fogalmunkkal tehát megszületett a hatékony tömegmédia, s a korral karöltve megteremtette és gyorsan bővítette a maga vevőközönségét. OP) Ezt azonban olyan hatalomgyakorlati fordulat követte, amelyben „a túlélés stratégiája a belső építkezés lett (...) A menekülés az otthon négy fala közé, a privát szférába nem valami ködös elvágyódás volt az idill után, hanem szembenézés a realitásokkal.”

Magyarországon - írja - József nádornak a magyar főváros modernizálása érdekében kifejtett munkássága máig hatóan meghatározza a főváros arcát. Ő hozta létre a korszakos jelentőségű Szépítő Bizottmányt, amelynek megalakulása után az addigi véletlenszerű építkezéseket a tudatos várostervezés váltotta fel. A működésüket meghatározó nádori terv nem a klasszicizmus ideális városát rajzolta fel, hanem egy jól lakható, közlekedési és higiénés szempontból újszerű lakóhelyet, és bizton állítható, hogy a magyar biedermeier legértékesebb produkciója a városrendezés volt. A korszak építészete kapcsán Szvoboda Dománszky a biedermeier emberközpontú világáról beszél, amelynek egyik emblematikus megtestesítője a szépséges szekszárdi vármegyeháza, Pollack Mihály munkája. A biedermeier életmód által felkeltett új igényeket kiszolgáló új megoldásokat felmutató fővárosi lakóépületek is gondot fordítottak a használhatóságra, az ökonomikus kialakításra. Olyan építészeti felfogás lépett színre, amely a lakó otthon-igényét elégítette ki, gyakran igen kellemesen. S a biedermeier életmód korántsem korlátozódott a városokra, hanem kibontakozásának kitüntetett helyei lettek a vidéki birtokos nemesség által emelt köz- és magánépületek tucatjai szerte az országban. (A Révai szócikke kiemeli, hogy nálunk Esterházy, Széchenyi, Győry, Szapáry kastélyai s a vidéki kúriák ma is - 1911-ben! OP - tele vannak biedermeier emlékekkel.)

Magyar biedermeier: a vármegyeházák építése éppen a biedermeier idején kapott nagy lendületet. A rendszerint helyi erőkkel történő kivitelezés folytán a részletek gyakran mutatnak vidékies elemeket, az egyes ismeretlen helyi mesterek által alkotott épületek pedig „gyakran egészen népies formában szolgálták a közügyet”. Nyilvánvaló, hogy ugyanez érvényesülhetett a nemesség vidéki építkezéseinél is, s határozta meg a "magyar biedermeier" épületeinek arculatát.
A hódító stílus és az abban kifejezett életérzés természetesen megjelent a belsőépítészetben is. A kötet szépen illusztrált, mélyreható áttekintést ad az otthonok biedermeier tárgykultúrájáról, bemutatva annak számos karakteres alkotását. Innen idézve, a biedermeier enteriőr az ember kötöttségektől mentes mindennapi életét igyekezett szolgálni, amit a berendezés átalakításával értek el. A lakótérnek és berendezésének ezt az átalakítását a szerző részletesen elemzi, kiemelve benne a bútorművészet új stílusát formákban és anyagokban. (S említsük meg, hogy annak többé-kevésbé egyenes folytatásáról művészettörténetileg alapos, ugyanakkor élvezetesen jó és gyönyörűen illusztrált képet ad a Corvina és az Iparművészeti Múzeum egy korábbi, közös kötete: A magyar szecesszió Bútorművészete.L. e címen a blogban)

Gazdaságfejlesztés: Magyar földön a biedermeier enteriőrt gyakran importárúval rendezték be, Párizs és Bécs gyárainak termékei özönlöttek ide, s az arra hivatott kortársak elkeseredve konstatálták, mint vándorol a mezőgazdaságból származó kevés tőke külföldre - írja a szerző, majd a következőkkel folytatja. Kossuth Lajos az 1840-es évek elején lépett fel a magyar ipar támogatása, termékeinek védelme érdekében, civil szervezetek alapításával. Elsőként 1841 őszén az Iparegyesület jött létre, amelynek célja a hazai műiparosok támogatása és oktatása volt, elnöke a hazafias arisztokrácia egyik fő alakja, Batthyány Lajos lett. Kossuth ezen belül nagy energiával szervezni kezdte az első Iparműkiállítást.

Ami ezután e téren következett, az példaértékű, s az arról, főként a benne megtestesülő fejlesztő igyekezetről a szerző által adott összegzés a legtalálóbban két szóval kommentálható: „régi dicsőségünk”, hozzá fűzve, hogy „lenne mit tanulnunk tőlük”. Mindebből már csak egy vonást idézünk ide: A biedermeier terjedésének a stílusok történetében először a sajtó is részese. A különféle divatlapokat, mint a Journal des Luxus und der Moden (Weimar), vagy a Magazin für Freunde des guten Geschmacks (Bécs) - ezeket emeli ki Szvoboda Dománszky - a magyarországi felsőbb körökben is ismerték, mi több, a vasárnapi iskolában az asztaloslegényeknek tanítottak belőlük.

A kötet nagy hányadát a magyar biedermeier képzőművészetének igen alapos, szakszerű, nagy művészettörténeti és történelmi értékű, és szépséges bemutatása teszi ki, nagy örömmel szolgálva minden művészetkedvelőnek.