Tárgyak természetrajza - Tapasztalásaim könyve

Fekete György: Tárgyak természetrajza - Tapasztalásaim könyve

Holnap Kiadó, 2008

Dr Osman Péter ismertetése

Fekete György könyve a tárgyak mindannyiunk számára meghatározó jelentőségű világát segít jobban megismerni, és megérteni. Mélyen filozofikus mű e fogalom legjobb értelmében, ami azt jelenti, hogy az elmélyült elemzésben kevésbé jártasakat, arra kevésbé felkészülteket is igen jól segíti abban, hogy átlássák és tisztázzák a tárgyak világához fűződő viszonyukat, megértsék, hogy a nyilvánvalón túl azok milyen további szerepeket töltenek be az életünkben, s mindezekben felismerjék a dolgok lényegét. Tehát tanulságos, hasznos, igazán jó könyv - s e mellett a tárgyi világ nagyon szép és reprezentatív, gazdag képtáraként is szolgál és gyönyörködtet.

Márpedig egész életünket tárgyak uralma alatt éljük. Szó szerint az uralmuk alatt, hiszen sokféleképpen, és valójában minden pillanatban hatással vannak ránk, még ha ezt nem is mindig vesszük észre. A látványuk szinte szünet nélkül betolakodik ébrenlétünkbe, befolyásolhatja a hangulatunkat, általa a világlátásunkat, s halmozódó hatásaival többé-kevésbé az ízlésünk alakulását is. A bennünket körülvevő tárgyak ergonómiai tulajdonságai éjjel-nappal erős hatással vannak a komfortérzetünkre, sőt kisebb-nagyobb mértékben még a fizikai állapotunkra is (annak következményeként szintúgy a lelkire). A mai életmódnál kegyetlen átok valakinek azt kívánni, hogy legyen rossz a fekvőhelye, s munkában, pihenésben az ülőalkalmatossága. A tevékenységeinket is eszközök használatával végezzük, s ezek ismétcsak tárgyakként állnak vagy éppen nem állnak a kezünkhöz, segítve vagy akár nagyon is nehezítve a munkát. A példák sorát hosszan folytathatnánk, ha pedig követjük alapfunkcióik típusainak e könyv egy fejezetét kitevő bemutatását - használati-, pszichológiai-, érték-, szociológiai és dokumentáris funkció -, úgy láthatjuk, milyen sokféle módon és síkon avatkoznak be a tárgyak az életünkbe, vagy vesznek részt abban.

A lényeg röviden összegezhető: amióta az ember egyre fejlettebb eszközökkel veszi körül magát, a tárgykultúra mindinkább meghatározó tényezője a civilizációjának, s az életének is. Ezen mit sem változtat, hogy a hivatásos értői és művelői csak a történelmi közelmúltban léptek színre, s első felfénylő vonulatuk a XIX. századi angol Arts and Crafts mozgalom volt: Az ipari formatervezés a tömeggyártással kapott létjogosultságot és teret, így válhatott a XX. században a termékfejlesztés növekvő jelentőségű eszközévé. Az Encyclopaedia Britannica szócikke - industrial design - szerint gyakran a német építész Peter Behrenst tekintik az első ipari formatervezőnek, akire nagy hatással volt az Arts and Crafts. Ő a német AEG cégóriás művészeti tanácsadójaként nemcsak ipari épületeket tervezett, hanem még kis elektromos készülékeket is, s szintúgy tervezőként vett részt a cég arculatának kialakításában, beleértve ebbe a csomagolást és a hirdetéseket is. Később a XX. századi művészet útkeresései a tárgykultúrában is megjelentek, akárcsak e század kócos, vad devianciái. A józan lét útjára visszahullva azonban tudjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy a tárgykultúra, s szintúgy a tárgyakat létrehozó tervezői szándék akkor jó, ha emberséges és emberközpontú. Ínséges időben - melyik nem az? - olykor azt is felvetik, hogy az ipari formatervezés holmi úri huncutság, mert drágítja a terméket. Az igazság azonban, hogy a jól alkalmazott formatervezés egyáltalán nem drágít, sőt a leleményessége és ésszerűsítései révén még javíthatja is a költséghatékonyságot (a versenyképességről nem is szólva), alkalmazásának mellőzése viszont színtiszta ostobaság.

