Corvina, 2024
Dr Osman Péter ismertetése
A rendszertechnikai keret: A létező egyik legkényesebb témakör az orvostudomány. Ez következik abból, hogy az emberi szervezet roppant összetett, sokrétű, soktényezős rendszer, s bízvást mondható, még bonyolultabb, mint ma tudjuk. Etikai és technikai korlátok egyaránt nehezítik a teljes megismerését és a gyógyászat fejlesztését (szintúgy ezek hatalmas tőkeigénye!), ami nélkül betegségei diagnosztizálása és gyógyítása sem lehet még teljesen egzakt tudomány.
Már agyunk maga is! Egy 2023-as Hun-Ren közleményből idézve: „Egy emberi agyban százmilliárd idegsejt van, sejtenként 15 ezer szinapszissal” – a szinapszis az idegsejtek hálózati csatlakozó eleme, így döbbenetes számuk a köztük lévő kapcsolatok száma. S ez csak a test egyik vezérlő rendszere, hiszen vele összekapcsolódva működik a belső elválasztású mirigyek vezérlő rendszere. És vannak még egyéb rendszerek is, pl. a bél-agy tengely, s ki tudja, mire derül még fény. Ezek maguk is felettébb sok okból 'elromolhatnak', s jön a külvilágból jövő támadások számtalan fajtája is: pl. baktériumok, vírusok, környezeti tényezők, amelyekre a testnek védekezést, az orvoslásnak kivédést ill. gyógyítást kell találnia. Ezek változhatnak is, amire a legjobb példa a kórokozó vírusok mutálódása, másrészt a környezeti tényezők változásai, szintúgy az életmód okozta betegségeké, ami újabb és újabb kórképek – megfejtendő rejtélyek és gyógyászati kihívások – elé állíthatja az orvostudományt. A betegségekben érintettek viszont többnyire elfogadhatatlannak tekintik, hogy orvosaik ne legyenek biztosak és főként sikeresek a dolgukban.
A Corvina ajánlója az orvostudományi Nobel-díjas Dr. Karikó Katalin ajánlójával indít:
„Ez a könyv egy merész kiáltvány, amely leleplezi az orvosbiológiai kutatás jelenlegi, elkeserítő állapotát - minden becsületes és elkötelezett tudós nevében. Szabó professzor alapos elemzést ad az észszerűtlen kutatási ösztöndíj-odaítélési rendszerekről és a korrupt publikációs gyakorlatokról, és átfogó reformokat sürget.” (Kiemelések tőlem)
Corvina: „Prof. Dr. Szabó Csaba Budapesten szerezte meg orvosdoktori és PhD-fokozatát. A 90-es évek elején Londonban dolgozott a Nobel-díjas Sir John Vane-nél. 1994‑ 2018 a gyógyszertan, a kísérletes sebészet és az aneszteziológia professzoraként különböző kutatócsoportokat vezetett az USA-ban, emellett több biotechnológiai vállalat tudományos vezetőjeként is tevékenykedett. 2018-tól a svájci Fribourg‑i Egyetem farmakológiai szekcióját vezeti. Mintegy 90 000 szakirodalmi hivatkozással a világ egyik legtöbbet idézett gyógyszerkutatója. Tudományos munkájáért számos díjat kapott, többek között a Brit és az Amerikai Gyógyszerkutatási Társaságok nagydíjait, a Gábor Dénes Innovációs Díjat, a Texas Star-díjat, a John Vane-érmet és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.”
Innentől a könyvből. Szabó professzor Előszava rögvest belevág a probléma közepébe: „Az orvosbiológiai tudományos irodalom az az információhalmaz, amelyet mindenki napi szinten használ: az összes orvosbiológiai kutató, de emellett nagyon sok praktizáló orvos is. Gigantikus mennyiségű szakirodalomról beszélünk (itt szédítő nagyságú számok következnek – OP). Ennek a hatalmas irodalomnak különféle, gondosan kiválogatott részei jelentik a kiindulópontot minden olyan kutató számára, aki valamilyen új kutatásba kíván belevágni; ez az irodalom adja az új gyógyszerek felfedezésének és fejlesztésének tudományos alapjait; de azt az információforrást is, amely alapján egy orvos megtudhatja, hogy valamilyen gyógyszer vagy orvosi eljárás igazoltan hatásos-e, vagy netán káros. Ha ezek az alapinformációk hibásak vagy megbízhatatlanok, hogyan alapozhatna rájuk bárki is bármilyen további értelmes kutatást?
De mi lenne, ha netán kiderülne, hogy az orvosbiológiai szakirodalomban nem lehet megbízni? Ez olyan tabutéma, amelyről nagyon sokan még csak beszélni sem mernek. A kevesek, akik megpróbálnak szembenézni a realitásokkal, úgy hívják a problémát, hogy »reprodukálhatósági válság«. Nagyságrendjét a közelmúltig nem vizsgálták rendszeresen, és amikor ez megtörtént, a tények mindenkit elképesztettek. 2016-ban a tekintélyes tudományos folyóirat Nature közzétette felmérése eredményét, több mint 1500 kutató válaszai alapján. A biológia és az orvostudomány területén dolgozó válaszadók 65-75%-a nyilatkozta, hogy képtelen reprodukálni mások által közzétett adatokat, 50-60%-a pedig azt is elismerte, hogy a saját korábbi kutatási eredményeinek reprodukálásával is gondjai vannak. (Minden K+F eredmény esetében alapkövetelmény a reprodukálhatóság, nélküle mit sem ér. – OP)
A fentiek következményei nagyon ijesztőek: úgy tűnik tehát, az orvosbiológiai szakirodalom nagy része megbízhatatlan. Ez a könyv megpróbálja kideríteni, milyen folyamatok és problémák állnak a dolog hátterében. Kitér néhány megkérdőjelezhető, de meglehetősen általánosan elfogadott kutatási gyakorlatra, szintúgy a kutatásban használt módszerek és kísérleti reagensek megbízhatatlanságával kapcsolatos problémákra, továbbá a megkérdőjelezhető – de ugyancsak meglehetősen általánosan alkalmazott – statisztikai gyakorlatokra. El fogja vezetni az olvasót a szándékos adatmanipuláció és a tudományos hamisítás sötét világába is, beleértve a csalás legmélyebb bugyraiba, az úgynevezett tudományosközlemény-gyárakba, ahol komplett tudományos publikációkat generálnak a számítógépen – szó szerint a semmiből – a fizető ügyfelek számára. Bemutatja a tudományos adatdetektívek világát is, hivatalosakat, valamint nem hivatalosakat.
A könyv nem egy megkeseredett tudós írása. Továbbra is hiszek az orvosbiológiai tudományos kutatásban. De az is biztos, hogy a mostani helyzet nem maradhat így.”
