Charles Duhigg: Szuperkommunikátorok – A kapcsolatteremtés titkos nyelve

Corvina, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

Korunk egyik kulcstényezője, hogy a kapcsolati tőke szerepe minden téren folyamatosan nő. A kapcsolat különösen hatékony eszköz célok elérésére, a kapcsolati tőke különlegessége pedig, hogy hozzáértő használattal gyarapodik, és nőhet a hozama. Az érvényesüléshez, a személyes és a szakmai sikerhez mindinkább szükség van a kapcsolatteremtés művészetére. Ennek stratégiájába és mesterfogásaiba avat be e könyv.

Duhigg kiemeli: „A többi emberrel való összekapcsolódás egészségesebbé, boldogabbá tehet bennünket. A beszélgetések megváltoztathatják a gondolkodásunkat, a világról való tapasztalatunkat.” (s velük módszeresen és tartósan építhetjük emberi, szakmai, gazdasági éstársadalmi kapcsolatainkat – OP).

A szerzőt ismerjük: Okosabban, gyorsabban, jobban - Hogyan legyünk hatékonyabbak az üzleti és a magánéletben? (HVG Könyvek, 2017.) c. könyvéről a Hírlevél 2018/8. számában szóltunk.

Duhigg oldaláról, e könyvéről:

„A szuperkommunikátorok, ahogy a Pulitzer-díjas Duhigg érvel, értik, hogy tudománya van annak, miként hozzák létre az emberek a kapcsolataikat. Mindannyian ismerünk embereket, akik képesek szinte bárkivel kapcsolatba lépni. Ők azok, akikkel szeretünk beszélni, akikhez tanácsért fordulunk, akik meghallják, mit igyekszünk mondani, és éreztetik velünk, hogy látszunk. Vajon mit tudnak a beszélgetésről, ami ilyen különlegessé teszi őket?” (Kiemelések tőlem)

Innen a könyvből: „Ez a könyv e kérdés megválaszolására tesz kísérletet. Az elmúlt két évtizedben nem kevés kutatás indult, hogy rávilágítson, bizonyos beszélgetéseink miért sülnek el jobban, és máskor miért siklik félre minden. Ezek az eredmények elősegíthetik, hogy tisztábban halljunk, és érdekfeszítő módon szólaljunk meg. Néha fogalmunk sincs, vajon miért van, hogy egy beszélgetés olyan jól sikerül. Más esetekben pedig bármennyire is erőlködünk kapcsolatot teremteni valakivel, újra meg újra kudarcot vallunk.

Sokunk számára a társalgás zavarba ejtő, stresszes, és akár félelmetes is lehet. A tudomány azonban számos olyan titkot feltárt, amitől egy beszélgetés sikeressé válhat. Ha például a partnerünk hangján kívül a testére is odafigyelünk, jobban hallhatjuk őt. (A testbeszéd pedig sok információval szolgál a hozzértőnek. – OP) Azt is kiderítették, hogy néha többet számít, hogyan kérdezünk, mint az, hogy mit. Minden párbeszédre hatással vannak az érzelmek, bármennyire racionális legyen is a téma. Amikor dialógust kezdeményezünk, előnyös egyfajta egyeztetésként tekinteni rá, ahol a fődíj a különféle igények pontos kiderítése. De ami a legfontosabb: minden beszélgetés legfőbb célja a kapcsolódás.

Mindannyian vallottunk már kudarcot, amikor meg kellett volna hallgatnunk a barátainkat, kollégáinkat, amikor értékelnünk kellett volna, hogy megpróbálnak közölni valamit – amikor meg kellett volna hallanunk őket. És néha előfordul, hogy még beszélnünk sem sikerül érthetően. Ez a könyv megpróbál magyarázatot adni a félrecsúszott kommunikációra, és arra, hogy ez miként orvosolható. A lényege néhány kulcsmozzanaton alapul.

Az első, hogy sok esetben három beszélgetés zajlik egyszerre. A praktikus, döntésközpontú eszmecserék azt a kérdést teszik fel, hogy Miről van szó valójában? Az érzelmi töltésű beszélgetések fő kérdése: Hogy érezzük magunkat? A szociális jellegű társalgás fókuszában pedig azt boncolgatják, hogy Kik vagyunk? Egyazon dialógus során nemritkán ide-oda flipperezünk e három beszélgetéstípus között. Ha azonban egy-egy pillanatban nem ugyanabban a fajtájú beszélgetésben vagyunk, mint a partnerünk, nem valószínű, hogy sikerül kapcsolódnunk egymáshoz. Sőt mi több, mindhárom párbeszédtípus a maga logikáját követi, és más és más készségeket igényel. A jó kommunikációhoz tehát meg kell tudnunk állapítani, hogy éppen milyen társalgás folyik, és megérteni annak működését.

Ebből következik könyvem második kulcsmozzanata. A legtartalmasabb eszmecserék érdekében „tanulságos beszélgetést” kell lefolytatnunk. Konkrétan azt akarjuk kideríteni, hogy mások miként látják a világot, miközben megpróbáljuk megértetni velük a mi nézőpontunkat. (Mindezekre a könyv bőven szolgál kitanítással – OP)

Az utolsó kulcsmozzanat egy általam levont tanulság: bárkiből lehet szuperkommunikátor – és sokan közülünk már eleve azok, ha képessé válnak felszabadítani a megérzéseiket. Mindenki megtanulhat tisztábban hallani, mélyebb szinten kapcsolódni. (Ez utóbbi állítás kétségkívül igaz, ahogy az is, hogy szinte mindenkiben rejtőzik valamelyes ilyen tehetség, amelyet kibontakoztathat. Erősen kérdéses viszont, valóban bárkiből lehet-e szuperkommunikátor. Duhigg maga is utal egyebek közt a kommunikáció minőségét befolyásoló idegrendszeri és pszichés tényezőkre – márpedig nagyon is eltérőek lehetnek az adottságaink, amint az is, ki mennyire képes a hátrányait ledolgozni. Olyan ez, mint bármilyen más képesség és képzettség: a legtöbben sokat, olykor nagyon sokat tudnak előre lépni kellő igyekezettel és jó útmutatás segítségével, ám a csúcsra azért aligha mindenki. – OP).

E könyv sokféle szereplőjének közös vonása, hogy beszédük és odafigyelésük átformálásával látszólag óriási szakadékokat áthidalva is képessé váltak kapcsolatot létesíteni másokkal. Azt is látni fogjuk, hogy az ő tanulságaik miként alkalmazhatók a mindennapok különféle kapcsolataiban.

Minden tartalmas beszélgetés számtalan apró döntésből épül fel. Egy-egy röpke pillanatban a helyes kérdés, egy fájó beismerés vagy egy együttérző szó alapjaiban változtathatja meg a párbeszédet.

Ez a könyv tehát azt térképezi fel, hogyan kommunikál/j/unk hogyan teremt/s/ünk kapcsolatot, miképpen kell a megfelelő beszélgetést – az alkalmas pillanatban – lefolytatni ahhoz, hogy az mindent megváltoztasson.”

 

Kate Kitagawa-Timothy Revell: A számok titkos élete - A matematika ismeretlen úttörő-inek története

Corvina 2024

Dr Osman Péter ismertetése

„A matematika története a legnagyobb kaliberű kihagyhatatlan saga. Egyetlen könyv nem tud minden rosszat helyrehozni, vagy egy valóban teljes történetet elmesélni, de ahogyan egy új térkép megváltoztathatja a világról alkotott képünket, úgy egy új történelem is képes ugyanerre. A mi könyvünkben a matematika történetét úgy meséljük el, amilyen valójában – gyönyörűen kaotikus együttműködés. A mai matematika a világ minden tájáról származó fogalmak lenyűgöző összeolvadása, amelynek úttörője a matematikai határokat feszegetők egy csoportja volt, olyan embereké, akik figyelmen kívül hagyták a társadalom által fajuk, nemük és nemzetiségük miatt rájuk kényszerített korlátokat. A matematika gazdag és sokszínű történelemmel rendelkező tárgykör. Itt az ideje, hogy elmeséljük.” (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből)

 „Egy új, hat kontinensen és évezredeken, azok el nem mondott történetein átívelő matematikatörténelem, amely a háttérbe szorított szereplőkre összpontosít, akik előbbre vitték a tudományt. A British Academy Book Prize 2024 rövidlistáján.” Az amerikai kiadó HarperCollins Publishers ajánlójából (kiemelések tőlem). Kritikusi dicséreteket is sorol:

·       „Egy könyv, amely megszeretteti veled a matematikát – Financial Times”

·       „A matek lenyűgöző története. amely fényt vet e terület figyelmen kívül hagyott, antik gondolkodóktól, nem-nyugatiaktól, nőktől származó hozzájárulásaira — New York Times”

·       „Kitagawa and Revell kitűnő munkát végez kiszélesítve képünket egy élettelibb, együttműködésekkel teljes, sokrétű és érdekes matematikatörténetté. Matematika a legerőteljesebb eszköz, amelyet az emberiség valaha is létrehozott, és ez a könyv egy üdvözlendő korrekciója erre vonatkozó tudásunknak. – Booklist, kiemelt recenzió”

