Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén - Ad Astra, 2013

 

Dr Osman Péter ismertetése

Óriási ez a könyv, az emberiség fejlődésének távlatai iránt érdeklődőnek szédítően gazdag és érdekes! Szinte nehéz megmondani, mi lehet/ett/ a nagyobb munka és a nagyobb élvezet: az ebben a szakmája részeként is hivatásszerűen kutakodó szerzőnek összeszedni, rendezni és tovább gondolni, extrapolálni ezt a hatalmas, nagyívű és szerteágazó anyagot, vagy az olvasónak megismerni, megérteni mindezt, mérlegelni Kurzweil következtetéseit és jóslatait, és kialakítani a magáéit. A benne felvázolt, a csúcstechnológiák fejlődési prognózisára alapozott jövőkép messze meghaladja minden képzeletünket, ugyanakkor egy kiemelkedő szakmai pozíciót betöltő innovátornak – Kurzweil a Google fejlesztési igazgatója – alapos mérlegeléseire támaszkodik abban, hogy mi várható a rohamléptekkel haladó fejlődéstől. Ezt összegzi a kötet alcíme: „Amikor az emberiség meghaladja a biológiát”. És egészítsük ki ezt az itt olvashatókból: amikor a technológia újjáalkotja az embert és önmagát. Az agyunk, a technológiáink fejlődési távlatai, és az ezekből kibomló jövőkép mélyreható és alapos (legalább is ilyennek lenni törekvő) elemzéssel feltárva - ez a jövő Csillagösvényének igazi panorámája.

„Ray Kurzweil a legalkalmasabb személy, akit ismerek, hogy megjósolja a mesterséges intelligencia jövőjét. Lenyűgöző új könyvében olyan jövőt képzel el, melyben az információtechnológia olyan mértékben és gyorsan továbbfejlődött, hogy az emberiség képes meghaladni biológiai korlátait - elképzelhetetlen módokon változtatva meg életünket.” – idézi a kiadó Bill figyelmet érdemlő Gates ajánlását.

Műve kulcsfogalmát, a szingularitást így definiálja Kurzweil: „A szingularitás egy jövőbeli korszak, melyben a technológiai változás üteme olyan gyors lesz, a hatása pedig olyan mély, hogy az emberi élet visszafordíthatatlanul átalakul.” És roppant merészen jósol: „A szingularitás lehetővé fogja tenni, hogy meghaladjuk biológiai testünk és agyunk korlátait. Uralkodni fogunk a sorsunk fölött. A kezünkbe kerül a halandóságunk. Olyan sokáig élhetünk majd, amilyen sokáig csak akarunk. Teljesen érteni fogjuk az emberi gondolkodást, és hatalmas mértékben ki fogjuk terjeszteni és tágítani a hatókörét. Ennek a századnak a végére intelligenciánk nem biológiai része billiószor billiószor (nem elírás! – OP) erősebb lesz, mint a támogatása nélküli emberi intelligencia.”

Írásunkban mindebből az összkép egyik vetületére, az emberi lény várható átalakulására összpontosítunk. A helyzetértékeléseihez és jóslataihoz pedig fontos tudni, hogy a kötet a 2006-os kiadás alapján készült.

Néhány idézet e hatalmas elemzésből és a képzelet határait feszegető prognózisból.

„Egyesek kétségbe vonják, hogy a saját gondolkodásunkat alkalmazhatjuk a saját gondolkodásunk megértésére. Douglas Hofstadter mesterségesintelligencia-kutató (l. Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach: Egybefont gondolatok birodalma – Typotex, http://www.typotex.hu/konyv/douglas_hofstadter_godel_escher_bach - OP) szerint lehet, hogy egyszerűen sorsszerű véletlen, hogy az agyunk túl gyenge ahhoz, hogy megértse önmagát. Nekünk azonban már sikerült modelleznünk az agyunk egyes részeit – neuronokat és fontos neurális területeket –, és ezeknek a modelleknek az összetettsége sebesen nő. Előrehaladásunk az emberi agy visszafejtésében – kulcsfontosságú probléma, amit részletesen tárgyalni fogok a könyvben – azt bizonyítja, hogy igenis rendelkezünk azzal a képességgel, hogy megértsük, modellezzük és kiterjesszük saját intelligenciánkat. Ez fajunk egyedi mivoltának egyik aspektusa: az intelligenciánk éppen a fölött a kritikus küszöb fölött helyezkedik el, ami ahhoz szükséges, hogy a kreatív erő korlátoktól mentes magasságaiba növeljük saját képességeinket – és van szembefordítható végtagnyúlványunk (a hüvelykujjunk), ami ahhoz kell, hogy az akaratunknak megfelelően manipuláljuk a világegyetemet.” ϴ „Gyakran gondolok Arthur C. Clarke harmadik törvényére: "bármely, kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától".A mi varázsigéink a modern világ mágiája mögött rejlő képletek és algoritmusok.” ϴ „A technológiánk fejlődésének sebessége – és ez a technológia megkülönböztethetetlen lesz önmagunktól – ennek a századnak a közepe előtt olyan meredek lesz, hogy gyakorlatilag függőlegesnek fog tűnni. Szigorúan matematikai szempontból a növekedés üteme még mindig véges lesz, de olyan szélsőséges, hogy az okozott változások szinte szét fogják szakítani az emberi történelem szövetét – legalábbis így fogja látni a régimódi biológiai emberiség.” (Kiemelések tőlem – OP) ϴ „A szingularitás egyik szembeszökő következménye a megértésre való képességünk jellegének változása lesz. Sokkal okosabbak leszünk, ahogy eggyé olvadunk a technológiánkkal.” (Vigyázat: az eggyé olvadás szükségképpen azt is jelenti, hogy a technológiánk velünk egyenrangú lesz ennek minden értelmében. S jaj nekünk, ha ezt kevesli!! – OP) ϴ „Két évtizeden belül az emberi agy összes területéről tudni fogjuk, hogyan működik.” ϴ „Ennek az évtizednek a végére rendelkezésünkre fog állni a szükséges hardver, hogy szuperszámítógépekkel emuláljuk az emberi intelligenciát, a következő évtized végére pedig ugyanez személyi számítógép méretű berendezésekkel is lehetségessé válik. A 2020-as évek közepére elkészülnek az emberi intelligencia működő szoftvermodelljei.” (Azt nem tudhatjuk, mi rejtőzik titkos laboratóriumok mélyén, az ismertté vált eredmények szerint viszont ez még késik. – OP) ϴ „Miután rendelkezésre áll az emberi intelligencia teljes emulálásához szükséges hardver és szoftver, számíthatunk rá, hogy a 2020-as év végére a számítógépek átmennek a Turing-teszten, azaz az intelligenciájuk megkülönböztethetetlen lesz a biológiai emberekétől.” ϴ „Amikor a számítógépek elérik ezt a fejlettségi szintet, képesek lesznek egyesíteni az emberi intelligencia hagyományos erősségeit a gépi intelligencia erősségeivel.” (Ez már szinte az új Jelenések Könyve: a számítógépek egyesítik… - OP) ϴ „A DNS-alapú intelligencia eredendően nagyon lassú és korlátolt.” (Ez vagyunk mi! – OP) ϴ „Ennek az évszázadnak a második évtizedére a legtöbb számítástechnikai eszköz nem ilyen téglatest alakú tárgy lesz, hanem el lesz osztva a környezetünkben. A számítástechnika mindenhol ott lesz: a falakban, a bútorainkban, a ruháinkban, a testünkben és az agyunkban.” ϴ „Természetesen az emberi civilizáció nem lesz arra korlátozva, hogy mindössze néhány kilogrammnyi anyaggal végezzen számításokat. A 6. fejezetben meg fogjuk vizsgálni egy Föld méretű bolygó számítási potenciálját, illetve a naprendszerek, a galaxisok és a teljes ismert világegyetem nagyságrendjével összemérhető számítógépekéit.” (Merész, roppant merész! – OP) ϴ „Ahogyan azt látni fogjuk, az az idő, amire az emberi civilizációnak szüksége van a bolygónkon túlra, a világegyetembe kiterjedő számítástechnika – és intelligencia – nagyságrendjének eléréséhez, sokkal rövidebb lehet, mint hinnénk.” (A jós itt bízvást alapozhat arra, hogy nem tudjuk, mit higgyünk.” – OP) ϴ „A Homo sapiens, az első igazán szabad faj, hamarosan felmond a természetes kiválasztásnak, a minket létrehozó erőnek… Hamarosan mélyen magunkba kell néznünk, és el kell döntenünk, mivé akarunk válni." (E. O. Wilson: Consilience: The Unity of Knowledge [Egybehangzás: a tudás egysége], 1998)” (Ezt Minden egybecseng - Az emberi tudás egysége címmel megjelentette a Typotex - http://www.typotex.hu/konyv/edward_wilson_minden_egybecseng - OP) ϴ „Az agy visszafejtésének egyre gyorsuló üteme világossá teszi, hogy nincsenek korlátai az önmagunk – vagy bármi más – megértésére való képességünknek.” (Majd szóljon, aki érti a teljes kozmológia, vagy akárcsak az élet keletkezése minden mozgató erejét! – OP) ϴ „Ahogyan azt az 5. fejezetben tárgyalni fogom, mire meglesznek az eszközeink az emberi agy teljes lemásolására, rengeteg lehetőségünk lesz a XXI. századi testek közül választani úgy a nem biológiai emberek, mint az intelligenciájuk kiterjesztését választó biológiai emberek számára. (Hogy is van ez? „A nem biológiai emberek” vajon milyen minőség alapján lesznek az emberek közé sorolhatók? Mik lehetnek az emberi faj új meghatározó kritériumai? – OP) Az emberi test v2.0 halmazába realisztikus virtuális környezetben létező virtuális testek, nanotechnológiai alapú fizikai testek és még sokféle egyéb test fog tartozni.” (Ha ezt Hieronymus Bosch megfesthetné! – OP) ϴ „"A robotoké lesz a Föld? Igen, de a robotok a mi gyermekeink lesznek."” Marvin Minsky, 1995 (Csekély vigasz! Minsky pedig kognitív tudományokkal, a mesterséges intelligenciával foglalkozó amerikai kutató, a Massachusetts Institute of Technology's Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának egyik alapítója. – OP)

Kurzweil ekként összegzi alapfilozófiáját előszavában: „A megfelelő ötlettel még a látszólag megoldhatatlan problémák is megoldhatók. Mindmáig meg vagyok győződve ennek az alapfilozófiának a helyességéről: mindegy, milyen nehézségekkel kerülünk szembe – üzleti, egészségi, kapcsolati problémákkal, vagy korunk nagy tudományos, társadalmi és kulturális kihívásaival –, létezik olyan ötlet, gondolat, eszme, ami lehetővé teszi, hogy felülkerekedjünk rajtuk. Mi több, meg is tudjuk találni ezt az ötletet, amikor pedig megtaláljuk, át kell ültetnünk a gyakorlatba. Ez az imperatívusz formálta az életemet. Az eszmék ereje – már ez is egy eszme.”

Prognózisának merészségére igen jellemzők a következő szavai: „Az ebben a könyvben bemutatott elméletekkel szemben gyakran hozzák fel azt az ellenvetést, hogy ezek az exponenciális trendek előbb-utóbb el kell hogy érjék a határukat, ahogy az általában az exponenciális trendekkel történni szokott. Amikor egy faj új élőhelyre kerül, amire a híres példa az üregi nyulak Ausztráliába telepítése, az egyedszáma egy ideig exponenciálisan nő, ám végül eléri a környezet teherbíró képességének a határát. Bizonyára az információfeldolgozásnak is vannak hasonló határai. Valóban, a számítási teljesítménynek is határt szabnak a fizikai törvények, de addig még lehetővé teszik az exponenciális növekedés folytatódását, amíg a nem biológiai intelligencia billiószor billiószor erősebbé válik a mai teljes emberi civilizációnál, a jelenlegi számítógépeket is beleértve.” Találunk ugyanakkor példát arra is, hogy bölcsebb nem jósolni túl közeli terminusra: „Ennek az évtizednek a végére (ne feledjük, 2006-ban jelent meg a könyve – OP) a számítógépek megszűnnek különálló fizikai objektumok lenni – a képernyők beépülnek a szemüvegekbe, az elektronikát beleszövik a ruháinkba, elhozva a teljes bemerülést biztosító virtuális valóságot. Ekkor az "ellátogatok egy weboldalra" azt fogja jelenteni, hogy belépünk egy virtuális környezetbe – legalábbis a látó- és hallószerveink szempontjából –, ahol közvetlen interakcióba kerülhetünk a termékekkel és az emberekkel, valóságosakkal és szimuláltakkal egyaránt. Noha a szimulált emberek nem fognak felérni a valódiakkal – legalábbis 2009-ben még nem –, eladóknak, ügyintézőknek és kutatóasszisztenseknek jók lesznek. A taktilis (érintő) interfészek lehetővé teszik majd, hogy megérintsük a termékeket és az embereket. Nehéz felismerni a régi téglából és habarcsból álló világ bármely előnyét, amit ne haladnának meg végül a hamarosan beköszöntő, gazdag interaktív interfészek.” S ha a mai ügyféli, vásárlói tapasztalatainkra gondolunk, és arra, hogy a számítógép nem raplis, nem nyűgös, nem utál dolgozni, alig várjuk e világ eljövetelét.

Könyvéről szintúgy elmondja: „Az 1990-es években empirikus adatokat gyűjtöttem az információval kapcsolatos technológiák látszólagos gyorsulásáról, és igyekeztem finomítani a megfigyeléseim mögött rejlő matematikai modelleket. Kidolgoztam egy elméletet, amelyet a gyorsuló megtérülések törvényének neveztem el, s amely arra ad magyarázatot, hogy a technológiai és evolúciós folyamatok miért exponenciális módon haladnak előre. A The Age of Spiritual Machines (ASM) (A spirituális gépek kora) című, 1998-ban írt könyvemben megkíséreltem ábrázolni az emberi életet úgy, ahogy majd akkor létezik, amikor az emberi és gépi tudatosság egybemosódik. Ezt a korszakot valójában a biológiai örökségünk és a biológiát meghaladó jövő közötti egyre szorosabb együttműködés korának tekintettem.

Az ASM megjelenése óta a civilizációnk jövőjén, illetve a világegyetemben elfoglalt helyünkkel való kapcsolatán gondolkodom. Noha nehéznek tűnhet elképzelni a jövő civilizációjának képességeit, melynek intelligenciája óriási mértékben meghaladja majd a miénket, képességünk, hogy az elménkben modelleket alkossunk a valóságról, lehetővé teszi, hogy fontos megállapításokat tegyünk biológiai gondolkodásunk és az általunk jelenleg is teremtett nem biológiai gondolkodás közelgő egybeolvadásáról.

Ezt a történetet szeretném elbeszélni ebben a könyvben. A történetnek az a gondolat az alapja, hogy képesek vagyunk megérteni saját intelligenciánkat – ha úgy tetszik, hozzáférünk saját forráskódunkhoz –, illetve képesek vagyunk felülvizsgálni és kibővíteni azt.”

És:

„Egyre gyorsabban nő azoknak a területeknek a listája, ahol a számítógépek képességei meghaladják az emberét. Emellett a számítógépes intelligencia egykor szűk alkalmazási területei is fokozatosan bővülnek, egyre több tevékenységet ölelve fel. Például ma már a számítógépek elektrokardiogramokat és orvosi képeket diagnosztizálnak, repülőgépeket vezetnek, automatizált fegyverek taktikai döntéseit vezérlik, pénzügyi döntéseket hoznak és hiteleket bírálnak el, és sok egyéb feladatot is átvettek, amik egykor az emberi intelligencia közreműködését igényelték. Ezeknek a rendszereknek a teljesítménye egyre inkább többféle mesterséges intelligencia (MI) integrálásán alapul. Ám amíg egyetlen MI is hibázik bármelyik ilyen területen, a szkeptikusok mindig úgy fognak mutogatni arra a területre, mint a saját teremtményeink képességei fölötti emberi felsőbbrendűség inherens bástyájára.  Ez a könyv viszont amellett fog érvelni, hogy az információalapú technológiák néhány évtizeden belül fel fogják ölelni az összes emberi ismeretet és jártasságot, és végső soron elsajátítják az emberi agy mintafelismerő képességeit, problémamegoldó eszköztárát, illetve érzelmi és erkölcsi intelligenciáját is.”

„A modelljeim azt mutatják, hogy minden évtizedben megkétszerezzük a paradigmaváltás sebességét, ahogyan arra a következő fejezetben részletesen is kitérek. Így gyorsult fel a XX. század a mai fejlődési sebességre. A 2000. évi sebességgel számolva – állandó ütemben – a múlt század egésze alatt tapasztalt fejlődéshez csupán húsz évre lett volna szükség. Ezt a húszévnyi fejlődést aztán tizennégy év alatt, 2014-re ismételjük meg, majd mindössze hét év alatt ismét. Másképp kifejezve, nem százévnyi technológiai fejlődést fogunk tapasztalni a XXI. században, hanem húszezer évnyit (ismét csak a mai fejlődési sebességgel mérve), azaz ezerszer nagyobbat, mint amekkora a teljes XX. századé volt.” Nos, ha azt nézzük, mennyit változott a homo sapiens tudata az elmúlt tízezer év alatt, hogyan követte az anyagi világának fejlődését, akkor meglehetősen elgondolkodtató, hogyan tart majd lépést ezzel az exponenciális gyorsulással.

Szép új világ közeleg? Kurzweil szerint „A szingularitás lesz a biológiai gondolkodásunk és létezésünk technológiával való egybeolvadásának a csúcspontja, aminek eredményeképpen olyan világ születik, amely megmarad emberinek, ám meghaladja biológiai gyökereinket. A szingularitás után nem lesz különbség ember és gép, a fizikai és a virtuális valóság között. Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy mi marad egyértelműen emberi ebben a világban, akkor a válasz ennyi: az, hogy a mi fajunk az, amelyik inherensen fizikai és szellemi hatóköre aktuális határainak a kitágítására törekszik.” No, ez igencsak önkényes, tudományosnak nem tekinthető definíciója az „emberi” minőségnek! És az utolsó mondathoz oda kívánkozik: semmi sem ad okot bíznunk abban, hogy ez így lesz, hogy nem teszik ugyanezt a mesterséges intelligenciák is! Ezt támasztja alá Kurzweil következő állítása is: „Noha a szingularitásnak sok arca van, a legfontosabb következménye az, hogy a technológiánk előbb utoléri, majd nagymértékben meghaladja mindannak a kifinomultságát és rugalmasságát, amit a legjobb emberi jellemzőknek tartunk.” És itt félve kérdezhetjük: mi lesz a legrosszabbakkal? Azokra ugyanúgy érvényes a Turing-teszt! Vajon tényleg fehér-e ez az utópia, vagy legalább is pepita, fekete elemekkel? Hiszen: „A szingularitás lehetővé fogja tenni, hogy évszázados emberi problémákat oldjunk meg, és óriási mértékben felerősítsük az emberi kreativitást. Meg fogjuk őrizni és fel fogjuk javítani az evolúció által ránk ruházott intelligenciát, és közben legyőzzük a biológiai evolúció komoly korlátait. Ám a szingularitás felerősíti majd azt a képességünket is, hogy kiéljük destruktív hajlamainkat, tehát a teljes történet még közel sem íratott meg.” Annál is kevésbé – hacsak nem az oly divatos fekete utópiákra gondolunk -, mert a Turing-teszt logikája szerint a gépeknek is lesznek destruktív és agresszív hajlamai. Miért is ne lennének, ha minket másolnak, belőlünk fejlődnek ki? Különösen kritikus kérdés mindebben, hogy ha valóban létrejönnek az olyan mesterséges intelligenciák, amelyek már átmennek a Turing-teszten, működnek-e majd bennük is ugyanolyan hajlamok, hajtóerők, túlélési mechanizmusok, mint amelyek agresszívvé teszik az embert? Ha ezek a gépek le tudják tölteni az emberi agy intellektuális tartalmát, tudását és képességeit, és a fejlődésük érdekében ezt meg is teszik, nem alakul-e ki evolúciós verseny köztük és az ember között? Mindazok szerint, amit az evolúcióról tudunk, szinte kizárt, hogy ez ne következzék be. Vajon e gépek majd hogyan írják tovább a Terminátort?

„Képes-e a technológiai fejlődés korlátlanul felgyorsulni? Van-e olyan pont, amin túl az emberek nem képesek elég gyorsan gondolkodni ahhoz, hogy lépést tartsanak? A közönséges emberek esetében egyértelműen igen a válasz. De vajon mit érhetne el ezer tudós, akik mind ezerszer intelligensebbek és ezerszer gyorsabbak, mint a mai tudósok (mert alapvetően nem biológiai agyuk sokkal gyorsabban dolgozza fel az információt)? Nekik egy naptári év egy egész évezreddel érne fel. Mivel állnának elő? Nos, részben olyan technológiákkal, amelyektől még intelligensebbek lesznek (mivel az intelligenciájuk kapacitása már nem rögzített). Megváltoztatnák saját gondolkodási folyamataikat, hogy még gyorsabban gondolkodhassanak. Amikor pedig a tudósok milliószor intelligensebbek lesznek, és milliószor gyorsabban gondolkodnak, egy óra egy évszázad fejlődésének felel majd meg (mai mértékkel mérve).” Nos, ez már a klasszikus értelemben vett szingularitás túlsó oldala - az a tartomány, amellyel nem köt össze ok-okozati összefüggés, amelybe ezért nem is láthatunk bele. Az erre vonatkozó feltevések valóban csak találgatások lehetnek. Annál is inkább, mert a természetben minden exponenciális folyamat vagy kifullad, vagy töréshez vezet. Kurzweil azonban azt mondja: „Én a magam részéről nehéznek találtam, bár nem lehetetlennek, hogy túltekintsek ezen az eseményhorizonton, még azután is, hogy évtizedeken át gondolkodtam rajta és a következményein. Mégis az a véleményem, hogy gondolkodásunk komoly korlátai ellenére elég jó az absztrakciós készségünk ahhoz, hogy értelmes kijelentéseket tegyünk a szingularitás utáni életről.”

Könyvében felsorakoztatja a szingularitás megítélése szerinti alapelveit, s ezeket sorban kifejti, elemzi és megkísérli végiggondolni azokat. Közülük csupán néhányat emelünk itt ki, részben-egészben, e szédületes panoráma valamelyes érzékeltetésére.

„A paradigmaváltás (technikai innováció) sebessége nő, jelenleg minden évtizedben megduplázódik.” Ha a fogalmazás – és a fordítás – pontos, ez felvet egy kritikus kérdést. Kurzweil „technikai innováció”-ról beszél. Tudja-e ezt követni a homo sapiens, a társadalmak, az emberiség gondolkodási, szervezeti innovációja? S ha nem, hogyan alakul majd a gyakorlatilag korlátlanul adaptív „intelligens gépek” és a korlátoltan adaptív emberek közötti viszony?

„A nem biológiai intelligencia előnye az, hogy ha egy gép elsajátít egy képességet, akkor nagy sebességgel, optimális pontossággal és kifáradás nélkül képes többször végrehajtani azt.” Továbbá: „S talán a legfontosabb: a gépek rendkívül gyorsan képesek megosztani a tudásukat, szemben az ember nyelvi alapú, nagyon lassú tudásmegosztásával.” És: „A nem biológiai intelligencia képes lesz képességeket és tudást letölteni más gépekről, és végül az emberektől is.” És: „Az internet révén a gépek hozzá fognak férni emberi–gépi civilizációnk összes tudásához, és képesek lesznek elsajátítani ezt a tudást.” Térdre, imához?

„Amikor a gépek szert tesznek arra a képességre, hogy ugyanúgy tervezzék és fejlesszék a technológiát, mint az emberek, csak éppen sokkal nagyobb sebességgel és kapacitással, akkor hozzá fognak férni a saját tervrajzukhoz (forráskódjukhoz), és képesek lesznek módosítani azt.” Ezzel az ember elveszti minden uralmát a dolgok további alakulása fölött! Különösen, mert: „A technológiai változás sebessége nem fog az ember szellemi sebességére korlátozódni. A gépi intelligencia olyan visszacsatolási ciklusban fogja fejleszteni a saját képességeit, amit az emberi intelligencia nem fog tudni segítség nélkül követni.” És ezzel az ember valóban megalkotta a maga isteneit?

„A nanobotok (molekuláris szinten tervezett, mikronokban mérhető robotok) a biológiai idegsejtekkel kapcsolatba lépve ki fogják tágítani az emberi tapasztalás határait azzal, hogy közvetlenül az idegrendszeren belül hoznak létre virtuális valóságot.” Ez már a totális manipuláció és vele az ember feletti totális uralom lehetősége.

„Amint megveti a lábát a nem biológiai intelligencia az emberi agyban (ez már elkezdődött a számítógépes neurális implantátumokkal), a gépi intelligencia exponenciálisan megnövekszik az agyunkban (ahogyan tette azt eddig is), és legalább megkétszerezi a teljesítményét minden évben. (Kiemelés tőlem. És ez száz év alatt 1,26-szor 10³⁰ növekedést jelent! – OP) Ezzel szemben a biológiai intelligencia kapacitása gyakorlatilag rögzített. Ennélfogva intelligenciánkban végső soron a nem biológiai rész lesz az uralkodó.” És „A kép- és hanghullámok manipulálására képes, fogletnek (kb. önszervező nanobotok felhőjének) nevezett nanorobotok el fogják hozni a valódi világba a virtuális valóságok képlékenységét.” S ezzel el is jött az emberi civilizáció vége. Ráadásul: „Fontos megjegyezni, hogy a nanoáramkörök önmaguk konfigurálására is képesek lehetnek.”

„Ahogy az idegrendszeren belüli virtuális valóság a felbontás és a hihetőség tekintetében a valódi valóság versenytársává válik, a tapasztalataink egyre nagyobb része helyeződik át a virtuális környezetekbe.” Helyeződik át oda, vagy onnan származik? Utóbbi ismét a totális manipuláció lehetőségét teremti meg annak számára, ami a virtuális környezetet uralja. És kiváló kérdés, hogy ami erre képes, az minden bizonnyal már nem ami, hanem aki!

„A virtuális valóságban mind testileg, mint érzelmileg más emberek lehetünk. Sőt mások (például a partnereink) más testet választhatnak nekünk, mint amit mi választanánk magunknak (és fordítva).” Vegytiszta horror!

„A gyorsuló megtérülések törvénye (ezt Kurzweil definiálja a könyvben) mindaddig fenn fog állni, amíg a biológiai intelligencia "át nem itatja" ember–gép-intelligenciánkkal a világegyetemben közelünkben lévő anyagot és energiát. Az "átitatás" alatt azt értem, hogy a számítások fizikájáról szerzett ismereteink (kiké is? – OP) alapján optimális mértékben kihasználja az anyag- és energiamintázatokat a számításokhoz. Ahogy közelebb kerülünk ehhez a határhoz, civilizációnk intelligenciájának tovább fognak bővülni a képességei, miközben továbbterjeszkedik a világegyetemben. Ennek a terjeszkedésnek a sebessége hamar el fogja érni az információ utazásának maximális sebességét.” És: „Végül az egész világegyetemet át fogja itatni az intelligenciánk. Ez a világegyetem sorsa. (Lásd: 6. fejezet.) Mi fogjuk meghatározni a saját sorsunkat; nem fogjuk hagyni, hogy az égi mechanikát jelenleg uraló "buta", egyszerű, gépies erők határozzák meg azt.” Ez már nagyon messze túllép a legmerészebb SciFi írók jövendölési bátorságán is. És vajon az intelligens világegyetem összeáll-e valamiféle hiperintelligenciává? Netán az ember-gép hibridek annak lesznek valamiféle hiperneuronjai?

Tehát mivé lészel drága völgyünk? „Sok kutató figyelmeztet az emberi intelligenciánál magasabb rendű nem biológiai intelligencia kialakulásának veszélyeire (a problémára visszatérünk még a 9. fejezetben). (…) A biológiai emberiség szempontjából ezek az emberfeletti intelligenciák hű szolgáinknak fognak tűnni: a szükségleteink és vágyaink kielégítésére fognak törekedni. Ám a nagy becsben tartott biológiai ősök kívánságainak teljesítése csak töredékét fogja lekötni annak a szellemi erőnek, amit a szingularitás fog elhozni.” Vajh miért, milyen alapon meri ezt jósolni ? A mesterséges intelligenciák, amelyek már átmennek a Turing-teszten – hiszen ez a jóslat egyik premisszája –, miért is elégednének meg a szolga szerepével? Ha pedig megelégszenek azzal, már emiatt minőségileg eltérnek az embertől, s ezzel kétségessé válik, valóban átmentek-e a Turing-teszten!

„Az evolúció indirekt módon működik: az evolúció létrehozta az embereket, az emberek létrehozták a technológiát, és az emberek most egyre fejlettebb technológiával igyekeznek létrehozni a technológia új nemzedékeit. (…) A technológia teszi lehetővé a következő evolúciós lépésünk megtételét. A haladás ekkor olyan gondolkodási folyamatokon fog alapulni, amelyek fénysebességgel zajlanak, nem pedig az igen lassú elektrokémiai reakciók sebességével (ez utóbbi vagyunk mi, biológiai lények. – OP).” Ámde: a felvázoltakból minden arra mutat, hogy a biológiai embernek és a technológiának ebben a szimbiózisában a technológiáé lesz a primátus, hiszen az az ember jelenlegi utolsó megmaradt erőssége, az intellektus vonatkozásában is felülmúlja őt, minden másban pedig eleve jobb, és - az ember biológiai lehetőségeivel szemben - szinte korlátlanul fejlődőképes.

Egy újabb hihetetlen szaltó mortále a jóslatban: Kurzweil levezeti, hogy létezhet olyan számítástechnika, amellyel nem jár energiafogyasztás. S így folytatja: „Nehéz eléggé hangsúlyozni ennek a meglátásnak a jelentőségét. A szingularitással kapcsolatban az egyik kulcsfontosságú megállapítás az, hogy végső soron minden fontos dolgot az információfeldolgozás – a számítástechnika – fog mozgatni. A fentiek fényében pedig a jövő technológiájának elsődleges alapja nem fog energiát igényelni.” Ezzel az egyik legkritikusabb korlát kilőve!

S még néhány részlet eme mai Jelenések Könyvéből:

Az emberi agy feltöltése c. fejezetből: „Egy emberi agy feltöltése azt jelenti, hogy a legapróbb részletekig feltérképezzük, majd elhelyezzük az eredményeket egy kellően nagy teljesítményű számítási közegben. Ez a folyamat rögzítené egy személy teljes személyiségét, emlékezetét, ismereteit és élettörténetét.” (A mai informatikai szóhasználattal ez valójában letöltés. S ha ez megvalósul, az beláthatatlan következményekkel jár. Közülük szinte csak a legkisebb az egyén halhatatlansága.  – OP) (…) A legfontosabb kérdés talán az lesz, hogy a feltöltött emberi tudatok valóban mi magunk leszünk-e? Még ha a feltöltés át is megy a személyre szabott Turing-teszten, és megkülönböztethetetlennek bizonyul az eredetitől, akkor is joggal merül fel a kérdés, hogy új személyről van-e szó, vagy a régivel megegyezőről? Végül is az eredeti a feltöltéstől függetlenül még létezhet. Ezekre a nagyon fontos kérdésekre a 7. fejezetben fogok kitérni.” Ugyancsak szinte végtelen új távlatokat nyit, hogy ha – a vázoltak szerint letölthető lesz a teljes személyiség, s ha az egy kibernetikus szerkezetben lakik, amelynek előállítási programja szintén információcsomagban tárolható, akkor a lény – az ember (?) – teljes egészében információcsomagként lesz továbbítható korlátlan távolságra, s legalább fénysebességgel, feltéve, hogy ott meglesz a visszakonvertálás eszközrendszere.

„A XXI. század első felét három, egymást átfedő forradalom fogja jellemezni – a genetika, a nanotechnológia és a robotika forradalma. Ezek fogják elhozni a korábban említett ötödik korszakot, a szingularitás kezdetét. Ma a „G” forradalom korai szakaszában vagyunk. Az élet mögött rejlő információs folyamatok megértése révén kezdjük megtanulni biológiánk átprogramozását, hogy gyakorlatilag megszüntessük a betegségeket, drámaian megnöveljük az emberi képességeket, és radikálisan meghosszabbítsuk az életet.” Ámde: ha „radikálisan meghosszabbítjuk az életet”, akkor még sokkal nagyobb ütemben gyarapodik a Föld népessége, ennek minden problémájával és kockázatával együtt. Ha nem sikerül egyidejűleg gyakorlatilag korlátlan lehetőségeket teremteni Földön kívüli életterek gyarmatosítására, akkor ez is csak törésre vezethet.

S hogy a fejlődés felvázolt útja új veszélyekkel is terhes, e jóslatot pedig nem a félénk visszafogottság uralja, arra igen jellemzőek a következők: „Noha mindegyik forradalom meg fogja oldani a korábbi átalakulások nyomán keletkezett problémákat, új veszélyeket is magával fog hozni. A „G” leszámol a betegségekkel és az öregedéssel, de egyben alapul szolgál új, biológiailag tervezett vírusfenyegetéseknek is. A teljes mértékben kifejlett "N" képes lesz megvédeni minket minden biológiai veszélytől, de megteremti a saját önszaporodó fenyegetését, ami sokkal nagyobb lesz, mint bármilyen biológiai veszély. A teljesen kifejlett "R" révén meg fogjuk tudni védeni magunkat ezektől a fenyegetésektől, de mi fog megvédeni minket a miénket meghaladó, beteges intelligenciától? Van stratégiám ezeknek a problémáknak a megoldására, a 8. fejezet végén fejtem ki részletesen. Ebben a fejezetben azt vizsgálom meg, hogyan fog kibontakozni a szingularitás a három egymást átfedő forradalom, a "G", az "N" és az "R" révén.”

Eljő-e az elszabadult mesterséges intelligencia apokaliptikus korszaka? „Ha egyszer megszületik az erős mesterséges intelligencia, azonnal továbbfejleszthető lesz, és képességei megsokszorozhatóak, hiszen ilyen a gépi képességek alapvető természete. Amint az egyik erős MI elkezd sok másik mesterséges intelligenciát gyártani, az utóbbiak már képesek lesznek megérteni és továbbfejleszteni a saját felépítésüket, és így gyorsan egy sokkal nagyobb kapacitású, sokkal intelligensebb mesterséges intelligenciává fejlődni, és ez a körforgás akármeddig folytatódhat. Az egyes ciklusok nemcsak hogy egy sokkal intelligensebb mesterséges intelligenciát hoznak létre, de mind kevesebb időbe kerülnek majd, mint az azt megelőző ciklusok, ahogy az már a technológiai evolúciónál (vagy bármilyen evolúciós folyamatnál) lenni szokott. Egyesek azt jósolják, hogy ha egyszer az erős MI megszületik, azonnal elszabadul, és a sebesen fejlődő szuperintelligencia gyorsvonata elhúz a messzeségbe. A saját elképzelésem egy kissé különbözik ettől. Az elszabadult mesterséges intelligencia logikája legitim elképzelés, ám át kell gondolnunk az időkereteket!”

A többit tessék elolvasni. Elhinni – ez szabadon választott gyakorlat. Mérlegelni – szerfelett ajánlatos, mert segít megérteni azt, ami van, s ami majd lehet.