Dr Osman Péter ismertetése
„Először: ő a legkatalánabb katalán. Másodszor: a legzseniálisabb építész, valamennyi lehetséges megoldás kitalálója, kimeríthetetlen teremtő, mindig eredeti, ősi és logikus, persze a saját világában. Harmadszor: ő az az építész, aki mindenkinél "vallásosabb" és "hívőbb" házakat és székesegyházakat épített - a hitet még alkotásainak szerkezetéről is le lehet olvasni.” Gabriele Fahr-Becker idézi a Barcelonában tanult uruguayi művész és művészetelméleti tudós Joaquim Torres Garcia szavait Gaudíról, a Vince Kiadó nagy stílusok sorozatában megjelent nagy átfogó művében, a Szecesszió c. kötetében (Vince Kiadó/Könemann, 2004). A továbbiakban így beszél róla: „Gaudí öntörvényű, kivételes jelenség, mégis része a 19. század vége mozgalmának, amely megkísérelte lerázni magáról a közelmúlt terhét, megpróbált visszanyúlni a "tiszta" formához, például a gótikához. (...) A természetben látta minden dolgok rendjét, és saját hazáját is egyfajta művészeti hagyatéknak tekintette. (...) Gaudí oeuvre-jét átjárja a teljesség, az arányosság és a kiegyensúlyozottság iránti vágy; az a komplex építészeti rendszer, amelyet ő képvisel, rangos egyedi jelenség az építészet történetében.”
Az Encyclopaedia Britannica 2011 Ultimate Edition DVD-ROM azzal indítja a róla szóló nagy szócikkét, hogy egyéni építészeti stílusát a formák szabadsága, a színek és a textúrák érzékisége és az organikus egység jellemezte. Josef Wiedemann, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora azzal jellemezte, hogy „Épületei enyhet adó oázisok a funkcionális építmények sivár világában, ékkövek az unalmas házsorok között, melodikus ritmusokkal lüktető alkotások környezetük halott tömegében.” És e jellemzésben foglaltakon még messze túlmegy élete főműve, a Sagrada Familia, az egészen egyedülálló Güell-park, és több más alkotása is. Akik akár laikusként is kedvelik az építőművészetet, kétség kívül egyöntetűen tanúsítják: ő az építészet ’űrkorszakát’ megelőző időszak építész-géniuszai között az egyik leginkább emblematikus alkotó, s bizonnyal a legjelesebb azok közül, akik építményeik hétköznapi funkcióit a küllem tündérvilágával ötvözték.
Rainer Zerbst e kötetének borítóján fontos alcím áll: A teljes életmű - ennek ismertetését adja az album. Bevezető tanulmánya is ennek tükrében tekinti át Gaudí pályafutását, „egy építészetnek szentel élet” mottóval. Amint írja, az építészet iránti érdeklődése már az iskolaéveiben kezdődött, 17 éves korában pedig azért utazott Barcelonába, hogy építészetet tanuljon. Egyetemi évei nemcsak az építészet iránti lelkesedését, hanem heves (alkotói) temperamentumát is felszínre hozták. Tanárai, látva tehetségét és önálló gondolkodásmódját, nem vonták kétségbe az építészeti fakultás elnökének álláspontját, amely szerint ez a diák, akinek sikerült átjutnia a vizsgán, vagy zseni, vagy őrült.
Zseni, vagy őrült: Láthatjuk itt a felvételi vizsgatervét, amelyen már megragadóan mutatkozik meg Gaudí törekvése, hogy eltérő építészeti stílusok ötvözése révén a művét egyéni jegyekkel ruházza fel. A képhez csatlakozó szöveg pedig elmondja, hogy a stíluskeverék valószínűleg elképesztette Gaudí tanárait, azonban a terv az egyetemen egyáltalán adható legalacsonyabb, "elégséges" minősítést kapta. Zseni, vagy őrült: „E véleménnyel Gaudí még sokszor találkozott karrierje során. Annál is inkább, mivel tanulmányainak egyébként szabályszerű befejezését követően rövidesen szakított az uralkodó építészeti normákkal, és a maga útját járta.” - írja Zerbst. Ez az út pedig csodálatos életművet eredményezett - mindenekfelett a zseni tehetségével következetesen kiteljesített minőségben. Az alkotásokat részletesen bemutató fejezetek sorrendjében: ◙ Casa Vicens ◙ Casa El Capricho ◙ Finca Güell ◙ Palacio Güell ◙ Colegio Teresiano ◙ Casa Calvet ◙ a Colòmia Güell kriptája ◙ Bellesguard ◙ Güell-park ◙ Casa Battló ◙ Casa Milà ◙ Sagrada Familia ◙ Finca Miralles ◙ A palmai katedrális ◙ Az astorgai püspöki palota ◙ Casa de los Botines ◙ Egy New York-i szálloda terve (amely sajnos nem jutott tovább néhány rajznál) ◙ Bodegas Güell.
Ez a szikár felsorolás szinte alig mond valamit az életmű valódi gazdagságáról, amely Gaudí alkotásainak részleteiben, építményei általa tervezett alkotóelemeinek, külső és belső dekorációinak, belsőépítészeti kialakításának és berendezésének káprázatos, sokszor szó szerint mesés világában teljesedett ki. Már a pályafutásának egyik korai remekét, a Casa Vicenst is így jellemzi Zerbst a róla szóló fejezet bevezetőjében: „Nehéz lenne különcködőbb bemutatkozást elképzelni egy fiatal építész számára. A szemlélő az Ezeregyéjszaka tündérkastélyával találja szemben magát. Ráadásul a valóságban egész kis ház... Egyesíti magában a spanyol polgári hagyományokat (a bámulatosan olcsó követ) és a több évszázados arab tradíciót. Gaudí teljesen egyedülállót alkotott ebből az épületből azzal, hogy az alsó rész többé-kevésbé spanyol mintázatú, a tető felé haladva pedig a ház egyre inkább arabbá vagy talán perzsává válik.”
Szintén e korai korszakának alkotása a Finca Güell, amelynek kialakításából itt egy részlet leírását emeljük ki Gaudí sokoldalú tehetségének újabb megnyilvánulásaként, s egyben ízelítőül Zerbst leíró stílusából: „A kapusházat az istállókkal összekötő kapu a vas művészi megmunkálásának kiemelkedő példája, s bizonyítja Gaudí tervezői és szerkesztőmérnöki képességeit. Majdnem 5 méter széles és egyetlen szárnya van, azaz felfüggesztése egyoldalú. Ha a szokásokat követve szimmetrikus kaput tervezett volna, az egész egy börtön bejáratára hasonlított volna. Ehelyett a vaskapu csúcsát valamivel több mint 10 méternyi magasságban helyezte el. A kapu alsó felének mintázatát fémből készült, rendkívül áttetsző négyzetrácsok adják. Efelett sodró vonalvezetésű sárkányfigura emelkedik, ijesztően széttárt állkapcsokkal. Ő a kapu névadója, s egyben korai példája Gaudí szimbolizmusának. A sárkány a kertet vigyázza, s bármennyire a fantázia játékának tűnhet is a körvonalait alkotó szecessziós görbületek cirádái folytán, mégis nagyon hatékonyan játssza szerepét: ha valaki megpróbálja kinyitni a kaput, a sárkány felemeli vaskarmokkal ékesített lábát.”
Tervezői és technológiai eszköztáráról így beszél a szerző: „Nem könnyű elgondolni, mit ért volna el Gaudí, ha rendelkezik olyan korszerű építőanyagokkal, mint például a vasbeton. Még az is elképzelhető, hogy ezeket elutasította volna. Lényegében tartózkodott a cement használatától, holott bizonyosan hozzájuthatott volna. A tartóelemeket előszeretettel építette téglából. Noha szerkezetei inkább extravagánsnak tűnhetnek, a déli nap fényében ragyogó felületek pedig drágának, Gaudí a közönséges anyagokat részesítette előnyben, és mindig visszanyúlt szülővárosának kézműipari hagyományához, azaz a kerámiához és a kovácsoltvashoz. Csodáit a legegyszerűbb anyagokból alkotta meg. Ebben talán a természetet tekintette mintának. Egyre távolabb került az építészet műviségétől, s egyre közelebb jutott a természethez. (...) Igazi pragmatikus volt. A korabeli építészektől eltérően nem rajzasztalon dolgozott. Mindig kinn volt az építési területen, megbeszélte a műveleteket a munkásokkal, újragondolta őket, s elvetve valamely elgondolást, újabb vázlatokat készített. Rajzai inkább impresszionista skiccekre, mint tervrajzokra emlékeztettek. Gaudínál az építkezést mindig kísérletezés előzte meg. (...) Pragmatikus megközelítésének hátrányai is voltak. Nem volt teoretikus, így nem hozott létre szorosan vett iskolát, és korai éveinek néhány munkáját leszámítva, írásos dokumentumokat sem hagyott hátra.”
Beszámolni egy építészetnek szentel élet zsenialitással szárnyaló míves remekeinek csodavilágáról, Gaudí épületeiről, fantasztikus homlokzatairól, bizarr kéményeiről, parkokról, mozaikborításokról, bútorokról, ablakok cirádás formáiról, lépcsők arabeszkjeiről, lámpatestek szépségéről, olykor meséket, máskor gótikus templomokat idéző enteriőrökről? „Jaj, sose jártas istennő-nyelvben az emberi fej!” (Szobrok a dzsungelben, Weöres Sándor fordítása). Zerbst viszont - akinek szakmai hátteréről e kötetben a Taschen sajnos semmit sem árul el, és arról meghökkentő módon a Google sem hoz fel érdemi információt - ezt kitűnően teljesíti. Ismertetései, leírásai egyszerre szakszerűek, részletesek és olvasmányosak, s belőlük nem csak Gaudí művészi életművét, hanem a korához való viszonyát is megismerhetjük. A szöveghez 372 színes fotó, 17 alaprajz és 2 helyszínrajz csatlakozik, gyönyörű képtárrá is téve az elegáns albumot.
Egy ízben megkérdezték tőle - írja Zerbst -, hogy a Sagrada Familia a nagy katedrálisok egyikének számít-e. Így felelt: „Nem, az eljövendő újak közül az első”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése