2022. október 4., kedd

Bart Dániel: Az arany folyam - A sör életrajza

Corvina, 2022

Dr Osman Péter ismertetése

„Annyi a világ, amennyit beletöltesz” – minden idők egyik legostobább reklámja (szerintem!)

„Hogyan jutottunk el a kőkorsókban erjesztett árpalétől az india pale ale-ig, a sumér Ninkaszihoz írt ódától a tévéreklámokig? Mi köze a sörnek az azincourt-i csatához és a reformációhoz? Mit léptek a hollandok a Hansa-szövetség ellen, és hogyan győzte le a beer az ale-t? Mi az a gruit, és mit jelent a sörharag? Hogyan született a modern craft-beer? Bart Dániel sörtörténeti alapvetése izgalmas, mint egy történelmi krimi, alapos, mint egy gasztronómiai szakkönyv, finom humorral operál, mint egy elegáns angol nagyregény. Mégsem mondhatjuk, hogy letehetetlen: muszáj néha megszakítani az olvasását - pont annyi ideig, amíg az ember kiönti a sört a pohárba.” A Corvina ajánlójából (Kiemelések tőlem)

Húszezer évvel ezelőtt – Bart elbeszélése szerint – őseink a véletlennek köszönhetően „világraszóló felfedezést tettek. Ha a mézet vízzel keverik és kint hagyják a napon, hamar bódító ital lesz belőle, ami nem csak jóllakat, de a szellemet is felszabadítja. Megkóstolták a természet adta első sört – a méhsört, amit észak-európai utódaik még évezredekkel később is előszeretettel fogyasztanak majd.” (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, kiemelések tőlem.) Az ember pedig ott állt, kissé kapatosan, egy máig is bontakozó-gazdagodó új világ küszöbén: a sörök világáén. Óriási gazdagság szakadt ránk ezzel – legalább is a sörivókra, s szintúgy mindenkire, akik megélhetést találtak maguknak abban, hogy kielégítik mások sör iránti szomját.

Ha végighúzzuk az ujjunkat az európai sör történetén, akkor Európa kulturális érésének folyamatát simítjuk végig – annak az évezredeken át tartó epikus küzdelemnek a történetét, melynek során Európa különféle identitásai, vallásai és kultúrái végül – talán lehet ilyet mondani – összeolvadtak egy úgynevezett »európai kultúrává«”.

Sör és ember: együtt fejlődtek, ahogy az ember apránként kitanulta a »serital« készítésének bűvös mesterfogásait, felfedezte a sörök univerzumának „hihetetlen változatosságát és sokrétűségét, s máig is lenyűgözőnek találjuk azt a szellemi, technológiai és spirituális pályát, amit az ember leghűségesebb itala és tudatmódosítója bejárt mellettünk az elmúlt évezredekben. Ha csak nagy vonalakban végig akarjuk járni ezt az utat, akkor el kell fogadnunk, hogy a »sör« nem a mi kedvenc söreink szűk klubja, hanem széles folyam, ami a ködgomolyos ősidőkből hömpölyög elő az idők síkságára, és már akkor hatalmas, amikor először megpillantjuk i. e. 8–10 000 környékén Mezopotámiában, Egyiptomban vagy Kínában. Sörnek hívunk tehát minden erjesztett alkoholtartalmú italt, amit az emberiség valaha összekotyvasztott, és nem bor és nem párlat, és ebbe beletartozik az a darabos kenyérlé, amit először megismerünk az írott történelemből, s az északi népek mézből erjesztett itala, amiben se maláta, se komló nem volt. És beletartozik az ősmagyarok erjedt joghurtra emlékeztető kölessöre, a zuluk sűrű alkoholos cirokkásája, az aztékok nyállal erjesztett kukoricapempője ugyanúgy, ahogy a 10%-os, mahagóni csillogású, nemes apátsági dubbel is. És persze beletartozik az a pótanyagos, ízetlen és haszontalan folyadék, amit a huszonegyedik századi átlagfogyasztó kap a globális élelmiszeripartól.”

„A sör valamilyen formában évezredek óta hű társa az emberiség mindennapjainak, és ma is annyira magától értetődőnek vesszük a jelenlétét, hogy legtöbben egy pillanatra sem állunk meg, hogy elmerengjünk rajta. A sör homályos tükör, melyben első látásra fel sem ismerjük magunkat, de ha alaposabban megnézzük, akkor lassan feltárja az évezrednyi tudást, amit rólunk, emberekről felhalmozott. E könyv célja, hogy kézen fogja az olvasót és rávezesse a homályos tükör mögött induló, kanyargós útra.”

„Az alkoholt övező kultúra messze túlmutat az alkohol fogyasztását szabályozó kulturális szabályokon. Úgy fest, az alkoholkultúra fejlődésére két fő emberi törekvés fejti ki hatását. Az egyik szándék az alkoholfogyasztás veszélyeinek minimalizálása, a másik az alkohol nyújtotta spirituális erőforrások minél hatékonyabb kiaknázása. A kellemetlen rész tompítása, a kellemes rész erősítése.

A korai kultúrákat és sörkultúrákat vizsgálva nyilvánvaló, hogy az alkohol fogyasztása fontos spirituális szerepet kapott mindegyikben. A legtöbb eredetmítosz megegyezik abban, hogy a szent ital alapanyagát adó növényt, az elkészítési eljárást, a fermentáció csodáját az égiektől kapták, akik így akartak segíteni a földön élő embereknek. A természetfeletti mítoszokban gyökeredző sörök sokféleképp segítettek az embernek – lehetővé tették, hogy láthatatlan birodalmakban tegyenek utazásokat, hogy őseikkel vagy más túlvilági lényekkel kommunikálhassanak, és segítséget kérhessenek tőlük, hogy visszatérjenek a kultúrájukra jellemző tudás gyökereihez, megerősítve identitásukat.

 

 

2022. szeptember 27., kedd

Jean Francois Marmion: A hülyeség pszichológiája

Corvina, 2022 

Dr Osman Péter ismertetése 

„A leggyakoribb ellenérv a Facebookon: hüjje vagy!” – anonim bejegyzés

A világhírű Pan Macmillan kiadó ajánlójából: „# 1 nemzetközi bestseller! Végre magyarázatot kapunk a hülyeségre! Ahhoz, hogy megküzdjünk mások hülyeségével, mindenekelőtt meg kell értenünk azt. Ebben segítenek a világ élvonalába tartozó pszichológusok és gondolkodók.” Felsorolás következik, élén Daniel Kahneman, a viselkedési közgazdaságtan egyik megalapozója, aki ezért közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott, és más nagy nevek követik. (Kiemelések tőlem)

Pan Macmillan ajánlóból: „Hülyékkel vagyunk körülvéve” A Corvina ajánlójából, miután ezt részletesen is kifejti: „Természetesen próbálunk felkészülni belőle, hogy minél kevesebb fájdalmas meglepetést okozzon. Jelen könyvünk ennek a felkészülésnek az alapműve, tankönyve és szöveggyűjteménye egyszerre. Szerkesztője, Jean-François Marmion korunk hőseként kockázatos vállalkozásba fogott, amikor közel harminc harcostársával a hülyék, idióták, ostobák és szemétládák világának titkait igyekezett kifürkészni.” (Érdekes figyelni, miben ismerünk magunkra!)

A diagnózis (amelyből világunkra, s benne e problémára ismerünk – innentől idézetek a könyvből): „Az ostobaság olyan, mint egy be nem tartott ígéret, az értelem és a bizalom ígérete, amit az ostoba fajankó, az emberiségnek ez az árulója, rútul elárult. Nem is fogja gyógykezeltetni magát, mert meg van győződve arról, hogy a vakok országában ő az egyetlen félszemű. A lerázhatatlan oktondi nem éri be azzal, hogy terhünkre van, még meg is van magával elégedve. Rendíthetetlen. Be van oltva határozatlanság ellen. Pontosan tudja, mihez van joga. A boldog idióta nem töri sokat a fejét, lyukat beszél az ember hasába. Bármit képzel, arról azt hiszi, hogy márványba vésett igazság, holott minden tudásunk legfeljebb homokba van írva.

Az ostoba mindent jobban tud, mint mi magunk: mit gondoljunk, mit érezzünk, mit csináljunk a két kezünkkel, hogyan szavazzunk. Azt is jobban tudja nálunk, igazából kik vagyunk, és mi tesz jót nekünk. Ha nem vagyunk vele egy véleményen, megvetésével sújt, és legorombít, megsebez a szó konkrét vagy átvitt értelmében, csak mert jót akar nekünk. És ha büntetlenül megteheti, hogy nekünk essen egy magasabb rendű eszmény nevében, esetleg rögvest nekilát, hogy eltakarítsa azt a nagy kupac salakot, ami szerinte földi létünket rejti.

Keserű csalódás, amikor kiderül, hogy ilyenkor kárba veszett fáradság jogos önvédelemre hivatkozni. Mit sem ér, ha megpróbáljuk észre téríteni az efféle tökfejet, rábírni, hogy változtasson álláspontján. Mert ha a magunk feladatának tartjuk, hogy így járjunk el, ha úgy gondoljuk: tudjuk, hogy ő hogyan gondolkodjon, hogyan viselkedjen… az adott esetben úgy, ahogyan mi magunk. És akkor máris mi magunk váltunk tökfejjé. Ráadásul az együgyű fajtából, mert úgy gondoljuk, képesek leszünk megbirkózni ezzel a kihívással. Sőt, mennél inkább próbálunk jó irányban hatni egy tökfejre, annál jobban megerősítjük abbeli boldog meggyőződésében, hogy ő csak egy botcsinálta áldozat, vagyis neki van igaza. Tálcán kínáljuk neki a szentté avatást mint a nonkonformizmus jóakaratú zászlóvivőjének, aki bőven rászolgált a sajnálatra és a csodálatra. Kész ellenálló… Akkor már jobb, ha reszketünk, nehogy utolérjen az átok: ha megpróbálunk tökfejet nemesíteni, akkor nemcsak kudarcot fogunk vele vallani, hanem még meg is erősítjük minden tévhitében, sőt, hasonlatossá válunk hozzá. Ott, ahol korábban csak egy oktondi volt, máris kettő lett belőle. Még erősebbé teszi az ostobaságot, ha küzdünk ellene. Mennél jobban nekitámadunk az emberevőnek, annál többet fog felfalni közülünk.”

A mondandója veleje tehát, hogy az ostobákat sem elkerülni, sem megváltoztatni nem tudjuk, kár is a próbálkozásért. Az egyetlen észszerű stratégia megtanulni a lehető legjobban kezelni a helyzeteket. Ehhez ad segítséget ez a tanulmányokból és interjúkból álló kötet. Néhány cím belőle:

·       Az ostoba emberek tudományos vizsgálata

·       A szemét trógerek elmélete

·       A butaságtól a baromságig

·       Kétsebességű gondolkodás (Kahneman a kétféle üzemmódról)

·       Mi az oka annak, hogy néha a nagyon értelmes emberek is elhisznek mindenféle ostobaságot?

·       Az ostobaság nyelvezete

·       A legrosszabb médiamanipuláció? Maga a média, mi más?

·       Az ostoba és gonosz közösségi háló

·       Internet: az intelligencia végnapjai?

·       Ostobaság és posztigazság (legalább ez egyszer az alcímekből is: Ø Bullshit és posztigazság Ø A modern ostobaság alapkövei Ø Hogy én mekkora hülye vagyok! Ø Ostobaság álruhában

·       Hogyan vegyük fel a harcot a kollektív tévedésekkel szemben?

·       Miért fogyasztunk ostobán?

·       Mihez kezdjünk az idiótákkal?

·       Az a legnagyobb butaság, ha intelligensnek hisszük magunkat

·       Éljünk békében a saját hülyeségeinkkel

·       Az ostobaság a bölcsességhez szükséges alapzaj