·       „Remek matematikatörténet, amely igyekszik azt leválasztani a hagyományos európa‑centrikusságáról. Jól felépített korrekciója a matekot illető félreértések tömegének. – Kirkus Review”

·       „Meglepően tanulságos beszámoló, hogyan állította szolgálatába az ember a számokat. Részletekben gazdag, széleskörű áttekintéssel a könyv újszerű képet és értékelést ad arról, miként játszottak nők és nem-nyugati kultúrák kulcsszerepet a matek fejlődésében. – Forbes”

Corvina: „A matematika hosszú utat tett meg azóta, hogy az emberiség először kezdett matematikai gondolatokat karcolni csontokra, agyagra és papírra. Történetünk Hüpatiától, az első nagy matematikusnőtől vezet el bennünket Karen Uhlenbeckig, az első nőig, aki elnyerte az Abel-díjat, a ,’matematikusok Nobel-díját’. Útközben persze bejárjuk a világot, hogy találkozzunk zseniális tudósokkal, csillagászokkal és matematikusokkal, olyan emberekkel, akik jelentős szerepet játszottak a számok világa rejtett igazságainak feltárásában. A több ezer évre és szinte minden matematikai tudományágra kiterjedő kötet maga a rendkívül lenyűgöző narratív történelem.”

A nagy, megragadó rácsodálkozások könyve! „A matematika évezredek óta tele van lenyűgöző karakterekkel. Egy olyan tárgykör, amely az igazságot, a gyönyörű gondolkodásmódokat és olyan tételeket keres, amelyektől elszáll az agyad. Egy olyan tudomány, amely rengeteg képzelőerőt igényel.”

Tudjuk úgy-ahogy, mekkora fejlődés vezet ’a régi görögök’ matematikai kutatásaitól (boldog emberek, akiknek ez volt az élvezet!) a matematika mai, óriási, sokrétű és folyamatosan gyarapodó univerzumáig, amelyben az új felfedezések új és új galaxisokat nyitnak meg. (A matematika objektív létező, nem feltaláljuk, hanem felfedezzük.) Azt is, hogy évezredek óta folyamatosan fejlesztett világának meglehetős ritka sajátossága, hogy az új tudás gyakran nem érvényteleníti az addigit, csak korlátozza értelmezési tartományát. Az anyaggá kristályosodott matematika pedig ott a zsebünkben, a telefonnak nevezett informatikai platformban, és mindenben, amit processzor vezérel. Mindebből úgy érezzük, a matematika a tiszta ész, renddé összeálló szabályok, s az azokhoz vezető következtetések, felismerések talán végtelen rendszere, amelynek minden bonyolultság mögött is időtálló vezérlő elve »a 2 x 2 józansága«. DE NEM! A szerzők a földrajz tudományát hozzák példaként, amely ’a gömb négyszögesítésével’ küzd, azaz azzal, hogy „A bolygó egyetlen térképe sem pontos: ez matematikailag egyszerűen nem lehetséges. Egy gömb felszínét nem lehet torzítás nélkül kétdimenziós ábrává alakítani.” Ráadásul, ahogy mondják is, a gömbfelület síkban történő megjelenítései erős torzításokra vezetnek, nézőpontok, netán szándékok szerint, és:

„A matematika története is hasonló. Annak ellenére, hogy az alapvető igazságok, a rideg, kemény számítások és a megdönthetetlen bizonyítások tanulmányozásának hírében áll, valójában nem kerülte el az igazságot és a tudást alakító befolyásos személyeket és struktúrákat. Távolról sem: évezredekre kiterjedő története igazából előítéleteket is felhalmozott – attól kezdve, ahogyan bizonyos matematikákat és matematikusokat tisztelnek, egészen a matematika eredetéről szóló históriákig. Itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk, és újra elmeséljük a téma közérthető történetét. Kate matematikatörténészi szakértelmére és Timothy matematikai és újságírói gyakorlatára támaszkodva úgy gondoltuk, hogy ez egyszerű lesz. Tévedtünk. Minél jobban beleástuk magunkat a matematika történetébe, annál többet fedeztünk fel arról, hogy hogyan torzították el azt.”

Néhány cím, olvasásra csábítónak: Ø A Babilon folyói mentén Ø Galaxis útikalauz hexagramokkal Ø Kilenc fejezet, amely megváltoztatta a világot Ø Intelmek nőknek Ø A lázadó mértanosok bandája Ø A lázadó mértanosok bandája Ø Az órák megjelenése Ø India aranykora Ø Leibniz matematikai gépet készít Ø Az óánglius szarkazmus Ø Három világ legjobbika Ø Matematika egyenesen Istentől

Akit nem érdekel a matek, olvassa kultúrtörténetnek – annak is pompás!