Hogyan formálják át mindennapi életünket az egymásra ható új technológiák?
HVG Könyvek, 2020
Dr Osman Péter ismertetése
„Jósolni nagyon nehéz – különösen ami a jövőt illeti.” - Niels Bohr
Kezdjük két ijesztő ténnyel: a jövő már nagyon is itt van,
és a helyzet exponenciális gyorsulással fokozódik. Nézzük, mi mindent – és
egyre többet – tudunk megtenni egy mobiltelefonnal/okosórával és az
internettel, s hány eszközünket működteti már számítógép. Csak ötven évvel
ezelőtt is ki gondolta volna, hogy egy számítógéppel – amilyet a háztartások
igen nagy része már meg tud venni – szöveget írok és szerkesztek, a könyvet
hozzá interneten kaptam és képernyőn olvasom, idézeteket tudok kimásolni és a
szövegembe illeszteni, közben pár kattintással megnézhetem annak eredeti
angol-nyelvű kiadását is; emellett pár kattintással egész szótár-rendszert
tudok használni, adatbázisokban kutakodni, akár igen bonyolult számításokat is
végezni, interneten keresni, térképrendszereket nézni, másokkal kommunikálni, s
a kész szöveget interneten küldöm a szerkesztőnek. Ki gondolta volna, hogy ezen
a gépen olyan háttértároló van, amelynek a kapacitása jóval felülmúlja egy
átlagos közkönyvtár állományának méretét. S még inkább ki álmodott volna az
ezen elérhető multimédiás lehetőségekről: filmnézés, zenehallgatás, vagy épp
nézelődés a nagyvilág számtalan helyszínén és egyre több más is. Alkalmazások
robbanásszerűen növekvő univerzuma növekszik a mobiljainkon/tábéagépeinken, a
sarkon túl pedig már a dolgok internete vár, és ha részben kényszerből is,
dolgaink, munkánk, tanulásunk és szórakozásunk mind nagyobb részét, de még
társas életünkét is, már a hálózatokon intézzük. Ha 1970 táján valaki arról
beszélt volna, hogy a zsebünkben tartható, netán karóraként viselhető kicsi
kütyü tudja mindezt, komolyan aggódtunk volna az egészségéért. És íme:
gyorsulva fejlődő technológiák gyorsuló konvergenciájával itt vagyunk. A robotok
pedig »már a spájzban vannak«, és mind többen a munkahelyeken is (jó kérdés, ha
ez is gyorsulva folytatódik, mi akkor hol leszünk?). Ezt a gyorsulva kiteljesedő
fejlődést elemzi e könyv. Kulcsszó a gyorsulás.
A témakör irodalma, ahogy a szerzők is utalnak rá, az ókorig
nyúlik vissza, s manapság hevesen bővül. Szóltunk már itt is pl. Max Tegmark: Élet 3.0 - Embernek lenni a mesterséges intelligencia
korában c. művéről (HVG Könyvek – Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle
2018/5.), Martin Ford: Robotok kora -
Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül? (HVG Könyvek – Iparjogvédelmi és
Szerzői Jogi Szemle 2017/3.), Walter
Isaacson: Innovátorok - Hogyan indította
el egy csapat hacker, zseni és geek a digitális forradalmat (HVG Könyvek – Iparjogvédelmi
és Szerzői Jogi Szemle 2016/2.) és sorolhatnánk.
A HVG ajánlójából: „Miképpen
formálják át az egymást erősítő technológiák napjaink vezető iparágait? A technológia minden elképzelést felülmúló
sebességgel fejlődik, és ennek köszönhetően a következő évtizedben soha nem
tapasztalt átalakulás várható. A
szerzőpáros a technológiai konvergencia tudományát kutatva a legkülönfélébb
területek – kereskedelem, oktatás, egészségügy és pénzügy – újjászületését
vázolja fel. A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk lebilincselő
olvasmány, amely a küszöbön álló fantasztikus jövőnkbe enged bepillantást.”
(Kiemelések mindenütt tőlem. – OP)
Erről szól: „[E könyvünk] a The Exponencial Mindset Trilogy (Az
exponenciális szemlélet trilógia) harmadik kötete. A sorozat ebből és két
korábbi munkánkból, az Abundance – The Future is Better than You Think (Bőség –
A jövő jobb, mint gondolnánk) és a BOLD – How to Go Big, Create Wealth, and
Impact the World (Merészség – Hogyan nőjünk nagyra, teremtsünk jólétet és
hassunk a világra?) című könyvekből áll. Utóbbiak ismerete nem szükséges e
mostani megértéséhez, ám a kontextus vázolása segítheti az olvasót. Ebben a kötetben szemügyre vesszük, mi történik, amikor egy gyorsuló technológia
(pl. a mesterséges intelligencia, MI) konvergál egy ettől független, úgyszintén
gyorsuló technológiával (pl. a kiterjesztett valósággal). Az MI komoly
potenciált rejt – ahogyan a kiterjesztett valóság is. De csak a konvergenciájuk
fogja teljesen újraformálni a kiskereskedelmet, a hirdetéseket, a szórakoztatást
és az oktatást – hogy a ránk váró jelentős átalakulások némelyikét kiemeljük. Ahogyan azt a következő oldalakon látni
fogjuk, ezek a konvergenciák egyre
nagyobb ütemben valósulnak meg, mindez
pedig a világban zajló változás tempóját és léptékét egyaránt felturbózza.”
(Idézetek innentől a könyvből. – OP)
Konvergencia – a szerzők gondolatmenetében ez a jövő
alakulásának egyik legfőbb kulcstényezője, mozgatója. Gondoljunk bele:
beláthatatlan lehetőségeket hordoz pl. a dolgok internete, ám megvalósíthatatlan
lenne az adatátviteli technológiák exponenciális fejlődése nélkül. Határtalan távlatokat
nyit a mesterséges intelligencia fejlődése, ám megvalósíthatatlan a processzorok
gyártástechnológiájának megfelelő fejlődése nélkül. Ugyanakkor, a mesterséges
intelligencia alkalmazása nagyban előmozdíthatja a fejlesztéseket, a pozitív
visszacsatolás exponenciálisan gyorsító hatásával, olyan technológiai
képességekkel, amelyekre az ember nélküle nem rendelkezik.
A szerzők kompetenciájáról: „A könyvet személyes
tapasztalataink ihlették, hiszen saját vállalkozásainkban és a világban is
megélhettük a változások – szinte a bőrünkön érezhető – felgyorsulását. Peter
a huszonkettedik startupján dolgozik, amely a hosszú élet és az egészségügy
területén szerveződik. Mivel vezető szerepet tölt be a Szingularitás Egyetemen,
az XPRIZE-nál, a Bold Capital Partnersnél és az Abundance 360-nál, a mindennapos nyughatatlan pörgés
biztosítja, hogy folyamatosan nyomon követhesse a konvergáló technológiák világát.
Steven
munkájában és szerzőként is szembesült ezzel a gyorsulással. Ez a könyv a hatodik
munkája, amelyet a technológia kérdéskörének szentel, a Flow Research
Collective alapítójaként és ügyvezető igazgatójaként pedig a kiemelkedő teljesítmény kutatására és az ehhez kapcsolódó képzésekre
összpontosít – azokra a pszichológiai eszközökre tehát, amelyekre szükségünk
van, hogy boldogulhassunk az intenzív gyorsulás világában.
„A következő oldalakon a
legmodernebb kutatásokat és az ezekre épített vállalatokat vesszük sorra. A
változás ütemével azonban nem volt könnyű lépést tartani. Cégek, amelyek a
munka kezdetekor, 2018-ban még a leghaladóbbnak számítottak, sokszor a
partvonalra szorultak más vállalatok miatt, mire 2019-ben befejeztük a
kéziratot. (Tehát mindössze egy év alatt! – OP) A könyv gerincét a konvergencia mindenen átívelő trendjei adják, és a
formáló erejű hatások, amelyeket ezek a trendek a cégekre, iparágakra és az
életünkre gyakorolnak.” (A 20. század második fele minden korábbinál messze
brutálisabban igazolta a nagy innovációk felforgató hatását. Korábban erős,
akár piacvezető cégek, sőt egész iparágak is szorultak hátra, vagy veszítették
el a pozícióikat. Az új technológiákkal fellépők taroltak – a szó legszorosabb
értelmében is, s a fogyasztói szokásokat és keresletet épp úgy felforgatták,
mint az elődeik megélhetését adó piacokat. S látszólag kisebb innovációk
válhattak élet s halál kérdésévé – kiváló példa, hogy Steve Jobs és csapata a
Xerox-tól hozta el számítógépük diadalmenete két meghatározó pillérének
alapját, az egérét és a grafikus felhasználói interfészét. [L. Walter Isaacson:
Steve Jobs - HVG Könyvek, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2012/1.] - OP)
Semmi kétség, hogy az előttünk álló évtized számos radikális
áttörést és világot megváltoztató meglepetést hoz. A következő fejezetekből kiderül, hogy bolygónk minden jelentős iparága
teljes átalakuláson megy majd keresztül. Hihetetlen lehetőségek várnak a vállalkozókra, az újítókra, a
vezetőkre, és igazából bárkire, aki elég rugalmas és kalandvágyó. Ez lesz
hát a jövő, amely gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk, és vitathatatlanul a
valóra váltott képzelet eddigi legnagyobb szabású megnyilvánulását fogja jelenteni.”
Így, egymás között:
„Az Egyesült Államokban több mint száz különböző szabványt nyújtottak be »útképes
légi járműre«” írja a szöveg, amely bizonyára szakfordító munkája. Természetesen
nem azt, hanem szabadalmi bejelentést – az eredeti szövegben az is áll. Jól
mutatja ez, hogy még mindig sok a tennivaló az iparjogvédelem és általában a
szellemi tulajdon védelme széleskörű megismertetése terén.
Konvergenciában a jövő ereje: „A repülő autók már itt vannak,
és az infrastruktúra is sebesen közeledik. Miközben a latténkat szürcsölgettük
és az Instagramot pörgettük, a tudományos
fantasztikum tudományos ténnyé vált. Ez pedig visszavezet a kiinduló
kérdésünkhöz: miért pont most? A válasz egyetlen szó: a konvergencia.”
A szerzők a konvergenciát az integrált áramkörök és az
azokra támaszkodó számítástechnika példáján mutatják be. „A Moore-törvény az
oka, hogy a zsebünkben lapuló okostelefon ezerszer kisebb, ezerszer olcsóbb, és
milliószor nagyobb a kapacitása, mint az 1970-es évek szuperszámítógépeinek. És
az iram nem lassul.” (Természetesen nem Moore-törvénye az ok, hanem az azzal
leírt jelenség! Nem a kutya biológiája csahol a ház előtt, hanem az eb. Ez a
továbbiakban is így értendő. – OP) „Ennél is fontosabb, hogy nem csak az
integrált áramkörök fejlődnek ebben a szédítő tempóban. Az 1990-es években Ray
Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatója felfedezte, hogy amint egy technológia digitálissá válik, felpattan a Moore-törvény
hátára, és exponenciálisan gyorsulni kezd.”
Gyorsulás pozitív visszacsatolásban: „Egyszerűbben fogalmazva: új számítógépeinket arra használjuk, hogy még
gyorsabb számítógépeket tervezzenek, ami pozitív visszacsatolást hoz létre, ez
pedig tovább fokozza a gyorsulást. Kurzweil ezt nevezi a gyorsuló
megtérülések törvényének. (Még fontosabb, hogy a mind nagyobb
teljesítményű számítógépek olyan fejlesztéseket tesznek lehetővé a gyártástechnológiákat,
amelyekkel még nagyobb teljesítményű gépeket gyárthatunk, amilyenekre nélkülük
nem lennénk képesek, s ezek majd még fejlettebeket hoznak létre. – OP) Azon technológiák között, amelyek jelenleg
ilyen sebességgel gyorsulnak, jó pár szerepel a valaha megálmodott
legígéretesebb innovációk sorában: kvantumszámítógépek, mesterséges
intelligencia, robotika, nanotechnológia, biotechnológia, anyagtudomány,
hálózatok, szenzorok, 3D nyomtatás, kiterjesztett valóság, virtuális valóság,
blokklánc és még sok egyéb.” (Érdemes megjegyezni, hogy: »Steven Kotler a
Forbes magazinban úgy fogalmazott, hogy a
VR-ból legális heroin válhat; a következő kemény drog. Minden okunk megvan rá, hogy higgyünk neki. Ha a VR valóban felnő,
akkor a segítségével bárhol, bárkivel eltölthetjük az időnket, bármit tehetünk,
amit csak akarunk, ameddig csak akarjuk. Ez a korlátlan élvezet csodálatosan
hangzik, de sajnos megvan benne a lehetőség, hogy elavulttá tegye a személyes
interakciókat. Miért élnénk a való világban igazi, tökéletlen emberekkel, ha
egy tökéletes világban is létezhetünk, amelyet éppen olyan valódinak érzünk?« -
Adam Alter: Ellenállhatatlan - Hogyan okoz függőséget a technológia? [HVG
Könyvek – Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2018/6. sz.] S valóban, miért
ne élnénk inkább olyan, jóllehet virtuális világban, amelynek örömeit magunk
választhatjuk? – OP)
Konvergáló technológiák, szinergikus többletek: „Az újdonság
az, hogy ezeknek az exponenciálisan
gyorsuló technológiáknak korábban egymástól független hullámai konvergálni kezdenek
más exponenciálisan gyorsuló technológiák független hullámaival. (Ebből
születnek a szinergikus többletek – OP) A gyógyszerfejlesztés sebessége például
nemcsak azért növekszik, mert a biotechnológia exponenciális tempóban halad
előre, hanem azért is, mert a mesterséges intelligencia, a
kvantum-számítástechnika és néhány egyéb exponenciális technológia konvergál
ezen a területen. Más szóval: ezek a
hullámok kezdenek átfedésbe kerülni egymással, így szökőárszerű óriásokat
hoznak létre, és félő, hogy mindent elsodornak, ami csak az útjukba akad.” (Félő
vagy ígéretes? Annak kérdése, kiket, mit szolgálnak az így létrejövő
eredmények. Már Machiavelli is rámutatott, hogy akiket érdekeik a meglévőhöz
kötnek, nagyon is védik azt a helyébe lépő újjal szemben. A fejlődésben
érdekeltek számára viszont bíztató, hogy a vázolt trendet emberi erő már aligha
állíthatja meg, még a legnagyobb cégek ereje sem. Más kérdés, hogy hová visz.–
OP)
„Nem csupán arról van szó, hogy tucatnyi exponenciális
technológia kezd konvergálni egymással, hanem arról is, hogy hatásuk egy sor másodlagos hatást is
eredményez. Újabb változások szökőárját zúdítják ránk, felgyorsítják a
gyorsulásunkat, hatásukra fokozott sebességgel és léptékben száguld felénk a
közelgő felbolydulás. A különálló exponenciális technológiák a már létező
termékek, szolgáltatások és piacok körében okoznak felbolydulást – ahogy a
Netflix megette a Blockbustert reggelire –, ezzel szemben a konvergáló exponenciális technológiák egyszerűen elsodorják a
termékeket, szolgáltatásokat és piacokat, és az ezeket megtartó struktúrákat is.
A
könyv hátralevő részében ezekről az erőkről, továbbá gyors és forradalmi
hatásukról olvashatunk.”
Szédítő gyorsulás, szegény, szédülő agyunk: Érdemes azzal
kezdenünk, hogy agyunk ’hardvere’, ahogy a szerzők is írják, sok tízezer éve
változatlan, a magatartásunk, gondolkodásunk, reagálásaink ’szoftverének’ alapjaiból
pedig meglehetősen sokat a törzsfejlődés alakított ki, s ezek többé-kevésbé még
ma is hatnak. A civilizáció vékony hámja ezt igyekszik felülírni, olyan,
amilyen sikerrel. Láthatjuk azt is, hogy a technikai újdonságokhoz az emberek
nagy hányada viszonylag gyorsan képes alkalmazkodni, azokat használatba venni,
a társadalmi környezet változásaival viszont már messze nem ez a helyzet.
„A szédítő gyorsulás, amelynek ma tanúi lehetünk – és amely
választ ad a ’miért pont most?’ kérdésre –, tucatnyi különféle technológia
konvergálásának eredménye. Ilyen tempójú
haladást eddig még sosem tapasztaltunk. (Valóban: gondoljunk bele, mit tett
a világunkkal az utóbbi kb hatvan évben az elektronika, számítástechnika és
informatika gyorsuló fejlődése, s az ezekből született termékek és
technológiák. – OP) Ez pedig problémát jelent számunkra.
Az emberi agy lokális
és lineáris környezetben fejlődött ki. A lokális azt jelenti, hogy szinte
minden, amivel kapcsolatba kerültünk, kevesebb mint egynapi járóföldre volt.
Lineáris, mert a változás tempója kifejezetten lassú volt. Szépapánk élete
jobbára ugyanúgy telt, mint az ükunokája élete. Ma azonban olyan világban élünk, amely globális és exponenciális.
Globális, mert ha történik valami a bolygó túlsó felén, másodpercekkel később
már értesülhetünk felőle (sőt a számítógépünk már pár milliszekundummal később
hall róla). Emellett exponenciális is a fejlődés villámsebességének
köszönhetően. Hol van már az, hogy
generációról generációra kellett új jelenségeket megszoknunk! Manapság hónapok
alatt végbemehetnek forradalmi változások. Agyunkat azonban – amely nem
igazán esett át hardveres frissítésen az utóbbi 200 ezer évben – nem erre a
léptékre és sebességre tervezték. (Valójában a „tervezés” csodája, hogy
egyáltalán képes alkalmazkodni olyasmikhez, amire a törzsfejlődés egyáltalán
nem készítette fel. A magyarázat nyilvánvalóan az óriási többlet-kapacitásában
rejlik, ám vajon az miként és miért jött létre? Másrészt viszont, mi lesz
velünk, ha a kiteljesedett mesterséges intelligencia veszi át a további
fejlesztést, a mostaninál is sokkal nagyobb tempót diktálva? Gondoljunk bele:
más most is olyan rendszereket hoztunk létre – számítógépeink operációs
rendszereitől a teljes internetig, mint rendszerig –, amelyek teljes,
részletes, a belső elemek minden lehetséges kölcsönhatását is kézben tartó
ismeretével talán senki sem rendelkezik. S a jövőt illetően ez még legfeljebb csak
a digitális vaskor. – OP)
Ha pedig a különálló
innovációk gyarapodását is alig tudjuk követni, akkor gyakorlatilag
esélytelenek vagyunk a konvergálókkal szemben. Ahogy Ray Kurzweil ki is
számolta a gyorsuló megtérülések törvényében: a következő száz évben 20 ezer évre való technológiai változást fogunk
megtapasztalni, gyakorlatilag kétszer akkora utat teszünk majd meg, mint
amekkorát az emberiség a mezőgazdaság születésétől az internet elterjedéséig
megjárt. Ez azt jelenti, hogy a paradigmaváltások, vagyis a szabályokat
újraíró, mindent megváltoztató áttörések mindennaposak lesznek.”
Szép új világ a túloldalon? „Nem az rossz, ami közeleg – a
negatív oldal sokkal inkább azzal függ össze, hogy mennyire vagyunk képesek
(vagy épp képtelenek) alkalmazkodni a változáshoz. Számos tanulmány jutott
arra, hogy az MI és a robotika konvergenciája a következő évtizedekben az
Egyesült Államok munkaerejének jelentős hányadát fenyegetheti. Az embereket
tízmilliószámra kell majd átképezni, ha tartani akarjuk a tempót. A jó hír az átképzés másik oldalán van. Valahányszor
egy technológia exponenciálissá válik, kiderül, hogy egy internetméretű
lehetőség rejlik benne. (Ez azért erős túlzásnak tűnik, különösen, hogy az internet
lehetőségei már ma is szinte végtelenek, és még exponenciálisan növekszenek is.
– OP) Gondoljunk magára az internetre! Míg látszólag egész iparágakat tizedel
meg – a zene, a média, a kiskereskedelem, az utazás és a taxizás ágazatait –, a
McKinsey Global Research azt találta, hogy az internet minden egyes eltüntetett
állás helyett 2,6 új állást teremtett. A
következő évtizedben több tucat iparágban lehetünk tanúi hasonló lehetőségeknek.
Ennek eredményeként – ha úgy megy minden, ahogy az internettel történt –
nagyobb jólét érhető el a következő tíz évben, mint az előző évszázadban. A
vállalkozók – köztük szerencsére a környezettudatos és szociálisan érzékeny
vállalkozók is – még sosem álltak ilyen jól. Ma már a korábbi évek helyett
perceken belül lehet indulótőkét szerezni. Az unikornisok létrejötte – vagyis
az idő, mire a ’van egy klassz ötletem’ eljut a ’milliárddolláros cégem van’ szakaszába
– hajdanán két évtizedes menetelés volt. Ma bizonyos esetekben nem több egyéves
kalandnál.” (Erősen valószínű, hogy ez a kép úgy szépít, mint hajdan a koronás
főknek ill. fiaiknak ajánlott ara-jelöltről készült festmény. Vigyázat: még nem
lépett igazán porondra a munkaerőpiaci nagy ellenfél, az MI! Környezettudatos és
szociálisan érzékeny vállalkozók? Még ha egy részüktől ez nem is marketingfogás,
hanem valódi elkötelezettség, csak igen korlátosan engedhetik meg maguknak –
semmiképp sem a cégük verseny- és jövedelemtermelő képességének kárára.
Indulótőke perceken belül? Tündérmesékben. A legtöbbekre továbbra is áll a 3F
törvénye, azaz »Founder, family and friends«, kajánabb értelmezésben »Family,
friends and fools«, és csak a kiemelkedően ígéretesek jutnak így e körön kívüli
pénzhez, többnyire igen alapos gazdasági és technológiai átvilágítás után. –
OP)
Erről szól: „A lényeg, hogy soha
nem volt még ennyire fontos látni, mit hoz a holnap, és tudatosan alkalmazkodni
hozzá. Ez a könyv három részen át pontosan erről fog szólni.
Az első részben áttekintünk
kilenc exponenciálisan növekvő technológiát: megvizsgáljuk, most hol állnak, és
merre tartanak. Egy sor másodlagos
erőhatást is górcső alá veszünk – nevezzük ezeket technológiai hullámoknak
–, és megnézzük, hogyan fokozzák a világ változásának ütemét, illetve miképpen
növelik hatásának léptékét.
A második részben nyolc iparágra koncentrálunk, és
megvizsgáljuk, hogyan formálják újra a világunkat a konvergáló technológiák. Az
oktatás és a szórakoztatóipar jövőjétől kezdve az egészségügy és az üzleti élet
átalakulásáig ez a rész felvázolja a
holnapot, térképet készít a társadalomra váró nagy változásokról, és használati
utasítást ad azok kezébe, akik meg szeretnék lovagolni e hullámokat.
A harmadik részben összeáll a kép. Egy sor környezeti,
gazdasági és egzisztenciális kockázatot veszünk szemügyre, amelyek a ránk váró
haladást fenyegetik. Ezek után túltekintünk a következő évtizeden, és
megnézzük, mit hoz az évszázad. Öt nagy
elmozdulásra fogunk összpontosítani: a gazdasági relokációra, a
klímaváltozáshoz köthető zavarokra, a virtuális világ feltárására, az űr
meghódítására és a kollektív tudatra épülő együttműködések jelenségére. Ezek
szinte mindent új perspektívába helyeznek.
Villanások a várható jövőből: „Egy számítástechnikából
kölcsönzött kifejezéssel élve a
’csomagkapcsolt’ emberek jövője érkezik el, ahol csak meg kell választanunk
a prioritásainkat – a sebességet, a kényelmi fokozatot vagy a költséget –, a
rendszer pedig elvégzi a többit. Semmi cécó, semmi kimaradt apróság, és a pótopciók
is mindig elérhetők.” (De micsoda kitettség ez a technológiának, és a
technológia sérülékenységének, az esetleges támadóknak!)
És: „Az eddig tárgyalt technológiák megtizedelik ugyan a hagyományos
közlekedési ágazatot, de a látóhatáron
már felbukkant egy magát az utazást fenekestül felforgató tényező. (Az utazás,
közlekedés a mai civilizáció különösen kritikus eleme, egyik legfőbb
gyengesége. Személyautóinkban 1300-2500 kilós gép szállít sokszor csak 50-150
kiló embert, ami voltaképp abszurd. A nagy repülőgépek súlyaránya sem jobb. A
városi közlekedés egyre inkább befullad, működni képtelen, a város napi életét
tönkretenni igen, és roppant eszköz- és erőforrás-igényes. A hosszú távú közlekedés
szintúgy. Másrészt, az idegenforgalmi iparágak, amelyek ’közlekedő’, utazó
emberek fogadásából élnek, egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert mind több
ország megélhetésében. – OP) Mi lenne, ha
A pontból B-be úgy is eljuthatnánk, hogy egy tapodtat sem teszünk? Mi
lenne, ha Kirk kapitányt idézve csak annyit mondanánk: Sugározz fel, Scotty!
Nos, mivel nincs Star Trek-es teleportunk, avatárokkal
kell beérnünk. (Valójában már ebben a jövőben is megvetettük a lábunkat. Internetes
telekonferenciák, társasági események, immáron – e vírusverte időkben – baráti
és családi találkozók, s ha tartósan fennmaradnak a járvány elleni védekezést
szolgáló megszorítások, a színházak, zenei előadások és a társművészetek,
szintúgy a vallási összejövetelek is át kell költözzenek a virtuális térbe. –
OP)
Az avatár a második
énünk, és jellemzően két formája lehet. A digitális változat pár évtizede
már itt van köztünk. A videójáték-iparból indult hódító útjára, és a Second
Life-féle virtuális világok vagy a Ready Player One-hoz hasonló, könyvekből
lett sikerfilmek ihlették. A VR headset a
szemünket és a fülünket egy másik helyre teleportálja, miközben egy sor
haptikus szenzor megváltoztatja a tapintással kapcsolatos érzékelésünket. Hirtelen bent vagyunk egy virtuális világban
egy avatárba zárva. Ahogy a való világban mozgunk, úgy mozog az avatárunk
is a virtuálisban. Ezzel a technológiával a nappalink kényelméből is tarthatunk
előadást, így nem kell elmennünk a reptérre, átrepülni a fél országot, majd
elautózni a konferencia- központba
A robotok jelentik az
avatárok másik formáját. Képzeljünk el egy humanoid robotot, amelyet
kedvünkre irányíthatunk! Tegyük fel, hogy percalapon kibéreltünk egyet egy
otthonunktól távol eső városban – egy másfajta eszközmegosztó vállalat révén –,
vagy esetleg az ország több részén is tartunk robotokat készenlétben. Bárhogy
legyen is, ha felvesszük a VR-szemüveget,
és belebújunk a haptikus öltözékbe, az érzékeinket átteleportálhatjuk a robotba.
Így körbesétálhatunk, kezet rázhatunk az ismerősökkel, tevékenykedhetünk –
mégsem kell elmennünk otthonról.”
Hipergyorsulással nyomul a jövő: „Nézzük más szemszögből! Az
egyéni autótulajdonlás több mint egy évszázados múltra tekint vissza. Az első
fenyegetés, amellyel szembesült – a mai telekocsimodell –, csak az utóbbi
évtizedben jelent meg. Ám a
telekocsimodell már nem élvezhet tízévnyi dominanciát. Küszöbön áll az áttérés
az önvezető autókra, amelyet alig valamivel később követ majd a repülő
autók jelentette felforgató változás, ezeket a járműveket pedig hamarosan
megtizedeli a Hyperloop és a bárhová eljutó rakéták elterjedése. És persze
jönnek az avatárok. A legfontosabb: mindez
a sok változás a következő tíz évben fog bekövetkezni.”
S tudnunk kell, hogy a
jövőt és annak nyomulását mégcsak nem is a lánglelkű feltalálók és fejlesztők,
sőt, nem a Steve Jobsok teremtik meg, hanem maga a lehetőség, legalább is
világunk mai paradigmájában. Ha lehetőség van valamilyen gazdaságilag is
elegendően sikeres innováció létrehozására, ahhoz a gazdasági érdek létre is hozza
azt. És emlékezzünk J. A. Schumpeter nagyon bölcsen nyitott meghatározására az
innováció mibenlétéről [A gazdasági fejlődés elmélete – Közgazdasági és Jogi
Kiadó, 1980], és annak alábbi pontjaira, milyen tág horizontot nyitnak ezek:
·
»Új elhelyezési lehetőség, vagyis olyan piac
megnyitása, amelyen a kérdéses ország kérdéses iparága ezideig még nem volt
bevezetve, akár létezett ez a piac korábban is, akár nem;« – és gondoljuk meg,
hogy az utóbbi évtizedek legnagyobbjai már nem is csak a klasszikus elvet
követték, hogy az innovációval új igényeket ébresszenek és azokat cégük új
kínálatával nyereségesen kielégítsék, hanem maguk tanítsák a potenciális
fogyasztókat, hogy azok valójában mit is szeretnének kapni (l. pl. Isaacson
idézett művét Steve Jobsról)
·
»Nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerzési
forrásának meghódítása: ismét mindegy, hogy ez a beszerzési forrás korábban is
létezett, csupán nem vették figyelembe, illetve nem tartották megfelelőnek,
vagy pedig először ki kell alakítani;«
·
»Új szervezet létrehozása - például
monopolhelyzet teremtése trösztösítéssel - vagy megszüntetése.« – s milyen
végtelen lehetőséget kínál az internet, s maga a legmodernebb telekommunikáció
új szervezetek és szervezeti formák létrehozására.
A következő gondolatmenet bevezetőjéből megtudjuk, hogy az ember már képes túltenni a természeten:
nagyobb hideget tud előállítani, mint ami ismereteink szerint az Univerzumban
található. Ez kell a »Több dolgok vannak földön és egen....« egyik mai
megtestesülése, a kvantumszámítástechnika egy fontos eleméhez – kapunk is erről
egy tömör összefoglalást. S a szédítő
fejlődés felvázolása folytatódik:
„A következő két fejezetben megvizsgálunk kilenc konvergáló
exponenciális technológiát. Mindegyik a Moore-törvény – a számítási kapacitás
hat éve (apró elírás: valójában „hat évtizede” áll az eredetiben – OP) emelkedő
– hullámát lovagolja meg. Az utóbbi években azonban a Moore-törvény lassulni
kezdett. Ennek okát a fizikában kereshetjük.” A magyarázat lényege, hogy az ember a fejlesztéseivel már ezen a téren
is ott jár, ahol beleütközik a természet szabta határokba: „Az integrált
áramkörök fejlesztését a tranzisztorok közötti tér csökkentésével érték el. a
tranzisztorok közötti távolság 2000-re alig 100 nanométerre zsugorodott, ma
pedig már közelítünk az öthöz – és itt kezdődnek a gondok. Ebben a
mikroszkopikus léptékben az elektronok elkezdenek ide-oda ugrálni, és a csip
elveszíti számítási képességét. Elértük tehát a tranzisztorok növekedésének
elkerülhetetlen fizikai határát – és ezzel együtt elkezdődött a Moore-törvény
hattyúdala. Vagy talán mégsem? A The Law of Accelerating Returns (A gyorsuló
megtérülések törvénye) című értekezésében Ray Kurzweil arra utal, hogy valahányszor egy exponenciális technológia
eléri a határait, egy másik veszi át a helyét.”
A gondolatmenet pedig itt ma még beláthatatlan távlatokra
tér át: „2002-ben Geordie Rose, az egyik első kvantumszámítógép-vállalat, a
D-Wave alapítója előállt a Moore-törvény
kvantummegfelelőjével, amelyet ma Rose-törvény
néven ismerünk. Az elgondolás hasonló: a kvantumszámítógépben levő qubitek
száma évente megduplázódik. A Rose-törvényt sokan ’felturbózott
Moore-törvénynek’ is nevezik, mert a szuperpozícióban levő qubitek kapacitása
sokkal nagyobb, mint a tranzisztorokban levő bináris biteké. Nézzük egy példán
keresztül: egy ötvenqubites számítógép 16 petabyte memóriával rendelkezik. Ez
rengeteg memória. Ha iPod lenne, 50 millió dalt tárolna. Ám növeljük ezt meg
mindössze 30 qubittel, és valami egészen mást kapunk. Ha a világegyetem minden atomja egyetlen bit információ tárolására
lenne képes, egy 80 qubites számítógépnek nagyobb információtároló kapacitása
lenne, mint az univerzum összes atomjának együttvéve.” (Üdvözlet a tényleg
felfoghatatlan jövőben! – OP)
„Nincs pontos elképzelésünk arról, milyen újítások fognak megjelenni, amint a kvantum-számítástechnika
valóban elkezd beérni. Amit azonban tudunk, az egészen elképesztő. Mivel a
kémia és a fizika kvantumfolyamatok, a qubitben számítás előmozdítja, amit az
Oxfordon oktató Simon Benjamin így nevez: »az új anyagok, új vegyületek és új
gyógyszerek felfedezésének aranykora«. Kitágítja
a mesterséges intelligencia lehetőségeit, átalakítja a kiberbiztonságot, és
hihetetlenül komplex rendszerek szimulálását teszi lehetővé.” (A szimulálás
pedig nyilvánvalóan korábban sohasem látott lehetőségeket nyitó fejlesztési
platformként és ‑eszközként is szolgál majd. – OP)
És eljőve a fordulópont? „A kvantum-számítástechnika immár
széles tömegek számára elérhető. A Rigetti Computing weboldalára látogatva letölthetjük
a cég Forest nevű kvantumfejlesztő készletét, amely felhasználóbarát interfészt
biztosít a kvantumvilághoz. Ezzel szinte
bárki írhat olyan programokat, amelyeket futtatni lehet a Rigetti 32 qubites
számítógépén – eddig több mint 120 millió program futott már rajta. A
kvantum-számítástechnika céljára kifejlesztett felhasználóbarát interfész az
egyik kritikus fontosságú fordulópont lehet. Sőt talán ez maga a kritikus fordulópont – nézzük meg, miért!
BOLD című könyvünkben bevezettük »az exponenciális fejlődés hat D-jét«,
azaz
az exponenciális technológiák fejlődési ciklusát: digitalizáció,
decepció, diszrupció, demonetizáció, dematerializáció és demokratizáció. Mindegyik az exponenciális technológiák
fejlődésének egy-egy kulcsfontosságú szakaszát képviseli, amelyek mindig
hatalmas felbolyduláshoz és nagyszerű lehetőségekhez vezetnek. Mivel e
szakaszok megértése elengedhetetlen a kvantum-számítástechnika (és az egyéb
tárgyalt technológiák) fejlődésének megértéséhez, tekintsük át ezeket röviden:
Digitalizáció. Amint egy technológia digitálissá válik, vagyis
lefordítható a bináris kód egyeseire és nulláira, azonnal felpattan a
Moore-törvény hátára, és exponenciálisan gyorsulni kezd. (Ezt korábban Ray
Kurtzwelltől idézték, itt viszont már folytatódik. – OP) A kvantum esetében hamarosan átnyergel a Rose-törvény hátára, és az
eddiginél is vadabb vágta veszi kezdetét. („kvantum esetében”: az
eredetiben is így áll, és nyilvánvalóan a kvantum-számítástechnika alapú új
eszközökre vonatkozik. – OP)
Decepció (kiábrándulás). Az exponenciális technológia
jellemzően hatalmas érdeklődést kelt, amikor bevezetik. Mivel azonban a korai
haladás lassú (ha görbére helyezzük, az első néhány duplázódás mind 1,0 alatt
marad), ezek a technológiák hosszú ideig nem teljesítenek elvárások szerint.
Gondoljunk csak a bitcoin hajnalára! Akkoriban a legtöbben azt hitték, a
kriptopénz az überkockák új játékszere, vagy az illegális drogok online
beszerzésének eszköze. Manapság a pénzpiacok újraformálódását jelzi. (Igazából
attól még nagyon messze van. Teljesen más minőség, mint a modern világ fiat pénze, amibe beletartozik a
számlapénz is, és ennek megfelelően legfeljebb csak további, mélyreható
fejlesztések segítségével szerezhetné meg magának, részben-egészben, annak
hagyományos szerepét. Különösen fontos ebben, hogy a mai kriptopénz a maga vad
volatilitásával túlnyomó részt alkalmatlan a pénz funkcióinak betöltésére.– OP)
A folyamat a decepció, azaz a kiábrándulás szakaszának klasszikus példája.”
Diszrupció (felforgatás). Amikor
az exponenciális technológia valóban hatást kezd gyakorolni a világra,
felforgatja a meglevő termékeket, szolgáltatásokat, piacokat és iparágakat.
Egyik példája a 3D nyomtatás: egyetlen exponenciális technológia egy teljes, 10
billió dolláros gyártószektort fenyeget. (A nagy innovációk felforgató hatását
már a szakterület elmélete atyjának tekintett J.A. Schumpeter is kiemelte. A
modern techvállalatoknak a 20. sz. második felében indult diadalmenete pedig
addig erős és hatalmas cégek, és egész ágazatok romjain emelkedett. Korlátlan
ambíciók, kimagasló növekedési képességű technológiák térhódítása a mindenképp
korlátos piacokon ezt szükségképp hozza magával. – OP)
Demonetizáció. Korábban egy terméknek vagy szolgáltatásnak
költsége volt, most a pénz eltűnik az egyenletből. Régen a fényképezés drága
mulatságnak számított. Az ember korlátozott számú képet készített, mert a film
és előhívása sokba került. Amint azonban digitálissá váltak a fotók, ezek a
költségek eltűntek. Ma már gondolkodás nélkül fényképezünk, az igazi nehézséget
pedig a sokféle lehetőség áttekintése jelenti. („A pénz eltűnik az
egyenletből”? Ez valóban többé-kevésbé igaz lehet bizonyos termékekre és
szolgáltatásokra, azonban ahhoz, hogy piacosítsák azokat, hatalmas
tőkebefektetések kellenek, amit végső sorona felhasználók fizetnek meg
valamiképp. A példánál maradva, a fényképezés közvetlen önköltsége valóban
lenullázódott, viszont a hozzá szükséges eszköz ára, különösen, ha nem olcsó és
vacak, igencsak számottevő lehet – ráadásul különféle, itt most nem
fejtegethető kényszerek ezen eszközök viszonylag gyakori cseréjére késztetnek.
Ahhoz pedig, hogy a képet másnak elküldhessük, internet kell, vagy
mobilhálózat, aminek a kiépítése és fenntartása igencsak nem olcsó – s ezt
természetesen a felhasználók fizetik meg, legfeljebb másként, gyakran úgy, hogy
nem is tudnak erről. Jó közelítés azt mondani, hogy piacképes cég és annak
piacképes árucikke/szolgáltatása létrehozásához és fenntartásához mind nagyobb
tőkeerő kell – ennyire tűnt el a pénz az egyenletből. – OP)
Dematerializáció. Dematerializációról akkor beszélünk, amikor
maguk a termékek tűnnek el – a fényképezőgép, a sztereó magnó, a
videójáték-konzol, a televízió, a GPS-rendszerek, a számológép, a papír, a
hagyományos társkereső szolgáltatás stb. Ezek a korábban független termékek
most már bármely okostelefonon megtalálhatók. A Wikipédia dematerializálta az
enciklopédiát, az iTunes pedig a zeneboltot. És így tovább.” (De jó példa: „A
Wikipédia dematerializálta az enciklopédiát”. Az e-könyvre ez még igaz is –
félig-meddig, mert a könyvszerető embernek igenis hiányzik a valódi könyv
élménye, a vele való ’meghitt kettesben’ olvasás. A Wikipédia viszont felettébb
fontos tényezőben elmarad az igazán jó enciklopédiáktól: ez a
minőségbiztosítás, ami legfeljebb csak korlátozottan van meg benne. A jó enciklopédiák
szócikkei ebben jól teljesítenek. Bizonyára segít majd rajta az ilyen
rendszerek konvergenciája a mesterséges intelligenciával. – OP)
Demokratizáció. Ezen a
ponton az exponenciális technológia elterjed, és hódító útra indul. A
mobiltelefonok régen tégla méretű készülékek voltak, amelyeket csak maroknyi
gazdag ember engedhetett meg magának. Ma már majdnem mindenkinek van, és szinte
lehetetlen olyan helyet találni a világban, ahová még egyáltalán nem ért el.” (Demokratizáció?
Ha ezt úgy vesszük, hogy mindinkább mindenki számára megnyitják a hozzáférést,
ez igaz. A józan valóság viszont, ezt is gazdasági érdekek hajtják, s a
technológiai fejlődés teszi lehetővé. – OP)
S ez még csak a felfedezőút kezdete.
