David Runciman Átadás Hogyan engedtük át az irányítást államoknak, vállalatoknak és a mesterséges intelligenciának

 

Corvina, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

 

„A könyv teljesen új látásmóddal mutatja meg, hogy az ember olyan kihívások előtt áll a 21. században, amilyenekkel még soha nem kellett szembenéznie: a MI megjelenésével drasztikusan bővült azoknak a mesterségesen létrehozott, létfontosságú hatalmaknak - államoknak és nagyvállalatoknak - a köre, amelyekre az emberiség eddig is átruházta élete irányításának és felelősségének jogát.

Radikálisan új nézőpontból értelmezi az elmúlt mintegy fél évezred globális történelmét, Páratlan tisztánlátással megérteti velünk, hogy jövőnket, gyermekeink és unokáink sorsát az államok, a nagyvállalatok és a gondolkodó gépek egymás közötti hatalmi harca vagy békés kiegyezése dönti el.” (A Corvina ajánlója alapján, kiemelések tőlem)

Runcimanról: „A University of Cambridge Politika‑ és Nemzetközi Tudományok Intézete professzora, 2014-18 között vezetője. 2018-tól a British Academy, 2021-től a Royal Society of Literature teljes jogú tagja.” – az Egyetem honlapjáról, amely nyolc könyvét sorolja fel.

A könyv széles, kedvező fogadtatásából talán a Goodreads ragadja meg legjobban mondandója velejét: „Runciman szerint valójában már 300 éve a MI változataival élünk együtt, mert az államok és a nagyvállalatok maguk is robotok. E könyvében mai helyzetünket ezeknek a ’mesterséges cselekvőknek’ a történetével magyarázza, amelyeket arra alkottunk, hogy megszabadítsanak emberi voltunk korlátaitól – s megmutatja, hogy eddigi történetünk ilyen radikálisan új szemlélete mit jelent közös jövőnket illetően.

Világosan és átütő lendülettel, a könyv ragyogóan eredeti történetét mutatja meg az utóbbi három évszázadnak, s újfajta megértéséhez segít az előttünk álló óriási kihívásoknak.”

Innentől ízelítőül a könyvből: „Az MI-forradalomnak hatalmas előnyei lehetnek. Leglelkesebb szurkolói olyanokat ígérnek, amik még a közelmúltban is képtelenségnek tűntek – s ha valószínűtlennek hangzanak is, a fejlődés jelenlegi ütemének fényében ki merné állítani, hogy tévednek?

Ugyanakkor a leselkedő hátrányokat sem nehéz elképzelni, köztük a katasztrófa nagyon is valós veszélyét. Mindig van esélye, hogy az általunk épített intelligens rendszerek felett elveszítjük az uralmat. Ha sokkal okosabbak lesznek nálunk, hajlandóak lesznek még a mi érdekünkben eljárni? Azért építettük őket, hogy új távlatokat nyissanak a számunkra, de ha nem tudjuk őket leláncolni emberközpontú látásmódunkhoz, akkor talán elérkeztünk a mi történetünk végéhez.

Ebben a könyvben megkísérlem körüljárni ezeket a lehetséges jövőképeket, jókat és rosszakat egyaránt. Bár jelenlegi helyzetünk újnak tűnik, immár évszázadok óta építjük saját magunk mesterséges változatait, amelyek emberfeletti tulajdonságaik segítségével arra hivatottak, hogy megmentsenek minket nagyon is emberi korlátjainktól. De az eszközök nagy ereje miatt nem vehetjük biztosra, hogy meg tudjuk tartani fölöttük az uralmat. Lehet, hogy saját nemezisünket alkottuk meg. E fura teremtményeket úgy hívják, hogy államok és vállalatok. A mai világ tele van velük. Sőt, a modern világot ők hozták létre, de előbb nekünk kellett megalkotnunk őket.” És ítt a kardinális kérdés, amely szorosan kötődik az egész mondandóhoz: valóban mi alkottuk az államokat, a vállalatokat, vagy a társadalmakban és gazdaságokban működő erők termékei azok? A mindinkább technológia-alapú jövőben kik vagy mik lesznek a világ urai? Emberi döntések lesznek‑e, amelyek mentén azok a MI-t használják, vele ’szövetkeznek’, vagy ez az országok és vállalatok működéséből következik? Emberek irányítják azokat, vagy azok az embereket? Hol lesz az emberiség helye e szimbiózisban? Felettébb izgalmas, mit mond erről e könyv.