David Runciman Átadás Hogyan engedtük át az irányítást államoknak, vállalatoknak és a mesterséges intelligenciának

 

Corvina, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

 

„A könyv teljesen új látásmóddal mutatja meg, hogy az ember olyan kihívások előtt áll a 21. században, amilyenekkel még soha nem kellett szembenéznie: a MI megjelenésével drasztikusan bővült azoknak a mesterségesen létrehozott, létfontosságú hatalmaknak - államoknak és nagyvállalatoknak - a köre, amelyekre az emberiség eddig is átruházta élete irányításának és felelősségének jogát.

Radikálisan új nézőpontból értelmezi az elmúlt mintegy fél évezred globális történelmét, Páratlan tisztánlátással megérteti velünk, hogy jövőnket, gyermekeink és unokáink sorsát az államok, a nagyvállalatok és a gondolkodó gépek egymás közötti hatalmi harca vagy békés kiegyezése dönti el.” (A Corvina ajánlója alapján, kiemelések tőlem)

Runcimanról: „A University of Cambridge Politika‑ és Nemzetközi Tudományok Intézete professzora, 2014-18 között vezetője. 2018-tól a British Academy, 2021-től a Royal Society of Literature teljes jogú tagja.” – az Egyetem honlapjáról, amely nyolc könyvét sorolja fel.

A könyv széles, kedvező fogadtatásából talán a Goodreads ragadja meg legjobban mondandója velejét: „Runciman szerint valójában már 300 éve a MI változataival élünk együtt, mert az államok és a nagyvállalatok maguk is robotok. E könyvében mai helyzetünket ezeknek a ’mesterséges cselekvőknek’ a történetével magyarázza, amelyeket arra alkottunk, hogy megszabadítsanak emberi voltunk korlátaitól – s megmutatja, hogy eddigi történetünk ilyen radikálisan új szemlélete mit jelent közös jövőnket illetően.

Világosan és átütő lendülettel, a könyv ragyogóan eredeti történetét mutatja meg az utóbbi három évszázadnak, s újfajta megértéséhez segít az előttünk álló óriási kihívásoknak.”

Innentől ízelítőül a könyvből: „Az MI-forradalomnak hatalmas előnyei lehetnek. Leglelkesebb szurkolói olyanokat ígérnek, amik még a közelmúltban is képtelenségnek tűntek – s ha valószínűtlennek hangzanak is, a fejlődés jelenlegi ütemének fényében ki merné állítani, hogy tévednek?

Ugyanakkor a leselkedő hátrányokat sem nehéz elképzelni, köztük a katasztrófa nagyon is valós veszélyét. Mindig van esélye, hogy az általunk épített intelligens rendszerek felett elveszítjük az uralmat. Ha sokkal okosabbak lesznek nálunk, hajlandóak lesznek még a mi érdekünkben eljárni? Azért építettük őket, hogy új távlatokat nyissanak a számunkra, de ha nem tudjuk őket leláncolni emberközpontú látásmódunkhoz, akkor talán elérkeztünk a mi történetünk végéhez.

Ebben a könyvben megkísérlem körüljárni ezeket a lehetséges jövőképeket, jókat és rosszakat egyaránt. Bár jelenlegi helyzetünk újnak tűnik, immár évszázadok óta építjük saját magunk mesterséges változatait, amelyek emberfeletti tulajdonságaik segítségével arra hivatottak, hogy megmentsenek minket nagyon is emberi korlátjainktól. De az eszközök nagy ereje miatt nem vehetjük biztosra, hogy meg tudjuk tartani fölöttük az uralmat. Lehet, hogy saját nemezisünket alkottuk meg. E fura teremtményeket úgy hívják, hogy államok és vállalatok. A mai világ tele van velük. Sőt, a modern világot ők hozták létre, de előbb nekünk kellett megalkotnunk őket.” És ítt a kardinális kérdés, amely szorosan kötődik az egész mondandóhoz: valóban mi alkottuk az államokat, a vállalatokat, vagy a társadalmakban és gazdaságokban működő erők termékei azok? A mindinkább technológia-alapú jövőben kik vagy mik lesznek a világ urai? Emberi döntések lesznek‑e, amelyek mentén azok a MI-t használják, vele ’szövetkeznek’, vagy ez az országok és vállalatok működéséből következik? Emberek irányítják azokat, vagy azok az embereket? Hol lesz az emberiség helye e szimbiózisban? Felettébb izgalmas, mit mond erről e könyv.

 

 

Tim Marshall: A földrajz jövője Hogyan változtatja meg világunkat a hatalom és a politika a világűrben?

 

Park Könyvkiadó, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

Kritikus jelentőségű témáról szól e könyv. „Új űrverseny kezdődött. A zsákmány a győzteseké. Minden eddiginél inkább kiterjesztjük a Föld földrajzát a világűrre: nemzetállamainkat, vállalatainkat, történelmünket, politikánkat és konfliktusainkat az égbe emeljük.” Marshall a tőle megszokott, nagyon alapos és körültekintő elemzéssel sorakoztatja fel az e jövőt formáló tényezőket és szereplőket, a most végbemenő törekvéseiket, s azok földi hatásait.

(Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, kiemelések tőlem). „Ez viszont forradalmasíthatja életünket itt, a Földön.” (Most kezd lenni ehhez technikánk. Más kérdés, hogy – ő is írja – egyes országok és óriásvállalatok tevékenységeinek ’földrajzát’ terjesztjük ki, mindig csak az erősekét. – OP)

„A világűr már eddig is sok változást hozott mindennapjainkban. Központi szerepe van a kommunikációban, a közgazdaságtanban és a katonai stratégiában, és egyre fontosabb a nemzetközi kapcsolatokban. Emellett éppen napjainkban válik az intenzív emberi versengés legújabb színterévé. Egy ideje gyűlnek az arra utaló jelek, hogy a huszonegyedik század meghatározó geopolitikai története a világűrben íródik. Mindezek egy kibontakozó nagyobb történet részei.

A történet megértéséhez hasznos, ha a világűrt földrajzi helynek tekintjük. Az elmúlt néhány évtizedben az emberiség közös tulajdonának tekintették – egyetlen állam sem zsákmányolhatta ki vagy tarthatott rá igényt saját birtokaként. Ez az elképzelés azonban súlyosan idejétmúlttá vált. (Ezt is részletesen kifejti.) A Föld országai mind arra törekszenek, hogy amit csak lehet, a saját javukra hasznosítsanak.” (Marshall megmutatja, hogy a rablóversenybe már beszálltak az új órásvállalatok is – OP)

Őt már ismerjük. A földrajz hatalma - Tíz térkép, amely rávilágít világunk jövőjére (PARK Könyvkiadó, 2023.) c. könyvéről a 2023. októberi számban szóltunk.

Mostani könyve is széleskörű kedvező fogadtatást, méltatást kapott. Itt Lawrence Freedman, a King's College London hadtudományok emeritus professzora a New Statesman-nek írt igen alapos recenziójából – ami jelzi e mű rangját – idézünk: „Marshall jól írja le új könyvében a mai helyzet összetettségét. Most a mennyek felé fordítja tekintetét, és figyelmeztet, hogy a pillanatnyi geopolitikai versengések miként alakítják az új űrversenyt.

Marshall lebilincselő író, igen jó mind a tudomány, mind a politika magyarázatában, s a tények előadásában. Szemlélteti, milyen forgalmassá vált az űr, s az ebben érintett országok sorát. Úgy érvel, hogy csak kevesük képes a nagy stratégiai zsákmányra menni. A nagy verseny az USA és Kína közt folyik – a későnjövő most energikus és becsvágyó résztvevő. (Oroszországról egy fejezet szól „Leszálló ágban” címmel, talán kissé elhamarkodottan – OP)

Marshall kiáll a kooperatív megközelítés újraélesztése mellett. Nem csak azért, mert az űrtevékenységeket szabályzó egyezmények megújítást igényelnek, szintúgy mert nagy kihívások előtt állunk, amelyekhez együttes cselekvések kellenek.” (Marshall józan ésszerűséget feltételez a nemzetközi kapcsolatokban, ám mennyi alapot ad erre a múlt és a jelen? – OP)

Ehhez kötődik a könyv egyik fő mondandója: „A világűrhöz űrtörvényekre van szükség. Ezeket nem könnyű létrehozni. Még a Földön is elég nehézkes megalkotni, pedig itt világosabbak a határok, és vannak ismert precedensek. Ráadásul a nagyhatalmaknak a világűrben nem áll érdekükben feladni előnyüket. (A Földön sem. Annál inkább, hogy lerombolják, ha tehetik, mások előnyét. – OP)

Zárszóként: „Éleslátással és nagyon szellemesen megírva, alapvető értékelés hatalomról, politikáról és az emberiség jövőjéről az Egyesült Királyság legnépszerűbb geopolitikai szakírójától – Daily Telegraph”