2010. június 9., szerda

Sokszólamú újjászületés

Sokszólamú újjászületés - Természetbúvár Alapítvány Kiadó, 2008
Útravaló a tudás birodalmából sorozat

Dr Osman Péter ismertetése

Mindennek rendelt ideje van, s ezé a különleges köteté most jött el igazán. Különleges, mert a természet itteni világáról szól gyönyörűen, mesterien.

A dolgok alakulása szerint a 2009. év nem sok jóval kecsegtet. Egyik legnagyobb pozitívuma, hogy idén is lesz tavasz, újra átélhetjük a természet újjászületésének csodáit, szépségeit. Valljuk be azonban: mi, városlakók, a legtöbben már oly sokat vesztettünk a természettel való kapcsolatból, hogy szinte már csak azt ismerjük fel mindebből, ami maga áll az utunkba, hogy vegyük észre és örüljünk neki - ez pedig édeskevés. Annál is kevesebb, mert ugyan van szemünk a látásra és fülünk a hallásra, ám mindinkább hiányoznak az ismereteink és tapasztalataink, amelyek kellenek ahhoz, hogy észrevegyük és felismerjük a természet lakóit és jelenségeit, különösen az apróbbakat, s a kevésbé szembetűnőeket. És azért is, mert mindezek nagy része nem jön el hozzánk, hanem nekünk kell felkeresnünk őket, ha örülni akarunk nekik, hitet kapni tőlük, ehhez pedig tudnunk kell, hol keressük, hogyan láthatjuk meg azokat. Nevetséges-e, tragikus, vagy egyszerűen az új életmód realitása: úgy kell tanulnunk a tájékozódást a természet világában, ahogyan az interneten is. Még tragikusabb, ha már nem is tudjuk, mit veszítünk, ha kimaradunk belőle. Ez utóbbi azonban nem történhet meg velünk, ha akárcsak ezt az egyetlen könyvet is elolvassuk. Persze, hogy nem pótolja az ismerkedés egyéb útjait-módjait, sem a többi jó könyvet, ám ahhoz valóban elég, hogy rányissa a szemünket a tavaszi újjászületés számtalan honi szereplőjére, jelenségére, megragadóan sokszínű szépségére. Mondhatjuk ugyan, hogy amiről nem tudunk, az nem hiányzik. Logikailag ez még igaz is, csak nem eléggé: A hiányérzet akkor is nyomaszt, ha nem tudjuk a konkrét kiváltó okát, viszont konkrét örömök elmulaszthatják azt. Mint amelyek forrásaihoz ez a kötet elvezethet.

Ez az Útravaló a tudás birodalmából c., hat kötetre tervezett sorozat második darabja. Az első volt a Perzselő napsütésben, amelyet a „Kulcs a természethez” mottóval ajánlott a kiadó. Ott elmondták, hogy e sorozatban a TermészetBÚVÁR Magazinban 1990 óta felhalmozott szellemi tőke legjavát adják közre, bemutatják a természet megannyi csodáját, fortélyát, ösztönözve bennünket, hogy fedezzük fel és becsüljük annak értékeit és szépségeit. A kötet elbűvölő érdekességével és szépségével igazolta, hogy a fülszövegében a „naprakész ismeretekkel, hiteles tartalommal és gazdag illusztrációval” jellemzés maradéktalanul helytálló. Ez így igaz e mostanira is.

Kikelet, újjászületés. A körkép, akárcsak az előző, nagyon kellemes, hangulatos bevezető esszével indul. Címe Nyitnikék, és ez egyszerre adja meg az utána következő fejezetek alaphangját, s példázza, hogy mit jelent az anyanyelv. Aki ismeri, annak ez a kedves, szótárakban aligha fellelhető szószülemény felidézi, hogy nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék! a telet bírni illenék! bírni és bízni illenék! S bizony jól jön ma a világ csúfságai elől elmerülni a sokszólamú újjászületés szépségeiben.

A „nyitnikék” költői hangulata megjelenik sok fejezetcímben is, s átragad a bennük sorakozó leírásokra. Így olvashatunk például keménykötésű puhatestűekről, peterakó művészekről, kunyhókról és palotákról, üde erdők keltikéiről, dúdoló denevérekről, légi legekről a rovarvilágban, égi fénytüneményről, helyhez hűséges szelekről, csábító bangókról, szirmos időmérőkről, a rátermettség jelképeiről és az életben maradás iskolájáról, a fejezetek tematikus jelzőit nézve pedig életbölcsőkről, virágkalendáriumról, rovarpraktikákról az utódokért, légies színorgiáról, távolsági csókokról, bohókás ifjoncokról.

Tavasz a természetben, kevés kivétellel a magyar tájban. A fejezetek februártól májusig tárják elénk a sokszólamú újjászületés csodáit és bámulatra méltó szereplőit földön, vízen, levegőégben. Bámulatra méltó, hogy a legapróbb élőlényektől az itt bemutatott legnagyobbakig a lét milyen aprólékos finomsággal kimunkált, s a tökélyt közelítő rendszerei, „fortélyai” szolgálják és biztosítják, hogy az élet él és élni akar. A mindezeket bemutató fejezetek érdemeit hosszan részletezhetnénk, ám azokat az olvasó a maga örömére úgyis felfedezi majd. Annyit róluk, hogy bravúrosan ötvözik a szakmai hitelességet a felsorakoztatott ismeretek lenyűgözően érdekes gazdagságával és a kellemesen olvasmányos előadásmóddal, s mindezeket káprázatos képanyag teszi még élőbbé. A természetfotósok mesteri tudása itt az élet sok olyan arcát, mozzanatát, jelenségét is megmutatja, amelyeket „puszta szemmel” meg sem látnánk vagy fel sem ismernénk. S midőn a kicsit is tájékozódó ember tudja, mennyire létkérdés a bioszféra megőrzése, és milyen óriási érdekek feszülnek egymásnak e körül, igazi meglepetés arról olvasnunk egy egész fejezetet - A természet Jókai Mór szemével -, hogy a magyar regényirodalomban Jókai volt az első nagy formátumú környezet- és természetvédő. Aki pedig nemcsak szereti a zenét, de ilyen műveltsége is van, annak igencsak érdekes a Zene a természetben, természet a zenében c. fejezet, amely itt - nyilvánvalóan a harmóniák keletkezésére utaló - Az aranymetszés szabályai tematikus jelzőt kapta.

A kötet egyetlen - igaz, erős - hiányérzetet hagy bennünk: milyen kár, hogy nem lehetnek máris a kezünkben a sorozat további darabjai. Addig is, csak azért is nyitnikék!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése