Ed Conway: Anyagi világ - Múltunk és jövőnk hat nyersanyag történetén keresztül elmesélve

 Corvina Kiadó, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

„Megvilágosító ünneplése az emberi leleményességnek – Financial Times, 2023 Legjobb Könyvei, Business kategória”

„Lenyűgöző... egy valóságos felfedezés, reveláció – The Times, 2023 Legjobb Tudományos és Környezeti Könyvei”

„Zseniális! Financial Times, 2023 Legjobb Nyári Könyvei, gazdaságtan.”

„Életteli útmutató az »anyagi világhoz«, amelyre mindannyian – gyakran nem is tudva erről – támaszkodunk, és alapvető olvasmány világunk biztonságos működtetése tudományának (securonomics) megértéséhez – New Statesman, 202. Könyvei”

az eredeti kiadó (Penguin csoport) ajánlójából.

A Corvina Ajánlójából: „Homok, só, vas, réz, olaj és lítium: az emberiség történetének legfontosabb anyagai. Birodalmakat hoztak létre, civilizációkat romboltak le – évezredeken át táplálták a fantáziánkat és kapzsiságunkat. Mai világunk nem létezne nélkülük, jövőnket pedig a kereskedelmük fölötti ellenőrzésért folyó küzdelem határozza meg.

Conway kontinenseken, kultúrákon és korszakokon átívelő utazásokon tárja fel mai életünk alapjait. Azokat az embereket, azokat a lélegzetelállító gyártási folyamatokat és szinte ismeretlen vállalatokat is megmutatja, amelyek csodát tesznek a nyersanyagokkal. Eredeti megvilágításban meséli el az emberi civilizáció történetét és villantja fel lehetséges jövőjét.” Kiemelések tőlem)

Conway-ról a Wikipedia: angol újságíró, 2011-ben ő lett a Sky News (napi 24 órában működő hír‑televízió) első gazdasági témakörű szerkesztője. Oxfordban szerzett Master fokozatot, a Harvard Egyetemen közigazgatási Master fokozatot.”

Erről szól – a könyvből: „Mindennapi életünk alapja az anyagi világ. Mert a modern gazdaság legjobban őrzött titka nem más, mint hogy a világhírű vállalatok teljes mértékben az anyagi világ ismeretlen cégeitől függenek: csak az ő segítségükkel készíthetik el a termékeiket, és csak az ő segítségükkel ölthetnek testet nagyszerű ötleteik.

Miért támaszkodnak a mai megavállalatok szíves-örömest más cégekre, és bízzák a voltaképpeni munkát másra? Részben azért, mert az anyagi világban, ahol kibányásszák, feldolgozzák és különböző termékekké alakítják az anyagot, nehéz, veszélyes munka folyik, és piszkos ügyek is előfordulhatnak. A következő oldalakon tanúi leszünk annak, hogy a 21. század embere milyen messzire hajlandó elmenni ezekért az anyagokért, képes akár egy kanyon mélységű bányagödör kivájására, vagy az óceán fenekének átkutatására, hogy akkora koncentrációban találjon fémeket, amekkora egyáltalán nem létezik a szárazföldön.

2019-ben, amelyről a könyv írásakor a legújabb adatok rendelkezésre állnak, több anyagot bányásztunk és robbantottunk ki a Föld felszínéről, mint amennyit az emberiség hajnalától 1950-ig összesen.[vagyis] a bányászat kezdetétől az ipari forradalmon át a világháborúk végéig. 2019 nem egyszeri alkalom volt. 2012 óta minden évről ugyanezt mondhattuk volna el. És a nyersanyagok iránti étvágyunk nemhogy csökkenne, hanem tovább nő.

Ma a kormányok világszerte gyorsan ráébrednek, hogy az anyagok kitermelése és átalakítása fölötti ellenőrzés fontosabb, mint valaha. Elnökként Joe Biden egyik első dolga volt aláírni az amerikai ellátási láncokra vonatkozó rendeletet, hogy megvizsgálják, miben függ az Egyesült Államok más országoktól. Ilyenek például a szilíciumchipek; gyártásukkal a következő oldalakon találkozunk. Az akkumulátorok esetében számos fém jön szóba, köztük a kobalt, a nikkel, a cink és – ami a legfontosabb – a lítium.

Az Anyagi világ története hat anyag köré épül, ezek a homok, a só, a vas, a réz, a kőolaj és a lítium. (Kissé igazságtalan a múltat illetően. Szén nélkül nem lett volna fejlett vaskohászat, hatékony gőzgép, az első globalizációt teremtő vasúti közlekedés, gőzhajózás, s ami ezekből származott. – OP) Talán zavarba ejtő, hogy ezek az anyagok a főszereplők, hiszen az emberi haladásról szóló történetek középpontjában többnyire mi állunk. Miért prosperálnak egyes országok, és miért hanyatlanak mások? Miért Angliában és nem Etiópiában zajlott le az ipari forradalom? A mostanában divatos nézet szerint az innováció és a prosperitás többnyire a történelem, a véletlenek és a megfelelő intézmények együttesére vezethető vissza. De a teljes történet ennél mindig több, mert az emberiség sikerének titka nem csak a DNS-ünknek és a politikai intézményeinknek köszönhető. Sorsunk sohasem választható el attól, amit a földkéregből kinyerünk, és a szükségleteinkhez igazítunk.

Ez a hat anyag alapvető komponense annak a környezetnek, amelyben most a könyvet olvassák. Ezek ritkán jelennek meg az emberi törekvésekről vagy innovációról szóló történetekben, vagy ha mégis, akkor arra hegyezik ki a mondandót, hogy milyen varázslatosan átalakította a holt anyagot egy zseniális feltaláló. Most azonban itt az ideje, hogy ezek az anyagok is reflektorfénybe kerüljenek, és az ő szemszögükből meséljük el a történetünket. Általában semmi sem helyettesíti őket tökéletesen. Segítettek világunk kialakításában, és káoszba fordulnánk, ha ezentúl nem jutnánk hozzájuk – sőt, látjuk majd, hogy egyes civilizációk összeomlásában, mások diadalában egy vagy több anyag is szerepet játszott a hat közül.

Az emberiség kezdettől fogva látható nyomot hagy a Földön. [Ennek árán] népesíthettük be a bolygót minden korábbi elképzelésnél több emberrel. Képesek vagyunk azonban a sokkal fenntarthatóbb és tisztább életre, pusztításunk és szennyezésünk csökkentésére; arra, hogy nagyobb harmóniában éljünk a bolygóval. Amit nem az anyagi világ megkerülésével vagy elutasításával, hanem az elfogadásával és a megismerésével érünk el. A könyvben szereplő hat anyag segített bennünket a boldogulásban. A varázslásban. Újra segíthetnek.

 

Charles Duhigg: Szuperkommunikátorok – A kapcsolatteremtés titkos nyelve

Corvina, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

Korunk egyik kulcstényezője, hogy a kapcsolati tőke szerepe minden téren folyamatosan nő. A kapcsolat különösen hatékony eszköz célok elérésére, a kapcsolati tőke különlegessége pedig, hogy hozzáértő használattal gyarapodik, és nőhet a hozama. Az érvényesüléshez, a személyes és a szakmai sikerhez mindinkább szükség van a kapcsolatteremtés művészetére. Ennek stratégiájába és mesterfogásaiba avat be e könyv.

Duhigg kiemeli: „A többi emberrel való összekapcsolódás egészségesebbé, boldogabbá tehet bennünket. A beszélgetések megváltoztathatják a gondolkodásunkat, a világról való tapasztalatunkat.” (s velük módszeresen és tartósan építhetjük emberi, szakmai, gazdasági éstársadalmi kapcsolatainkat – OP).

A szerzőt ismerjük: Okosabban, gyorsabban, jobban - Hogyan legyünk hatékonyabbak az üzleti és a magánéletben? (HVG Könyvek, 2017.) c. könyvéről a Hírlevél 2018/8. számában szóltunk.

Duhigg oldaláról, e könyvéről:

„A szuperkommunikátorok, ahogy a Pulitzer-díjas Duhigg érvel, értik, hogy tudománya van annak, miként hozzák létre az emberek a kapcsolataikat. Mindannyian ismerünk embereket, akik képesek szinte bárkivel kapcsolatba lépni. Ők azok, akikkel szeretünk beszélni, akikhez tanácsért fordulunk, akik meghallják, mit igyekszünk mondani, és éreztetik velünk, hogy látszunk. Vajon mit tudnak a beszélgetésről, ami ilyen különlegessé teszi őket?” (Kiemelések tőlem)

Innen a könyvből: „Ez a könyv e kérdés megválaszolására tesz kísérletet. Az elmúlt két évtizedben nem kevés kutatás indult, hogy rávilágítson, bizonyos beszélgetéseink miért sülnek el jobban, és máskor miért siklik félre minden. Ezek az eredmények elősegíthetik, hogy tisztábban halljunk, és érdekfeszítő módon szólaljunk meg. Néha fogalmunk sincs, vajon miért van, hogy egy beszélgetés olyan jól sikerül. Más esetekben pedig bármennyire is erőlködünk kapcsolatot teremteni valakivel, újra meg újra kudarcot vallunk.

