Dr Osman Péter ismertetése
Dr. Meskó Bertalan The Medical Futurist megragadó lendületű honlapjáról http://medicalfuturist.com/):
„Dr. Meskó Bertalan a Medical Futurist. Egy technológia-szerelmes („geek”) orvos, akinek PhD fokozata van genomikából és az Amazon Top 100 szerzője között szerepel, elénk vetíti a digitális egészség-technológiák várható hatását az egészségügyi ellátás jövőjére, és segíti a pácienseket, az orvosokat, a kormányzati szabályozókat és a cégeket, hogy ezt valósággá tegyék.
500+ előadással – köztük a Harvard, a Stanford és a Yale Egyetemeken, a Singularity University-n, a tíz legnagyobb gyógyszeripari cégnél és egyéb szervezeteknél – globális léptékben is egyike a legkiemelkedőbb szószólóknak az egészségügyi ellátás technológiáit illetően. Csúcskategóriás publikációk tucatjaiban szerepelt, köztük a CNN, WIRED, National Geographic, Forbes, TIME magazin, BBC, és a New York Times. Népszerű blogjának három milliónál több olvasója van, és egyike a LinkedIn kimagasló szereplőinek.”
Valószínűleg nem tévedünk nagyot mondván hogy könyvének
egyik legnagyobb tanulsága az a belőle áradó, lenyűgöző magabiztosság és
könnyedség, amellyel a voltaképp még nagyon fiatal szerző mozog és érvényesül világszerte.
Könyvéből is kiérződik, hogy a tehetség mellett rengeteg munka áll emögött.
Ugyanezen a honlapon: „Szakértők és látnokok, mint pl. Elon
Musk (SpaceX) a közeljövőre várják a Mars-utazást. Én, ismerve az orvostudományt
és az egészségügyi ellátást orvosként
is, orvosi jövőkutatóként is, úgy találom, hogy e cél elérésének legnagyobb
akadályát nem a rakéta technológia jelenti. Az
orvostudomány tökéletesítése a
digitális egészségügyi technológiák segítségével nagyobb kihívás, mint (nem
megbántva a fizikusokat) maga a rakéta-tudomány az űrhajózásban.”
(Kiemelések mindenütt tőlem – OP)
Meskó Med IQ – Az orvosi jövőkutatás naplója
c. blogjáról http://mediq.blog.hu/ : „Ez
Dr. Meskó Bertalan, PhD orvosi jövőkutató blogja. Azon dolgozom, hogy orvosi
jövőkutatóként globálisan csökkentsem az egészségügy és a digitális
technológiák közötti űrt. Nemzetközi díjnyertes angol blogot írok (ez a fentebb
említett Medical Futurist – OP), a világ első közösségi médiáról és orvoslásról
szóló egyetemi kurzusának oktatója vagyok a Semmelweis Egyetemen (The Social
Media Course - http://thecourse.webicina.com/
– OP), és a Webicina.com vezetője (ez kutatható egészségügyi weboldal – OP)”
Felkészültsége, könyve előszavából: „Sajátos hármas hátterem - az, hogy egyszerre vagyok orvos, kutató és a
technológia szerelmese - kivételes rálátást enged a jövő orvoslására.”
Néhány idézet elöljáróban:
Az orvoslás jövőjét illetően: „Célom, hogy nyilvános vitákat
szítsak a lehetséges előnyökről és kockázatokról.” – Nos, itt kritikus
jelentőségű, érdemben milyen kört jelent a „nyilvános”. Aki kicsit is figyeli a
közéletet, támadhatnak némi aggályai a nyilvános viták hozadékát illetően. Az
egészségügy egyike azoknak a területeknek, amelyek mindenkit a legközelebbről
érintenek, következésképp amelyek leginkább alkalmasak a politikai
haszonszerzésre. Már az is – némi közvetlenséggel – többnyire bicskanyitogató,
amit az egészségügyi intézményekben megtapasztalunk, főként ahhoz képest, ahogy
az emberséges ellátást várnánk, s meg is szolgáltuk járulékfizetéssel. A „lehetséges
előnyökről” szóló nyilvános viták így igencsak alkalmasak lehetnek további
indulatokat felkorbácsolni a nagyközönségben.
„Korábban izgalmas felkérést kaptam egy orvosi szaklaptól
arra, hogy 140 karakternyi Twitter üzenetben foglaljam össze, hogyan képzelem
az egészségügyet 2050-ben. Egy tanulmány erre alkalmasabb lett volna, de végül
is ezt írtam: »2050: átlátható egészségügy, döntésfák, szűrt online tartalom,
e-páciensek, web-barát orvosok, akadálymentes együttműködés.« Meggyőződésem,
hogy ebbe az irányba haladunk, de az is, hogy amennyiben nem kezdeményezünk
most rögtön nyilvános vitát, egyre halványabbá válik az esély, hogy kiépüljön a
kölcsönös kapcsolat a technológia és az emberi érintés között.” (Az „emberi
érintés” a gyógyító személyes részvételét jelenti a kezelésben, a szerző
szavával „a gyógyítás művészetét” – OP)
„A virtuális valóság és az egyre kifinomultabb hologramok
megjelenése a jövőben újraírja a teljes orvosi és klinikai gyakorlatot.”
„Szinte bármely egészségi mutatónk mérésére létezik már
érzékelő, vagy legalábbis hamarosan kifejlesztik a megfelelő szenzort.”
„A technológia ahhoz közelít, hogy egészségügyi értékeink
folyamatos ellenőrzése a hét minden napján és a nap huszonnégy órájában valóság
legyen. Az pedig csak a pácienseken múlik, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel.” –
Amiben azonban meghatározó jelentőségűek a páciens anyagi lehetőségei, vagyis
hogy mennyi költséget képes ezért viselni. Gondoljunk akárcsak, mai például,
egy egyszerű, nagy gyakorisággal használandó vércukormérő tesztcsíkjainak árára.
Erről
szól a könyv „Orvosi
jövőkutatóként folyamatosan keresem és elemzem azokat a lehetőségeket, melyek a
páciensek, orvosok és az egészségügy minden szereplőjének életét könnyebbé
tehetik. Ma már nyilvánvaló, hogy egy technológiai cunami tart felénk, mely
azzal fenyeget, hogy az emberi viszony, a személyes orvos-beteg kapcsolat
eltűnik az orvoslásból. Ugyanakkor szilárdan
hiszem, hogy csak a változást hozó technológiákkal hozhatunk létre hatékony, megfizethető
és emberséges egészségügyet.
Azért írtam meg e
könyvemet, hogy könnyebbé tegyem az eligazodást a temérdek fejlesztés, kutatás
és technológia között. Azokat az irányokat fejtem ki részletesen, melyek a
legnagyobb változásokhoz vezethetnek. Olyan
útmutatónak szánom, mely az orvoslás jövőjének már ma is kézzel tapintható
világába vezeti el az olvasót. 3D-nyomtatók, személyre szabott kezelések,
otthon használható orvosi szenzorok és sok más izgalmas történet mutatja be,
hogy mi vár ránk a következő hónapokban és években. A változás ugyanis már nem évtizedek alatt mérhető, ezért nekünk is
gyorsabban kell reagálnunk rá.
Az emberek általában tartanak a változástól, még akkor is,
ha tudják, hogy vannak jó változások, amelyek értékes újdonságokat hoznak. A kihívás, amellyel ma szembe kell néznünk,
minden idők legnagyobb előnyével járhat úgy az orvosi szakma, mint a betegek
számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy optimizmusom
a kibontakozó trendeken és nem a világ jelenlegi egészségügyének állapotán
nyugszik, hanem a technológia fejlődés tendenciáin, már ma is látható irányain.
Ha elolvassák a könyvet, Önök is belátják majd, hogy a technológia mennyire
hasznos lehet, ha kellőképpen előre készülünk a jövőre, és mérlegre tesszük a
lehetséges kockázati tényezőket.
Orvos énem azt súgja, hogy a gyorsan haladó változások
súlyos fenyegetést jelentenek az emberi érintésre, vagyis arra, amit úgy
hívunk: »a gyógyítás művészete«. Nem hagyhatjuk, hogy ez a fenyegetés valósággá
váljon. Az emberekben velük született
igény van az egymással való érintkezésre, ezért, amikor betegek és
kiszolgáltatottak vagyunk, különösen rászorulunk az empátiára és a meghitt
szavakra azoktól, akik gondoskodnak rólunk. (Empátia és meghitt szavak a
nagyüzemi közegészségügyben? – OP)
Az orvoslás jövőjét épp a gyógyítás művészete és az
innováció között gondosan kialakított egyensúly teheti élhetővé. Ennek a könyvnek az a rendeltetése, hogy
felkészítse az olvasót a változás hullámaira. Senki nem jósolhatja meg
pontosan, hogy mi fog történni, hogy miképp rajzolódik újra az egészségügy, de
igenis lehetséges vázolni a fő irányokat, és hasznos ’idegenvezetőként’
szolgálni azok számára, akik megfelelő tudás és szakértelem birtokában megalapozott
döntéseket szeretnének hozni.
Célom az, hogy beszélgetéseket és vitákat indítsak el
otthon, a munkahelyen és a társadalom szintjén is arról, hogyan készüljünk fel
a technológiai változásokra úgy, hogy az egészségügy egyre emberségesebb lesz.
Ez egy olyan jövőkép, amiről érdemes beszélgetni.”
A technológia ígérete, és ami azon túl van „Olyan korban élek,
amikor a technológia hihetetlen ütemben fejlődik. (...) Online dolgozom, sőt,
olykor mintha úgy is élnék, hogy kitapasztalhassam ezt a végtelennek tűnő
világot. Az okostelefonok nyomon követik az egészségi állapot mutatóit és
rögzítik az EKG eredményeket. A mesterséges intelligencia egyre inkább képes
bonyolult esetek diagnosztizálására és a Google Maps minden nap eljuttat a
megbeszéléseimre perc pontossággal. A Netflix olyan filmet, az Amazon pedig olyan
könyvet ajánl, ami a lehető legjobban van rám szabva. A Twitteren válogatott
szakértők éveken át tartó követésével a közösségileg keressük a megoldást a
problémákra és több száz szakértő segítségével találtunk rá egy ritka
diagnózisra.
Habár geek vagyok, és mint ilyen, szenvedélyesen rajongok a
technológiáért, mégis tudom, hogy az nem fogja megoldani a problémákat,
amelyekkel az egészségügy mostanában szembesül. Könnyebbé teheti az egészségügy
megújulását azzal, hogy hatékony eszközöket, adatokat és megoldásokat kínál fel
(...) Világszerte küzdünk az emberek és az egészségügyi intézmények közötti
kapcsolódási nehézségek alapvető problémájával. Azt gondolom, hogy 10 év múlva
a gyerekeimnek úgy kell majd beszélnem a 2010-es évek elejéről, mint egy barbár
korszakról, amikor még sem az orvosok, sem a betegek nem fértek hozzá a
szükséges információkhoz.” – Mindenképp ide kívánkozik: az orvoslás és az
egészségügy ’fogyasztójaként’ azonban a „kapcsolódási nehézségeken” túl,
azoknál nagyobb és sokkal gorombább hatású problémának érzünk és tudunk egy
másik tényezőt: az alulfinanszírozottságot. Kevésbé szerencsés társadalmi
szegmensekben ez a legfőbb akadálya annak is, hogy a rászorulók hozzájussanak a
technológia fejlődésének áldásaihoz.
A
valódi megoldás szakmai részéhez „A gyógyítással
kapcsolatos, exponenciálisan növekvő információtömeget az orvosok nem képesek
naprakészen feldolgozni, és így kiégnek. De megtehetjük, hogy néhány hasznosnak
tűnő cikk elolvasása helyett az adott orvos elé tálaljuk a szakterületén zajló
kutatások legjavának testre szabott gyűjteményét. Ahelyett, hogy a keresőbe
kézzel kelljen begépelnie, amit keres, a kiterjesztett valóságot segítségül
hívva felgyorsíthatjuk és interaktívvá tehetjük a folyamatot. Ha ezt tesszük,
az orvosnak módja és ideje lesz a betege szemébe nézve, személyes
beszélgetésben megtárgyalni a problémákat. Nem
létezik mobilalkalmazás az empátiára és az érzelmi gondoskodásra, de az
információs túlterheltségre igen.
