Taschen/Vince Kiadó, 2004
Dr Osman Péter ismertetése
Ha arra vetemednénk - ami amúgy tökéletes képtelenség -, hogy
felmutassuk azt az embert, akinek munkássága a legjobban jellemzi minden eddigi
idők legmozgalmasabb és leginkább ellentmondásos évszázadának európai
kultúráját, a 20. századét, igen jó eséllyel Pablo Picasso lenne a legjobb
választás. Bárki, aki az utóbbi fél században kicsit is nyitott volt e kultúrára,
mindenképpen találkozott hírével, nevével, s méginkább a köré szőtt legendák
gyakran meghökkentő arabeszkjeivel. Picasso művészete és élete, ami egy és
ugyanaz, maga a csoda: a csúcsokat ostromló alkotó tehetség csodája, a
nyughatatlanul mindig a megújulás lehetőségét kereső tehetségé, s - ha jól
belegondolunk - a maga piacát biztos kézzel irányító marketing tehetségé.
Csoda, hogy milyen bámulatos alkotásokat tudott létrehozni, és nem kevésbé
csoda, hogy mi mindent volt képes eladni - a szónak mind közvetlen, mind átvitt
értelmében - alkotásként. Warncke kitűnő bevezető esszéje, „A művész arca” igen
jól érzékelteti a Picasso-jelenség izgalmas és kategóriákba aligha
kényszeríthető sokszínűségét. Amint itt mondja: „Lehet, hogy Picasso
művészetének kizárólagos tárgya maga a művész, és nincs is más célja? Még ma
sincs végleges válasz e kérdésekre. Kétségtelen, hogy a hagyományos elemző módszerekkel
az ő művészete nem ragadható meg.” De vajon nem ez-e a valódi zseni legfőbb ismérve,
a zsenié, akinek megadatott a tehetség a rendkívüli létrehozására, és aki
mindenek felett álló küldetésének érzi, hogy megalkossa egyedülálló művét és
benne, általa önmagát? A zsenié, aki - mint Picasso is - alkotóként, s
többnyire emberként is mindig nyughatatlan, s akit az esetleges átmeneti
megnyugvásból újra és újra tovább űz az örök kétely?
Walther, a világhírű művészeti kiadó nagynevű szerkesztője
írja előszavában: a nyolcvanas évek derekán látta egy gyűjtő könyvtárát, ahol a
Picassóról szóló könyvek legalább ötvenméternyi helyet foglaltak el. Birtokosuk
szerint egyikük sem tudta megfelelően méltatni a sokarcú és -műfajú művészzseni
munkásságát. Ő ilyen könyvet akart létrehozni, és ebből született meg ez a
kötet. A könyv nyomon követi Picasso pályáját a kezdetektől egészen az
„élemedett korú vadember” késői munkásságáig. Kiemelten tárja elénk a
minduntalan visszatérő motívumokat és formai megoldásokat. Méltatásában inkább
a titokzatos jegyekre, mintsem a művész személyiségére és magánéletére helyezi
a hangsúlyt - az utóbbiról viszont a függelékben található, gazdagon illusztrált
életrajz (Walther munkája) ad képet.
Picasso alkotásait persze mindenekelőtt látni kell, lehetőleg
minél bővebb áttekintésben. Ehhez segít hozzá a nagyalakú, 740 oldalas kötet
gazdag képanyaga. Teljességről ugyanakkor nyilvánvalóan senki sem álmodhat,
hiszen műveinek száma valahol harmincezer felett lehet. Amint Walther mondja, a
reprodukciók tekintetében arra törekedett, hogy szerepeljenek a híres,
klasszikus alkotások, de mellettük kapjanak helyet a ritkábban kiállított vagy
publikált művek is. A nagyközönség Picasso késői munkásságát máig nem ismeri
kellően, ezért ennek nagyobb teret szánt.
Bámulatos album. Érezzük, hogy maradéktalanul igaz lehet a The Times értékítélete:
„Hiteles kézikönyv, amely teljes mélységében és széleskörűen mutatja be a
picassói életművet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése