Kossuth Kiadó, 2021
Dr Osman Péter ismertetése
„Amit az Olvasó most a kezében tart, az első kötete az Európa történetét 1914-től napjainkig tárgyaló kétkötetes vállalkozásnak. Az összes könyv közül, amelybe eddig belefogtam, messze ez jelentette a legnagyobb kihívást. A közelmúlt elképesztően bonyolult problémák sokaságát tartalmazza.” – ezzel indítja Kershaw az előszavát. (Kiemelések mindenütt tőlem.) Róla, a világhírű Penguin kiadótól idézve „Az Egyesült Királyság egyik legkiemelkedőbb történésze.” Mind a Goodreads, mind a Wikipedia hosszan sorolják rangos bel‑ és külföldi kitüntetéseit.
A Kossuth ajánlója remekül jellemzi a könyvet: „A 20. század első fele Európa katasztrófákkal átszőtt korszaka, az emberiség történetének példátlanul erőszakos, drámai és egyúttal lebilincselő időszaka. Ian Kershaw kötete átfogó tudósítást ad a történelem e sűrű szövésű periódusáról, az I. világháború kitörését megelőző időszaktól kezdve Hitler felemelkedésén keresztül a II. világháborút követő európai hatalmi berendezkedés sajátosságaiig. Bemutatja a történelemformáló karaktereket és a háborúk erőszakos sokkhatását az európai társadalmak történetére. A metszően pontos, brilliánsan megírt mű bepillantást enged az európai történelem viharos korszakába, amely máig hatóan alakította nemcsak a kontinens, hanem az egész világ történetét is.”
„Természetesen nem létezik egyetlen üdvözítő út Európa huszadik századi történelmének megközelítéséhez” – írja Kershaw. Valóban, a történész a megismerhető tények alapján következtetéseket kínál. Christopher Clark neves cambridge-i történészprofesszor az Alvajárók - Hogyan menetelt háborúba 1914-ben Európa c. könyvében (Park Könyvkiadó, 2015, Hírlevél 2015/21. sz.) arról szól, hogy „egyetlen nemzet sem akarta a háborút, hanem mindegyikük alvajáróként ment bele”. Kershaw tétele viszont ugyanerről: „Bár a legtöbb döntéshozó őszintén remélte, hogy a háború elkerülhető, minden fejetlenség, tétovázás, pusztulást jósló jövendölés, és az utolsó percben érzett ijedtség ellenére, amikor elérkezett a döntés pillanata, a háború akarása többet nyomott a mérlegen, mint a békevágy. Európa vezetői tágra nyitott szemmel közeledtek a háború lehetőségéhez.” (Innentől idézetek a könyvből.) Roppant karakteres mondatok. Jól mutatják Kershaw kellemesen gördülékeny stílusát, ami nagyban megkönnyíti a súlyos mondandó követését. Remekül megragadják, milyen volt Európa az első világháború küszöbén – erről és az ide vezető útról természetesen részletes körképet és elemzést kapunk –, s ráérzünk, hogy lényegében hasonló megy majd végbe negyedszázaddal később is.
Műve kiemelkedően érdekes és tanulságos olvasmány e sűrű és végzetes kor és a benne történtek megismeréséhez. Rengeteg megvilágító részlettel szolgál. Kettőt kiragadva: Ø Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról: „Éppenséggel nem tartozott a szláv nemzeti kisebbségek ellenségei közé, több jogot akart adni »a délszlávoknak«, hogy így stabilizálja a birodalmat. Csakhogy a szerb radikálisok pontosan ezt a jövőbeli lehetőséget tartották a szerb nacionalista törekvéseket veszélyeztető tényezőnek.” – magyarán, útjában állt a ’minél rosszabb, annál jobb’ mozgósító stratégiának. Ø A Szovjetunió jelentős segítséget adott Németország illegális újra-felfegyverkezéséhez, a németekre mért szigorú korlátozások kijátszásához.
A sok meglepetés egyike lehet az is, milyen ’aranykort’ élt Európa az első világháború előtt. „Minden belső megosztottsága és nemzeti rivalizálása ellenére az összefonódott, globális nemzetközi kapitalista gazdaság részeként az összes állam részt vett az áru és a tőke akadálytalan áramlásában.”
„A könyv minden részletébe nagy gonddal igyekeztem beledolgozni a kortársak személyes élményeit, hogy érzékeltessem, milyen volt átélni a korszakot, amely időben olyan közeli, jellegében mégis különbözik a mai Európától.” Közeli? A korszak történelmében nagyjából járatosak is rengeteg új információt találnak benne a történtekről, az azokat alakító szereplőkről, erőkről, viszonyokról. „Amiről itt szó van, az nem kevesebb, mint azok a meghatározó jelentőségű erők, amelyek a földrész történetét formálták egészében, vagy legalábbis alkotórészei többségében.”
Ismernünk e kort pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy érthessük a magunkét, mivel ez szó szerint a velünk, és sokban bennünk élő múlt. Talán egyetlen más korszak sem határozta meg ennyire az utána következőket: az első világháborúból és annak lezárásából szinte kényszerpályán következett a második, e világégés hatásai és következményei pedig máig is sokban meghatározóak.
Egy kérdés követel még mindenképp hangot: Helytálló-e a cím utolsó szava? Érdekes lesz látni, mit ír erről Kershaw a második részben, amely magyarul jövőre jön a Kossuthnál.
