Corvina 2024
Dr Osman Péter ismertetése
„Ez a könyv egy merész kiáltvány, amely leleplezi az orvosbiológiai kutatás jelenlegi, elkeserítő állapotát - minden becsületes és elkötelezett tudós nevében. Szabó professzor alapos elemzést ad az észszerűtlen kutatási ösztöndíj-odaítélési rendszerekről és a korrupt publikációs gyakorlatokról, és átfogó reformokat sürget.”
idézi a Corvina ajánlója a Nobel-díjas Dr. Karikó Katalin a mondandó velejét kiemelő véleményét. Az olvasó pedig rémülten reméli, hogy az orvostudomány rendszere mielőbb túllép az itt feltárt gyarlóságokon, hiszen ezzel exponenciálisan javulhat az orvoslás hatékonysága, s vele az emberiség jóléte.
A szerzőről a Corvina: „Budapesten szerezte meg orvosdoktori fokozatát. A 90-es évek elején Londonban dolgozott a Nobel-díjas Sir John Vane-nél. 1994‑ 2018 a gyógyszertan, a kísérletes sebészet és az aneszteziológia professzoraként különböző kutatócsoportokat vezetett az USA-ban, emellett több biotechnológiai vállalat tudományos vezetőjeként is tevékenykedett. 2018-tól a svájci Fribourg‑i Egyetem farmakológiai szekcióját vezeti. Mintegy 90 000 szakirodalmi hivatkozással a világ egyik legtöbbet idézett gyógyszerkutatója. Tudományos munkájáért számos kimagasló díjat kapott, köztük a Brit és az Amerikai Gyógyszerkutatási Társaságok nagydíjait, a Gábor Dénes Innovációs Díjat, és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.” (Kiemelések tőlem. S ez is kórkép: milyen kevés világszínvonalon is kimagasló tudósunkról tudunk, miközben.... – OP)
Innentől a könyvből. Szabó professzor rögvest belevág a probléma közepébe: „Az orvosbiológiai tudományos irodalom az az információhalmaz, amelyet mindenki napi szinten használ: az összes orvosbiológiai kutató, de emellett nagyon sok praktizáló orvos is. Gigantikus mennyiségű szakirodalomról beszélünk. Ez adja a kiindulópontot a kutatóknak új kutatásaikhoz, az új gyógyszerek felfedezésének és fejlesztésének tudományos alapjait; s az információforrást is, amely alapján egy orvos megtudhatja, hogy valamilyen gyógyszer vagy orvosi eljárás igazoltan hatásos-e, vagy netán káros. Ha ezek az alapinformációk hibásak vagy megbízhatatlanok, hogyan alapozhatna rájuk bárki is bármilyen további értelmes kutatást?
De mi lenne, ha kiderülne, hogy e szakirodalomban nem lehet megbízni? Ez tabutéma, s a kevesek, akik megpróbálnak szembenézni a realitásokkal, úgy hívják a problémát, hogy »reprodukálhatósági válság«. 2016-ban a tekintélyes Nature közzétette felmérését több mint 1500 kutató válaszai alapján, s a tények mindenkit elképesztettek. A biológia és az orvostudomány területén dolgozó válaszadók 65‑75%‑a nyilatkozta, hogy képtelen reprodukálni mások által közzétett adatokat, 50‑60%‑uk elismerte, hogy a saját korábbi kutatási eredményeinek reprodukálásával is gondjai vannak.
Úgy tűnik tehát, az orvosbiológiai szakirodalom nagy része megbízhatatlan. Ez a könyv megpróbálja kideríteni, milyen folyamatok és problémák állnak a dolog hátterében. Kitér néhány megkérdőjelezhető, de meglehetősen általánosan elfogadott kutatási gyakorlatra, a kutatásban használt módszerek és eszközök megbízhatatlanságával kapcsolatos problémákra, továbbá a megkérdőjelezhető – de ugyancsak meglehetősen általánosan alkalmazott – statisztikai gyakorlatokra. Elvezeti az olvasót a szándékos adatmanipuláció és a tudományos hamisítás sötét világába is, beleértve a csalás legmélyebb bugyraiba, ahol komplett tudományos publikációkat generálnak a számítógépen – szó szerint a semmiből – a fizető ügyfelek számára. Bemutatja a tudományos adatdetektívek világát is, hivatalosakat, valamint nem hivatalosakat.
A könyv nem egy megkeseredett tudós írása. Továbbra is hiszek az orvosbiológiai tudományos kutatásban. De az is biztos, hogy a mostani helyzet nem maradhat így.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése