HVG Könyvek, 2008
Dr Osman Péter ismertetése
Akit nem érdekel a
foci, vagy akár egyáltalán sport mai világa, nehogy emiatt kihagyja ezt a
könyvet! Messze nem a játéktéren zajló történésekről szól, mégcsak nem is
arról, ami sportnak nevezhető a fociban, hanem a világról, amelyben élünk, és
amelyet ezért meg is kell értenünk - ha tetszik, ha nem, amit látunk. Kényes
témák helyenként borotvaéles szociológiai elemzései a javából - mindaz, amit a
fociról mond, valójában csak egy sajátos tükör, amely felnagyít, és ezzel
láthatóbbá tesz meghatározó jelentőségű összefüggéseket az egyes társadalmak, s
velük végső soron az egész mai globális életterünk működésében. Foernek az elemzői
felkészültsége is megvan ehhez, hiszen mestersége szerint politikai újságíró,
és bal-közép, liberális irányultságú, amerikai politikai folyóirat
szerkesztője. Műve a focihoz kapcsolódó, és még inkább az annak ürügyén művelhető
cirkusz közösség alkotó és -formáló erejéről szól, s arról, hogyan működik ez
különböző országokban. E foci ebben valóban csak ürügy, a körülötte kelthető
cirkusz pedig halálosabb, mint amilyenek rendezésével vásárolták hajdan Rómában
a szavazókat.
Foer maga is
beszél arról, hogy az ember alapvető vágya tartozni egy csoporthoz, közösséghez.
Voltaképpen nagy része annak, ami itt a fociról szól, e körül forog. A
közösséghez tartozás több mint spirituális igény - nagyon is gyakorlatias
szükséglet. Az erő és a biztonság érzetét adja, s az embernek ma erre minden
korábbinál nagyobb szüksége van az élet arénájában, a világ szorításában, s ezt
minden eddiginél jobban is érzi. A hagyományos közösségeket azonban a
kötőanyagukat adó értékrendjükkel egyetemben felmorzsolta a kor, ezért új
kötődéseket kell találnia. Mi is lehetne ebben lelkesítőbb, erőt adóbb, mint az
a hatalmas kórus, amelybe belesimulhat, s amely uniszónóban hirdeti az
értékeit, biztatja önmagát és az övéit, harcol az Ügyért, és ezt erősítő
ellenpontként, végső soron a saját önmeghatározásaként támadja az ellenfelet. A
kritikus kérdés itt az Ügy mibenléte, a foci - pontosabban a körülötte kelthető
mozgalmak és cirkuszok - pedig a tömegeket mozgató politizálás hatékony,
nemegyszer brutális felerősítése más eszközökkel. A könyvnek már az elején
eljutunk erre a következtetésre, s több példát is kapunk benne arra, hogyan
használják ezt fel a nagypolitika boszorkánymesterei a maguk céljaira.
Felsőfokú tankönyvbe illő példa erre, ahogyan a sikeres populáris politizálás
nagymestere, az olasz Berlusconi használja a focit a hatalom megszerzésére és
erősítésére, és nagyjában egészében hasonló értékű az itt sorakozó másik kilenc
esettanulmány is, a világunk jelentős részét átfogó kitekintésükkel. Micsoda
maxima például Brazíliából, hogy „Lop, de épít is” (s milyen boldog a
társadalom, amelynek ez csak távoli egzotikum!)
Közülük egy lóg ki
valamelyest, részben az időkeretével, részben az inhomogenitásával: amelyik a
20. század egyik legbonyolultabb, különösen ellentmondásos problémájával, a
zsidókérdéssel küszködik. S a többieknél kevésbé árnyaltabbnak érződik a kép
arról, milyen szerepet játszik a foci, s még inkább a hozzá kötődő viselkedés a
mai Iránban ,
abban a küzdelemben, amelyet a szekularizáció, és az azt erőltető, ugyanakkor a
maga térnyerésére kihasználó globalizáció hívei, másrészt pedig az iszlám identitás
visszaállítására, és a hatalom ilyeténként való megragadására törők vívnak
egymással. A maga módján ez is sokat elmond: valószínű, hogy a társadalmat
feszítő problémák mélyebbek, mint ameddig a foci fókusza lehatol.
A „foci” révén
járunk rendezetten szélsőséges szurkolók között a hatalmi ambíciói bukásától
zilált Szerbiában; egymásnak feszülő brit protestánsok és katolikusok között
Glasgowban és Belfastban. Láthatjuk futballhuligánok megdicsőülését, s ennek
nagyüzemi értékesítését Angliában, és - Oh! irgalom atyja, ne hagyj el -
huligán-tanácsadásra szakosodott veteránokat.
A többit tessék
elolvasni. Érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése