Dr Osman Péter ismertetése
A természettudomány nagy tragédiája, amikor egy csodaszép hipotézist lemészárol egy rút tény. (T.H. Huxley) ◙ Kint a való világban a tudománynak megvan az a rút szokása, hogy kapcsolatba kerül a politikával, s nem mindig épületes eredménnyel. ◙ A tudományhoz nem elegendő, hogy az ember elvégezze a munkát, arra is szükség van, hogy ezt kellően harsány hangon tudja közölni a világgal, és elkönyvelhesse az elismerést. ◙ Attól, hogy valaki nagyszerű fizikus, még nem automatikusan kiváló másban is: nem profi teniszjátékos, nem jódlivirtuóz, és bizonyosan nem rátermett államfő. Kérdés, hogy az illetők is így látják-e ezt. ◙ A természettudomány vagy fizika, vagy csak bélyeggyűjtés. (Ernest Rutherford) ◙ A fizikával ellentétben, a kémiában a felfedezés nem mindig válasz a(z eredeti) kérdésre; talán csak egy sokkal hosszabb folyamat kezdete, melynek során megpróbálnak rájönni, mi az ördögre jó, amit újonnan felfedeztek. (Valójában ez messze nem a kémia sajátossága, és valószínűleg egyetlen természettudomány sem mentes tőle. Ez a hosszú folyamat az egyik fontos része az innovációs fejlesztésnek. - OP) ◙ Mivel a vágyunk, hogy életben maradjunk, arra késztet bennünket, hogy olyanoknak adjuk a pénzünket, akiktől erre ígéretet kapunk, a biológia is felkeltette mindenféle csodadoktor, vigéc és rugósbútor-forgalmazó érdeklődését. ◙ Ahány tudós csak megjárta a bíróságot, tanúsíthatja, hogy nincs veszélyesebb, mint egy vita, amelyben az embernek száz százalékig, tudományosan bizonyíthatóan igaza van. Ilyenkor azt hisszük, hogy az ellenfél ugyancsak logikusan gondolkozik - ami igen nagy hibának bizonyulhat. (És a bírót még nem is említi. - OP) - Idézetek a könyvből.
Szellemes és találó ez a Feltalálósdi cím. Egyaránt érzékelteti a könyv témakörét, annak jelentőségét, valamint az előadásmód könnyedségét. Az eredeti cím átfogóbb, s ennyiben találóbb is: némi humoros ízzel a „boffin”-ok természetrajzát ígéri, a boffin jelentése pedig az Encyclopaedia Britannica 2011 DVD-könyvtár Merriam Webster’s szótára szerint: tudományos szakértő, főképp aki technológiai kutatással foglalkozik.
Pollard e könyvében igen kellemes stílusban, nemegyszer kedélyesen anekdotázva, rengeteg fontos és/vagy érdekes részlettel szolgál a természettudományok és az akarva-akaratlanul hozzájuk kapcsolódó alkotások, innovációk történetéből, felvonultatva e terület történelmének sok nagy szereplőjét, sok kevésbé ismert hősét, és a nagyjelentőségű és/vagy hasznos és/vagy kifejezetten érdekes alkotásaik hosszú sorát. Például, a Ki találta fel a gőzgépet? c. alaposabb írása kiváló illusztrációja annak, hogy az innovációk az előzmények láncolatára épülnek, olykor egyenes összefüggésben az ókori görögökig mennek vissza.
„Ahogy valójában történt” ígéri az alcím, ám senki ne várjon itt teljes tudománytörténeti igényű, azaz mélyreható, részletes esettanulmányokat - Pollard azokból csak részleteket ragad ki, belőlük viszont igen olvasmányos könyvet állít össze, amely arra is kiválóan jó, hogy felkeltse az érdeklődésünket, s kedvet csináljon a további részletek megismeréséhez. Kutatóként határozottan jók ehhez a felkészültségbeli alapjai: Cambridge Egyetemen kitüntetéssel diplomázott archeológiából és antropológiából.
Ő maga így vezeti be e művét: „A Feltalálósdi nem enciklopédikus munka, és nem is bármiféle tudománytörténet. (Pedig de igen! Mosolygósan, hézagosan, a ’magas tudomány’ póza nélkül nagyon sokban ebbe tartozik! - OP) Inkább csak száz történet gyűjteménye, amelyeket olyasvalaki szedett össze, aki kis híján maga is tudós lett, és úgy gondolta, ezek a történetek segítenek megmagyarázni (legalább saját magának), hogy mi a tudomány, honnét ered, és miféle tevékenység valójában.”
Rágósan száraz gondolatmenet egy sincs benne. Az egész tarka, érdekes, ezerszínű, mint a tudomány számtalan ága-boga, levele, virága, tüskéje, és szellemileg igazán tápláló.
Ki hitte volna például, hogy a tudomány egyik legnagyobb óriása, Isaac Newton a pénzverde felügyelőjeként álruhában járta London kevésbé tiszteletreméltó csapszékeit, hogy ’titkosszolgálati módszerekkel’ szerezzen információkat a pénzhamisítókról? Milyen érdekes, hogy Anglia nagytekintélyű Királyi Társaságának - eredeti nevén Királyi Társaság a Természet Jobb Megismerésére - elődje az egymással levelező kapcsolatban álló tudósok által a XVII. században alapított, Láthatatlan Egyetemnek nevezett csoport volt. És hányan tudják, hogy a XVIII. században Hold Társaság néven kiemelkedett egy másik hasonló tömörülés, amely kiemelkedően befolyásos volt, ám olyannyira informálisan működött, hogy sem alapszabályt, sem tagjainak megválasztására vagy éppen kizárására vonatkozó eljárásrendet nem dolgozott ki, soha semmit nem publikált, nem tartott rendszeres összejöveteleket, és nem vezetett tagnévsort. Igen szellemes mottó vezeti be a róla szóló részt: „Munkája során természetesen nem minden tudós ütközött elszánt ellenállásba. Közülük a bölcsebbek klubokba tömörültek, kölcsönösen támogatták egymást, szabadon eszmét cseréltek, és alkalmanként jókat ebédeltek.” És ki hitte volna, hogy az élettani értelmű stress kifejezés abból született, hogy Selye nem tudott elég jól angolul?
Sok egyéb érdekesség közt olvashatunk még az első ’kondigép’ - szobaló! - létrehozásáról; az aszpirin a heroin, a kevlár, vagy éppen a filteres tea megalkotásáról; arról, hogy egy francia tüzértiszt már 1771-ben autóbalesetet szenvedett saját találmányú gőzkocsijával; egy meglehetősen csúnya történetet Pasteur kutatói módszereiről; egy különleges felismerésről, amelynek lényege a konyhai receptekben alkalmazott mércék szabványosítása; és arról, hogyan kaptak rá az innovációk kalózai a frissen felfedezett rádium csaló hasznosításaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése