Steve Jobs és az Apple sikertörténete

Jeffrey S. Young – William L. Simon: Steve Jobs és az Apple sikertörténete - Lexecon Kiadó, 2009

Dr Osman Péter ismertetése

Ennek a könyvnek két főszereplője van: Steve Jobs és a technikatörténet, amelynek panteonjában ő az innovációs munkában elért óriási sikereivel vívott ki előkelő helyet magának. Az ő alakja nélkül is meghatározó jelentőségű, és megragadóan izgalmas lenne a technikatörténetnek az a része, amelyet e könyv leír, s feltétlenül nagyon ajánlható olvasmány. Vele a középpontban még sokkal inkább az.

Bár eretnek kijelentés, s minden bizonnyal megköveznek érte, mégis állítjuk: Steve Jobs a gazdaságtörténetben szinte páratlan pályát futott be, és ennek legalább is az első szakaszán úgy viselkedett, mint a tökéletes amatőr. Amatőr abban az értelemben, hogy imádja, amit csinál, mindenét beveti a maga elé kitűzött célok elérése érdekében, ám eközben tökéletesen hiányoznak a hozzáállásából, magatartásából a profik eszköztárának nélkülözhetetlen elemei: a céltudatos fegyelmezettség, a vezetéshez és a másokkal való szükségszerű együttműködéshez elengedhetetlen önfegyelem, és valamelyes egészséges kétkedés abban, hogy másokkal szemben ő tévedhetetlen. Ugyanakkor tökéletesen rászolgált arra, amit e könyv eredeti angol címe mond: „Steve Jobs. A legnagyobb második felvonás az üzleti élet történetében”. Amint ugyanis a könyv részletesen elmondja, s amire lentebb visszatérünk, Jobs pályájának első felvonása innovációs, és arra támaszkodó üzleti sikerekben gazdag, káprázatos pályaívet mutat, ám vezetőként a bukásával zárul. A leírtak alapján az amatőrként való viselkedésére vonatkozó állításunk is erre a szakaszra vonatkozik. Utána viszont olyan eredményeket felmutató visszatérést produkált, amelyhez aligha akad hasonló a modern gazdaságtörténetben - és még ma sincs 55 éves, még elérhet újabb nagy sikereket.

A technikai fejlődés iránt érdeklődőknek Steve Jobs története legfőképp arról szól, hogyan változtatták meg egy lánglelkű, félelmetes akarnok által vezetett, gyakran szó szerint a győzelembe hajszolt cégek három kimagasló gazdasági jelentőségű iparág technikai alapjait, és vitték azokat ezáltal új, felívelő fejlődési pályára. Részletes és igen alapos történetírással bemutatja, hogyan törtek új utakat Jobs csapatai a számítástechnikában, majd az itt végzett innovációs munkában szerzett tapasztalataikat, fejlesztési eredményeiket és tudásukat felhasználva hogyan ötvözték az informatika és a számítástechnika csúcstechnológiáit előbb a filmkészítéssel, majd a zenekereskedelemmel és a zenehallgatás modern eszköztárával.

A modern informatika legendáriumának fontos eleme a garázs, ahonnan két rendkívüli tehetségű ember, egy kőkemény ambíciójú kölyök - Jobs - és a nála pár évvel idősebb zseniális fejlesztő, Steve Wozniak elindult, s megalkották az egyik leghíresebb és legsikeresebb számítógép-család, az Apple gépek alapjait. Wozniak hihetetlen tehetséggel hozta létre a győztes megoldásokat, ám amúgy nem a harcos fajta. Jobs annál inkább az. Nála a mérleg egyik serpenyőjében a rendkívüli mérvű vezetői ambíció, a korlátokat nem tűrő céltudatosság, a mindenkin habozás nélkül átgázoló győzni akarás, az időnként működő, megmagyarázhatatlanul nagy meggyőző erő van, a másikban csúf tulajdonságok rút csokra. Valóban korszakalkotó, sőt világformáló nagy fejlesztések, és azokat sikerre vivő vállalatok szent szörnyetege, ám e sikerek nélkül egyszerűen csak egy szörnyeteg lenne. Képes szinte megnyerhetetlen csatákban győzelemre hajszolni az embereit. A könyv szavaival, különleges, páratlan és megfoghatatlan személyes varázsa rabigába vonta az embereket, akik ennek - és Jobs napi dührohamai veszélyének - hatására alázatosan és rendkívüli odaadással haladtak előre a munkafolyamatban. Talán az itt bemutatott második - lehiggadt?? - korszakára ez már kevésbé igaz, de a Jobs-rejtély legfőképpen abban áll, hogy miközben annyi rosszat tett az emberei, a projektjei és a különféle üzleti kapcsolatai ellen, hogyan volt többször is képes hatalmas diadalra vezetni a csapatait - pontosabban hogyan történt, hogy az emberei hol vele, hol az ő rontásai ellenében kivívták a lehetetlen erőszakosságával kikövetelt diadalt. Aki elolvassa a könyvet, megragadó képet kap erről.

A tárgyalóasztalnál képes volt háborút nyerni azzal, hogy erőszakosabb, eltántoríthatatlanabb, vakmerőbb az ellenfelénél. Hasonlóképpen győzedelmeskedett az általa célul kitűzött, olykor megvalósíthatatlannak tűnő fejlesztések kierőszakolásánál. Ezek a tulajdonságai alapvető mozgatói a „második felvonásban” a cégei élén elért sikereinek is. Ugyanakkor - legalább is az első vezetői korszakában - mindenkivel gátlástalanul megbízhatatlan, gyakran hiányzik belőle minden összeszedettség, ami őt értelmezhetővé tehetné mások számára, s a legstabilabb jellemvonásai a szélsőségesség és a minden konvenciót félrelökő öntörvényűség. Sültbolond az az üzleti partner, kolléga, vagy beosztott, aki szövetségesként számít rá. A szűk családját kivéve, az érzelmei csak róla és az ambícióiról szólnak, és soha nem gátolták abban, hogy barátot, támogatót, hozzá hű munkatársat, vagy benne bízó kollégát, üzletfelet habozás nélkül hátba támadjon. Szent Pál óta azonban tudjuk, hogy történnek olykor hihetetlen jellemváltozások. A leírtak szerint, bármilyen hihetetlen is, Jobs negyvenes évei derekára mindez megváltozott. A könyv immár úgy festi le a beérett, lehiggadt üzleti és fejlesztő zsenit, hogy a jellemzését Kim Ir Szen is megirigyelhette volna. Jobs mindenben megőrizte vezetői képességeit, ám levetkőzte csúf emberi tulajdonságait. A mágikus erejű, ellenállhatatlan üzleti varázsló bűvereje töretlenül érvényesült, de a szörnyeteg eltűnt mögüle. Így aratott újabb, példátlan sikereket. Kívülről jövőként, személyisége erejével megnyerte magának, cégének (a Pixarnak), az általuk kifejlesztett számítógépes animációs technikának a filmipar egyik legfontosabb cégét, s tette a magáét kulcsfontosságúvá ebben az iparágban. Ezt követően pedig a cége (Apple) e célra kifejlesztett új termékeire és az internetre alapozva új üzletágat teremtettek, az elektronikus hordozókra alapozott zenekereskedelmet, és megnyerte annak a zeneipar nagymoguljait és piacvezető cégeit. Hogyan tette mindezt, az innovációs fejlesztések, a cégépítés és -vezetés, a piaci sikerek kiharcolásának milyen vonulatain küzdötte át magát és vitte a cégeit, azok korszakalkotó új fejlesztéseit mindig magasabbra, ebbe kapunk részletes, lebilincselően tanulságos betekintést.

Olvashatjuk: Jobs a saját hitét és meggyőző erejét adta a Macintosh csapatnak (az Apple máig élő, legendás gépcsaládjának alkotói). Vallása a számítástechnika volt, és igazi apostoli szerepben tűnt fel. Képes lett volna pulpitusra állni, és felállítani az egybegyűlteket, hogy azt kiáltsák: „Dicsértessék a Számítógép!” Egyik munkatársa mondta róla: „Van egy olyan képessége, hogy az őt körülvevő emberek képesek hinni annak, ahogy ő érzékeli a valóságot. Nagyon gyors irammal, megragadó frázisokkal és nagyon eredeti intuíciókkal képes levenni az embert a lábáról.” És vajon a következő idézet tiszteletteljes rácsodálkozás-e vagy kritika? Talán mindkettő egyszerre: egy munkatársa szerint „Steve úgy végezte a piackutatást, hogy minden reggel belenézett a tükörbe”. Azért fűzzük ide: ha nem igazolták volna a rendkívüli sikerei, ezért egyszerűen sültbolondnak tartanánk. Ám fényesen igazolták, nagyon is. Az első nagy győzelem, amelyre a csapatait vezette/űzte/rángatta, az Apple Computer cég tőzsdére vitele volt 1980 decemberében. Amint olvashatjuk, ez volt a történelem addigi legsikeresebb részvénykibocsátása, és a leginkább túljegyzett részvény a Ford Motor Companynak az 1950-es évek közepén kibocsátott részvénypakettje után.

A szerzőknek a könyv végén szereplő, négy évvel ezelőtt írt szavai szerint néha úgy tűnik, csak most kezd belejönni. Még mindig ugyanaz az agresszív, véleményéhez mereven ragaszkodó vezető, alkotó, aki inspirálja a körülötte dolgozó embereket, hogy elképzelhetetlen magaslatokat érjenek el, eközben lerombolja azok önérzetét, akik túl gyenge jellemek ahhoz, hogy megbirkózzanak a hirtelen kitöréseivel és a kínos kérdezősködésével. Kellemesebb, gazdagabb, megbocsátóbb és megértőbb, de belül ugyanaz az ember, aki mindig is volt.

Schumpeter az innovációt kreatív rombolásként is jellemzi. A róla adott kép szerint Jobs sokban maga e kreatív rombolás. Erre utal sok egyéb közt az előbb említett „kínos kérdezősködés” is: a fejlesztési munkák során a munkatársainak feltett kérdéseivel könyörtelenül rombolja azok tévedéseit, gyengeségeit, nem kímélve a szerinte rossz úton járó vezetőtársai tekintélyét és pozícióját sem. Olvasván amit véghezvitt, és ahogy véghezvitte, némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a fejlesztés- és cégvezetői kvalitásaiban szinte ott tündökölnek - többé-kevésbé emberi méretekre kicsinyítve - a hinduizmus „hindu háromságának” isteni erői: a teremtő (Brahmá), a pusztító (Siva) és a megtartó, aki egyben a változás erejének megtestesítője is (Visnu).