Életünk e kísérőinek, s gyakran részeinek a világára maradéktalanul érvényes, amit Schrammel Imre mond itt az Ajánlásában, s amit megragadó erővel érzékeltet, szemléltet és magyaráz is Fekete könyve, amelyet akár a témáról való, csaknem 120 oldalon átívelő, bölcs és lényeget felmutató gondolkodásnak - tanításnak - is nevezhetünk. Schrammelt idézve: „A tárgyak használhatósága, szépsége, erkölcse a civilizáció legszemléletesebb fokmérője, egyben kulturális meghatározottságunk egyik alappillére. Tudjuk, mert minduntalan megtapasztaljuk, hogy a tárgyak a múlt értékeinek őrzői, s a jelen általuk válik kézzelfogható valósággá, újdonságaikkal pedig szinte megelőlegezik a jövőt.”

Fekete Györgyöt egy nagyon különleges tervezési feladat kapcsán ismertem meg. 1982-ben rendezte a cégünk - NOVEX Találmányfejlesztő és Értékesítő Külkereskedelmi RT - az Első Innovációs Kiállítás Magyarországon elnevezésű és rendeltetésű bemutatót, amelyen tárgyakkal, kiállítási installációkkal igyekeztünk bemutatni az akkor még itt kevéssé ismert gazdasági eszköz, az innováció természetrajzát. Ennek a kiállításnak a művészeti vezetője és fő tervezője volt Fekete György. Sokat tanultunk tőle, e könyvéből pedig mindenki sokat tanulhat a tárgytervezés teremtő erejéről, s kifejező képességéről. Ismét az Ajánlást idézve (s azzal tökéletesen egyetértve): „a nézőpontját elismert tervezőművészi praxis, témába vágó egyetemi ismeretátadás (1997-től egyetemi tanár a Soproni Egyetemen, annak professor emeritusa), kivételes intenzitású társadalmi érdeklődés, könyvekben, folyóiratokban megtestesülő szakírói tevékenység teszi hitelessé”. A könyvében elénk álló kiemelkedő szakmai teljesítményt és hitelességet fémjelzi, hogy a díszbemutatóján a két ismertetőjének egyike Dr. Bendzsel Miklós, a Szabadalmi Hivatal és a Magyar Formatervezési Tanács elnöke volt.

Maga a szerző így szól e művéről az Előhangjában: „Ez a könyv a tárgyak iránti végtelen rokonszenvem, felelősségérzetem írott dokumentuma, és nem felületes feltételezések csokra. (...) Személyes tapasztalataim, töprengéseim tükre, nem pedig másik harminc könyv tartalmának szerkesztett kivonata. (...) Olyan kérdésekre adott válaszok gyűjteménye, melyek utazási élményeim, tervezői gyakorlatom, kultúrpolitikai meggondolásaim során merültek fel, és egyetemi hallgatóim tettek fel több mint ötven éven át. Ez a könyv jóindulattal közreadott segédlet az emberi környezet megértéséhez, alakításához.”

A könyv 29 fejezete az alkotókészség csodáival teli, bámulatos szellemi, esztétikai és ergonómiai körképet tár elénk. Nem állhatjuk meg, hogy ízelítőül és jellemzésül ne idézzünk legalább néhányat a sokatmondó fejezetcímek közül: ◙ Egyediség és tömegszerűség ◙ A tárgytípus, a típustárgy, a tipikus tárgy, a prototípus és az etalon ◙ A tervező, a tervezés és a terv ◙ A gyűjtés ◙ A divat és a reklám ◙ A hagyomány ◙ Az ergonómia ◙ A művészi ipar és az iparművészet ◙ A képzőművészet és a műtárgy ◙ A dizájn ◙ A szakrális tárgyak ◙ A másolat, a kópia és a hamisítvány ◙ A giccs ◙ A jelkép és a szimbólum ◙ A státusszimbólum ◙ A tárgyszaporulat, a felesleges tárgyak és a hulladék ◙ A képtelen tárgyak és a műfajtévesztések.

Utóhangjában a szerző a korunkról szólva a reményét fejezi ki, hogy a bajt nemcsak előidézni lehet, hanem orvosolni is, és ebben az értelemben az értelmes, humánus, nélkülözhetetlen tárgyak sokasodása is pozitív szereplő lehet. Nem vitatva ezt, csupán kissé kiegészítendő fűzzük hozzá: ha a tárgyaink közt erősen növekszik az ilyenek részaránya, az biztos jele lesz annak, hogy bölcsebbek lettünk, s emberibb a világunk. Amint a kacatok szaporodása ennek az ellenkezőjéről tanúskodik...