Érjük el, hogy az érintettek hozzájussanak minden információhoz
az egészségi állapotot és a kezeléseket illetően. Juttassuk hozzá őket az
összes nyilvános egészségügyi adathoz, amelyek segítségével lehetségessé válik
a monitorozás és az abból következő, személyre szóló riasztás és életviteli
tanácsadás. Hadd állítsák az orvosok ezeket az információkat a jobb
betegellátás szolgálatába, a betegek pedig hadd használják az otthoni egészség
megfigyelő szolgáltatásokat arra, hogy jobban tudjanak gondoskodni magukról.
Ezen mindenki csak nyerhet.
Az orvosok az új technológia
segítségével végre a beteg emberi lényre fókuszálhatnak, ahelyett, hogy
idejük jelentős részét az érvényes információk kiásására kéne fordítaniuk.
Végre arra koncentrálhatnak, amihez a legjobban értenek: szakszerűen
gondoskodhatnak a betegeikről.” – Ehhez viszont az is nélkülözhetetlen,
hogy a finanszírozó intézmények a lehető legkevésbé terheljék a gyógyítókat adminisztrációs
munkákkal.
Egyenrangú
partner? Az előbbieket követő mondat erős kérdésekre
vezet az orvosok betegeiről szólva: „Azok pedig egyenrangú partnerekké előlépve
a maguk kezébe vehetik ügyeik rájuk eső részének intézését.” – „egyenrangú
partnerek”? Nos, bármi vagy bárki tett is bennünket, embereket ilyenné, elkövetett
egy csúf hibát (többet is, de az más kérdés): intelligenciának nevezett
adottságunk teljesítőképessége a Gauss-eloszlást követi ahelyett, hogy a Cauchy-eloszlás
szerint az átlagosnál jobbak lennének túlsúlyban, vagyis a legtöbbünk egyszerűen
nem lehet az orvosok egyenrangú partnere olyan ügyekben, amelyek kezelésére
azok sok éves tanulással, folyamatos továbbképzéssel és tapasztalatok
felhalmozásával készültek fel. Tekinthetjük ugyan a tétel kulcsának a „rájuk
eső rész” értelmezését, ez viszont az emberek nagy hányadánál kisebb-nagyobb
’hatásköri’ konfliktusra vezet beteg és orvosa között, akár jelentősen is megnehezítve
az orvos dolgát. A ma is általánosan használt „páciens” jelentése a
latin eredeti szerint „türelmes, valamit eltűrő”, lexikonaink öregapja, a
Pallas Nagylexikon megfogalmazásában „aki tűr; a beteg”. Tűrni általában rossz,
főként ha azt érezzük, hogy az egészségügyi ellátásban munkadarabként
tekintenek, másrészt ha tűrni kényszerítenek annak az elvárhatónál gyakran
messze rosszabb minőségét. Egy vonatkozásban viszont a páciensnek igenis tűrnie
kell: annak elfogadásában, hogy az ő dolgában az orvos az, aki birtokában van a
szükséges felkészültségnek, ő pedig, aki – kivételes esetektől eltekintve
–nincs. Igaz ugyan, hogy ma már az interneten ott van gyakorlatilag minden
törzskönyvezett gyógyszer részletes használati útmutatója, s mérhetetlenül sok
egyéb információ, ám értelmes ember pusztán az internetről szerzett
ismeretekkel még gépjármű féket sem javít, nemhogy a gyógyításban barkácsoljon.
„A betegek hamarosan bármilyen
egészségi adatot képesek lesznek magukról otthonukban beszerezni, mérni,
követni. Ez igencsak felülírja a kétezer éves rendszert.” – Ez igazán örvendetes,
ámde nem mindenben az. A rendszernek természetes része, hogy mindannyian hajlamosak
vagyunk aggódni, vajon miféle betegségek bujkálhatnak bennünk. A szóbeszéd
szerint az
orvostanhallgatók rendre felfedezik magukon azoknak a betegségeknek a tüneteit,
amelyekről épp tanulnak, Molière pedig már majd’ 350 éve máig népszerű darabot
írt a képzelt betegről. Könnyű belátni, mit tehet a hipochondriára
hajlamosakkal, ha beszabadulnak az információk ilyen tárházába.
Az intelligens megoldáshoz
„Ezeknek a betegeknek – nevezzük őket e-pácienseknek –, akik meghekkelhetik és
lebonthatják az egészségügyet, meg kell tanítanunk, hogyan használják a digitális
világot, hiszen vannak köztük, akik nem képesek a hálón rátalálni a nekik kellő
adatokra, ettől frusztrálttá válnak, és cserébe frusztrálttá teszik az
orvosukat is. Mások viszont épp a túl sok választási lehetőség problémájába
gabalyodnak bele. Máshonnan nézve: ha a páciensek nem válnak képessé betegségük
vagy éppen egészségük karbantartására, nem lesz lehetséges a gyakorló orvoslás
szerkezetének megújítása sem – hiszen ehhez is a páciensek aktív részvételére
lesz szükség.” – Kemény feladat! Valójában szinte azt mondja, hogy vagy csaknem
orvossá képezzük az embereket, hogy képesek legyenek helyesen élni az új lehetőségekkel,
és ismerni és tiszteletben is tartani ebben a saját korlátaikat, vagy pedig a
gyakorló orvoslásban nem sikerülhet a remélt minőségi ugrás. Lehet, hogy az
„e-páciens” a jövő orvoslásának egyik nagy fenyegetése? Meskó maga is kimondja,
hogy ha a páciens a technológia világában keres majd orvosi segítséget, olyan
világban kutat, „ami nincs ellenőrizve,
biztosítva, felügyelve”. Amint írja: „a gyógyítás betegközpontúbbá tehető
azzal, ha a páciens tudatos, informálódó hozzáállását támogatjuk, de fontos, hogy mindeközben megőrizzük a
tudományos szakmaiság hátterét.” – kétségkívül ez a helyes út.
