(Pénzügyi vagyonkezelők által nyújtott pénz- és tőkepiaci finanszírozásBefektetési célú alapok és a válság a pénz- és tőkepiacokon)
Dr Osman Péter ismertetése
Fiduciary finance: még a messze legnagyobb adatbázisban, az interneten végzett kutakodás is arra enged következtetni, hogy ezt a kifejezést e könyvhöz alkották meg. A könyvet olvasva viszont azonnal világossá válik, hogy a pénz- és tőkepiacokon folyó tevékenységek - különösen a pénzügyi közvetítés - igen jelentős hányadát, és azok szereplőit jelenti. Moliére Úrhatnám polgárjában a főhős kellemes meglepetéssel veszi tudomásul, hogy ő bizony prózában beszél - Gold művéből így értesülhetünk arról, hogy amiről ő fiduciary finance-ként szól, az nagyrészt közeli ismerősünk. Amúgy e kötetre nagyon is érvényes az ilyen szakkönyvek olvasásának aranyszabálya: a szakszavakat és -kifejezéseket mindig a mögöttük álló tartalom alapján igyekezzünk megérteni és magunknak lefordítani - másként ezt igencsak nehezen érthetnénk meg. Így lesz az alcímben szereplő investment funds-ból is befektetési célú alapok, aminek csak egyik részhalmazát adják a mi fogalmaink szerint befektetési alapok.
A kitűnő Dativus óriásszótár szócikkéből idézve a fiduciary jelentése: bizalmi kéz (Jogtudomány) / bizalmi személy (Jogtudomány) / letéteményes (Közgazdaságtan) / megbízott (Jogtudomány). Az Akadémiai Kiadó Szótár.net Angol-magyar pénzügyi szótára szerint: bizalmi kéz; bizalmi személy; célvagyon kezelője; fiduciáris ügylet kötelezettje; letéteményes; megbízott személy; ügygondnok; vagyonkezelő. Az Encyclopaedia Britannica 2011 Ultimate Edition hatalmas Merriam Webster’s szótárrendszere szerint ez bizalmi viszonynak, a belé fektetett bizalomnak alapján eljáró személyt jelent. A pénzügyi fogalmak magyarázatát kínáló egyik nagy portál, a http://www.investorwords.com definíciója szerint a jelentése: egy egyén, vállalat, társaság, testület, amely más fél számára eszközöket kezel, gyakran azzal a jogi felhatalmazással és kötelezettséggel, hogy pénzügyi kérdésekben döntéseket hozzon e másik fél nevében.
Maga a kiadó ajánlója így adja meg e fogalomnak a könyv tárgyát és mondandóját meghatározó jelentését: az intézményes befektetésnek ez a sokoldalú elemzése a ’fiduciary finance’ intézményeit a pénzügyi rendszer harmadik pilléreként definiálja, a bankok és a biztosítók mellett. Ezek az intézmények tehát a mi jogszabályaink szerinti tagozódásban a befektetési vállalkozások halmazába tartoznak, de túl is nyúlnak azon, hiszen Gold egyebek közt a fedezeti alapokat is közéjük sorolja.
A bevezető fejezet elmondja, hogy a fiduciary finance körébe tartozó befektetési iparág által kezelt eszközök volumenét nehéz meghatározni, mert - ellentétben a hagyományos pénzügyi intézményekkel - erről egyetlen ellenőrző vagy felügyeleti intézmény sem gyűjt annak minden szegmensét átfogó globális adatokat. Gold itt sok részadatot felsorakoztat, magát e volument pedig a kiadó idézett ajánlója kb. 60 trillió US dollárra teszi, nyilvánvalóan a számnév angol jelentése szerint. Kiemeli, hogy az ilyen kezelésben lévő eszközök összértéke ’elhomályosítja’ a világ gazdasági összkibocsátását, és a likviditás fontos forrása a világ pénzügyi rendszere számára.
Gold e fejezetében a következőket írja: Legbenső lényegük szerint ezek az intézmények úgy vannak vezérelve, hogy specifikus befektetési ajánlatot adjanak a fogyasztóknak (ami itt a piaci szolgáltatásaik fogyasztóit jelenti - OP), és közvetítsenek a reálgazdaság megtakarítói és a tőkepiacok között (eddig éltünk a pénz- és a tőkepiacok közötti megkülönböztetéssel, s ezt figyelembe véve e közvetítés az előbbiekre is kiterjed. A továbbiakban az egyszerűbb szóhasználatért a tőkepiacok kifejezést használjuk. OP) Már korábban felismerték, hogy a fiduciary finance gazdasági jelentősége messze túlterjed a befektetésen és a portfolió menedzsmenten, és behatol a reálgazdaságba. Tágabb értelemben szakosodott kereskedelmi tevékenységként definiálható, amely a következőket öleli fel: ◙ Portfolió adminisztrációs szolgáltatások nyújtása (mint eszközök letéti kezelése, számlavezetés, cash flow - likviditás menedzsment), és befektetések kiválasztása ◙ Közvetített tőkepiaci kitettség összevegyített befektetési portfoliók útján, ami általában nem teremt közvetlen haszonélvezeti jogosultságot a portfolióban lévő eszközökre. ◙ Pénzügyi szolgáltatások nyújtása azzal a kereskedelmi/üzleti indíttatással, hogy méretgazdaságossági előnyöket és nagyobb profitot hozzon a bizalmi kéznek. ◙ Egy befektetési specialista (pl. alapkezelő) befektetési stratégiájának működtetése ’befektetési megbízásként’ számon tartott szerződéses keret útján. ◙ Az eszközök kezelésének és a jogi tulajdonlásuknak a szétválasztása, ami ’bizalmi-kéz’ kapcsolatot létesít, és az ügyfelek (a végső haszonélvezők) javára fennálló kötelezettséget ró a fiduciary szolgáltatást megtestesítő termékek menedzserére. ◙ A megtakarító szektorokból származó források ilyen termékekké történő aggregálása a fiduciary iparág harmadlagos piaci/gazdasági alrendszere útján (e rendszert a könyv részletesen bemutatja - OP) ◙ Specializált tudás és jártasság a vagyonkezelésben és általában a pénzügyekben.
A könyv viszonylag vékony, mindössze 191 oldal, a tartalma viszont nagyon is sűrű, szakmailag pedig kiemelkedően érdekes és tanulságos. (Azt nem állítanánk, hogy minden mondata a világos és gördülékeny stílus gyöngyszeme.) Benne összefonva és egymást erősítve jelennek meg az elméleti-pénzügytani alapok és a gyakorlati tapasztalatok és megfontolások. A tőkepiaci közvetítés e nagy részének ezzel a sajátosan integrált bemutatásával egyaránt nagyon hasznos ismeretforrás e terület kutatóinak, elméleti szakembereinek, szintúgy a befektetési és szélesebb körben a pénzügyi szolgáltatási üzletágakban dolgozó üzletembereknek, továbbá a gazdaságpolitikai és a piaci szabályozási döntéshozóknak.
Gold hangsúlyozza, hogy a fiduciary finance gazdasági súlya és a globális pénzügyi rendszerben betöltött szerepe egészen a közelmúltig meglehetősen kívül esett a tudományos kutatók valamint a pénzügyi rendszer irányítóinak és szabályozóinak vizsgálódásain. Az iménti pénzügyi válság nyomában viszont felismerték, hogy a fiduciary intézmények, mint például a nyugdíjalapok és az egyéb kollektív befektetési eszközök részét alkotják az „árnyék bankrendszernek”, és rendszerszerűen összekapcsolódnak a hagyományos pénzügyi intézményekkel és a reálgazdasággal. Gazdasági létjogosultságát, abból következő szerepét és jelentőségét nyilvánvalóan az adja, hogy a fiduciary termékek alkalmazása számottevő gazdasági előnyöket kínál a pénztulajdonosoknak és a pénzükkel dolgozó befektetőknek a közvetlenül eszközölt befektetésekhez képest, amelyek elsősorban azok tőkéinek összevonásával elérhető kedvező méretgazdaságossági hatásokból származnak. Ezekből Gold a következőket emeli ki: ◙ Elkötelezett hivatásos menedzsment és erre szakosodott szakmai hozzáértés alkalmazása ◙ Hatékony információ gyűjtés és feldolgozás ◙ Hozzáférés a globális tőkepiacokban rejlő kedvező alkalmakhoz és lehetőségekhez ◙ Magasabbrendű portfolió diverzifikáció ◙ Alacsonyabb kereskedési költségek ◙ Egyszerűsített portfolió adminisztráció és jelentésszolgálat.
E termékek meghatározó jelentőségű jellemzőjének tekinti mind a befektetők, mind pedig a fiduciary iparág szereplői számára, hogy az utóbbiak kezelik, menedzselik e termékeket, de nem viselnek felelősséget azok piaci/gazdasági teljesítményéért. E felelősségük csak arra terjed ki, hogy betartsák e tevékenységüknek azokat a kereteit, szabályait - például a stratégiákat -, amelyeket a befektetőikkel szemben vállaltak. Ezt a reájuk vonatkozó szabályozásnak is figyelembe kell vennie. (Nem téveszthetjük szem elől ugyanakkor, hogy a fiduciary finance halmaz bizonyos elemeinek megvannak a maguk testre szabott - sui generis - szabályozásai, amelyek egyértelműen rendelkezhetnek az ilyen felelősségekről. Ilyen például nálunk a 2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról. OP)
A könyv három nagy részre tagolódik. Az első címe, tárgya: Intézményes befektetés és a fiduciary finance ipari szervezete. Első fejezete összegzi a fiduciary iparág jellemzőit, részletesen tárgyalja annak szerkezetét és nagyságát, s egy alfejezetet szentel a 2008-as válságnak. Második fejezete a befektetési üzletet tekinti át, s tárgyalja egyebek közt a fiduciary finance üzleti modelljét, termékei értékesítésének jellemzőit, valamint a befektetési stratégia típusait. A harmadik a befektetési tevékenység intézményi kereteit vizsgálja. Témaköreiből: ◙ Megkülönböztethető-e a befektetés a spekulációtól és a szerencsejátéktól ◙ A fiduciary befektetés szabványai ◙ Aktív vagy passzív menedzsment.
A második rész az intézményes befektetés elvi alapjait tekinti át két fejezetben.
A harmadik rész ma különösen kritikus jelentőségű témakörhöz kötődik: A fiduciary finance és a pénzügyi piacok stabilitása. Első fejezete az iparág fontos - itt kapuőrnek nevezett - szereplőinek, a befektetési tanácsadóknak a tevékenységét elemzi. A második a fiduciary finance iparág egy jelentőségében erőteljesen emelkedő szegmensét mutatja be, az államilag ellenőrzött befektető intézményeket (sovereign wealth funds), amelyek a globális pénzügyi piacok iménti válságában gyors növekedést mutattak mind volumenben, mind az ügyleteik profiljában. Harmadik fejezete a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó befektetési stratégiákat és a fiduciary befektetők aktív szerepvállalását tárja elénk. A negyedik azt vizsgálja, milyen szerepe lehet a befektetési célú alapokra vonatkozó tényleges és még csak felvetett szabályozásoknak a jövő pénzügyi válságait illetően.
