Mara Cappelletti: Legendás karórák – - A leghíresebb modellek története a kezdetektől napjainkig

Corvina Kiadó, 2022

Dr Osman Péter ismertetése

Igen érdekes, informatív tartalmával, gazdag képanyagával és impozáns kiállításával e remek album tökéletesen illik kimagaslóan elegáns témájához.

„Ez a lenyűgöző album főbb vonalaiban ismerteti a karóragyártás fejlődését 1900-tól 2010-ig, néhány legendássá vált modell segítségével mutatva be a stílus és a forma változásait. Emellett felvázolja azt a történelmi és művészeti hátteret, valamint a szokásoknak azt a közegét, amelyben ezek a különleges időmérők megszülethettek.” – a Corvina ajánlója

Sokszorosan is különleges termékcsalád a karórák. Az első, főleg hajózási kronométerek megjelenésétől az órák mindig is a hagyományos finommechanika mindenkori élvonalát képviselték. Ha értékelemzéssel közelítjük, a karóra eredeti alapfunkciója az idő mutatása volt, ehhez kapcsolódó a pontosság, a megbízhatóság, s hogy ezt a legkönnyebben megtekinthető módon tegye – így került a csuklónkra. Az idők során végbement fejlesztéseikkel két további, egymással összefüggő funkciójuk jelent meg. Egyik az elegáns és látványosan – jól tudhatóan – nagyon drága órák presztízs hordozó funkciója. Egy szuperdrága karóra látványa ezt nagyon is megteszi. Ezzel függ össze két ikerfunkció: a kincsképző‑ és a befektetési eszköz. A mívesen kimunkált karóra diszkrét ékszerként is szolgál – nem hivalkodóan, de hatásosan. A változó divatot követő vagy épp teremtő formatervezése pedig szintén a viselője társadalmi státuszát emelheti. Mindezekre bőven szolgál példaként az e kötetben felvonultatott 60 örökbecsű modell.

A technológiai fejlődés elhozta a karórák – és általában az órák – világának éles széttagozódását. Az igényes modellek mellett megjelentek a mind olcsóbb, tömegcikk-igénytelenségű termékek. Őket még kísérte az órák javítását végző órásmesterség, ám ez utóbbiak kenyerének zömét elvették a tisztán elektronikus, digitális kijelzőjű órák. Majd jött az igazi nagy romboló innováció: a mobiltelefonnak nevezett digitális platform, amely számos iparág fölött szólaltatta meg a halálharangot, és a közönséges órák létjogosultságát is elsöpörte, Az igazán értékes órák viszont, fent vázolt funkcióiknak köszönhetően ma is virágkorukat élik  - tanulság erre e gyönyörű album is!

A Simon & Schuster ajánlójából: „Ez a könyv bemutatja az óragyártás művészetét és tudományát, valamint 60 kimagasló modellt, átfogva mind az órák technikai evolúcióját, mind a stilisztikai trendjeiket. Mindegyik fejezetben (a fejezetek évtizedenként vezetnek végig a 20. sz. elejével kezdve – OP) mélyenszántó tanulmányok ismertetik a legfontosabb gyártók történetét, a tárgyalt modellhez kapcsolódó személyiségeket, a technikai innovációkat, a korszak stílusait, továbbá karórákhoz kötődő teljesítményeket – az órától, amely segítette Charles Lindbergh-et az első transzatlanti szólórepülésben, addig, amelyet Sir Edmund Hillary viselt a Mount Everest csúcsán. A legikonikusabb modellek részletes ismertetéseit kapjuk itt. (Kiemelések tőlem)

ACC Art Books (honlapi bemutatkozása szerint a világ egyik vezető kiadója és forgalmazója a művészetekkel és a vizuális kultúrával foglalkozó könyveknek. Átfedések elhagyásával – OP): „A könyv részletesen ismerteti 60 karóra modell csodáit, amelyek az alakjukban, anyagukban, és gyártási módszereikben megtestesült innovációkért vonultak be a történelembe. Egy-egy stílus ikon is kapcsolódik a könyvben szereplő mindegyik évtizedhez (a fejezetek ilyen személy egészoldalas fényképével indulnak, így pl. a 30-as éveknél Rudolph Valentino, 40-eseknél Artie Shaw, 60-as: Ringo Starr, 2000-es: George Clooney – OP). Évtizedről évtizedre, azok legkedveltebb és leghíresebb modelljeinek felvonultatásával, az Olvasó elmerül az órák világában, a 20. sz. korai éveitől a különféle technikai innovációkig, amelyek forradalmasították az órák megalkotását, egészen a legmodernebb, ám már ikonikus modellekig.”

A szerzőről a Corvina ismertetőjéből: „Újságíró és publicista, számos ékszertörténeti és a különböző etnikumok ékszereivel foglalkozó kiadvány szerzője, a 24 Ore Cultura által kiadott I maestri del tempo (Az idő mesterei – OP) c. sorozat, valamint a Sotheby’s aukciósházzal együttműködésben az ACC Art Books által megjelentetett Investing in Wristwatches (Befektetés karórákba – OP) c. könyvsorozat szerzője.

Ékszer- és divattémájú kiállításokat rendez, és azoknak kurátora is, továbbá gondoskodik a tudományos szintű katalógusok kiadásáról. A Stile e Storia (Stílus és történelem – OP) kulturális egyesület elnöke: a szervezet a történelmi örökség kutatásával és értékmegőrzésével foglalkozik, hangsúlyozva a művészet, a divat és az ékszerek közötti kapcsolatot.

2019 óta az Università degli Studi di Milano docense, ahol egy diplomafelkészítő kurzus részeként ékszertörténetet tanít.”

Ízelítőül a könyvből: „Egyes esetekben maga a történelem sugallja egy-egy modell formáját és stílusát. Vegyük például a Louis Cartier által 1917-ben készített Tankot: ez egy harckocsit formáz, mégpedig az első világháborúban bevetett Renault FT-t. Máskor a használat során felmerülő szükség a meghatározó, mint például a Jaeger-LeCoultre által 1931-ben tervezett Reverso esetében: ennek felhajtható tokja a pólójátékosok kérésére készült technikai megoldás volt, de egyben történelmet író esztétikai újítássá is vált.”

„Az óragyártás jelenségének pontos megvilágítása érdekében szükséges azoknak a szempontoknak a figyelembevétele is, amelyek egy bizonyos modell születésének környezetével kapcsolatosak. Az első és a második világháború a megbízható, jól leolvasható számlapokkal és precíz időellenőrző funkciókkal ellátott órák gyártását ösztönözte. A harmincas évektől elterjedő kronométerek és kronográfok (ez már marketing szülte megnevezés, nem amit a hajdani hajósok használtak! – OP) azt a szükségletet elégítették ki, hogy minél pontosabban mérhetővé váljanak az autóversenyek futamidői, a transzatlanti repülések vagy az olimpiai játékok versenyeredményei. Olykor nehezen dönthető el, hogy egy adott kor szükségletei ösztönzik-e a műszaki megoldásokat, vagy a mechanika területén megvalósuló újítások vezetnek-e új modellek kifejlesztéséhez. Mindkét lehetőség valós.”

  

Edward Brooke-Hitching: Az ég atlasza - Az univerzum káprázatos térképei, mítoszai és felfedezései

 Corvina Kiadó, 2025

Dr Osman Péter ismertetése

„Amikor követem a csillagok rendezett sokaságát körpályájukon, elemelkedik a lábam a földről. – Ptolemaiosz” Ø „A csillagászat arra készteti a lelket, hogy felfelé nézzen, és kivezet minket ebből a világból egy másikba. – Platón” Ø „Óriásokra emlékszem, akik réges-régen, az idő kezdetén születtek; és emlékszem a kilenc világra. – A Jósnő próféciája a 14. századi izlandi Hauksbók-ban.” Ø „És mégis mozog! – Galilei”Ø „Az öt érzékszervvel felvértezett ember felfedezi az őt körülvevő világegyetemet, és ezt a kalandot Tudománynak nevezi. – Edwin Hubble” – az Előszó és a négy rész mottói (kiemelések tőlem)

„»Látni a láthatatlant« – 2019. április 10-én az Amerikai Tudományos Alapítvány történelmi jelentőségű bejelentést tett: az Event Horizon Telescope nemzetközi földi telepítésű rádióteleszkóp-rendszer rögzítette az első képet egy, a Messier 87 galaxis középpontjában lévő fekete lyuk eseményhorizontjáról. Ezt korábban kivitelezhetetlennek gondoltuk.” (forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből.)

Az ég felfedezése, feltérképezése az emberiség egyík legnagyobb hőseposza, s ezt mind a tartalmában, a sokszínű és sokágú, gazdag képanyagában, az elegáns kiállításában ehhez méltón állítja elénk ez a gyönyörű kötet.

»Sok van, ami csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb« írta Szophoklész, és bizonyos értelemben vitathatatlanul igaza is van. Sok csodát alkotott, sok bámulatos felfedezést tett az ember, de ami talán a leginkább csodálatossá teszi, hogy a felfoghatatlanul óriási univerzum egy félreeső galaxisa egyik ágán egy bolygón élve, pusztán – és jobb híján kényszerűen – az eszére és a maga teremtette eszközeire hagyatkozva, gondolkodása és tudománya mindenkori legmagasabb szintjén kitartóan igyekezett, és igyekszik ma is megismerni és megérteni az őt körülvevő, számára elérhetetlen és valójában felmérhetetlen világmindenséget, pusztán annak alapján, amit abból észlelni képes, s amit észleléseiből kikövetkeztetni tud. »Elérni az elérhetetlen csillagot« dalolja színpadain, s ha ’kézzel’ nem is, de a megfigyeléseivel, méréseivel és a következtetéseivel ezt mindinkább meg is teszi. S ha azt vesszük, hogy végső soron csak a szellemi képességeire támaszkodhat mindebben, úgy megkockáztatható, hogy e felfedezései nagyobb alkotó teljesítménnyé állnak össze, mint az ég, amelynek titkaival így szembe szegül. S szédítő a tudása és eszköztára exponenciális bővülése az utóbbi száz évben, s ami minden jel szerint be sem láthatóan gyorsul tovább: „A 20. sz. hajnalán a csillagászok logaritmustáblázatokkal és logarlécekkel végezték számításaikat. Három hét alatt számolták ki egy üstökös pályáját...” – ma mennyi ez egy MI-nek? És holnap??

Az eredeti kiadó Simon & Schuster ajánlójából:

„»Gyönyörű... végtelen.. ragyogó feledhetetlen történetek« - BBC Radio 6”

»Összeszőve mítoszt és tudományt, ez a lélegzetelállító könyv sűrűn tele gyönyörű képekkel« – Daily Mail« (idézetek nyitó idézőjeltől záróig, bekezdéseken is át)

A Phantom Atlas és Az Arany Atlas óriási nemzetközi sikere után Edward Brooke-Hitching remek könyve elénk tár néhányat a legszebb térképekből és ábrákból. amelyeket valaha is megalkottak annak során, ahogy az emberiség a felettünk lévő ég feltérképezésére törekszik. E gazdagon illusztrált kincsestár közszemlére teszi a az égi térképészet legremekebb példáit – a térkép-készítés egy dicsőséges műfaját, amelyről a modern térkép-könyvek gyakran megfeledkeznek –, valamint középkori kéziratokat, remekmű festményeket, ősi csillagkatalógusokat, antik műszereket és egyéb vonzó különlegességeket.

Ez az ég, ahogyan még sohasem mutatták: a csillagok és bolygók birodalma, ám az isteneké és ördögöké, különös mitológiai vagy mesebeli lényeké, középkori idegeneké, mitológiai állatoké és tomboló szellemeké. Az olvasót világkörüli körútra viszi csillagok-megszállottja kultúrákhoz, ahol megismerheti a tibeti égi temetést, a csillagokkal telehintett inuit tánc-kabátokat, a mongol asztrál-prófétákat, és Sir William Herschel 1781-es felfedezését, az Uránuszét, ami az első bolygó-felfedezés volt az antik idők óta. Még különösebbek az európai történelem elfelejtett történetei, pl. a középkori angol hiedelem hajókról, amelyek a felhők felett járják a tengereket, a 16. századi német UFO-észlelések, és a VII. Edward király korabeli arisztokrata, aki tévesen térképezett fel idegenek által létrehozott csatornákat a Marson.

Amint napjainkban eddig példátlan világossággal tárják fel univerzumunk szövevényes, bonyolult világát, soha nem volt még alkalmasabb idő egy ilyen, kimagaslóan olvasmányos könyvre, oly gyönyörűre, mint az éjszakai égbolt, hogy szövegbe rendezze az e téren járatlan olvasó számára ezeknek a teljesítményeknek a nagyságát.”

A szerzőről a Simon & Schuster: a fentebb említetteken túl további három könyvét sorolja azzal, hogy mind az ötöt számos nyelvre lefordították, továbbá régi, különös sportoknak szentelt műveit. A Royal Geographical Society teljes jogú tagja, és gyógyíthatatlan térkép-rajongó.

Az Utószóból: „E sorok írásakor a NASA InSight robotrepülőgépe a Mars felszínén barangolva vizsgálja annak mélységeit, miután 2018. november 26-án sikeresen landolt a bolygón. Úton van egy másik NASA-robotjármű, a Parker napszonda is, hogy elsőként vizsgálja a Nap külső koronáját.

2019. január 1-jén a New Horizons űrszonda, amely 2015-ben repült el a Plútó mellett, elsőként haladt el a Naprendszer legkülső zónájában, a Kuiper-övben található Ultima Thule titokzatos objektum mellett. Ha még működőképes lesz, a szonda 2038-ra csatlakozik a Voyager űrszonda programjához, így a külső helioszférát fogja kutatni, talán átlépve a csillagközi tér határát.

Folytatódik az ég történetének kibontakozása. Minket, akik egy felfedezni vágyó faj kétségkívül legkiváltságosabb nemzedéke vagyunk, magával ragad a tudományos fejlődés lendülete, a határtalan lehetőségek izgalma. »Az ismereteink végesek, az előttünk még ismeretlen végtelen.«– írta T. H. Huxley 1887-ben (kissé korrigálva az itteni fordást – OP) – Intellektuális szempontból egy kis szigeten állunk a megmagyarázhatatlanság végtelen óceánja közepén. Minden nemzedéknek feladata valamivel több terület megnyerése.«”