A cél „A bizonyíték-alapú orvoslásnak azt kell
elérnie, hogy a diagnózis felállítása és a minőségi kezelés kialakítása a
személyes sugallat helyett kézzelfogható, tapasztalati tényekre támaszkodjon.”
– „személyes sugallat”, ez lényegében az orvosnak az emberi szervezetre és
annak működésére, gyógyítására vonatkozó rendszerinformációk mai ismeretében
meglévő hiányosságok áthidalására szolgáló próbálkozása, intuíciója.
és a hozzávezető út ”Ám
ez a terület a többi iparágnál lassabban alkalmazkodik a változásokhoz. A
technikai fejlődés legvadabb megszállottjai sem gondolják, hogy létezhet
gyógyítás emberi érintés nélkül, ugyanakkor a legelszántabb ellenzők se
hihetik, hogy napjainkban technológia nélkül létezhet egészségügyi ellátás.
Csak egy megoldás maradt: fel kell készítenünk
a betegeket, orvosokat, ápolókat, döntéshozókat és az összes többi szereplőt a
változás közelítő hullámaira. Bízom abban, hogy ez még lehetséges, hogy
maradt rá elég időnk.” – Bízzunk abban is, hogy megtaláljuk ennek működőképes,
ésszerű mikéntjét!
A könyv felépítéséről: A következő fejezetekben azokat a témákat
gyűjtöttem össze, melyek véleményem szerint a jövő legfontosabb változásait
hozzák, az orvoslás fejlődésének szempontjából meghatározó új jelenségeket, és
szó lesz arról is, hogy milyen lépések vagy technikai újítások vezettek a
kialakulásukhoz. Az egyes trendeket tárgyaló fejezetek a gyakorlati példák
és személyes történetek mellett vázlatosan bemutatják a technológiát, kitérnek
a mögöttük rejlő elgondolásra is, amely meghatározza szerepüket az orvoslásban
és az egészségügyben, beleértve a lehetséges jövőbeni fejleményeket is. A
témakörök végén külön rovat értékeli az egyes technológiák hasznosságát.
+ A realitás azt jelöli, mekkora
a tendencia valószínűsége: a 10-es skála 1-es értéke a túl futurisztikus
elgondolást, míg a 10-es a már megvalósultat jelöli.
+ A célcsoport jelzi, hogy mely
szereplők profitálhatnak elsődlegesen az adott trendből.
+ A források címszó alatt olyan
weblapokat és egyéb online forrásokat gyűjtöttem össze, melyek követésével az
információfolyam részeseivé válhatunk és nyomon követhetjük fejlődésüket. + A
cégek azon üzleti vállalkozásokat veszik sorra melyek az adott irány
fejlesztésében élen járnak.
+ A könyvek és filmek az egyes trendek
hasznáról és veszélyeiről adhatnak képet
A gondolatmenet áttekintésére részletek
a tartalomjegyzékből.
Tudatos beteg – benne,
egyebek közt: Új típusú online közösségek; Az e‑páciensek: az egészségügy
hackerei
Játékos egészség: Játékok az egészség megőrzéséért; Videójátékok a kórházban;
Nehéz végigvinni a kezelést
Táplálkozás a jövőben: Őssejt‑burgerek és a világ legegészségesebb
tápláléka
Kiterjesztett és virtuális valóság: A szemüvegektől a
kontaktlencsékig
Távgyógyítás és távgondozás: Házhoz
jön a 21. század orvosa
Sebész- és humanoid robotok: A
széles körű felhasználás akadályai; Robotok a mindennapi életben
Genomika és személyre szabott orvoslás: Genetikai kód mindenkinek; A
genomika átalakítja az életünket
Testszenzorok kívül-belül: Láthatatlan
viselhető szenzorok; Folyamatos egészség-ellenőrzés?
Az orvosi trikorder és a hordozható diagnosztika: Otthoni labor‑ és
röntgenvizsgálatok; Bizonyíték‑alapú, egyénre szabott mobilorvoslás
Laborban tenyésztett szervek: Az őssejtek világa
Barkács-biotechnológia: „Csináld
magad”-biotechnológia; Az orvoslást forradalmasító biotech startupok
A 3D nyomtatás forradalma: Nyomtass
bármit 3D‑ben!
Vasember: mesterséges külső vázak:
Személyre szabott protézisek; Neuroprotézisek; Etikai dilemmák
Az emberkísérletek vége: Szervszimuláció csipeken
Orvosi döntések mesterséges intelligenciával: Költségek; Barátságos
és barátságtalan MI
Nanorobotok a vérünkben: Végtelen lehetőségek; Új közösség alakul
A jövő kórházai
Virtuális-digitális agyak: Optogenetika: idegsejtvizsgálat fénnyel;
Agyi implantátumok és idegerősítés; Az agy és a számítógép összekapcsolása
A rekreációs cyborgok felemelkedése: A legbedrótozottabb ember; Az
emberi képességek fokozása
Hibernálás és hosszú élet
Milyen lesz a vadonatúj társadalom?: Technoszexualitás és,
ami azon túl van
Felkészülés a jövő orvoslására
Néhány részletről kissé bővebben.
Új típusú online közösségek,
’önjáró’ e-páciensek „Ha az egészségügy tökéletesen kiszolgálná a
betegek szükségleteit és jogait, nem jelent volna meg az igény a saját sorsukra
aktív befolyással bíró páciensek mozgalmára. (Túl azon, hogy a „tökéletest” a
legjobb esetben is csak aszimptotikusan közelíteni lehet, s az a fejlődéssel
mindig tovább is mozdul, természetes jelenség, hogy mindig lesznek, akik
elégedetlenek azzal, amit kapnak. A dolog pozitívuma, hogy nélkülük a fejlődés
is lassabb lenne.– OP) Nyilvánvaló, hogy nem ez a helyzet. A betegeknek
maguknak kell kiállniuk azért, hogy orvosukkal való kapcsolatuk inkább
egyenrangú partnerkapcsolat legyen, semmint alárendeltség, ahogyan mindezidáig
megszokott volt.
