Corvina Kiadó, 2022
Dr Osman Péter ismertetése
Az Elina Ahlback Irodalmi Ügynökség ajánlójából. Bemutatkozásuk szerint ők egyike az északi országok vezető irodalmi ügynökségeiknek, #1 Finnországban, a 2020-as londoni Könyvvásáron egyike lettek „A Világ 3 Legjobb Irodalmi Ügynöksége” díjazottaknak.
„Rendkívüli, kemény, ’tökös’ nők a történelemben – találkozz kalózokkal, látnokokkal, papnőkkel, hercegnő-kémekkel, s más nők tucatjaival, akikről a történelemtanárod sohasem szólt. A történelem legnagyobb kalózhajó-flottájának kapitánya. A tudós, aki megváltoztatta a képünket a fizikáról, miközben kora leghíresebb zsenijeit választotta szeretőinek, s szerencsejáték‑bajokba keveredett. A szélhámos, aki Európa bármelyik ékszerészét át tudta verni. A baseball‑sztár, aki álszakállt viselt a játékhoz. Tinik, akiket az Ellenállás vont be ártatlan külsejükért, s akik megtanultak síneket robbantani, és nácikat lelőni a kerékpárjukról. A dzsiudzsicu (japán küzdősport – OP) mestere, aki a süfrazsetteket tanította visszaütni. A kultusz‑vezető, aki rávette a követőit plasztikai műtétekre, hogy jobban hasonlítsanak rá. Az elrabolt lány, aki végül a valaha létezett legnagyobb birodalom ura lett, királynőjeként a női élettársával. A könyv száznál több rendkívüli nőt mutat be a történelem különböző időszakaiból és a világ minden sarkából. A megragadó történetek és a meg nem énekelt balladák valóságos kincsestára a történelem izgalmas nőiről. Botrányos, bámulatos, rettenetes, hősies, borzongató, és mindenek felett rendkívüli: életük történetére az olvasó meghökken, és azt kérdi, »miért nem hallottam róluk eddig?«.” (Micsoda kincsesbánya a kalandfilm-nagyiparnak! – OP)
Petterssonról, a Lira ajánlójából: „Pettersson (1984) oroszt és politológiát tanult a Helsinki Egyetemen. Szabadúszó újságíróként kezdte pályáját. 2018 óta a finn újságírók lapja főszerkesztője, valamint a finn Újságíró Szövetség kommunikációs részlegének vezetője.”
Előszavából, a tartalomról, a hozzáállásáról és a szemléletéről: „Könyvem szereplőit a következő szempontok alapján válogattam: [sorsuknak] izgalmasnak kell lennie, már halottak, s nem szólok hazám történetének nőalakjairól. Csupán egyet-kettőt kiválasztani a saját menő nőink közül képtelenség lett volna.
Ez a könyv nem hősnőkről szól. Az itt szereplők egy része nagyszerű példakép is lehetne, másokat viszont joggal nevezhetnénk szörnyetegnek. Legtöbben közülük, mint mi mindannyian, valahol a kettő között, félúton helyezkednek el. A világ megérett arra, úgy érzem, hogy egész emberekként tekintsen a történelem női szereplőire, ne holmi piedesztálra emelt példaképekként. A hozzájuk való viszonyulás is sokat változott a történelem során. Egyes dolgok, amelyeket egykor rettenetesnek tartottak, mára már normálisnak számítanak, más dolgok viszont a maguk korában hétköznapinak minősültek, manapság viszont rettentőnek.
A nők történetének tanulmányozása gyakran még a történészek számára sem könnyű feladat, hát még a magamfajta, népszerű stílusban történelmi dolgokról írogató, históriabúvár újságíró számára. A források gyakran igencsak hézagosak, és egzotikusabbnál egzotikusabb nyelveken íródtak. Egy részük elavult vagy megbízhatatlan. Minden egyes nő, aki itt szerepel, megérdemelne egy teljes, kötetnyi terjedelmű életrajzot (többüké el is készült már).
A könyvben szereplő nők közül sokan kivételes személyiségek, például kiugróan tehetségesek, gazdagok vagy befolyásosak. Sokan rendkívül kitartóak és elszántak voltak, mertek az ár ellen úszni és elutasítani a nők számára kijelölt szerepet. Előkészítették a terepet a nők következő generációi számára, és kitágították az emberek látókörét azzal kapcsolatban, hogy mit tehet és mi lehet egy nő. Gyakran súlyos árat fizettek érte. Elkeserítő látni azt is, olykor milyen mélyen gyökereznek a nők elnyomásának egyes mintázatai. A politikailag aktív nők például nagyjából egyforma gyűlöletbeszéddel szembesültek 200 évvel időszámításunk kezdete előtt, mint a 18. vagy akár a 21. században. A világ első írásban is rögzített #metoo története több, mint négyezer éves.
Miért marad tehát a nők története gyakran megíratlanul, még akkor is, ha izgalmas személyiségek, és jelentős tetteket hajtottak végre? Ennek több oka is lehet. A történetírást mindig is a hadvezérek és a nagy vezetők tanulmányozása kötötte le, közöttük pedig kevés nő akad. Lehet, hogy a nők és amit elértek, nem bírtak különösebb jelentőséggel a (férfi) történészek szemében, néha pedig a nők eredményeit, műveit minden további nélkül férfiaknak tulajdonították mind a tudomány, mind a művészetek terén. Továbbra sem tudjuk, hogy a világ legkiemelkedőbb férfi tudósainak vagy zenészeinek életművéből valójában mi és mennyi a feleségük vagy lánytestvérük műve. (Pettersson sem ír a szerb matematikus, fizikus Mileva Marić-ról, Einstein első feleségéről, aki számottevő mértékben segítette Einsteint elméletei matematikai kimunkálásában – OP) Sok kivételes nő nőhöz nem illő módon viselkedett, ezért nem volt ildomos a történetüket feljegyezni. Melyik önmagára valamit is adó, derék állampolgár szeretne botrányos viselkedésű némberekről olvasni? Akár olyan beláthatatlan következményekkel is járhat az ilyesmi, hogy a nőolvasók példát vesznek elődeik viselkedéséről, és elkezdenek a maguk feje után menni!”
Remek, tárgyszerű, ugyanakkor kellemes, olvasmányos elbeszélésmód, semmi erőltetett feminizmus, a könyv a témaválasztással pedig alighanem alapmű.
