Székelyföld csodái sorozat: Udvarhelyszék - Aranyosszék, Marosszék, Erdélyi-érchegység

Székelyföld csodái sorozat: Udvarhelyszék - Aranyosszék, Marosszék, Erdélyi-érchegység

Alexandra Kiadó, 2009

Dr Osman Péter ismertetése

A kötetek szerzői, Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila már a Hargita - Utazások Székelyföld szívében c. gyönyörű albumával (Alexandra Kiadó, 2007) megmutatta, hogy milyen megragadó láttató erővel tudják bemutatni a tájakat, a lakóikat, az ottani életet, s évszázadaik míves-gyönyörű örökségét. Az Alexandra Kiadó nemrég (2009) Székelyföld csodái összefoglaló címmel a Székelyföldet és környékét bemutató sorozatot indított, amelynek első kötete Udvarhelyszék címmel jelent meg. Telitalálat az alcíme: Ízes utazások Székelyföldön és környékén. Ez valamelyest szó szerint is vehető, hiszen megtaláljuk néhány módfelett csábító helyi étek elkészítésének leírásait is (csodás lehet a mívesen elkészített erdélyi töltött káposzta!), ám még inkább átvitt értelemben: megragadó és feledhetetlen íze, karaktere van annak, ahogyan az album elénk tárja Udvarhelyszéket, annak jellegzetes tájképeit, lakóit, látványait, népének művészetét és mindennapi jeleneteit, valamint a táj élővilágát. A főszerep a kötet túlnyomó részét kitevő, kitűnő minőségű, művészi fényképeké, amelyeket a vidéket, tájait és helységeit bemutató viszonylag tömör, ám igen hangulatos leírások fognak keretbe, és a képekhez kapcsolódó rövid szövegek egészítenek ki.
Csodálatosan szép, vonzó, és - ami ma különösen nagy érték - emberséges világot mutatnak be ezek a képek és ismertetések. Olyannyira, hogy némi szorongás is kél az ember lelkében: vajon amit itt látunk, tényleg még így létezik, vagy netán a hétköznapok szürke fátylából, a hajdani szépségeket már többé-kevésbé elfedő kopott burokból mesteri ügyességgel kibontott „földiekkel játszó égi tünemény”? Abból, amit itt látunk és olvasunk, szinte ellenállhatatlan vonzerő árad, amelytől az ember úgy érzi, nagyon is szeretné mindezt testközelben is megismerni, átélni ezeket a találkozásokat, pillanatokat. A „romlatlan” jelzőt persze már félve használjuk, bár a képekből árad, hogy ez a vidék legalább még valamelyest, legalább részben még ilyen. Annak viszont, aki felkeresi Székelyföldet, hogy élményt, felüdülést, örömet és netán a gyökerekhez való visszatérést keressen annak csodáiban, valóban nagy segítséget adhatnak ezek a kötetek, hogy a rejtettebb szépségeket is képes legyen meglátni - még ha azokra le is rakódott a történelem és a korszak korma, keményen, vastagon. Ahogy a számítógépes program kitisztítja a zavartól elhomályosított képet, úgy segíthet ez az értő és szeretetteljes bemutatás bennünket is abban, hogy meglássuk, kiélvezzük a vidék szépségeit, ízeit, amikor szemtől-szemben állunk velük.
A történelem és a korszak korma az is, hogy sokak e kötet előszavából tanulják meg: a szék, mint földrajzi fogalom közigazgatási-bírósági-katonai egységet jelentett. És itt olvashatjuk: a régi Udvarhelyszék egyike volt az ősi hét székely széknek, s a hagyomány és szokásjog szerint mindig úgy tekintették, mint anyaszéket, azaz a székely székek elsejét. Ezen a tájon maradt meg a legtöbb hagyományőrző falu, a legtöbb fatornácos székely parasztház és székely kapu. Hegyvonulatokkal, folyó- és patakvölgyekkel erősen tagolt, változatos, sűrű megállásra késztető. Legendás hegysége az égig érő fenyőfákkal borított Hargita.
A kötet fejezetei, e csodás kalandozás szakaszai: Székelyudvarhely és környéke ‡ Gyergyó felé ‡ Sóvidék felé és a Görgényi-havasok ‡ Homoród vidéke és Székelyudvarhelytől nyugatra ‡ Érdővidék és a Vargyas-patak mente ‡ Székelyudvarhelytől Csíkszereda felé, a Hargitán keresztül. (Alexandra Kiadó, 2009)
A második, hasonlóképpen megragadó-szép album Aranyosszéket, Marosszéket és az Erdélyi-érchegységet veszi sorra, ezzel a címmel. Tündérkertként, mesevilágként tárulnak elénk a székely vidékek. Sajnos nem szabadulhatunk a gondolattól, hogy az album, s az egész sorozat értékmentésül is szolgál: ki tudja, hogy ebben a mindent globalizáltra döngölő új világban meddig marad még fent az a bámulatos, nagyon karakteres, nagyon emberséges kultúra, amelyet a székely emberek évszázadok során kimunkáltak, és - amennyire lehet - még őriznek maguknak. Nagy örömszerzők is ezek az albumok: gyönyörködtetőek mindenkinek, akiknek van érzékük az emberséges életnek, az épített környezetének, s nem utolsó sorban a természetnek a szépségeihez, akik meglátják a jót, szépet a természetességben. Remélhetjük, hogy még azokban is felébresztik e képességeket, akik maguk sem tudták, hogy azok bennük élnek. Nagyon is kellenek az ilyen művek, hiszen új, kritikus jelentőségű értelmet kapott az „embernek maradni” kihívása.
„A keleti Kárpátok tövében, égretörő bérczek alján él egy maroknyi, tősgyökeres magyar nép; szorgalmas, értelmes, ügyes, utánozhatatlan művésztehetség, századok óta bástyája Magyarországnak (...) erős, mint a sziklaláncolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köríti. A nép a székelynép, földje: a Székelyföld.” idézi az Előszó az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület szavait 1896-ból. S Hunfalvy János 1864-es szavaiból: „A székely nép kitűnő jellemvonásai: a harczias vitézség, az őszinte szívesség és vendégszeretet; vallásosság, munkásság és szorgalom. (...) Az ősi szokásokat, nemzeti jelleget, a múlt idők emlékezéseit és hagyományait (...) a székelyek leghívebben őrizték meg.”
S ahogy a szerzők végig kalauzolnak bennünket az albumban ismertetett hét vidéken, magunk is sokra ráérzünk a mondottakból. Látjuk, mily sokat sikerült megőrizniük, életben tartaniuk a maguk világából, hagyományaiból, és egészen nyilvánvaló, hogy bizony rengeteg - bár a hétköznapok ködfátyla alatt maradó - „harczias vitézség” kell ehhez. Az pedig mindegyik képen szemünkbe ötlik, hogy mennyi tehetség, szépérzék formálta ezeknek az embereknek a világát, és - ami még fontosabb - mennyi igényesség.
Az album nagy részét ezúttal is a bámulatos fényképek teszik ki, azokat veszik körbe a rövid, megkapó hangulatfestésekkel és/vagy lényegre törő, tömör leírásokkal szolgáló szövegek. Járjuk vele végig e vidékeket, nézzük az embereket, a képeken megmutatkozó életüket, a csodálatos épületeket, kulturális örökségük szépséges jeleneteit, Erdély gyönyörű tájait, s élvezzük a találkozás tiszta örömét. És olykor gondolkodjunk el a látottakon: Fonott kosarakkal házaló ember megy szépen gondozott homlokzatú házak előtt a tiszta utca közepén - szegényebb-e az az élet? S tényleg jobb-e nekünk az autóinkkal, mint nekik ott az ökrösszekereikkel?
Utazásaink ezúttal: ◙ Torda és környéke ◙ Torockó és környéke ◙ Nagyenyed és környéke ◙ Erdélyi-érchegység ◙ Aranyosszék és Marosszék között ◙ Marosvásárhely és Szováta között ◙ Marosvásárhely és attól északra.