HVG Könyvek, 2012
Dr Osman Péter ismertetése
Alkotásai hosszú sorát és kiemelkedő, szó szerint korszakalkotó jelentőségüket tekintve Jobs talán az ezredvég legjelentősebb teremtője. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009/5. számában mutattuk be Jeffrey S. Young – William L. Simon: Steve Jobs és az Apple sikertörténete c. művét (Lexecon Kiadó, 2009), a 2012/1. számban pedig Walter Isaacson róla szóló, impozánsan részletgazdag, remek könyvét (Steve Jobs - HVG Könyvek, 2011).
Gallo, aki újságíróból lett sikeres vezetéstudományi guru, ezzel már a második könyvét teszi elénk ahhoz, hogy megérthessük Jobs kivételes vezetői és alkotó képességének titkát, és tanuljunk belőle. Az elsőben - Steve Jobs a prezentáció mestere - Hogyan legyünk őrülten hatásos előadók (HVG Könyvek, 2010) - Jobs ellenállhatatlan erejű prezentációs tudásának bemutatatására összpontosított. Ezt az újabbat Jobs szó szerint világformáló innovációs teljesítménye elemzésének szenteli. Kétség sem férhet ahhoz, hogy innovátorként még a zsenik között is szinte páratlanul nagy volt (Jeffrey S. Young és William L. Simon könyvéből tudjuk, hogy az innovációkat megvalósító, gyakran az azokra vezető munkát hihetetlen erővel kikényszerítő vezetőként maradéktalanul rászolgált a szent szörnyeteg minősítésre is). Ezt adja vissza e könyv (amerikai ízlés szerinti) eredeti címe: Steve Jobs innovációs titkai: őrülten más. Irányelvek az átütő sikerhez. Jobsról szólva Gallo rendre visszatérő minősítő jelzője (legalább is a magyar fordításban) az őrült, amelyet egyértelműen a ’hihetetlenül, meghökkentően, lenyűgözően merész és jó’ jelentéstartalommal használ. Végül is, ha belegondolunk: az innováció lényege, hogy elhagyjuk a járt utat azért, amit a járatlanon való előretöréssel elérhetünk, megvalósíthatunk. De ki hagyja el a járt utat az ismeretlenért??
Gallo hiteles forrásokból származó információk és vélemények felvonultatásával, hét alapvető irányelvre vezeti vissza Jobs vezetői és alkotói gondolkodását, sikerének forrását. Mindegyikről két-két fejezet szól: az első bemutatja, hogy a szóban forgó elv követése milyen szerepet játszott Jobs sikerében (talán pontosabb lenne azt mondanunk, hogy Jobs sikere mennyiben vezethető vissza arra), a második, hogyan mutatkozik meg ennek az elvnek a követése más szakemberek, vezetők, vállalkozók eredményességében. (Ez utóbbiak sokszínűségére jellemző, hogy találkozunk ezek sorában egyebek közt az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb kereskedelmi innovációjával, a világsikert aratott Starbucks kávézólánccal is.) Mondandója, könyvéből idézve, így összegezhető: „Bennünk mekkora a teljesítőképesség? Mit tudnánk elérni az üzleti életben megfelelő rálátással és inspirációval? Milyen magasságokba repülne karrierünk, ha Steve Jobs segítené a döntéseinket? Mit tenne Steve? (Az egész könyv abban igyekszik segíteni, hogy rájöjjünk: az adott helyzetben, feladatban, problémával mit tenne Steve Jobs, hogyan győzedelmeskedne, s persze hogyan győzhetnénk mi az ő példáját követve. - OP) Járjunk utána!”
Ha a könyv egyetlen, jól kiválasztott bekezdésével próbáljuk jellemezni Jobs káprázatos vezetői teljesítményének a titkát, valószínűleg ez illik ide a leginkább: „Az Apple-nél több ezer alkalmazott dolgozik, akik nem mondják: "Ez lehetetlen", hanem: "Még nem feltétlenül tudjuk, hogyan, de megcsináljuk." Jobs a kezdetektől dolgozott azon, hogy kialakuljon ez a mentalitás.”
„A fokozott innovációhoz nem feltétlenül több pénzre van szükség. Sokkal fontosabb az, hogyan használjuk fel azt, ami rendelkezésre áll.” ϴ „A XXI. század első tíz éve másról sem szólt, mint Steve sikereiről.” ϴ „Steve Jobs nélkül a világunk sokkal szürkébb lenne. Ez az ember igazi legenda, kiérdemelte a helyét a történelemben.” ϴ „Az Apple innovációi körülvesznek minket az élet mindennapjaiban.” ϴ „Amikor megalapítottuk az Apple-t, azért építettük az első számítógépet, mert szerettünk volna egyet mi is. Aztán elkészítettük azt az őrülten jó kis számítógépet, ami színes volt és tudott pár izgalmas dolgot. Ez volt az Apple II. Az a szenvedély hajtott minket, hogy a barátainknak adhassunk egy ilyen számítógépet, mert szerettünk volna nekik is annyi örömet szerezni, amennyit mi leltünk benne.” - Steve Jobs ϴ „Miénk lehet a világ leginnovatívabb ötlete, de ha nem vagyunk képesek az embereket lázba hozni iránta, akkor az nem ér semmit.” ϴ „A legtöbb ember számára nem az jelent nagyobb veszélyt, hogy túl magas célokat tűz ki és nem éri el azokat, hanem az, hogy túl alacsonyt és azt eléri.” - Michelangelo (Michelangelo-osztályú zsenik magasságából nézve! - OP) ϴ „Legyen bátorságunk követni, amit a szívünk és az ösztöneink diktálnak.” - Steve Jobs ϴ ”Az időnk túl rövid ahhoz, hogy más életét éljük! Maradj éhes! Maradj bolond!” - Steve Jobs ϴ „Nagy kockázatot vállalunk álmaink megvalósításával, de inkább vállaljuk, semmint hogy másokat utánozzunk. Mindig a következő álmot kövessük!” - Steve Jobs” ϴ ”Van egy régi Wayne Gretzky-mondás (profi jégkorongozó, minden idők legponterősebb játékosa - OP), miszerint "arra korcsolyázz, amerre megy a korong, ne arra, ahonnan jön". Az Apple-nél mi a kezdetek óta erre törekedtünk. És mindig is erre fogunk törekedni.” - Steve Jobs ϴ „A kreativitás nem más, mint a dolgok összekapcsolása” - Steve Jobs (Ha ilyen egyszerű lenne… - OP) ϴ „A Macintosh sikerének egyik titka, hogy zenészek, költők, festők, zoológusok, történészek dolgoztak rajta, akik egyben a világ legjobb számítógéptudósai voltak.” - Steve Jobs ϴ „A zenészek, festők, költők és történészek alkalmazása olyan új élmény volt, amely segített más módon megközelíteni a problémákat. Jobs legtöbb zseniálisan kreatív ötlete közvetlenül annak az eredménye, hogy új élményeket szerzett, legyenek azok helyek, ahová ellátogatott, vagy emberek, akikkel kapcsolatba került.” ϴ „A legjobbakat kívánom neki (Bill Gatesnek), de tényleg. Csak azt gondolom, hogy a Microsoft vele az élén egy kissé szűk látókörű. Nem volna ilyen a fickó, ha kipróbálta volna az LSD-t, és fiatalkorában ellátogatott volna egy asramba.” - Steve Jobs. (Jobs 19 évesen, ’hippi korszaka’ kezdetén, szellemi megvilágosodást keresve hónapokat töltött Indiában. - OP) ϴ „El nem tudom képzelni, mi okból akarna bárki is számítógépet vinni az otthonába.” - Ken Olsen, a Digital Equipment alapítója, 1977-ben, az Apple II forgalomba hozatalakor. ϴ „A legtöbb vállalat azt próbálja megjósolni, mit akarnak majd a vásárlók tizenkettő vagy tizennyolc hónap múlva. Steve-t sokkal jobban érdekli az, mit tesz lehetővé a technológia tíz év múlva.” - Tim Bajarin, „az Apple-t a világon legjobban ismerő elemző”. ϴ „A vásárlók nem innoválnak, csak ismételnek.” ϴ „Dugd rá! Brrr. Kész.” - Steve Jobs az iPOD egyszerűségéről ϴ „A letisztultság feltűnőbbé teszi a terméket. Elegánsabb lesz, az elegancia pedig csábító.” ϴ „Az egyszerűség a végső kifinomultság.” - Steve Jobs (A kijelentés Leonardo de Vincitől származik. - OP) ϴ „Olyan terméket akartunk készíteni, ami sokkal okosabb, mint bármely jelenleg forgalomban lévő mobil eszköz, ugyanakkor szuperkönnyű a használata. Ez az iPhone…” - Steve Jobs ϴ „Az Apple sosem talált fel teljesen újat. Egy dologban nagyon profi: a komplex dolgokat képes egyszerűvé és elegánssá varázsolni. Ez az, ami az Apple-t a világ leginnovatívabb cégévé teszi.” - Steve Chazin, az Apple egykori marketingvezetője. - idézetek a könyvből.
„(Ez) nem életrajzi kötet. A könyv célja, hogy felfedje azokat az irányelveket, amelyek segítségével Steve Jobs fejéből kipattantak világmegváltó ötletei. Olyan irányelvek ezek, amelyeket akár már ma elkezdhetünk használni, ha szeretnénk a képességeinket kibontakoztatni.” - írja Gallo. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Jobs-jelenség minden bizonnyal másként működött. Kezdetben vala Jobs, a maga zsenialitásával, öntörvényű tenni akarásával és öntörvényű alkotói módszereivel (ahol a fejlesztő-seregei vezetését is teljes joggal sorolhatjuk az alkotó tevékenységébe). A Gallo által leszűrt és itt felsorakoztatott irányelvek kétségkívül a vérében voltak, s olyan természetességgel érvényesítette azokat, hogy gondolnia sem kellett rájuk, s legfeljebb csak másoknak szóló iránymutatásul vagy éppen figyelemfelkeltésként fogalmazott meg azokból részleteket. (Tudjuk, az előadásnak is varázslója volt, és szenvedélyesen igyekezett megmutatni a maga különleges világát és nézeteit). Másoknak viszont valóban sokat segíthet ezeknek az irányelveknek a tudatos követése - bár senkit nem tesznek Steve Jobssá.
Gallo maga írja: „Az irányelvek megalkotásában (az összegzés, megfogalmazás inkább helyénvaló szóhasználat lenne - OP) segítettek Jobs megnyilatkozásai élete utolsó három évtizedéből, az egykori Apple-alkalmazottak beszámolói, a vállalattal évtizedek óta foglalkozó szakértők, valamint számos olyan felső vezető, kis- és középvállalkozó, oktató, aki annak az egyszerű kérdésnek a feltevéséből nyert inspirációt, hogy "Mit tenne Steve?"” Annak viszont már ne dőljünk be, hogy „Ez a könyv a legjobb kalauz ahhoz, hogy átütő sikert érjünk el az üzleti vagy a magánéletben.” Ez az ilyesfajta, kiemelkedő karrierek elemzését kínáló mű nagy csapdája: ahhoz valóban sokat adhat, hogy az ember jó iparossá váljék ezen a rengeteget követelő, rögös, ám a tenni akarónak lenyűgözően izgalmas pályán, azonban kivételessé csak a saját adottságai tehetik.
A fogyasztói társadalom, az állandó növekedés hajszolásának romlásba vezető őrületével nagyrészt arról szól, hogy olyan dolgok megvásárlására késztesse az embereket, amelyekre voltaképpen semmi szükségük, s az irántuk való vágyukat mesterségesen táplálták beléjük. Ezzel szemben íme Jobs fejlesztési alapkoncepciója: „Mi nem akarjuk behülyíteni az embereket. Nem akarunk rájuk tukmálni valamit, amire nincs szükségük. Kitaláljuk, mi kell nekünk. És azt hiszem, elég jó érzékkel tudjuk végiggondolni, hogy vajon sok más embernek is kellene-e ilyen. Ezért kapjuk a fizetésünket. Az nem vezet eredményre, ha az emberektől kérdezzük, mi legyen a következő nagy dobás. Van egy nagyszerű Henry Ford-idézet: "Ha megkérdeztem volna a vásárlóimat, hogy mit szeretnének, akkor azt mondták volna, hogy egy gyorsabb lovat".” Óh igen, „A vásárlók nem innoválnak…”
„Jobs iránymutatása kellett a világ olyan menő termékeinek megszületéséhez, mint az iMac, a MacBook, az iPhone, az iPod és legutoljára az iPad.” - írja Gallo. Majd idéz egy szakértőt, a technológiai újdonságok elemzésére szakosodott internetes TechCrunch főszerkesztőjét: „A hardver nem is a legjava annak, amit az Apple elért az elmúlt 12 év során. Felgyorsították a változást a zeneiparban, a filmiparban és a televíziózásban, valamint újraértelmezték a mobiltelefont.” Szerinte, írja Gallo, ha Jobs nem tér vissza, más vezérigazgató nem lép be egy már telített MP3-piacra az iPoddal.
Sikerének felívelése számokban: „Jobs egyszer beszélt arról, milyen érzés, hogy a vagyona 1 millió dollár volt 23 éves korában, egy évvel később több mint 10 millió, majd mire betöltötte a 25. évét, meghaladta a 100 milliót.” Ám így folytatta, ars poeticája részeként: „Sosem a pénz motivált. Mire jó, ha én leszek a leggazdagabb ember a temetőben? Számomra az a fontos, hogy úgy feküdhetek esténként ágyba, hogy elmondhatom: ma is valami csodálatos dolgot csináltunk.” És nagyon is megszívlelésre méltóak a következő szavai a Smithsonian Múzeumnak adott életút-interjújából: „Meggyőződésem, abban, hogy sikeres vagy sikertelen vállalkozók leszünk, legalább 50%-ban nem más, mint a kitartás felelős. De nem könnyű kitartani. Rengeteg időt kell ennek szentelni, és olyan kemény áldozatokkal jár, hogy a legtöbben feladják. Érthető is, hiszen nehéz végigcsinálni, és teljes embert kíván. El sem tudom képzelni, hogyan tud valaki úgy beindítani egy új vállalkozást, hogy mellette családja van. Tudom, van rá precedens, de mindenképpen durva.” (Kiemelés tőlem - OP). És ugyanitt: „Ha hiányzik belőlünk az ehhez szükséges szenvedély, akkor nem fog sikerülni. Akiből hiányzik a szenvedély, abban nem lesz meg az állhatatosság, hogy végigcsinálja. Szerintem ezen múlik a siker 50%-a.” ’Szenvedély’ - az üzleti siker titkát elemző, a nagyközönségnek szánt mai irodalomban ez mindinkább az egyik kulcsszó. Gallo pedig idézi Jobs híres, érvként feltett kérdését, amikor John Sculley-t a PepsiCo Inc. elnöki székéből átcsábította az Apple vezérigazgatójává: „Te életed végéig cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább részt veszel a világ megváltoztatásában?” (Ám, amint Gallo is írja, a közös munkának és a kettejük közötti hatalmi csatározásoknak az lett a vége, hogy Sculley 1985 májusában meggyőzte az igazgatótanácsot, menesszék Jobs-t a cég éléről. Az pedig már Jobs valódi nagyságáról szól, hogy évekkel később őt kellett visszahívniuk lényegében teljhatalmú vezetőnek az Apple megmentésére, amikor annak régi dicsősége és üzleti sikere már romokban hevert.)
’Szenvedély’ - Jobs „mindent újrakezdett, és ezzel kezdetét vette - saját bevallása szerint - élete legkreatívabb időszaka, egy olyan évtized, amelynek során számos fontos innovációt bocsátott útjára, többek között egy olyan céget, amely forradalmasította a szórakoztatóipart. Ez a cég Pixar volt.” Jobs így beszélt erről 2005-ben a Stanford Egyetem végzőseinek: „Csak az tartotta bennem a lelket, hogy szerettem, amit csinálok. Meg kell találnunk azt, amit szeretünk. A munkátok fogja kitölteni életetek nagy részét, és csak úgy lehettek igazán elégedettek, ha amit csináltok, az szerintetek is őrülten jó. („őrülten” - Jobs pontos angol szóhasználatát nem ismerjük. - OP) De csakis akkor lesz őrülten jó, ha szeretitek, amit csináltok. Ha még nem találtátok meg, mi az, akkor keressétek tovább. Nem szabad megalkudni.” És igen: ha valami egyáltalán nem szerepelt Jobs eszköztárában, az a megalkuvás volt.
A zseniális vezető talán legfontosabb képessége, hogy zseniálisan választja meg a munkatársait, dolgozik velük és dolgoztatja, pontosabban inspirálja munkára őket. „Jobs tudta, mi az, amit nem tud. ’Látta, mi van a látóhatáron túl’, és a legjobb emberekkel vette körül magát, akik elég inspiráltak voltak, hogy az álmot valóra váltsák. Az Apple-nél minden innováció egy nagy, merész jövőképpel és egy nagy adag inspirációval indul.” A ’80-as évek végén így beszélt erről Trip Hawkins, az Apple egykori stratégiai- és marketingalelnöke: „Steve jövőképének olyan ereje van, hogy az szinte félelmetes. Amikor hisz valamiben, akkor ez az erő szó szerint képes félresöpörni minden akadályt vagy problémát. Azok egyszerűen megszűnnek létezni.” Íme egy példa a Jobs-féle merészen ívelő meggyőzésre a Macintosh-csapat egyik tagjától: „Steve ki volt akadva, hogy a Mac-et (a Macintosh számítógép - OP) túl soká tart bekapcsolni, ezért az Apple mérnökét megpróbálta motiválni: "Tudod, hányan fognak ilyen gépet vásárolni? Több millióan. Képzeld csak el, hogy öt másodpercet sikerül lefaragnod a bekapcsolási időből. Az milliószor öt másodperc minden nap. Ez ötven emberöltőt jelent. Ha sikerül öt másodperccel gyorsabbá tenni a bekapcsolást, ötven életet mentesz meg."” És „Jobs szerint nincs külön ’rendszer’ az innovációra az Apple-nél. Helyette "megfelelő embereket alkalmazunk, akik egymással versenyeznek nap mint nap, hogy a lehető legjobb termék születhessen meg. Ezért nincsenek nagy plakátok a falainkon a küldetésünket hirdetve. A vállalati kultúránk ilyen egyszerű."”
A vállalati kultúra valóban az ott folyó innováció kritikus jelentőségű táptalaja - annál is inkább, mert az innováció létrehozása mindig csapatmunka. Jobs az övékéről: „Innováció abból születik, ha az emberek összetalálkoznak a folyosókon vagy felhívják egymást éjjel fél tizenegykor, csak mert támadt egy új ötletük, vagy rájöttek, mi nem stimmel abban, amin jelenleg dolgoznak. Vagy ha hat ember sebtében megbeszélést tart, mert az egyikük azt gondolja, a világ legmenőbb dolgát találta ki, és kíváncsi a többiek véleményére.”
Jövőkép: érdemes ide idézni az 1984-es Macintosh reklámkampány egyszerűségében zseniális, megragadó erejű szlogenjét: „Számítógép nekünk többieknek.” S hogy ez a jövőkép mennyire beteljesült, arról akkor bizonyosodunk meg igazán, ha számba vesszük, hétköznapi életünk hány, nélkülözhetetlennek érzett eszközének - csak az Apple további fejlesztéseit tekintve: iMac, MacBook, iPhone, iPod, iPad - a lelke a ’számítógép’, ha processzor formájában is.
És: 1979-ben az akkor 21 éves Jobs ellátogatott a Xerox innovációs központjába, a Xerox PARC-ba. „Nagyon fontos látogatás volt - mesélte Jobs -. Mutattak egy kezdetleges grafikus felhasználói felületet. Félkész volt, nem is működött benne minden megfelelően, de a zseniális alapötlet ott volt benne. Tíz percen belül nyilvánvaló volt (mármint neki, a modern innovációs munka egyik legnagyobb látnokának! - OP), hogy egy nap a világon minden számítógép ezen az elven működik majd. Éreztem az egész testemben.” És hozzá a jól összeválogatott csapat jelentősége: Jobs az egész programozó csapatát elvitte a PARC-ba, hogy megismerjék a Xerox grafikus felhasználói felületét. „Ez bizonyult a vállalat történelme legrosszabb döntésének” - írja Gallo (mármint az, hogy a Xeroxénak, az, hogy beengedte őket - OP). Az Apple emberei ott láttak egy másik innovációt is, az egérnek nevezett kézi mutató eszközt. A PARC kutatója így értékelte a történteket: „Az Apple programozói jobban megértették egy hatvanperces bemutató után a technológiánkat és annak jelentőségét, mint a Xerox vezetői, akiknek már évek óta mutogattuk.” Ő hamarosan csatlakozott is az Apple csapatához.
Jobs a jövőkép jelentőségéről: „Sok cég, miközben multimilliárdos nagyvállalattá növi ki magát, valahogy menet közben elfelejti a jövőképét. Több réteg középmenedzser kerül a vállalatot irányítók és a munkát végzők közé (az utóbbiakon nyilvánvalóan az innovációs munkát végzőket érti - OP) . Így elvész a termékkel való közvetlen kapcsolat és az iránta érzett szenvedély. A kreatív embereknek, akikben ott ég a szenvedély, öt réteg menedzsert kell meggyőzniük, hogy megcsinálhassanak valamit, amiről biztosan tudják, hogy helyes. (Ez a szakirodalomból is jól ismert, klasszikus oka annak, hogy miért sokkal gyengébbek a nagyvállalatok a kicsiknél az innovációs munkában. - OP) Az őrülten jó emberek elhagyják a céget, és marad a középszer. Mi azért nem szürkülünk be, mert őrülten jó emberekből álló kis csapatokat állítunk össze, és hagyjuk, hogy megvalósítsák álmaikat. (Ez volt a Google győzelemre vezető koncepciója is.- OP) Mi művészek vagyunk, nem mérnökök.” (Aminek a negatív sugallatát természetesen minden kreatív mérnök nevében kikérjük magunknak!! - OP)
Az Apple sikerének okait vizsgálva, a könyvben rendre visszatérő kulcsszó a vásárlói (pontosabban a felhasználói - OP) élmény. Már az Apple is azzal vált győzedelmessé a piacon, hogy minden vele versenyző termékhez képest új és főként sokkal jobb felhasználói élményt nyújtott azoknak, akik használták. Ezt a többletet kínálta, nagyrészt ezzel győzött a piacon az Apple minden sikeres innovatív terméke. Gallót idézve: „Hogyan lett az Apple a világ legsikeresebb zenecége? Zenelejátszókat talált fel? Nem. Zenei tartalmakat hozott létre? Nem. Az első cég volt, amelyik lehetővé tette a digitális letöltést? Nem. Viszont valami olyat tett, ami még egyetlen más cégnek sem sikerült előtte: radikálisan javított a vásárlói élményen.”
1997, az Apple-höz diadalmasan visszatérő Jobs beszédéből a cég évenként Macworld kiállításán és konferenciáján: „Szeretnék egy kicsit az Apple márkáról beszélni, és arról, hogy mit is jelent oly sokunk számára… Azt gondolom, továbbra is másképp kell gondolkodnotok, hogy Apple számítógépet vegyetek. (A marketing klasszikus, igazán ügyesen alkalmazva valóban hatásos fogása azt sugallni, hogy az adott árucikk megvásárlásával egy elit klubba kerül be a vásárló. - OP). Azt gondolom, hogy akik megveszik, azok tényleg másképp gondolkoznak. Ők a világunk kreatív motorjai. Ők azok, akik nem pusztán elvégzik a rájuk bízott munkát, hanem a világ megváltoztatásán munkálkodnak. (Íme Jobs, a marketing mágus: aki megveszi, ezek között érezheti magát! - OP) Világmegváltó terveik megvalósításához azonban őrülten jó eszközökre van szükségük. És mi ezeknek az embereknek adunk a kezébe eszközöket.” S ha az utóbbi igen elegáns megfogalmazásai is annak, hogy „a mi eszközeink őrülten jók”, ilyet csak annak a cégnek érdemes hirdetnie, amelynek az eszközei fel is érnek ehhez. Erre kell az Apple-osztályú innovációs munka, s az olyan cég, amely képes és hajlandó is viselni annak minden terhét és megrázkódtatását. Gallót idézve: „Az iPod alapjaiban rázta meg az Apple-t és a teljes zeneipart. 2007-ben az iPhone újra alapjaiban rázta meg az Apple-t és forradalmasította a teljes telekommunikációs ipart. A Time magazin a 2007-es év legjobb találmányának nevezte az iPhone-t, több okból is kifolyólag…” Az utóbbiakból csak a legérdekesebbet idézzük ide. „Más telefonokat is jobbá tesz.”
Innen átengedjük a könyvet az Olvasónak: élvezze a felfedezés örömét, merüljön el Jobs páratlan világában. „Hiszek abban, hogy a Steve Jobs-élmény megvalósítható a saját vállalkozásunkban, karrierünkben és életünkben, ha megértjük azt a hét irányelvet, ami őt mozgatta.” - írja Gallo. Ennek maradéktalan elérésére ugyan ne tegyük fel az életünket, de tényleg sokat tanulhatunk a Mágustól. „A könyvben található hét irányelv (ötvözve a sok-sok bemutatott példával, megfontolással - OP) rá fog vezetni, hogy másképp gondolkodjunk a karrierünkről, a cégünkről, a vevőinkről és a termékeinkről.” S a „másképp” itt valóban annak ígéretét hordozza, hogy jobban, hatékonyabban, remélhetően sikeresebben.
