Márai Sándor: Rómában történt valami

Márai Sándor: Rómában történt valami - Helikon Kiadó, 2009

Dr Osman Péter ismertetése

Akciófilmekben látni, ahogy egy-egy szereplő élezi a kését, amelytől az élete függhet. Számtalan lassú, megfontolt, finom mozdulattal feni, amelyek nyomán mind élesebb, hatékonyabb lesz a penge. Láthatóan megnyugtató foglalatosság.... Márai írásainak olvasgatása így feni, élesíti, finomítja a gondolkodásunkat, etikánkat, értékrendünket. Megnyugtató? Elmerülni bennük igen, de felkavaró is, mert mércét ad, amelyhez képest a világunk, láthatjuk, gyakran csúnyán leszerepel.

Ez a könyve a regény megnevezést kapta, ám jóval több annál. sokkal inkább egy minden illúzióból kiábrándult, kíméletlenül realista elemzés az emberek igen számottevő hányadának a mindenkori diktátorhoz fűződő viszonyáról, pragmatikus szolgalelkűségről, gerinctelen haszonlesésről, gátlástalan önigazolásról. Márai borotvaéles, kegyetlenül leleplező metszetet ad minderről, az egyik legfontosabb pillanatban: midőn előbb szállingózva, majd mind egyértelműbben kibontakozva megérkezik a hír a hatalom haszonélvezőihöz, hogy a diktátort megölték. Így jön híre egy felkapott fürdőhelyen a Városból futamodókkal, hogy „Rómában történt valami”, majd kiteljesedik a kép, hogy Róma addigi hatalmas ura, az isteni Caesar már csak egy minden hatalmat nélkülöző holttest. Ami persze azt is jelenti, hogy végzetesen megrendülhet a pozíciója addigi talpnyalóinak, udvaroncainak, s mindazoknak, akik belőle éltek, és hogy új urai lesznek Rómában a hatalomnak, s újra oszthatják a helyeket a húsosfazéknál.

Hogy maga Márai mit gondol Caesar diktátori jelentőségéről, azt világosan elmondja az utószavában: „Vannak emberek, akik hosszú árnyékot vetnek a Történelemben”. Megkockáztatjuk hozzáfűzni: ha összevetjük az itt felvázolt áttekintést mindazzal, amit történelemből, irodalomból, leírásokból tudunk a diktátorok környezetéről, eléggé egyértelmű, hogy vannak intézmények, amelyek láthatóan örökéletűek, megvoltak már Rómában, de nem vesztek el vele. Ilyen a hatalom alulnézetében tenyésző gyarlóság, a diktátor haszonleső kiszolgálása, a gerinctelenség, mint jövedelmező szakma. S Márai e tablója alapján is érdemes elgondolkodni azon, vajon a diktátor árnyéka korrodálja-e ennyire az emberek jellemét, vagy csak kedvező klímát teremt e vonások kibontakozásához. Mintha még az is ott bujkálna a sorok között, hogy nélkülük a diktátornak sem lehetne ekkora hatalma.

A könyvben foglaltak 24 órát fognak át attól kezdődően, hogy Rómából megérkeznek a gyilkosság nyomán menekülő első udvaroncok, előkelők. 24 részre - órára - bontva monológok, párbeszédek, életképek írják le, hogyan reagálnak a legkülönbözőbb érintettek Caesar halálának hírére. Bár teljesen egyértelmű, hogy róla van szó, a neve egyszer sem hangzik el. Márai valószínűleg üzeni is ezzel, de mindenképpen kiérezzük, hogy nagyon hasonlóak játszódhatnak le minden bizantinus diktátor hirtelen halála esetén.

Íme néhány apró részlet, ízelítőül: ◙ Forradalom lesz. / Akkor sokan lopnak. / Akkor is csak az urak lopnak. A generálisok, a szenátorok. A szegény nép csak az alját lopja. ◙ Megölték, mert most mások akarnak lopni. ◙ Mi, hivatásos írástudók akkor lázadva, belső ellenállással irányítottuk a közhangulatot, pontosan úgy, ahogy az undok zsarnok megparancsolta. De most önként, szabadon, teli tüdőből irányítjuk a közhangulatot. Brutus megérti ezt és hálás lesz. ◙ Az aranyakat és a díjakat mindig méltósággal fogadtam el. De a valóságban ellenálltam! És titokban, életveszélyes magányban, az ódát írtam, életem nagy művét. Benne van a zsarnokság dögletes gyehennájának feketén parázsló visszfénye... Várj, ez nincs benne, de ez olyan szép, hogy még beleírom! ◙ Engem feltétlenül mellőztek, hiszen voltak mások, akik többet kaptak, mint én. ◙ Egy zsarnokot ritkán ölnek meg azok, akik a szabadságot féltik. Akik tegnap még engedelmesen kiszolgálták, de egy napon félni kezdenek, hogy most már reájuk kerül a sor, személy szerint, akkor, egy pillanattal sem elébb, megölik. ◙ Amikor már nem lehet a zsarnok tógájával letakarni minden bitangságot, megszólalnak az élősdiek, és meghirdetik a szabadságot. ◙ Mind az utálatosságok között, amit e korszakban megértem, nem azokra haragudtam, akik nem voltak hajlandók megfizetni a szabadság árát, hanem azokra, akik állandóan keresni is akartak azon, hogy nem voltak szabadok.