Amy Edmondson: A jóféle rossz - A kudarckezelés technikája a munkahelyen és a magánéletben

 Corvina Kiadó, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

„A kutatói siker kötelező velejárója a megelőző kudarc. Ha nem vallunk kudarcot, nem találtunk új útra. A legelső napok óta a gondolataim mélyén sokat változott a tévedés és a kudarc vagy a balszerencse jelentése. Most pedig mindezt megoszthatom az olvasóval. »Tanuljunk a hibáinkból: könnyű mondani, de nehéz megtenni« – a téma, ami az egész életemen és ezen a könyvön is végigvezet.” – az Előszóból, kiemelések tőlem.

Az idézett első két mondat túlzás, de tény, hogy az előző kudarc sokat segít a siker elérésében, sőt, további kudarcok elkerülésében is. Semmilyen csatatéren sem lehet igazi hadvezér, aki még nem szenvedett vaskos kudarcot, s tanult belőle. Ha sima út vitt a sikerhez, az ember boldog, és újabbakról álmodik. A kudarc viszont ráviszi, hogy alaposan végigrágja, min bukott el, s ebből olyanokat is tanul, amit addig nem. Bölcsebb tájakon szívesen vesznek fel olyan vezetőket, egyéb fontos szakembereket, akik nyilvánvalóan jól felkészültek, értik a dolgukat, másutt mégis buktak jó nagyot. Úgy ítélik, az ilyenek más cégek drága pénzén tanulhattak a tévedéseikből. Remélik, hogy intelligens kudarcot vallottak, s az így szerzett tudásból profitálhatnak.

Erről szól: »Akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok«, kudarc és kudarc között micsoda minőségi különbségek vannak. Edmondson Bevezetéséből, a könyvről: „Az első rész keretet ad a különböző kudarctípusoknak. Az első fejezet a kudarctudomány kulcsfogalmait tisztázza, az azt követő három fejezet három kudarc-archetípust mutat be: az intelligens, az alapvető és az összetett változatot. Az osztályozás segít jobban megérteni a kudarc mechanizmusát, és azt, hogy mit is jelent a jóféle kudarc. Segít az egyén kísérleteit a korábbi határokon átlendíteni, önhatalmúlag vagy másképp. Jó gyakorlatokat is sorolok minden kudarctípus mellé, hogy tanulni lehessen belőlük, némelyiket pedig elkerülni. A kudarcok vidékének a feltérképezése segíthet felismerni a jóféle kudarcokat, és kiszippantani belőlük a legjobb tudást.”

A LIBRI ajánlójából: „Amy Edmondson a tudomány, a kultúra és a mindennapi élet megkapó történeteivel illusztrálja, hogy milyen a jó kudarc; gátlásainkat és rossz lelkiismeretünket félretéve mit tehetünk, hogy a mi malmunkra hajtsa a vizet.”

Edmondsonról a Wikipediából: „2011 óta szerepel a »legkiemelkedőbb menedzsment gondolkodók« kétévenkénti Thinkers50 (https://thinkers50.com/who-we-are/) globális listáján (oldalukról: ezt a Financial Times a menedzsment gondolkodók Oscar-díjának nevezi – OP), 2023-ban No. 1-ként, 2019-ben pedig első helyre sorolták a HR Magazine (https://www.hrmagazine.co.uk/about-us) »legbefolyásosabb emberi erőforrás gondolkodók« rangsorában.

A Financial Times 2023 legjobb üzleti könyvei közé sorolja e könyvet. Az értékeléséből: „Edmondson küldetést teljesít, hogy eltakarítsa a kudarcot illető dumát, és tisztázza, mi is alkotja a jóféle rosszat. Üzenete mindenki számára mérvadó, bármilyen területen is dolgozzék.

A kudarcra mindenáron elkerülendő problémaként szoktunk gondolni. Másrészt, gyakran hallani, hogy a kudarc kívánatos, »bukjunk gyorsan, bukjunk gyakran«. A probléma, hogy egyik megközelítés sem különbözteti meg a jó kudarcokat a rosszaktól. Így viszont elszalasztjuk az alkalmat, hogy ’jól’ bukjunk. Edmondson, a világ legbefolyásosabb szervezetpszichológusa, (FinTimes írja! – OP) itt megmutatja, miként kezeljük rosszul a kudarcot, s miként kezelhetjük jól. Egy élet kutatómunkájára támaszkodik a »pszichológiai biztonság« terén, hogy megmutassa, a legsikeresebb kultúrák azok, amelyekben nyilvánosan lehet kudarcot vallani anélkül, hogy az ember ellen fordítanák a tévedéseit. („pszichológiai biztonság”: a Harvard Business Review megírja, hogy a fogalmat Edmondson alkotta. A világhírű McKinsey összegzése: „A pszichológiai biztonság azt jelenti, nincs személyközi félelem. A pszichológiai biztonság érzése segíti az embereket, hogy a legjobb tudásuk szerint teljesítsenek otthon, az iskolában, s a munkában.” – OP) Megmutatja a kudarc három alaptípusát, s hogy miként nyergeljük meg a jó kudarc forradalmi potenciálját, és kerüljük a rosszat. Mindezt életteli példák sorával a nyitott szívműtétek történetétől a Columbia űrsikló katasztrófájáig, hogy ezzel feltegyen egy egyszerű, provokatív kérdést: »Mi van, ha csak a kudarcot vallás kitanulásával remélhetjük, hogy valódi sikerre jutunk?«”

Harvard Business School: „Egy forradalmi útmutató a pszichológiai biztonság úttörő kutatójától, a Harvard Business School díjnyertes professzorától, amely átalakítja a kudarchoz fűződő viszonyulásunkat. Amy Edmondson közszemlére teszi, miként minimalizáljuk a terméketlen kudarcokat, miközben maximalizáljuk, amit a mindenféle malőrökből profitálhatunk. Megvilágítja, magunk és a szervezeteink miként fogadhatjuk el emberi esendőségünket, ismerhetjük fel helyesen, amikor a kudarc a barátunk, s védhetjük ki a legtöbbjét, amikor nem az. Ez a kulcsa, hogy »okos kockázatokat« („smart risk”) vállaljunk. A való életből vett történetekkel az üzletből, popkultúrából, történelemből és máshonnan mutat kifejezetten erre szabott gyakorlati megoldásokat, készségeket és gondolkodásmódokat, hogy segítsen helyettesíteni a szégyent és a hibáztatást kíváncsisággal, sebezhetőséggel és személyes fejlődéssel. Ezután soha többé nem látjuk a kudarcot úgy, mint eddig.”

Záró megjegyzésként: Vezetőnek, tudósnak, szakembernek egyik legkártékonyabb hibája az önhittség. Annak pedig a leghatékonyabb gyógyszerét a jól feldolgozott kudarcok adják.

 

Thomas Halliday: Más-világok - Kihalások és újjászületések a Föld történetében

 Corvina, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

„Kénytelenek vagyunk antropocénnek nevezni a korszakot, amiben élünk, mert a környezetünkre, a Föld élővilágára radikális hatással vagyunk. Thomas Halliday könyvében azzal is szembesülhetünk, bolygónk könnyen kiheveri majd a pusztulásunkat, mindegy, mikor következik be, hiszen jó néhány kataklizmával a háta mögött teremtette meg a lehetőséget az emberiség kialakulására. A könyv lapjain kirajzolódnak a több millió éves ciklusok - kialakulás, felívelés, hanyatlás, kihalás, újjászületés -, hogy a végén föltegyük magunknak a kérdést: a kisszerű hatalmi és gazdasági játszmák helyett nem azon kellene inkább gondolkodnunk, esetleg hogyan élhetné túl az emberiség a következő kihalási szakaszt? A Más-világok eddig 13 nyelven jelent meg, és a magyar mellett hamarosan érkezik a japán, a brazil, az orosz és a török kiadás is.” – a Corvina ajánlójából (kiemelések tőlem).

S bármennyire is reménytelennek, kivihetetlennek tűnő feladat, ám a Corvina felvetésével szemben talán inkább azon kellene valamiféle összemberiségi összefogást létrehoznunk, hogy ne túléljük, hanem eleve elkerüljük a következő kihalási szakaszt, amely éppen most nagyon is közelről fenyegetőnek ígérkezik. Halliday a könyve utószava záró részében ehhez ad igen figyelemre méltó felvetéseket. Gaia persze a kihalásunkat is túlélné, s előbb-utóbb újra élettel népesülne be, az akkori paleontológusok pedig majd igyekezhetnek feltárni, hogy egy intelligens faj, a Homo Sapiens Sapiens miként jutott ilyen unintelligens végre.

A Penguin Random House recenziójából:

„A múlt elmúlt, de támpontokat hagy a megismeréséhez, Halliday pedig a tudomány élvonalának eredményeit használja, hogy alaposabban megfejtse azokat, mint bárki előtte. E könyvében 16 őskori helyszínt tölt meg élettel. Könyve a Föld megismerése, amilyen valaha volt, a története során bekövetkezett változásoké, és a módoké, amelyeket az élet talált az alkalmazkodásra – olykor sikertelenül. Elvisz a pliocénkori Kenya szavannáira, hogy lássuk, miként űz fel egy óriáskígyó australopithekusok egy csoportját egy akácfára; egy szirtfokra, amely egy üres teknő sós lapályaira néz, amiből majd a Földközi‑tenger lesz, ahogy a miocén-kori Atlanti-óceán beleömlik; az eocén-kori Antarktisz trópusi erdeibe; és az ediakara-időszaki Ausztrália sekély medencéibe, ahol megpillantjuk az első mikrobiális életet.

Széles kitekintést kínál bolygónk jelen állapotára is. A gondolat, hogy valami oly óriási, mint pl. a Nagy‑Korallzátony, az élet vibráló sokszínűségével egy nap az enyészeté lehet, valószínűtlennek hangzik. Az őskövületek tanúsága azonban azt mutatja, hogy az ilyesfajta átfogó változás nem is csak lehetséges, de ismételten is megtörtént a Föld történetében.

Ahogy ezen a széles körképpel dolgozik, Halliday közelről mutatja nekünk a bonyolult kapcsolatokat, amelyek meghatározták ezeket az elveszett világokat. Regényszerű előadásmódal, amely elfedi kutatásai széles kiterjedését, szemlélteti hogyan formálódtak az ökoszisztémák; miként haltak ki fajok és léptek a helyükbe mások; ismét mások hogyan vándoroltak, alkalmazkodtak és működtek együtt. Lélegzetelállító teljesítmény, meglepően emocionális elbeszélés az élet szívós kitartásáról, a látszólag állandó ökoszisztémák törékenységéről, és az idő mélységeiről – mindezeknek pedig mondanivalója van számunkra a mai krízisünkről.

A dícséretekből (idézi a Penguin Random House):

„Egy költő a paleontológusok között.. Úgy érződik, mint óriási, magával ragadó diorámák sora, ahol nem választ el üveg a történésektől. Az elbeszélés megrázóan valószerűvé és közvetlenné válik, ahogy egyedi drámák és teljes, életteli panorámák bontakoznak ki, mintha jelen lennénk a történéseknél... – The Wall Street Journal”

„Élvezettel és merészen írva – e könyv egy verbális ünnepi csemege. Úgy érezzük, ott vagyunk a mammutsztyeppén, úgy 20 ezer éve, ahogy dermesztő szelek fújnak a jégfalak felől... – Scientific American”

„Halliday ragyogóan képzeletgazdag rekonstrukciói, ahogy ügyesen használja a tudomány összetettségét, szenzációs időutazási élményt ad a népszerűen bemutatott tudományok kedvelőinek. – Library Journal (kiemelt recenzió)”

„Szinte elképzelhetetlenül gazdag könyv... Egy tökéletesen komoly mű, gondosan tényekre alapozva, és filmszerűen epikus előadással, vagy annál is drámaibb. Az egész olyan tapinthatóan életteli. – The Sunday Times (U.K.)”

„Egy lenyűgöző utazás a Föld történetén át... Olvasása nem csak az ismeretlen tájak és lények feletti csodálkozással tölt el, hanem a felett is, hogy megvan a tudományunk ahhoz, hogy életre keltsük mindezeket ilyen élénk, érzékletes részletességgel. – New Scientist”

„Érzékletes.. Egy finom elemzése a Föld összefonódó múltjának, amelyet lehetetlen letenni  félelemmel vegyes megilletődés nélkül, hogy mi várhat bennünket a jövőben. – Independent”

Az Utószó említett részéből: „

Csak a szokásaink megváltoztatásával és a kevésbé kizsákmányoló életmóddal tudjuk megakadályozni, hogy a környezet változása példátlan katasztrófává, egy újabb nagy kihalássá váljon. A bolygó nem képes biztosítani a szükséges erőforrásokat egy olyan pazarló élet fenntartásához, mint amilyet a gazdaságilag fejlett nemzetek élnek. Nem beszélve arról, hogy más fajok számára is maradjon elég tartalék, hogy táplálkozzanak, szaporodjanak, és éljék a saját életüket. Ezek a megoldások elkerülhetetlenül ellenállásba ütköznek. Ám közösségi, nemzeti és globális szintű cselekvés nélkül minden bizonnyal még többet fogunk szenvedni néhány évtizeden belül. A fajként és egyénként való hosszú távú jólétünk érdekében kölcsönösségi viszonyba kell lépnünk globális környezetünkkel. Csak így tudjuk megőrizni nemcsak végtelen sokféleségét, hanem a benne elfoglalt helyünket is.”