Csengel-Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: Fény és Forma - Modern építészet és fotó, 1927 – 1950
Vince Kiadó, 2010, Második, átdolgozott kiadás
Dr Osman Péter ismertetése
Kétszer kettős olvasatú mű, és mindegyik olvasata forrásértékű. A modern magyar építészet-ről, és az annak alkotásait megörökítő fényképészetről, az építészeti fotóról ad gazdag áttekintést, s ezzel mindkét tekintetben egyszerre művészet- és technikatörténet. Magától értetődik, hogy ez a négyosztatú kép egyben a 20. századi kultúrtörténetünk egy jelentős szeletévé is összeáll, és szintúgy fontos adalék e korszak társadalomtörténetéhez., Ha pedig azt is hozzávesszük, mi minden pusztult el építészeti örökségünkből az utóbbi hetven év során, úgy az albumnak fontos értékmentő funkciója is van.
A korabeli fotókkal gazdagon illusztrált kötet mondandóját és csúcsfényeit jól érzékelteti a kiadó ajánló szövege. Ebből idézve: „Luxusvillák, elegáns bérházak üvegcsőben mozgó liftekkel, egy erőmű őskori űrhajót idéző irányítóterme, divatos üzletbelsők, hangosfilmeket játszó áramvonalas mozik - mindezeket röviddel elkészülésük után lefényképezték a Tér és Forma folyóirat számára. Magyarországon elsősorban ez a kiadvány terjesztette a modern mozgalom eszméit 1928 és 1948 között, amikor magyar építészek olyan műveket alkottak, amelyek a nemzetközi modernizmus legjobbjai közé tartoznak. Az ezekről készült fényképek ma nagy értékű források, amelyek nemcsak dokumentálják az épületeket, hanem azt is bizo-nyítják, hogy az építészeti fotó önmagában is lehet műalkotás. (...)Csengel-Plank Ibolya fotótörténész, Hajdú Virág és Ritoók Pál építészettörténész tanulmányai azt vizsgálják, ho-gyan hatott a modern mozgalom a magyar építészekre és hogyan fényképezték épületeiket. A könyv fő része 63 épületet és belsőépítészeti alkotást mutat be 217 remek fotóval, amelyekhez rövid épületleírás és a képekre vonatkozó magyarázat társul. Ezt néhány jelentős építész és fotográfus portréja és az 1930-as évek Budapestjét ábrázoló városképek követik.”
Ma, amikor már minden jobb mobiltelefon is egyúttal fényképezőgépként, sőt videokamera-ként is a rendelkezésünkre áll, a legtöbben talán fel sem ismerik, mennyivel nehezebb feladat volt a könyvben szereplő felvételek elkészítése. A művészi és/vagy mesteri fényképfelvételek elkészítéséhez kétféle képesség kell, s mindkettőből jó sok: hogy úgy tudjuk a fényképezőgép látóterében megragadni a látványt, hogy a róla rögzített kép azt mutassa, éreztesse, sugallja, amit mutatni, sugallni és éreztetni akarunk, s hogy úgy tudjuk használni a gép funkcióit, hogy a lehető legjobban hozzuk létre a kívánt képet. Bonyolultságától, az általa kínált funkcióktól függően a modern fényképezőgép a technika remeke. E hajdani fotósoknak azonban nagyság-rendekkel szűkebb szolgáltatásokat nyújtó eszköztárral kellett boldogulniuk. Nem lényegte-len, hogy a digitális technikával akár százával is készíthetjük a fényképeket anélkül, hogy ez költséget okozna, s így korlátlanul kísérletezhetünk a felvételekkel, a hajdaniaknak viszont minden képkocka pénzbe került, legalább a film és az előhívás árába. Ha pedig még hozzávesszük a képek kidolgozását, a különféle trükkös utómunkálatokat is, akkor megsokszorozódik a modern fényképalkotás csodája. Nézve e kötet felvételeit, vegyük figyelembe, micsoda kényes, nagy figyelmet és precizitást igénylő munka volt a hagyományos eszközökkel dolgozó analóg fénykép kidolgozása. Már az előhívásnál aknákon tipegett az ember a sötétkamra vörösében, s az elkövetett hibák többnyire jóvátehetetlenek voltak. Sok elkötelezettebb hajdani fotós bizonyára a lelkét is odaadta volna azokért a képmódosítási lehetőségekért, amelyeket ma több ingyenesen letölthető szoftver is kínál. Ezért ne is ütődjünk meg azon, hogy e kötet felvételeinek egy része képminőségben valame-lyest elmarad attól, amihez a modern digitális képalkotó technikák lehetőségeit jól kihasználó fényképektől elkényeztetett szemünk hozzászokott. A lényeget, a hazai modern építészet alkotásainak remek áttekintését így is jól mutatják.