Sokunk számára a társalgás zavarba ejtő, stresszes, és akár félelmetes is lehet. A tudomány azonban számos olyan titkot feltárt, amitől egy beszélgetés sikeressé válhat. Ha például a partnerünk hangján kívül a testére is odafigyelünk, jobban hallhatjuk őt. (A testbeszéd pedig sok információval szolgál a hozzértőnek. – OP) Azt is kiderítették, hogy néha többet számít, hogyan kérdezünk, mint az, hogy mit. Minden párbeszédre hatással vannak az érzelmek, bármennyire racionális legyen is a téma. Amikor dialógust kezdeményezünk, előnyös egyfajta egyeztetésként tekinteni rá, ahol a fődíj a különféle igények pontos kiderítése. De ami a legfontosabb: minden beszélgetés legfőbb célja a kapcsolódás.

Mindannyian vallottunk már kudarcot, amikor meg kellett volna hallgatnunk a barátainkat, kollégáinkat, amikor értékelnünk kellett volna, hogy megpróbálnak közölni valamit – amikor meg kellett volna hallanunk őket. És néha előfordul, hogy még beszélnünk sem sikerül érthetően. Ez a könyv megpróbál magyarázatot adni a félrecsúszott kommunikációra, és arra, hogy ez miként orvosolható. A lényege néhány kulcsmozzanaton alapul.

Az első, hogy sok esetben három beszélgetés zajlik egyszerre. A praktikus, döntésközpontú eszmecserék azt a kérdést teszik fel, hogy Miről van szó valójában? Az érzelmi töltésű beszélgetések fő kérdése: Hogy érezzük magunkat? A szociális jellegű társalgás fókuszában pedig azt boncolgatják, hogy Kik vagyunk? Egyazon dialógus során nemritkán ide-oda flipperezünk e három beszélgetéstípus között. Ha azonban egy-egy pillanatban nem ugyanabban a fajtájú beszélgetésben vagyunk, mint a partnerünk, nem valószínű, hogy sikerül kapcsolódnunk egymáshoz. Sőt mi több, mindhárom párbeszédtípus a maga logikáját követi, és más és más készségeket igényel. A jó kommunikációhoz tehát meg kell tudnunk állapítani, hogy éppen milyen társalgás folyik, és megérteni annak működését.

Ebből következik könyvem második kulcsmozzanata. A legtartalmasabb eszmecserék érdekében „tanulságos beszélgetést” kell lefolytatnunk. Konkrétan azt akarjuk kideríteni, hogy mások miként látják a világot, miközben megpróbáljuk megértetni velük a mi nézőpontunkat. (Mindezekre a könyv bőven szolgál kitanítással – OP)

Az utolsó kulcsmozzanat egy általam levont tanulság: bárkiből lehet szuperkommunikátor – és sokan közülünk már eleve azok, ha képessé válnak felszabadítani a megérzéseiket. Mindenki megtanulhat tisztábban hallani, mélyebb szinten kapcsolódni. (Ez utóbbi állítás kétségkívül igaz, ahogy az is, hogy szinte mindenkiben rejtőzik valamelyes ilyen tehetség, amelyet kibontakoztathat. Erősen kérdéses viszont, valóban bárkiből lehet-e szuperkommunikátor. Duhigg maga is utal egyebek közt a kommunikáció minőségét befolyásoló idegrendszeri és pszichés tényezőkre – márpedig nagyon is eltérőek lehetnek az adottságaink, amint az is, ki mennyire képes a hátrányait ledolgozni. Olyan ez, mint bármilyen más képesség és képzettség: a legtöbben sokat, olykor nagyon sokat tudnak előre lépni kellő igyekezettel és jó útmutatás segítségével, ám a csúcsra azért aligha mindenki. – OP).

E könyv sokféle szereplőjének közös vonása, hogy beszédük és odafigyelésük átformálásával látszólag óriási szakadékokat áthidalva is képessé váltak kapcsolatot létesíteni másokkal. Azt is látni fogjuk, hogy az ő tanulságaik miként alkalmazhatók a mindennapok különféle kapcsolataiban.

Minden tartalmas beszélgetés számtalan apró döntésből épül fel. Egy-egy röpke pillanatban a helyes kérdés, egy fájó beismerés vagy egy együttérző szó alapjaiban változtathatja meg a párbeszédet.

Ez a könyv tehát azt térképezi fel, hogyan kommunikál/j/unk hogyan teremt/s/ünk kapcsolatot, miképpen kell a megfelelő beszélgetést – az alkalmas pillanatban – lefolytatni ahhoz, hogy az mindent megváltoztasson.”