Corvina Kiadó, 2022
Dr Osman Péter ismertetése
„Szenzációs lelet változtatta meg radikálisan a képet, amelyet eddig Adolf Hitler apjáról, Alois Hitlerről és a Hitler családról alkothattunk: az apa kötegnyi, megsárgult levele egy padláson vészelte át a "Führer" személyes dokumentumait eltüntető náci időket, s került a történész szerző, Roman Sandgruber kezébe a közelmúltban. A 31 kézírásos levélből teljesen új szemszögből ismerhetjük meg a fiára oly nagy hatást gyakorló Alois Hitler személyiségét. Ugyanakkor némi fény derül a Hitler család mítoszok, kitalációk és feltételezések terepévé vált mindennapjaira is. Mindmáig sokakat foglalkoztat ugyanis a kérdés: vajon miként lehetséges, hogy egy felső-ausztriai porfészekből származó, kudarcos, jobbára autodidakta gyerek pályája ilyen magasra íveljen?” – a Corvina ajánlója.
Mi közünk ma ehhez az egészhez, mármint Hitler felmenőihez? „Adolf Hitler azon kevés emberek egyike, akik nélkül – ez meglehetős alappal állítható – a történelem másképp alakult volna. Nincs a világtörténelem utolsó időszakának még egy olyan alakja, aki hozzá hasonlóan a semmiből érkezve ilyen rövid idő alatt ekkora hatalomra tett volna szert, hogy aztán ezzel a hatalommal ilyen korlátlanul visszaéljen, és bukásával annyi embert rántson magával a halálba, és ennyi ember sorsát befolyásolja. Útja egyetlen más politikuséhoz sem hasonlíthatóan vezetett egyértelműen a totális katasztrófába. Amikor 1889-ben Braunauban megszületett, senki sem sejthette, milyen fizikai és mentális pusztítást és rombolást hagy majd maga után.” – írja Sandgruber a bevezetőjében (kiemelések tőlem). Eleve, a Harmadik Birodalma által kirobbantott második világháború és annak következményei alapvetően átformálták a világot. A nevével fémjelzett rémkorszak számos hatását máig is magán viseli a közbeszéd, a közgondolkodás, s ki tudja, meddig maradnak még velünk.
Kétség sem férhet ahhoz, hogy a neki és mozgalmának adott igen hathatós támogatás nélkül – amelynek forrásai messze nem korlátozódtak Németországra –, Hitler legfeljebb egy lábjegyzet marad valami pszichiátriai munkában. Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy meg kellett lennie benne azoknak a kvalitásoknak, amelyek nyomán a támogatói érdemesnek találták rá tenni tétjeiket, s amelyek jóllehet sátáni, ám nagyon is karizmatikus vezetővé tették – igaz, a Versailles-i békerendszer Németországra zúdított rendelkezései által létrehozott. robbanékonyan zűrzavaros és instabil ottani világban. Ám milyen adottságai révén lett egy kallódó senkiből mindenki felett álló, rettegett és sokak által imádott Führerré, s amelyek révén éppen ő, jóllehet a »hitlerizmus« számos alapvetése már előtte is készen állt, beleértve még a Führer-elvet is? Sandgruber könyve ennek jobb megértéséhez szolgál sok adalékkal, s nagyon nem mellesleg dokumentumaként is annak a kornak, amelyben Hitler apja és vele ő maga is élt – Sandgruber bevezető szavaival a könyv „az őt körülvevő társadalmi és ideológiai közegnek a megértéséhez is hozzájárul.”
2021. augusztusában az Osztrák Tudományos Akadémia A hónap könyvjavaslataként írt e könyvről. amely „az újonnan megtalált leveleknek köszönhetően új betekintést enged a fiatal Adolf Hitler ismeretlen életébe,” Sandgrubert így mutatja be: „2012 óta teljes jogú tagja az Akadémia Filozófiai és Történelmi Osztályának, és emeritus gazdaság‑ és társadalomtörténész professzora a linzi Johannes Kepler Egyetemnek,”
„Egy kellemetlen családapa és állampolgár: otthon patriarchális családfő, szolgálatban mániákusan pedáns, a nyilvánosság előtt ellentmondást nem tűrő, a gyermekeivel szemben brutális zsarnok – ilyennek látták a kortársak Alois Hitlert, Adolf Hitler apját.” – e könyv mottója.
„Alois Hitler, Adolf Hitler apja minden egyéb volt, csak rokonszenves nem. Erős, pedáns és nagyon megközelíthetetlen – emlékeznek rá munkatársai évekkel az 1903-ban bekövetkezett halála után. Maga Adolf Hitler is egy indulatos, gyakran felfortyanó apa képét rajzolja benne: »Nem szerettem, annál inkább féltem tőle ezért. Hirtelen haragú volt, és gyorsan odacsapott.«” – ezzel indítja a Svájci Rádió és Televízió a könyvről közölt hosszabb recenzióját, amelynek első belső címe: „Pipázni, méheket tenyészteni, gyerekeket verni”.
S egy karakteres mondat a Goodreads ajánlójából: „A szerző vizsgálja, miként hathatott a fiatal Hitlerre az alacsony származásából adódó neveltetése a további években – amelyek az egész világ történelmét alakították.”
Példakép? „Zsarnok apák és szerető anyák nem számítanak kivételesnek az emberiség történetében. Semmi sem bizonyítja, hogy Adolf Hitler gyilkos és erőszakos politikai útját ebből kellene levezetni. Erre utaló jelek mindazonáltal vannak. Saját személyének túlértékelése, más vélemények elfojtása, a tények figyelmen kívül hagyása azonban már az apját is jellemezte, akárcsak az önképzésre, és az akadémiai és iskolai autoritások lenézésére való hajlam. Párhuzamot mutat az erőszakra való hajlam is, az apánál a nevelési stílusban, a fiúnál pedig a politikai viselkedésben.” (Ezzel kezdve idézetek a könyvből)
„A diktátor Hitler magatartásához, felelőtlen és bűnös döntéseihez fontos kulcsot adnak gyermek- és ifjú évei. Ifjúságában nemcsak nyelvezete, retorikája és művészeti ízlése alapozódott meg, de nacionalista idegengyűlölete, egyházellenessége, fajgyűlölete és pusztító antiszemitizmusa is ebben az időszakban csírázott ki. Származásának, családjának, társadalmi, gazdasági és kulturális környezetének mély nyomait haláláig magán viselte. Hitlerben különösen erősnek bizonyult az a vonás, hogy egyszer már megfogalmazott elképzelései, célkitűzései és döntései mellett egész életében rendületlenül kitartott.”