Ami a láttatást, a felvételek mondandójának kibontását illeti, úgy tűnik, hogy - mint oly gyak-ran a művészeti alkotások értelmezésében -, itt is tere van a feltevéseknek, és a néző számára merésznek tűnő következtetéseknek. Jó példa erre, hogy egy villa teraszáról készült képen egy csővázas szék, egy „tipikusan modern lakberendezési tárgy” is látható, s ehhez a következő megjegyzés csatlakozik: „az eredeti szándékot nem ismerjük, ám a motívum megjelenése más fényképeken is azt valószínűsíti, hogy miközben a szék kétségtelenül oldotta az építészeti motívumok egyszerűségét, szimbolikus formában a tulajdonosok modern életvitele is kifeje-zésre jutott”. Fűzzük itt rögtön hozzá: a felvételeken számos olyan /nagy/polgári épület, ill. épület-részlet szerepel, amely jól érzékelteti hogyan adott teret, keretet, segítséget ez az építészet az igényes és tehetős lakók életvitelének, s a lakóterek míves kimunkáltságában sok olyat látunk, amelyet az ember boldogan tudna a magáénak.
Az építészet lehetőségeinek szükségszerű kereteit és korlátait mindenkor a rendelkezésre álló anyagok és eszközök adják. A magyarországi modern mozgalmat áttekintő tanulmány sok egyéb közt - pl. építészképzés, szakmai sajtó és közélet, az építési szabályozás - elmondja azt is, hogy az 1900-as évektől kezdve Magyarországon egyre szélesebb körben alkalmaztak vas-tartókat, majd vasbeton szerkezeteket, gyakran téglafalazattal keverve. A korszerű, vasbeton szerkezetű épületek az 1930-as évektől gyakoribbak, ám a vasbeton még ekkor is igen drága. Az építés még alig volt gépesítve, a földmunkákat túlnyomórészt kubikosok végezték, az épí-tőanyagot a legtöbbször rézsűs feljárón hordták fel a magasabb szintekre. A korszak jellemző új anyaga a bauxitbeton, amely a rövid kötési idejének köszönhetően a maihoz hasonló gyors építésmódot tett lehetővé, s mert így a zsaluzatot hamarabb lehetett újra felhasználni, ezzel anyagtakarékos is volt.
A 20. századi modern irányzat sajátosságai ugyanakkor itt is hatnak. A világhírű modern épí-tész, Le Corbusier 1923-ban megjelent, programadó kiáltványából idézi a kötet, hogy „az új szépségideál képlete funkció=szépség!!” A legtöbbünk erre magától aligha jönne rá, s bizony bizony a hazai modern építészet itt felsorakoztatott alkotásai nem csekély részének látványa sem igen visz közelebb ennek felismeréséhez. Sorolhatók viszont kötetből az ellenpéldák is, ahol az épületben a modern koncepció és technika alkalmazása valóban magas esztétikai értékké, szépséggé nemesedik.
A Fotó - Építészet - Művészet c. tanulmányában Csengel-Plank Ibolya e kötet specialitásaként mondja el: az abban közzétett illusztrációs anyag azt hivatott bizonyítani, hogy a korabeli építészeti fotográfiának sikerült bekapcsolódnia a modernizmus áramlatába, s a példák mutat-ják, miként lehetett fényképek segítségével vizuális élménnyé transzformálni egy ipari komplexum enteriőrjét (emeljük ki a címlapon is szereplő bravúros-szép felvételt egy gőz-gyűjtő tartály belsejéről - OP). Hangsúlyozza, hogy a fényképészek e műveikkel a látható jelenségek mögötti összefüggéseket - az időt, a mozgást, az ember helyét az ipari civili-zációban és a társadalomban - is fel akarták tárni. S mivel az épített környezet valóban mindenkor az ember életének és tevékenységeinek meghatározó jelentőségű tere és kerete, fenntartás nélkül mondható, hogy e kötet igen izgalmas betekintést nyújt abba, mit adott ehhez Magyarországon az adott korszak modern építészete.
Fontos közlése az is, hogy a korabeli épületfényképek majdnem úgy funkcionáltak, mint a divatfotók. A fényképészek igyekeztek az építészeti alkotások legelőnyösebb oldalait megmutatni, kiemelve azoknak és a bennük alkalmazott megoldásoknak az előnyeit. A kötetben olvashatunk arról is, hogy e felvételek gyakran kifejezetten kereskedelmi reklám célokat is szolgáltak, jelesül, hogy az épületeket vonzó árucikként mutassák be.
Modernizmus. A kötet idézi az egyik legelső magyar Bauhaus-tanítvány építész, Molnár Far-kas munkáit áttekintő tanulmányból, hogy „mivel a légi közlekedés új nézőpontokat adott, a modern házak formáját felülnézetben is tudatosan kell kialakítani”. Bierbauer Virgil építész pedig a Magyar Művészet c. folyóiratban a kelenföldi hőerőműről publikált cikkében így be-szél: „Megdöbbenve írom le ezt a szót: ”. Az alkotó, úgy tűnik, - a korszakban már nem is újdonságként -, új istent talált a modern technikában.
A bevezető/elemző tanulmányokat követően, a kötet nagy részét a magyarországi modern építészet 63 épületét és belsőépítészeti alkotásának egyenkénti ismertetése teszi ki, s ezekhez olykor a témakörhöz kapcsolódó jegyzetek is csatlakoznak. Az egyik például vázolja, hogy a bútorok formája leegyszerűsödött, elveszítve a régi értelemben vett lakályosságukat ill. drága műtárgy jellegüket. A megrendelőket a mindenáron való díszítés helyett a jó arányokkal, a korszerű anyagokkal és a racionális elhelyezéssel kárpótolták a tervezők. Mai fogalomtárunk-kal ezt a formatervezés és az ergonómia előretörésének is nevezhetjük.
Célszerűség. Az egyik ilyen ismertetés egy üvegkereskedő üzletházát mutatja be. Annak ki-emelésre érdemes jellemzője, hogy úgy alakították ki, hogy ezzel a cég reklámjául, árubemu-tatójául is szolgált.
Vince Kiadó, 2010, Második, átdolgozott kiadás
Dr Osman Péter ismertetése
Kétszer kettős olvasatú mű, és mindegyik olvasata forrásértékű. A modern magyar építészet-ről, és az annak alkotásait megörökítő fényképészetről, az építészeti fotóról ad gazdag áttekintést, s ezzel mindkét tekintetben egyszerre művészet- és technikatörténet. Magától értetődik, hogy ez a négyosztatú kép egyben a 20. századi kultúrtörténetünk egy jelentős szeletévé is összeáll, és szintúgy fontos adalék e korszak társadalomtörténetéhez., Ha pedig azt is hozzávesszük, mi minden pusztult el építészeti örökségünkből az utóbbi hetven év során, úgy az albumnak fontos értékmentő funkciója is van.
A korabeli fotókkal gazdagon illusztrált kötet mondandóját és csúcsfényeit jól érzékelteti a kiadó ajánló szövege. Ebből idézve: „Luxusvillák, elegáns bérházak üvegcsőben mozgó liftekkel, egy erőmű őskori űrhajót idéző irányítóterme, divatos üzletbelsők, hangosfilmeket játszó áramvonalas mozik - mindezeket röviddel elkészülésük után lefényképezték a Tér és Forma folyóirat számára. Magyarországon elsősorban ez a kiadvány terjesztette a modern mozgalom eszméit 1928 és 1948 között, amikor magyar építészek olyan műveket alkottak, amelyek a nemzetközi modernizmus legjobbjai közé tartoznak. Az ezekről készült fényképek ma nagy értékű források, amelyek nemcsak dokumentálják az épületeket, hanem azt is bizo-nyítják, hogy az építészeti fotó önmagában is lehet műalkotás. (...)Csengel-Plank Ibolya fotótörténész, Hajdú Virág és Ritoók Pál építészettörténész tanulmányai azt vizsgálják, ho-gyan hatott a modern mozgalom a magyar építészekre és hogyan fényképezték épületeiket. A könyv fő része 63 épületet és belsőépítészeti alkotást mutat be 217 remek fotóval, amelyekhez rövid épületleírás és a képekre vonatkozó magyarázat társul. Ezt néhány jelentős építész és fotográfus portréja és az 1930-as évek Budapestjét ábrázoló városképek követik.”
Ma, amikor már minden jobb mobiltelefon is egyúttal fényképezőgépként, sőt videokamera-ként is a rendelkezésünkre áll, a legtöbben talán fel sem ismerik, mennyivel nehezebb feladat volt a könyvben szereplő felvételek elkészítése. A művészi és/vagy mesteri fényképfelvételek elkészítéséhez kétféle képesség kell, s mindkettőből jó sok: hogy úgy tudjuk a fényképezőgép látóterében megragadni a látványt, hogy a róla rögzített kép azt mutassa, éreztesse, sugallja, amit mutatni, sugallni és éreztetni akarunk, s hogy úgy tudjuk használni a gép funkcióit, hogy a lehető legjobban hozzuk létre a kívánt képet. Bonyolultságától, az általa kínált funkcióktól függően a modern fényképezőgép a technika remeke. E hajdani fotósoknak azonban nagyság-rendekkel szűkebb szolgáltatásokat nyújtó eszköztárral kellett boldogulniuk. Nem lényegte-len, hogy a digitális technikával akár százával is készíthetjük a fényképeket anélkül, hogy ez költséget okozna, s így korlátlanul kísérletezhetünk a felvételekkel, a hajdaniaknak viszont minden képkocka pénzbe került, legalább a film és az előhívás árába. Ha pedig még hozzávesszük a képek kidolgozását, a különféle trükkös utómunkálatokat is, akkor megsokszorozódik a modern fényképalkotás csodája. Nézve e kötet felvételeit, vegyük figyelembe, micsoda kényes, nagy figyelmet és precizitást igénylő munka volt a hagyományos eszközökkel dolgozó analóg fénykép kidolgozása. Már az előhívásnál aknákon tipegett az ember a sötétkamra vörösében, s az elkövetett hibák többnyire jóvátehetetlenek voltak. Sok elkötelezettebb hajdani fotós bizonyára a lelkét is odaadta volna azokért a képmódosítási lehetőségekért, amelyeket ma több ingyenesen letölthető szoftver is kínál. Ezért ne is ütődjünk meg azon, hogy e kötet felvételeinek egy része képminőségben valame-lyest elmarad attól, amihez a modern digitális képalkotó technikák lehetőségeit jól kihasználó fényképektől elkényeztetett szemünk hozzászokott. A lényeget, a hazai modern építészet alkotásainak remek áttekintését így is jól mutatják.
Ami a láttatást, a felvételek mondandójának kibontását illeti, úgy tűnik, hogy - mint oly gyak-ran a művészeti alkotások értelmezésében -, itt is tere van a feltevéseknek, és a néző számára merésznek tűnő következtetéseknek. Jó példa erre, hogy egy villa teraszáról készült képen egy csővázas szék, egy „tipikusan modern lakberendezési tárgy” is látható, s ehhez a következő megjegyzés csatlakozik: „az eredeti szándékot nem ismerjük, ám a motívum megjelenése más fényképeken is azt valószínűsíti, hogy miközben a szék kétségtelenül oldotta az építészeti motívumok egyszerűségét, szimbolikus formában a tulajdonosok modern életvitele is kifeje-zésre jutott”. Fűzzük itt rögtön hozzá: a felvételeken számos olyan /nagy/polgári épület, ill. épület-részlet szerepel, amely jól érzékelteti hogyan adott teret, keretet, segítséget ez az építészet az igényes és tehetős lakók életvitelének, s a lakóterek míves kimunkáltságában sok olyat látunk, amelyet az ember boldogan tudna a magáénak.
Az építészet lehetőségeinek szükségszerű kereteit és korlátait mindenkor a rendelkezésre álló anyagok és eszközök adják. A magyarországi modern mozgalmat áttekintő tanulmány sok egyéb közt - pl. építészképzés, szakmai sajtó és közélet, az építési szabályozás - elmondja azt is, hogy az 1900-as évektől kezdve Magyarországon egyre szélesebb körben alkalmaztak vas-tartókat, majd vasbeton szerkezeteket, gyakran téglafalazattal keverve. A korszerű, vasbeton szerkezetű épületek az 1930-as évektől gyakoribbak, ám a vasbeton még ekkor is igen drága. Az építés még alig volt gépesítve, a földmunkákat túlnyomórészt kubikosok végezték, az épí-tőanyagot a legtöbbször rézsűs feljárón hordták fel a magasabb szintekre. A korszak jellemző új anyaga a bauxitbeton, amely a rövid kötési idejének köszönhetően a maihoz hasonló gyors építésmódot tett lehetővé, s mert így a zsaluzatot hamarabb lehetett újra felhasználni, ezzel anyagtakarékos is volt.