A 2000-es évek elején a betegek elkezdték kezükbe venni az
egészségükkel kapcsolatos ügyeket, egészséges életformát támogató és a
nyitott információkezelést propagáló mozgalmak indultak. A betegek rákerestek
állapotukra az interneten, részletesen informálódtak betegségükről, hogy jobban
kezelhessék azt; digitális eszközöket és csatornákat kezdtek használni, hogy
adatokat szerezzenek a testükről. Leginkább olyan információkra vadásztak,
melyekhez korábban hozzáférésük sem volt, mert a tudás a hivatásosok kiváltsága
volt. (Akik, ahogy már érintettük, hosszú felkészüléssel, állandó
tapasztalatszerzéssel és továbbképzéssel fizetnek azért, amit a 21. sz.
gyermekei ’ingyen’ igyekeznek beszerezni az internet minőségbiztosítás nélküli giga-kazlában.
– OP)
Az online talált adatokkal aztán a róluk gondoskodó szakemberekhez
fordultak, csakhogy ennek korántsem örült mindenki. Személyesen is tanúja
voltam olyan eseteknek, amikor a professzor, miután a beteg elmondta, hogy mit
talált a tüneteiről az interneten, kivonult a szobából, mondván: »itt rám már
nincs is szükség«. Ezzel azonban nem lehet segíteni az online forrásokból már
úgyis tájékozódó beteget. Sokkal
előremutatóbb és hatékonyabb, ha az orvos is jártasságot szerez a digitális
világban, hogy felmérhesse egy adott weboldal minőségét, és hiteles
információkkal támogathassa a páciensét. Ma még hatalmas kihívást jelent,
ha az interneten szeretnénk megbízható információt találni betegségről és
egészségről. Orvosi tapasztalat és szem
kell ahhoz, hogy a források minőségét meg lehessen ítélni. A betegeknek azonban
nehéz lenne megtanítani ezt a látásmódot, így más megoldás kell: az orvosnak
kellene segítenie a betegnek abban, hogy megfelelő minőségű, szakmaiságú és
olvasható anyaghoz jusson. (...) Egy amerikai kutatás szerint az elmúlt évben a
felhasználók 72%-a keresett rá az interneten az egészségére vonatkozó
információkra. Mostantól az is az
egészségügyi szakemberek felelőssége – részben legalábbis -, hogy megtanítsák a
felhasználókat a közösségi média, és általában az internet értelmes
használatára. Az orvosoknak meg kell tanulniuk mindent, ami ehhez szükséges.”
– Ez majdnem olyan szép célkitűzés, mint a világbéke, ám a megvalósításának
látszik egynémely akadálya. Ceterum censeo mi lesz a hipochonderekkel? Még őket leszámítva is, mennyire
kötik le a gyógyítókat a neten képzett képzelt betegek? Mennyire fenyeget az
online közösségekben az „egy bolond százat csinál” mechanizmusa, és mennyire
válnak ezek a közösségek, általában az interneten gyógyulást keresők a kereskedelmi
marketing és az eladásösztönzés prédáivá? Ami pedig ennél is sokkal nagyobb
kihívás, a szakmai tudásuk folyamatos tökéletesítése, a kapcsolódó
(orvos)technológiai ismereteik csúcsrajáratása, s nem utolsó sorban a minőségi
betegellátás mellett hogyan lehetnek képesek szegény orvosok még arra is, hogy
folyamatosan kövessék az internet exponenciálisan növekvő információtömegében a
pácienseiket informáló vagy épp félrevezető weboldalakat, megbízható véleményt
alkossanak azok kínálatáról, és megtanítsák a pácienseiket „a közösségi
média, és általában az internet értelmes használatára”? Alighanem helytálló azt mondani, hogy az
exponenciálisan bővülő tudományos és szakmai ismereteknek, másrészt az internet
féktelenül burjánzó információ kínálatának kettős szorításában ez már önmagában
egy külön szakma.
„A frusztrált beteg hajlamos az internethez fordulni segítségért.
Ahelyett, hogy hivatalos másodvéleményt kérne, online közösségek segítségével
próbálja megtalálni a tünetei mögötti kórismét. Ennek a speciális igénynek
a kiszolgálására született meg a CrowdMed. A felhasználók tüneteik és egyéb,
állapotukkal kapcsolatos részletek leírásával esetet hozhatnak létre, az
orvosszakértők pedig díjazás ellenében lehetséges megoldásokat javasolnak, majd
együtt szavazzák meg, hogy melyik a legvalószínűbb szcenárió. A CrowdMed
szabadalmaztatott, piaci becslésen alapuló technológiája összesíti a
tudásanyagot, majd konszenzusos alapon meghatározza az adott megoldás várható
hatékonyságát.” – Nos, cinikus vélemény szerint a tevét eredetileg az arabs
telivér csúcspéldányának szánták, ám bizottság tervezte konszenzusos alapon.
Tiszta forrásból! „A
dinamikus forrásokat szakembereknek vagy hozzáértő betegeknek kell
felügyelniük, mert rengeteg a téves online információ. A webicina.com-on,
melyet magam alapítottam, a szakértők által ellenőrzött forrásokhoz a betegek
és az őket ellátó szakemberek több mint húsz nyelven férhetnek hozzá, mert csak
így segíthetjük az érdekelteket.”
Quantified Self, azaz „»Mérd
magad« annak a mozgalomnak a neve, amely azt szorgalmazza, hogy a naponta mért,
egészséggel kapcsolatos adatokra támaszkodjunk, amikor életmódunkkal
kapcsolatos döntéseket hozunk. (...) Lassan elárasztják
a piacot azok az eszközök, amelyekkel az általános erőnlét, az alvás minősége
vagy a vércukorszint is mérhető, ugyanakkor egyre nehezebb lesz kiválasztani
közülük a legmegfelelőbbet.” – A választás problémája voltaképp messze több
mint pusztán a bőség zavara. Igen komoly hozzáértésre kell szert tenni ahhoz,
hogy valóban össze tudjunk hasonlítani két eszközt, jelentőségük szerint
súlyozva azok paramétereit, különösen, ha az utóbbiak megadása nem szabványos,
nem egymásnak megfeleltethető. Melyik laikus tud ma igazán összehasonlítani két bonyolultabb
elektronikus eszközt?
„Nem nehéz elképzelni, hogy a
megfelelő információk birtokában bárki kiderítheti, mitől aludt az előző este
olyan rosszul, egy epilepsziás beteg pedig maga is rájöhet, mi volt legutolsó
rohamának kiváltó oka. A technológiában
számtalan lehetőség rejlik, kiaknázásuk útjában már csak néhány akadály áll.
Nagyon fontos például a rögzített adatok minősége, és az is, hogy mértékkel
használjuk a mindennapokban ezeket az eszközöket, mivel a túl sok adat félrevezető
is lehet.” – „Bárki kiderítheti”? Ehhez nagyon „megfelelő” információk
kellenek!
„Játékosítás” az elfogadtatásért Meskó
bemutatja, hogy az ember gondolkodási sajátosságait figyelembe véve a különféle
egészségügyi alkalmazásokat úgy alakítják ki, hogy azokban a felhasználók
megtalálják a játék örömét. „A Wellapets [játékos alkalmazás] azzal segíti a klinikusok
és a gyerekek kommunikációját, hogy a kicsiket természetes nyelvükön, játékkal
szólítja meg. A segítségével az egészségügyi szakemberek a gyakran komor
szakzsargon helyett játékos, könnyen érthető módon taníthatják meg a gyerekeket
arra, hogyan figyelhetnek magukra és az állapotukra. Azt is észrevettük, hogy a
játék társas jellege támogatja a gyerekek közötti párbeszédet is. Elkezdhetnek
természetesen, szégyenérzet nélkül beszélgetni egymással betegségről,
egészségről és arról, mit tehetnek a megőrzéséért.”
Megtarthassák a munkájukat?
„A játékosítás hatékonyságát már a nagyvállalatok is felismerték, és eszközként
fel is használják, hogy ösztönözzék alkalmazottaikat egészségük megőrzésében: a
Gartner információtechnológiai kutató és tanácsadó cég adatai szerint a világ
2000 legnagyobb vállalatának több mint 70%-a indított el legalább egy
játékosított alkalmazást 2014 végéig. A Keas nevű program például a
munkavállalók egészségével foglalkozik. Az alkalmazás a játékosítás módszerét
biometrikus eszközökkel kapcsolja össze, hogy a nagyvállalatoknál dolgozókat
egészségesebb életmódra ösztönözze. Sőt, a
személyes egészségügyi adatokat felhasználva arra is képes, hogy kockázati
tényezőket ismerjen fel, és azok kezelésére javaslatokat tegyen. Akár már a közeljövőben is bekövetkezhet,
hogy nem lesz elegendő pusztán jól dolgozni, a jó munkaerőnek egészségét is meg
kell őriznie, hogy megtarthassa a munkáját.” – Nagyjából itt van, hogy az
ész megáll és egyhelyben zokog: a munkavállalók alapvető személyiségi jogai és
érdekei sérülnek meg, ha munkáltatójuk ilyen közelről figyelheti az
egészségügyi adataikat. Ekkor
már legfeljebb a jogi szabályozás akadályozhatja meg abban, hogy megszabaduljon
attól, aki így problémás vagy azzá lehet, s ez vajmi kevés védelem az
embereknek.
A Nagy Testvér segít, ámde... „Az
orvosi javaslatok betartásának mértéke óriási szerepet játszik az általános
egészségi állapot javításában és az egészségügyi ellátás költségeinek csökkentésében.
Jelenleg 50%-ra becsülik azoknak a
krónikus betegeknek arányát, akik nem követik a kezelésükben előírt orvosi
utasításokat. Nem nehéz belátni, hogy ez nyilvánvaló gazdasági károkat okoz.”
Meskó vázolja, hogy sorra fejlesztik a technológiai megoldásokat ennek nyomon
követésére. „Ha a beteg előzetesen beleegyezett a terápiába, a jövőben
lényegesen nehezebben hagyhatja figyelmen kívül az orvosi utasításokat és azok
pontos betartását. (...) A valódi cél az, hogy képessé váljunk az
egészségünkkel kapcsolatos mutatók folyamatosan mérésére és ellenőrzésére, így
azonnal reagálhassunk és megtehessük a megfelelő lépéseket. Mi történne, ha
egészségügyi mutatónk felhasználása mindennapossá válna? A paramétereinket
folyamatosan ellenőrizhetnénk, és azonnal visszajelzést kapnánk, ha valami
nincs rendben.” – Ez igen hasznos is lehet, ám, a hipochonderekre itt vissza
sem térve. mi történne, ha az adatainkhoz olyanok is hozzáférnének, akiket nem
szeretnénk? A már említett munkáltatón túl gondoljunk pl. az
egészségpénztárakra, a biztosítókra, vagy épp az egészségügyi termékeket
árusító cégek ügynökeinek kéretlen megkereséseire.
Hasznos alkalmazások „A Kognito cég Start
the Talk nevű oktató szerepjátéka a szülők és gyerekek közötti párbeszédet
segíti a fiatalkorúak alkoholfogyasztása témában. A felhasználók a játék során olyan stratégiákat fedeznek fel és
fejlesztenek ki, melyekkel elnyerhetik a gyerekek bizalmát, megszólíthatják,
tájékoztathatják, képezhetik őket.”
„A Nintendo Wii kontrollere egy
kézzel is használható, és a játékos mozgását is érzékelő technológiát alkalmaz.
Számos kutatás vizsgálta a felhasználhatóságát az idegrendszeri rehabilitációban
és a Parkinson-kór kezelésében. Idősotthonokban
például sikerrel alkalmazzák arra, hogy a lakókat fizikai aktivitásra
sarkallják a teniszben vagy tekében szokásos mozgások imitálásával.”
„A Microsoft Kinect 3D érzékelője
valós időben figyeli és elemzi a betegek fizikai teljesítményét feladatvégzésük
és testgyakorlásuk során. A mozgáskövető érzékelőkkel játszott interaktív játék
alatt az orvosok a beteg testének 24 pontjáról nyert adatokat követhetik le. A Kinectet sikerrel
alkalmazzák a fizioterápiában és a rehabilitációban, emellett az egészséges
életmód elősegítésére és az általános fizikai erőnlét javítására használják. A Kinect arra is jó, hogy a betegeket
virtuálisan meglátogathassák a róluk gondoskodó egészségügyi szakemberek, de
rögzíti és jelzi az autitisztikus spektrumzavarral élő gyermekek tüneteit is.”
„A videójátékokkal jól
fejleszthető képességek nagyon hasznosnak bizonyultak a sebészképzésben is. A
magyarázat egyszerű: az újfajta sebészeti eszközöket is játékokkal fejleszthető
új készségekkel kell használni. A laparoszkópos vagy minimálisan invazív
sebészeti eljárások során a hasfalon vágott apró nyílásokon keresztül végzik az
operációt. Az eljárás nagyon finom mozdulatokat kíván, ráadásul a sebész a
műtét közben a saját keze helyett egy kamera képét nézi a képernyőn. Kísérleti
úton is igazolták, hogy a heti három óránál többet videojátékokkal töltő
sebészek 37%-al kevesebb hibát vétettek, és 27%-al gyorsabban oldották meg a
feladatokat, mint nem játszó társaik. Néhány amerikai orvosi egyetem kifejezetten
szorgalmazza, hogy klinikai körülményeket imitáló játékokat vonjanak be a
sebészek oktatásába.”
Eszközök ’szupertudatos’
táplálkozáshoz „2014-ben a TED rendezvénysorozat keretében megtartott
előadásában Isabel Hoffmann, a TellSpec alapítója és vezérigazgatója bemutatta
egy karóraszerű szerkezet koncepcióját, mely a TellSpec ételt elemző adatait
integrálná a genomról és a mikrobiómáról, az emésztőrendszerben élő
mikróba-kolóniák genetikus ujjlenyomatáról gyűjtött adatokkal. Egy ilyen eszköz
segítségével táplálkozásunkkal kapcsolatban valóban megalapozott és valós idejű
adatokon alapuló döntéseket hozhatnánk. Ezen
értékek ismeretében egyértelmű volna például, hogy aznap mit kellene
reggeliznünk, mi lenne szervezetünk számára a leghasznosabb. Olyan tudást,
hatalmat és lehetőséget biztosítana mindez számunkra, melyre a jelen
társadalmának is nagy szüksége lenne.
Vannak olyan új eszközök is, melyek abban segítenek, hogy a megfelelő
ételt a lehető legmegfelelőbb módon vegyük magunkhoz. Ezt teszi például a
HapiFork is, mely rezgéssel figyelmeztet rá, ha túl gyorsan eszünk. Segít az
étkezési szokások követésében, monitorozza például, hogy mennyi ideig tartott
az étel elfogyasztása, emellett azt is figyeli, hogy mennyi idő telt el, míg a
következő falatot a villával a szánkhoz emeltük. Ahogyan biztosan sokan mások
sem, sokszor én sem tudok elég időt fordítani az étkezésre. A HapiFork tanított
meg lassítani, és beláttam, milyen kapkodva és helytelenül étkeztem korábban.”
„Étkezési szokásainkat, táplálkozásunk
mikéntjét számtalan új találmány változtathatja meg. Az okos kés a tápanyagok,
a cukor, a vitaminok és fehérjék szintjét méri. A készülék a jövőben
ellenőrizhetné emellett az ártalmas baktériumok és a növényvédő szerek
szintjét, de kibocsáthatna negatív
ionokat is, hogy frissen tartsa az ételt.” – Nem kell különösebb fantázia
ahhoz, hogy magunk előtt lássuk az intelligens evőeszközt, amely figyelmeztet,
pl. ha túl sok kalóriát veszünk magunkhoz. Még jó, hogy a csokoládét kézzel
esszük.
Optikai étvágycsökkentés!! „Az augmentált
valóság a jövőben a diéta betartásában is segíthet. Japán kutatók nemrégiben
olyan látványsisakot teszteltek, mely az ételt valóságos méreténél másfélszer
nagyobbnak mutatta. Az optikai trükknek
köszönhetően 10%-kal csökkent a tényleges fogyasztás.”
A fortélyos technológia igazgat „A
kiterjesztett vagy augmentált valóság (augmented reality – AR) a valós
környezet valós idejű leképezése, melyet számítógép által generált hangok, videók,
grafikák, feliratok, GPS-adatok vagy bármi egyéb, ma még ismeretlen forrásból
származó plusz információk egészíthetnek ki. Képzeljük el, hogy AR-szemüvegben
boltok mellett sétálunk el, és a kijelzőről azonnal leolvashatjuk aktuális
ajánlataikat is. Egyszerre észleljük a valódi és az arra rétegződő virtuális
világot.” – Ez bizony félelmetes távlatokat nyit meg az ún. „szubliminális
üzenetek” és a rájuk alapozott manipuláció előtt. Ezt a technológiát már fél
évszázada ismerik: a tudatos felismerés számára érzékelhetetlen információkat
közölve igyekszik irányítani a célközönség döntéseit úgy, hogy az érintettek
ennek nincsenek tudatában. Etikátlan alkalmazása tiltható, ám hol az a tilalom,
amelyet nem kerülnek meg azok, akiket eléggé erős érdek hajt erre?
Agyunk működése AR-csatolásban
„A Metaio cég például olyan alkalmazást kínál, amely lehetővé teszi, hogy a
szerelő anélkül javítson meg egy autót, hogy a típusról bármilyen előzetes
tudással rendelkezne, úgy, hogy az éppen szerelt járművön minden szükséges
digitális információ megjelenik.” – Innen már csak lépésekre lehet, hogy,
egyebek közt, nyelveket sem kell tanulnunk, mert a fordító-technológiák az AR-eszközökkel
elvégzik nekünk a fordítást. (A horizonton pedig felsejlik Philippe de Villiers
de L’Isle-Adam, a Máltai Lovagrend Nagymestere Szerb Antal által idézett
mondása: „Ami pedig az életet illeti, majd a szolgáink elvégzik helyettünk.”[ A
Pendragon-legenda])
„Akadálymentesített nézet
„A Google Glass segítségével vagy a digitális kontaktlencsén át kapott
információk nagyot lendíthetnek az orvoslás gyakorlatán is. Dr. Rafael
Grossmann sebészként praktizál az Egyesült Államokban. A Google-szemüvegnek
köszönhetően immár százaknak tudja egyszerre szemléltetni, hogyan operál, mivel
hallgatói pontosan azt látják, amit ő – óriásképernyőn követhetik a nézőpontjából
készült felvételt. Hozzá hasonlóan Dr. Abraham Verghese, a Stanford
orvosprofesszora is azért kezdte használni az eszközt, hogy az oktatási
folyamatot támogassa vele. A Google Glass videórögzítő funkciójának
használatával saját nézőpontjából mutathatja be az orvostanhallgatóknak, miként
zajlik egy beteg vizsgálata.”
„Ha valaki hirtelen összesik, a
Google Glass képes megállapítani, hogy van-e pulzusa. [Ha] azt jelzi, nincs, megszólal
a Bee Geestől a Staying Alive, hogy vezérelje a percenkénti 100 mellkaskompresszió
tempóját. A Glass beépített mozgásérzékelője kiértékeli, hogy megfelelő-e a
nyomások erőssége, és jelzi számukat is. Ezzel párhuzamosan riasztja a
mentőket, megadja a pontos GPS koordinátákat, és közli a legközelebbi
kórházakkal a beteg állapotával kapcsolatos adatokat, hogy fel tudjanak
készülni a fogadására.”
„A Glass azt is lehetővé teszi,
hogy a páciens azonnal kapcsolatba lépjen az egészségügyi szakemberekkel,
ráadásul pontosan azt láthatják, amit ő. Egy amerikai kórház pedig azért vezette
be a Google Glass használatát a sürgősségi szobában, hogy orvosaik szükség
esetén azonnal távkapcsolatba léphessenek más orvosszakértőkkel.”
Távorvoslás távlatai „A
videókonferenciák egy stanfordi kórházban már a mindennapi klinikai rutin
részét képezik. A páciensek a kórház weblapján át jelentkezhetnek be
videovizitre, ugyanitt oszthatnak meg előzetes információkat az egészségügyi
szakemberekkel, az előjegyzett időpontban pedig internetes távkonzultáción
találkozhatnak orvosukkal egy webkamerával ellátott számítógép vagy mobil
segítségével.”
„A Microsoft valamennyi fontosabb
egészségügyi és kommunikációs termékét úgy használta fel, hogy fejlesztése, a
Kinect megfeleljen a távgyógyító fizioterápia céljaira is. A Kinect
mozgáskövető rendszerét a Skype-pal kombinálták, és összekapcsolták a Microsoft
elektronikus orvosi dokumentációs rendszerével. Ennek köszönhetően a betegek
pontosan láthatják is, mi a teendőjük a kezelés során. Az eredmények
felkerülnek a felhőbe, hatékonyságuk naplózhatóvá és megoszthatóvá válik.
A hasonló eszközök, szolgáltatások arra valók, hogy gondoskodjanak a
beteg és az orvos között kapcsolatról akkor is, ha személyes konzultációra vagy
ellátásra nincs mód. A páciensek letölthetik a rájuk vonatkozó orvosi
feljegyzéseket. Az egészségügyi
szakemberek lehetőségei korlátlanok az egymással konzultálás és a kommunikáció
terén. Minden jel arra mutat, hogy a szakszerű orvosi vizsgálat a
laboreredményekhez hasonlóan hamarosan otthonról is elérhető lesz. Világszerte
jelentős az orvoshiány, különösen a kevésbé fejlett régiókban nehéz megfelelő
egészségügyi ellátáshoz jutni. Mindez azt eredményezi, hogy egyre nagyobb
hangsúlyt kap a betegek és orvosok online kapcsolatának biztosítása.”
Infokommunikációs Kwisatz
Haderach A
SciFi klasszikus Frank Herbert a Düne c. könyvében írja le az ember genetikai
fejlesztésének megcélzott csúcsát: a Kwisatz Haderach, aki egyszerre sok helyen
ott tud lenni. Meskó bemutatja, hogy a kiterjesztett valóság eszközeivel
lényegében korlátlanná válnak a konzultációk és a team-munkák lehetőségei,
másrészt az egyéneké is abban, hány ilyenben tudnak egyidejűleg részt venni.
Bábel mai problémái „A
hasonló szolgáltatások számának folyamatos növekedésével igény mutatkozott
arra, hogy az egyes orvosok és a nyilvántartás valamiképp összekapcsolódhasson.
2005-ben Ryan Howard úgy látta, hogy szükség van egy olyan megfizethető,
felhasználóbarát technológiára, amely a kisebb orvosi praxisokat kapcsolja
össze. 2016-ra a cégnek 110 ezer orvos specialistája lett, és 110 millió beteg
kórtörténetét tárolta. Hamarosan jókora mennyiségű adat keletkezett a
szakemberek által vezetett elektronikus orvosi nyilvántartásokból és azon
személyes egészségügyi feljegyzésekből, melyeket a betegek frissítettek. A
hatalmas információtömeg rávilágított egy természetes nyelvekkel kapcsolatos
problémára is. A bejegyzésekben használt szavak és kifejezések pontos
jelentését a rendszer számára tisztán és világosan kell definiálni, csak így
lehet képes ugyanis arra, hogy hatékonyan beavatkozzon a páciens ellátásába,
amikor szükséges. Ez a kívánalom nagy kihívás elé állítja a nemzetközi cégeket.
2014-ben Kanadában tartottak egy
TED konferenciát, ahol Larry Page, a Google elnöke is interjút adott. Page úgy
nyilatkozott, hogy egyetlen év alatt
százezer életet menthetne meg, ha a megfelelő szakemberek a megfelelő módon
osztanák meg egymás közt az orvosi nyilvántartásokból nyerhető információkat.”
Több információt e kitűnő kötetről
itt már nem osztunk meg, de nagy kár lenne kihagynia bárkinek is, akit e téma
érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése