Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete - A kezdetektől a huszadik század végéig

Akadémiai Kiadó, 2011 - 5. javított, bővített kiadás

Dr Osman Péter ismertetése

A szerencséseknek, akik ismerik, akárcsak híréből is, Simonyi professzor legendás munkásságát, óriási szakmai tudását és szinte végtelen lelkiismeretességét, jószerint már e könyvének puszta címe is elég ahhoz, hogy tudják: intellektuális értékében különösen becses, magasan kiemelkedő remekművet kapnak benne. A tájékozottabbak azt is, hogy, a benne a témáról elénk tárt kép teljességét tekintve ez a kötet egyedülálló a magyar nyelven e témáról megjelentek között. A szakmailag feltétlenül kompetens Akadémiai Kiadó ajánlójából idézve: „A magyar természettudományos könyvkiadás talán legjelentősebb műve most először jelenik meg a legendás szerző által megalkotott teljességében. A 2001-ben elhunyt Simonyi Károly legutoljára egy német kiadás számára dolgozott könyvén, s az ekkor keletkezett szakaszok, melyek a 20. század utolsó évtizedét is átfogják, csak most jutnak el a hazai olvasókhoz.”

Simonyi az óriási tudása miatt leginkább csodált, legendákkal övezett professzorunk volt a 60-as évek első felében a Műegyetem Villamosmérnöki Karán. Kegyetlenül nehéz tárgyakat tanított, ám nagyon szerettük az előadásait, főként azért, ahogyan elénk tárta azok tudományát. Tőle hallottuk először – és másoktól nagyon ritkán -, hogy egy egyenlet, egy matematikai levezetés, bizonyítás szép. Az évfolyamunkon ugyan presztizskérdés volt jól tanulni, igazán jó mérnökök akartunk lenni, de addig meg sem fordult a fejünkben, hogy a szaktárgyakban szépség is lakozik.

Sok kitűnő tanárunk volt, de legfőképp ő ébresztett rá bennünket, hogy a szaktudás birtoklása nemcsak szakma, hanem kultúra is. Akkor még nem tudtuk volna így megfogalmazni, de lényegében azt tanította, hogy sokoldalúan kiművelt gondolkodás nélkül az ember a szakmájában sem lehet igazán jó. Ebben a hatalmas művében is szinte egyenlő hangsúlyt kap a cím két kulcsszava: a fizika és a tudományának kultúrája. Előszavában ő így ír róla: „A könyv igen széles olvasóréteg számára íródott. Úgy képzelem, hogy a nem szakember is követni tudja – természetesen némi szellemi erőfeszítés árán – a lényeges gondolatmeneteket, ugyanakkor a szakfizikus számára is van a könyvnek mondanivalója.” (Olykor bizony a témában kevésbé felkészültnek jóval több is kell mondandója követéséhez, mint „némi” szellemi erőfeszítés, viszont az ő tudásából részesülni minden erőfeszítést megér! - OP)

Csurgay Árpád, későbbi akadémikus, aki Simonyi mellett fiatal oktatónk volt és ifjú zseni hírében állt, „Simonyi Károly életműve megőrzendő, az európai ifjúság jeles öröksége” címmel egyebek közt így beszél róla: „