A 20. századi modern irányzat sajátosságai ugyanakkor itt is hatnak. A világhírű modern épí-tész, Le Corbusier 1923-ban megjelent, programadó kiáltványából idézi a kötet, hogy „az új szépségideál képlete funkció=szépség!!” A legtöbbünk erre magától aligha jönne rá, s bizony bizony a hazai modern építészet itt felsorakoztatott alkotásai nem csekély részének látványa sem igen visz közelebb ennek felismeréséhez. Sorolhatók viszont kötetből az ellenpéldák is, ahol az épületben a modern koncepció és technika alkalmazása valóban magas esztétikai értékké, szépséggé nemesedik.
A Fotó - Építészet - Művészet c. tanulmányában Csengel-Plank Ibolya e kötet specialitásaként mondja el: az abban közzétett illusztrációs anyag azt hivatott bizonyítani, hogy a korabeli építészeti fotográfiának sikerült bekapcsolódnia a modernizmus áramlatába, s a példák mutat-ják, miként lehetett fényképek segítségével vizuális élménnyé transzformálni egy ipari komplexum enteriőrjét (emeljük ki a címlapon is szereplő bravúros-szép felvételt egy gőz-gyűjtő tartály belsejéről - OP). Hangsúlyozza, hogy a fényképészek e műveikkel a látható jelenségek mögötti összefüggéseket - az időt, a mozgást, az ember helyét az ipari civili-zációban és a társadalomban - is fel akarták tárni. S mivel az épített környezet valóban mindenkor az ember életének és tevékenységeinek meghatározó jelentőségű tere és kerete, fenntartás nélkül mondható, hogy e kötet igen izgalmas betekintést nyújt abba, mit adott ehhez Magyarországon az adott korszak modern építészete.
Fontos közlése az is, hogy a korabeli épületfényképek majdnem úgy funkcionáltak, mint a divatfotók. A fényképészek igyekeztek az építészeti alkotások legelőnyösebb oldalait megmutatni, kiemelve azoknak és a bennük alkalmazott megoldásoknak az előnyeit. A kötetben olvashatunk arról is, hogy e felvételek gyakran kifejezetten kereskedelmi reklám célokat is szolgáltak, jelesül, hogy az épületeket vonzó árucikként mutassák be.
Modernizmus. A kötet idézi az egyik legelső magyar Bauhaus-tanítvány építész, Molnár Far-kas munkáit áttekintő tanulmányból, hogy „mivel a légi közlekedés új nézőpontokat adott, a modern házak formáját felülnézetben is tudatosan kell kialakítani”. Bierbauer Virgil építész pedig a Magyar Művészet c. folyóiratban a kelenföldi hőerőműről publikált cikkében így be-szél: „Megdöbbenve írom le ezt a szót: ”. Az alkotó, úgy tűnik, - a korszakban már nem is újdonságként -, új istent talált a modern technikában.
A bevezető/elemző tanulmányokat követően, a kötet nagy részét a magyarországi modern építészet 63 épületét és belsőépítészeti alkotásának egyenkénti ismertetése teszi ki, s ezekhez olykor a témakörhöz kapcsolódó jegyzetek is csatlakoznak. Az egyik például vázolja, hogy a bútorok formája leegyszerűsödött, elveszítve a régi értelemben vett lakályosságukat ill. drága műtárgy jellegüket. A megrendelőket a mindenáron való díszítés helyett a jó arányokkal, a korszerű anyagokkal és a racionális elhelyezéssel kárpótolták a tervezők. Mai fogalomtárunk-kal ezt a formatervezés és az ergonómia előretörésének is nevezhetjük.
Célszerűség. Az egyik ilyen ismertetés egy üvegkereskedő üzletházát mutatja be. Annak ki-emelésre érdemes jellemzője, hogy úgy alakították ki, hogy ezzel a cég reklámjául, árubemu-tatójául is szolgált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése