Dr Osman Péter ismertetése
„Az energiával bújócskázó idő nélkül nem lennénk itt, hogy elmeséljük ezt a történetet”
(Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, nyitó idézőjeltől záróig, bekezdéseken is át. Kiemelések tőlem. – OP)
Fura dolog az idő. „Van egy híres mondás, amelyet a The New York Times Albert Einsteinnek tulajdonított, bár arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy az valaha is valóban elhangzott volna az ő szájából. »Ülj két órán át egy gyönyörű lány társaságában, és úgy fog tűnni, mintha egy perc telt volna el. De ha akár csak egy percig is a forró kályha tetején ülsz, az olyan lesz, mintha két óra telt volna el. Ez a relativitás.« Valójában persze mindennek semmi köze sincs az időszemléletünket gyökeresen megváltoztató elmélethez.”
Tonelli részecskefizikus, a Pisai Egyetem fizikaprofesszora. Olaszországban magas állami kitüntetések birtokosa. Olaszul és más nyelveken számos, nagy sikert aratott tudományos-ismeretterjesztő könyve jelent meg. Magyarul ez a második kötete. Előtte a Genezis– A világegyetem születése hét napban elbeszélve c. műve jelent meg a Corvina Kiadónál (2021. –Magyar Innovációs Szövetség Hírlevél –2022/9. sz.)
A Corvina ajánlójából: „Megölhetjük-e Khronoszt, azaz megállíthatjuk-e valaha is az idő feltartóztathatatlan sodrását? Az idő nem elvont fogalom, hanem anyagi szubsztancia: elfoglalja az egész világegyetemet, deformálódik, rezeg, hullámzik. Viharos volt a születése, nem szokványos a fejlődése. De akkor most halad előre vagy áll? Létezik vagy sem? Hogyan mérhető? Hogyan lassítja le a gravitáció? Hogyan állítják meg a fekete lyukak? És mi, emberek, megvagyunk-e nélküle? [Kozmikus világunkban] a mi időnk szabályos ritmusa átadja helyét a turbulenciának, a kaotikus jelenségeknek és a felfoghatatlan méretű katasztrófáknak. Ha a végtelenül kis léptékek világában járunk, a kronológia fogalma, az idő egymásutánisága értelmét veszti. Ezekre az örök és sokszor felfoghatatlanul rejtélyes kérdésekre keresi a választ Guido Tonelli olasz fizikus a tudomány mai állásával alátámasztott, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan megírt könyvében.”
A Societá Italiana di Fisica hosszú recenziót közöl a könyvről. (https://www.sif.it/riviste/sif/sag/recensioni/tonelli2) Tonellit a kísérleti részecskefizika nemzetközi hírű kutatójának, s nagyon értékes tudományos ismeretterjesztőnek nevezi, kiemelve, hogy e műve is ezt tanúsítja. Vázolja, milyen megbabonázó utazásokra visz a könyve, „amelyeken lebilincselő és tiszteletet parancsoló módon kísér végig Tonelli”, s ezek során közelebb kerülünk az idő különös természetéhez, és sokarcú megjelenéséhez az emberi gondolkodásban, s a művészeti alkotásokban.
A Goodreads így zárja a könyv témaköreit vázoló recenzióját: „Ahhoz, hogy vállalkozzunk erre a rendkívüli élményre [bekalandozni mindezt Tonellivel – OP], szükségünk lesz a logikára, szintúgy a fantáziára, valamint a tudományra és a filozófiára, hogy lássuk a bizarr viszonyt, amely az időt az energiához köti, a tömeghez és a gravitációhoz. Tonelli végigvezet a kacskaringós úton a világok megértéséhez, amelyeket a relativitás hatásai uralnak, ahol létezik egy jövő, amely a múlt előtt érkezik, sőt azt létrehozza. Egy utazás, amelyen az ember megtanulja meghallani a saját belső időnk ritmusát, hogy érezzük a sebességet és a bizonytalanságot, a várakozást és a gyorsulást, amelyek megváltoztatják az idő dimenzióit az emlékeink és a várakozásaink mentén.”
Szóljon innen Tonelli: „Együtt fogjuk megismerni az idő hosszú történetét, őrületes születését és különös fejlődését. Képzeletben olyan rémisztő helyekre fogunk utazni, ahol megáll az idő, és álmélkodva fogjuk felfedezni, mennyire szoros a kapcsolat az idő és az energia között. Olyannyira különleges ez a kapcsolat, hogy a vákuumból képes volt egy csodás anyagi világ megszületését előidézni.” (A vákuumból? Ez érdekes lesz! – OP)
Ez a szó minden értelmében óriási kaland Tonellivel nemcsak az idő elméleti fizikai és filozófiai megközelítéseiről szól, igen széles körben és színesen köti hozzá a kultúrát, a művészetek alkotásait is. Indít pl. Delft városával és a 17. századi festőóriás Jan) Vermeer-rel, és az ő sorsához köt egy alapvető jelentőségű kérdést: „Elképzelhető-e egy, a múltat megváltoztató, mai cselekedet?” Tíz fejezetében az ógörög mitológiától eljutunk a „sosem halott” Drakula gróf (Nosferatu) sokszor újjáélesztett rémtörténetéig. Szerepeltetését Tonelli így magyarázza: „A »sosem halott« legendájához hasonlóan az idő is mintha szakadatlanul feltámadna. Újra meg újra előbukkan a koporsóból, és továbbra is itt csavarog közöttünk, szétzúz minden illúziót, és meghiúsít minden arra irányuló kísérletet, hogy megöljék és egyszer s mindenkorra eltemessék.”
Tonelli végig, mindenben nemcsak lebilincselő előadó, hanem tényleg remekül magyaráz, Képes a szinte lehetetlenre is: még az idő visszafordíthatatlanságában kulcsszerepet játszó entrópiára is mindenki számára könnyen érthető magyarázatot ad. Nagyon érdemes, bejárni vele ezt a felfedezőutat!
Zárszavában pedig a nagy csavar: „Az idő mélyebb értelmére vonatkozó kérdés továbbra is megválaszolatlan. Pillanatnyilag senki sem tudja megmondani, eljön-e valaha is az az idő, amikor a tudománynak már nem lesz szüksége az időre.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése