2025. július 15., kedd

Roman Sandgruber: Hitler apja - Hogyan lett a fiúból diktátor

 Corvina Kiadó, 2022

 Dr Osman Péter ismertetése

Szenzációs lelet változtatta meg radikálisan a képet, amelyet eddig Adolf Hitler apjáról, Alois Hitlerről és a Hitler családról alkothattunk: az apa kötegnyi, megsárgult levele egy padláson vészelte át a "Führer" személyes dokumentumait eltüntető náci időket, s került a történész szerző, Roman Sandgruber kezébe a közelmúltban. A 31 kézírásos levélből teljesen új szemszögből ismerhetjük meg a fiára oly nagy hatást gyakorló Alois Hitler személyiségét. Ugyanakkor némi fény derül a Hitler család mítoszok, kitalációk és feltételezések terepévé vált mindennapjaira is. Mindmáig sokakat foglalkoztat ugyanis a kérdés: vajon miként lehetséges, hogy egy felső-ausztriai porfészekből származó, kudarcos, jobbára autodidakta gyerek pályája ilyen magasra íveljen?” – a Corvina ajánlója.

Mi közünk ma ehhez az egészhez, mármint Hitler felmenőihez?Adolf Hitler azon kevés emberek egyike, akik nélkül – ez meglehetős alappal állítható – a történelem másképp alakult volna. Nincs a világtörténelem utolsó időszakának még egy olyan alakja, aki hozzá hasonlóan a semmiből érkezve ilyen rövid idő alatt ekkora hatalomra tett volna szert, hogy aztán ezzel a hatalommal ilyen korlátlanul visszaéljen, és bukásával annyi embert rántson magával a halálba, és ennyi ember sorsát befolyásolja. Útja egyetlen más politikuséhoz sem hasonlíthatóan vezetett egyértelműen a totális katasztrófába. Amikor 1889-ben Braunauban megszületett, senki sem sejthette, milyen fizikai és mentális pusztítást és rombolást hagy majd maga után.” – írja Sandgruber a bevezetőjében (kiemelések tőlem). Eleve, a Harmadik Birodalma által kirobbantott második világháború és annak következményei alapvetően átformálták a világot. A nevével fémjelzett rémkorszak számos hatását máig is magán viseli a közbeszéd, a közgondolkodás, s ki tudja, meddig maradnak még velünk.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a neki és mozgalmának adott igen hathatós támogatás nélkül – amelynek forrásai messze nem korlátozódtak Németországra –, Hitler legfeljebb egy lábjegyzet marad valami pszichiátriai munkában. Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy meg kellett lennie benne azoknak a kvalitásoknak, amelyek nyomán a támogatói érdemesnek találták rá tenni tétjeiket, s amelyek jóllehet sátáni, ám nagyon is karizmatikus vezetővé tették – igaz, a Versailles-i békerendszer Németországra zúdított rendelkezései által létrehozott. robbanékonyan zűrzavaros és instabil ottani világban. Ám milyen adottságai révén lett egy kallódó senkiből mindenki felett álló, rettegett és sokak által imádott Führerré, s amelyek révén éppen ő, jóllehet a »hitlerizmus« számos alapvetése már előtte is készen állt, beleértve még a Führer-elvet is? Sandgruber könyve ennek jobb megértéséhez szolgál sok adalékkal, s nagyon nem mellesleg dokumentumaként is annak a kornak, amelyben Hitler apja és vele ő maga is élt – Sandgruber bevezető szavaival a könyv „az őt körülvevő társadalmi és ideológiai közegnek a megértéséhez is hozzájárul.”

2021. augusztusában az Osztrák Tudományos Akadémia A hónap könyvjavaslataként írt e könyvről. amely „az újonnan megtalált leveleknek köszönhetően új betekintést enged a fiatal Adolf Hitler ismeretlen életébe,” Sandgrubert így mutatja be: „2012 óta teljes jogú tagja az Akadémia Filozófiai és Történelmi Osztályának, és emeritus gazdaság‑ és társadalomtörténész professzora a linzi Johannes Kepler Egyetemnek,”

„Egy kellemetlen családapa és állampolgár: otthon patriarchális családfő, szolgálatban mániákusan pedáns, a nyilvánosság előtt ellentmondást nem tűrő, a gyermekeivel szemben brutális zsarnok – ilyennek látták a kortársak Alois Hitlert, Adolf Hitler apját.” – e könyv mottója.

„Alois Hitler, Adolf Hitler apja minden egyéb volt, csak rokonszenves nem. Erős, pedáns és nagyon megközelíthetetlen – emlékeznek rá munkatársai évekkel az 1903-ban bekövetkezett halála után. Maga Adolf Hitler is egy indulatos, gyakran felfortyanó apa képét rajzolja benne: »Nem szerettem, annál inkább féltem tőle ezért. Hirtelen haragú volt, és gyorsan odacsapott.«” – ezzel indítja a Svájci Rádió és Televízió a könyvről közölt hosszabb recenzióját, amelynek első belső címe: „Pipázni, méheket tenyészteni, gyerekeket verni”.

S egy karakteres mondat a Goodreads ajánlójából: „A szerző vizsgálja, miként hathatott a fiatal Hitlerre az alacsony származásából adódó neveltetése a további években – amelyek az egész világ történelmét alakították.”

Példakép? „Zsarnok apák és szerető anyák nem számítanak kivételesnek az emberiség történetében. Semmi sem bizonyítja, hogy Adolf Hitler gyilkos és erőszakos politikai útját ebből kellene levezetni. Erre utaló jelek mindazonáltal vannak. Saját személyének túlértékelése, más vélemények elfojtása, a tények figyelmen kívül hagyása azonban már az apját is jellemezte, akárcsak az önképzésre, és az akadémiai és iskolai autoritások lenézésére való hajlam. Párhuzamot mutat az erőszakra való hajlam is, az apánál a nevelési stílusban, a fiúnál pedig a politikai viselkedésben.” (Ezzel kezdve idézetek a könyvből)

A diktátor Hitler magatartásához, felelőtlen és bűnös döntéseihez fontos kulcsot adnak gyermek- és ifjú évei. Ifjúságában nemcsak nyelvezete, retorikája és művészeti ízlése alapozódott meg, de nacionalista idegengyűlölete, egyházellenessége, fajgyűlölete és pusztító antiszemitizmusa is ebben az időszakban csírázott ki. Származásának, családjának, társadalmi, gazdasági és kulturális környezetének mély nyomait haláláig magán viselte. Hitlerben különösen erősnek bizonyult az a vonás, hogy egyszer már megfogalmazott elképzelései, célkitűzései és döntései mellett egész életében rendületlenül kitartott.”

 

 

Prieger Zsolt (szerk.): Egy évem Szerb Antallal – 365 idézet, Prieger Zsolt válogatása

 Corvina Kiadó, 2025 

Dr Osman Péter ismertetése

Ha Európában és az európaiságban mindazt nézzük, ami igazán jó benne, úgy Szerb Antal ennek megtestesülése volt: a humanista kultúra minden olvasót megragadó kútfője. Mélyreható, szédületesen széleskörű tudás birtokosa és lebilincselően olvasmányos, mesteri előadója.

Kezdjük egy döbbenetes példával. Ez a kötet a 365 idézetével remek breviárium. Egyik oldalán ez olvasható:

„– A clavellina egy átlátszó kis víziállat, olyanfajta, mint a tengeri liliom. Ha az életkörülményei nem kedvezőek, lassanként visszafejleszti a szerveit: a feje, a szíve, a gyomra mind visszanőnek, és az egész állatból nem marad meg más, mint egy kis kupac. És ha a körülmények újra megfelelnek, a clavellina újra kifejleszti a szerveit.

– Érdekes – mondtam. – Fludd metafizikája nagyon hasonlít ehhez a kis kupac-állathoz. Szerinte a szellem, az élet időnként visszavonul az anyagból. Az anyag is úgy keletkezett, hogy Isten, aki kezdetben az egész teret betöltötte, visszavonult önmagába, és az üresen hagyott tér az anyag.

– Ugye? Hát nem lehet, hogy az élet visszavonul a test egy pontjába, és a többi halottan fekszik… amíg megint fel nem ébred… tudja mi a jelmondatunk: hiszek a testnek feltámadásában.”

„Clavellina”: a Hírlevél 2023/12. számában írtunk Nicklas Brendborg: A halhatatlan medúza c. könyvéről, amely egy pontosan ilyen életmódot folytató tengeri állatot ír le. A meghökkentő: miként szólhatott ilyenről Szerb Antal az 1934-ben megjelent A Pendragon legenda c. művében, lévén hogy a Brit Természettudományi Múzeum közlése szerint az állat e különleges tulajdonságát csak az 1980-as években fedezték fel. Az már voltaképp mindennapos Szerb Antal írásművészetében, ahogyan ezt az állatot – amint fentebb olvasható – könnyedén hozzáköti Robert Fludd (1574 – 1637) misztikus filozófushoz, a könyvében kulcsszerepet játszó Rózsakeresztesek kiemelkedő személyiségéhez.

A Corvina ajánlójából: „Ki szerinted a legolvasottabb magyar író? Erre a kérdésre évtizedeken át rávágtuk, hogy Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Móricz Zsigmond. Aztán némi szünet után hozzátettük: de lehet, hogy Rejtő Jenő? És melyik a kedvenc könyved? Itt viszont, alighanem, az Utas és holdvilág nyerne, ugyanis hosszú évek óta ez az egyik legnépszerűbb magyar regény, nemzedékek rajongva szeretett irodalmi alapélménye. Ebből tanuljuk Itáliát, a kamaszkort, a barátságot, az életközépi válságot, az erotikát... Ám Szerb Antal többi regénye és a novellái is fantasztikusak, és akkor még nem beszéltünk a két irodalomtörténetről: minden olvasó család könyvespolcán bérelt helyük van. És itt felmerül a kérdés: hogyan lehet valaki ilyen sokszínű? Hogyan képes egy író ilyen sok műfajban ennyi maradandó művet létrehozni? (Vajon tényleg hátrébb van a népszerűségben a másként remek Pendragon legenda, különösen a filmmel és benne Latinovits feledhetetlen alakításával és nótázásával? – OP)

Prieger Zsolt ebben a válogatásban megmutatja nekünk az életmű mélységeit és magasságait. Az év minden napjára talált valamilyen elgondolkodtató vagy vicces, egymondatos vagy egy bekezdésnyi szöveget - hogy jól teljen az évünk Szerb Antallal.”

De ki is a válogató, aki meghatározta, mit kapunk e kötetben? A Forbes vele közölt hosszabb interjújából (https://www.forbes.hu/a-jo-elet/prieger-zsolt-anima-sound-system-interju/) idézve:

A felvezető szövegből „56 évesen is huszonéveseket megszégyenítő módon kísérletezik zenében, színpadon, irodalomban egyaránt. Nem hajlandó elköteleződni egy párt mellett vagy ellen sem.” (   ) „Prieger: „Az ember saját magán belül is kísérletezik, sírig tanul, és minden minőségben megtalálja azt, amivel a leginkább tud azonosulni. ... Az irodalmi esteken szabad lehetek, és kedvemre ötvözöm azokat a dolgokat, amiket kedvelek a tanításban és olvasás örömének átadásában.”

Prieger Bálint házi előadásának internetes ajánlója: „Prieger Zsolt Szerb Antal-fantáziája költőien szürreális és roppant realista: akusztikus és vetített képek, városok és történetek, szerelmek és szeretett irodalmak váltják egymást. Bejátszásokkal, klasszikus és popkulturális zenei elemekkel, vetítéssel és improvizációval teli látomás: kihagyhatatlan irodalmi, zenei és filozófiai előadás.”

Néhány apró idézet ebből a kincsestárból. És amint Prieger is utal rá bevezetőjében, Szerb Antal írásai olyan gazdag tartalommal, sokrétű jelentéssel bírnak, hogy ahogyan változunk az idő folyásával, változik bennünk mindaz – tudás, tapasztalat, érzékenység, fogékonyság, gondolkodásmód –, amivel rezonálunk az olvasottakra és az újraolvasottakra. Aki már sok Szerb Antalt olvasott, ezt itt felfedezheti. Kapott valami újat, mást.... amivel még több lett! Másoknak pedig kedvcsináló e válogatás.

„Üdvözöljük az olvasót, tiszteletteljesen és csendes örömmel. Olyan időket élünk megint, mint amilyen a magyar irodalom heroikus kora, Kazinczy és Kölcsey napjai voltak: a belső parancsra érdeklődők úgy megfogyatkoztak, hogy ma a magyar írás sorsával foglalkozni újra nemzeti tett. (...) Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját: kultúrát. Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.” – Magyar irodalomtörténet (Prieger nem adja meg külön-külön minden idézete forrását. A kiemelteknél mi jelezzük... aminél megtaláltuk. – OP)

„Mennyi mindent máskép hívnak ma, mint azelőtt. A semmittevést ma kikapcsolódásnak, a gyávaságot gátlásnak vagy másképp korszerűségnek, a termetet alaknak, az ostobaságot ideológiának.”

„A nagy emberek, mikor már nagy emberek, túlságosan hasonlítanak egymásra.” – Magyar irodalomtörténet.

„A mai sport, professzionistáival, rekordhajszolásával, túlságosan ’komoly dolog’; különben is elvesztette minden kapcsolatát a szertartással, melynek része volt a görög időkben.” (S látná, mi lett belőle mára! – OP) – A varázsló eltöri pálcáját

„Bennem sokkal nagyobb tudásszomj van, mint amennyit anyagilag megengedhetek magamnak.” – Naplójegyzetek (1914-1943)