Corvina, 2024
Dr Osman Péter ismertetése
„Kénytelenek vagyunk antropocénnek nevezni a korszakot, amiben élünk, mert a környezetünkre, a Föld élővilágára radikális hatással vagyunk. Thomas Halliday könyvében azzal is szembesülhetünk, bolygónk könnyen kiheveri majd a pusztulásunkat, mindegy, mikor következik be, hiszen jó néhány kataklizmával a háta mögött teremtette meg a lehetőséget az emberiség kialakulására. A könyv lapjain kirajzolódnak a több millió éves ciklusok - kialakulás, felívelés, hanyatlás, kihalás, újjászületés -, hogy a végén föltegyük magunknak a kérdést: a kisszerű hatalmi és gazdasági játszmák helyett nem azon kellene inkább gondolkodnunk, esetleg hogyan élhetné túl az emberiség a következő kihalási szakaszt? A Más-világok eddig 13 nyelven jelent meg, és a magyar mellett hamarosan érkezik a japán, a brazil, az orosz és a török kiadás is.” – a Corvina ajánlójából (kiemelések tőlem).
S bármennyire is reménytelennek, kivihetetlennek tűnő feladat, ám a Corvina felvetésével szemben talán inkább azon kellene valamiféle összemberiségi összefogást létrehoznunk, hogy ne túléljük, hanem eleve elkerüljük a következő kihalási szakaszt, amely éppen most nagyon is közelről fenyegetőnek ígérkezik. Halliday a könyve utószava záró részében ehhez ad igen figyelemre méltó felvetéseket. Gaia persze a kihalásunkat is túlélné, s előbb-utóbb újra élettel népesülne be, az akkori paleontológusok pedig majd igyekezhetnek feltárni, hogy egy intelligens faj, a Homo Sapiens Sapiens miként jutott ilyen unintelligens végre.
A Penguin Random House recenziójából:
„A múlt elmúlt, de támpontokat hagy a megismeréséhez, Halliday pedig a tudomány élvonalának eredményeit használja, hogy alaposabban megfejtse azokat, mint bárki előtte. E könyvében 16 őskori helyszínt tölt meg élettel. Könyve a Föld megismerése, amilyen valaha volt, a története során bekövetkezett változásoké, és a módoké, amelyeket az élet talált az alkalmazkodásra – olykor sikertelenül. Elvisz a pliocénkori Kenya szavannáira, hogy lássuk, miként űz fel egy óriáskígyó australopithekusok egy csoportját egy akácfára; egy szirtfokra, amely egy üres teknő sós lapályaira néz, amiből majd a Földközi‑tenger lesz, ahogy a miocén-kori Atlanti-óceán beleömlik; az eocén-kori Antarktisz trópusi erdeibe; és az ediakara-időszaki Ausztrália sekély medencéibe, ahol megpillantjuk az első mikrobiális életet.
Széles kitekintést kínál bolygónk jelen állapotára is. A gondolat, hogy valami oly óriási, mint pl. a Nagy‑Korallzátony, az élet vibráló sokszínűségével egy nap az enyészeté lehet, valószínűtlennek hangzik. Az őskövületek tanúsága azonban azt mutatja, hogy az ilyesfajta átfogó változás nem is csak lehetséges, de ismételten is megtörtént a Föld történetében.
Ahogy ezen a széles körképpel dolgozik, Halliday közelről mutatja nekünk a bonyolult kapcsolatokat, amelyek meghatározták ezeket az elveszett világokat. Regényszerű előadásmódal, amely elfedi kutatásai széles kiterjedését, szemlélteti hogyan formálódtak az ökoszisztémák; miként haltak ki fajok és léptek a helyükbe mások; ismét mások hogyan vándoroltak, alkalmazkodtak és működtek együtt. Lélegzetelállító teljesítmény, meglepően emocionális elbeszélés az élet szívós kitartásáról, a látszólag állandó ökoszisztémák törékenységéről, és az idő mélységeiről – mindezeknek pedig mondanivalója van számunkra a mai krízisünkről.
A dícséretekből (idézi a Penguin Random House):
„Egy költő a paleontológusok között.. Úgy érződik, mint óriási, magával ragadó diorámák sora, ahol nem választ el üveg a történésektől. Az elbeszélés megrázóan valószerűvé és közvetlenné válik, ahogy egyedi drámák és teljes, életteli panorámák bontakoznak ki, mintha jelen lennénk a történéseknél... – The Wall Street Journal”
„Élvezettel és merészen írva – e könyv egy verbális ünnepi csemege. Úgy érezzük, ott vagyunk a mammutsztyeppén, úgy 20 ezer éve, ahogy dermesztő szelek fújnak a jégfalak felől... – Scientific American”
„Halliday ragyogóan képzeletgazdag rekonstrukciói, ahogy ügyesen használja a tudomány összetettségét, szenzációs időutazási élményt ad a népszerűen bemutatott tudományok kedvelőinek. – Library Journal (kiemelt recenzió)”
„Szinte elképzelhetetlenül gazdag könyv... Egy tökéletesen komoly mű, gondosan tényekre alapozva, és filmszerűen epikus előadással, vagy annál is drámaibb. Az egész olyan tapinthatóan életteli. – The Sunday Times (U.K.)”
„Egy lenyűgöző utazás a Föld történetén át... Olvasása nem csak az ismeretlen tájak és lények feletti csodálkozással tölt el, hanem a felett is, hogy megvan a tudományunk ahhoz, hogy életre keltsük mindezeket ilyen élénk, érzékletes részletességgel. – New Scientist”
„Érzékletes.. Egy finom elemzése a Föld összefonódó múltjának, amelyet lehetetlen letenni félelemmel vegyes megilletődés nélkül, hogy mi várhat bennünket a jövőben. – Independent”
Az Utószó említett részéből: „
Csak a szokásaink megváltoztatásával és a kevésbé kizsákmányoló életmóddal tudjuk megakadályozni, hogy a környezet változása példátlan katasztrófává, egy újabb nagy kihalássá váljon. A bolygó nem képes biztosítani a szükséges erőforrásokat egy olyan pazarló élet fenntartásához, mint amilyet a gazdaságilag fejlett nemzetek élnek. Nem beszélve arról, hogy más fajok számára is maradjon elég tartalék, hogy táplálkozzanak, szaporodjanak, és éljék a saját életüket. Ezek a megoldások elkerülhetetlenül ellenállásba ütköznek. Ám közösségi, nemzeti és globális szintű cselekvés nélkül minden bizonnyal még többet fogunk szenvedni néhány évtizeden belül. A fajként és egyénként való hosszú távú jólétünk érdekében kölcsönösségi viszonyba kell lépnünk globális környezetünkkel. Csak így tudjuk megőrizni nemcsak végtelen sokféleségét, hanem a benne elfoglalt helyünket is.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése