Markus Kallifatides, Sophie Nachemson-Ekwall, Sven-Erik Sjöstrand
Corporate Governance In Modern Financial Capitalism
Old Mutual’s Hostile Takeover of Skandia,
Cégkormányzás a modern pénz-alapú kapitalizmusban - A Skandia ellenséges felvásárlása az Old Mutual által
Edward Elgar, 2010
Dr Osman Péter ismertetése
„Ez a dolgok lényegének kitűnő feltárásában bővelkedő könyv a cégkormányzás mai folyamatára összpontosít, és azokat a feltételeket vizsgálja, amelyek az eredményes cégkormányzáshoz és -ellenőrzéshez (control) kellenek a 21. századi globalizált és pénz-alapúvá tett (financialized) gazdaságokban. Átfogó és sokoldalú elemzését adja egy határokon átnyúlva megvalósított ellenséges cégfelvásárlás folyamatának, leírja az abban résztvevő, illetve érintett szereplőket, intézményeket és az eseményeket - mindezzel pedig vizsgálja és meg is kérdőjelezi a cégkormányzás és -ellenőrzés jelenlegi formáit, mind nemzeti, mind globális nézőpontból. Esettanulmányként felhasználva a Skandia cégnek az Old Mutual által megvalósított ellenséges felvásárlását, a szerzők tárgyalják a cégkormányzás elméletét, és kiemelik annak két alapvető dimenzióját, amelyeket pénzügyi- és operatív áramlásnak neveznek.” Így mutatja be a világelsők közé tartozó gazdasági szakkönyvkiadó ajánlójában e könyvét.
Emeljük ki rögtön: a szerzők a kapitalizmusnak a legújabb, a korábbiaktól minőségileg eltérő megvalósulásaként tárgyalják annak 21. századi tartalmát és működését, s ezzel a jelentéstartalommal használják a financial capitalism kifejezést. E jelentéstartalmat magyarul a legjobban feltehetően a „pénz-alapú kapitalizmus” kifejezés adhatja vissza.
Könyvük valójában kettős olvasatú. Azok számára, akiket érdekel az ellenséges felvásárlások mai működésmódja, egy igen alapos, és a finom részletekig hatoló elemzést nyújtó esettanulmányként szolgál - némi túlzással egy, a mai nagypályás cégek világába helyezett Iliászként, természetesen abszolút tárgyszerű megközelítésben és tárgyalásmódban. Sokkal szélesebb olvasókör számára lehet viszont nagyon érdekes mindaz, amit magáról a pénz-alapú kapitalizmusról, és annak világáról, működéséről elmond, hiszen abban élünk, az határozza meg - elháríthatatlan erővel - a gazdaságok működését és viszonyait a mikrótól a makro szintig, és vele felülírhatatlan módon kihat mindenre és mindenkire, ami és aki része vagy érintettje e gazdaságoknak. Nem értékítélet, csupán a puszta tény rögzítése, hogy a pénzügyek gazdasága mára kétségkívül fölébe kerekedett a reálgazdaságnak, nemcsak súlyban, hanem meghatározó erőben is. A gazdaságok legnagyobb befolyású szereplői a befektetők lettek, makroszinten épp úgy, mint a külső finanszírozást (is) felhasználó cégek szintjén, s még a sarki boltban a cukor árát is lényegében a nemzetközi tőzsdei ügyletek és spekulációk határozzák meg. A nemzetközi befektetők /túl/hatalmát különösen jól mutatja az is, hogy egy jegybank elnök az országa országgyűlésével az annak döntése feletti vitában, a döntést támadva arra hivatkozik, hogy az gyengítheti a befektetőknek az ország iránti bizalmát. Következésképpen, a pénz-alapú kapitalizmus sajátosságainak ismerete az alapvető tudnivalók közé lépett elő. E kis ismertetőben az ellenséges felvásárlás részletes történetének megismerését és tanulságainak levonását meg is hagyjuk az érdeklődőknek, és itt elsősorban a szélesebb érdeklődésre számot tartó mondanivalójáról, a döntő jelentőségű háttér, azaz a pénz-alapú kapitalizmus bemutatásáról adunk valamelyes képet
A pénz-alapú kapitalizmusra vonatkozó elméleti alapokat a szerzők összegzik az első részben. A hátteret illető, figyelemre méltó megállapításuk, hogy a pénzpiacokon a kereskedés tárgyát alkotó eszközök absztrakt volta erősen táplálja sok ilyen piac „játékkaszinó” jellegét. Kiemelik, hogy országokon belül és nemzetközi vonatkozásban szabályozási erőfeszítésekkel igyekezték meggátolni, hogy a pénzpiacok sajátos működéséből következő instabilitás átterjedjen a reálgazdaságra is, ez azonban nagyon nehezen megvalósíthatónak bizonyult a gyakorlatban, amint azt legutóbb a 2008-as válság is nyilvánvalóvá tette.
Amint írják, a pénz-alapú kapitalizmus fogalmával itt azokra a gazdasági állapotokra és viszonyokra utalnak, amelyek forrása így összegezhető: a pénzügyi indítékok, pénzpiacok, pénzügyi intézmények és -szereplők növekvő szerepe a hazai és a nemzetközi gazdaságok műveleteiben. A dolgok és ügyek e kibontakozó alakulásának - amely a ’80-as évektől kezdve számottevő erővé vált a világgazdaságban - jellemzői a hatalmas hitelexpanzió; a kamatlábak volatilitása; a derivatívák és egyéb pénzpiaci eszközök kereskedésének robbanásszerű növekedése; a foglalkoztatottak növekvő száma és a kivételes jövedelmek a pénzügyi szektorban; az eszköz áraknak a spekulációkból következő extrém ingadozásai és amplitúdói; a megfoghatatlan kockázatok (elusive risks) és a moral hazard széles terítése (amik elkülönítik a döntéshozókat és a kockázatvállalások haszonélvezőit azoktól, akik megfizetik annak árát).
A financialization révén a részvénytulajdonosok új összeállítása lépett színre és kezdett hatást gyakorolni azokra a módozatokra, ahogyan sok üzleti szervezetnél a cégkormányzást gyakorolják. Általános tendenciaként, az intézményi befektetők - például nyugdíjalapok, befektetési alapok, s a fedezeti alapok különféle típusai - sok USA és brit vállalatban szereztek domináns részvénytöbbséget, és más nyugati országokban is jelentős pozíciókra tettek szert. Ezeket a befektetőket a pénzpiac ésszerűségi megfontolásai vezérlik, és a globális pályán versenyeznek a tőkéért (azaz a magán-megtakarításokért). A befektetéseiknél a cégeket a szerint választják meg, hogy azoktól olyan stratégia követését várják, amely rövidtávon felfelé hajtja azok részvényeinek árfolyamát. Ez erőteljesen arra befolyásolja a befektetést kereső cégeket, hogy ehhez illesszék a célrendszerüket és a pénzügyeik kezelését. Ebbe tartozik egyebek közt a menedzsmentnek a részvényesi érték alakulásához kötött díjazása; a visszterhes finanszírozás új formáinak igénybe vétele (ami magasabb finanszírozási áttételt tesz lehetővé); az alapvető kompetenciák (core competences) ideológiája és az ilyen racionalizálás/leépítés; eltérés a prudenciális számviteli elvek követésétől és a pénzügyi jelentéseknek az elemzők elvárásaihoz való illesztése; és - főként az USA-ban - a befektetési bankok kulcsszerepben történő alkalmazása a cég menedzsmentjének és egyéb irányító testületeinek tanácsadóiként.
Ezt a financialization-t szintúgy jellemzik a befektetési bankok és egyéb (főként USA-központú) pénzügyi intézmények, amelyek számos funkció egyidejű ellátásával közvetítői szerepet töltenek be a befektetők és a cégek között, még szabályozókként is. Legfőképpen, közvetítőként és egyeztetőként működnek a befektetendő pénzekkel dolgozó alapok széles köre és a cégek között a globális részvénypiacon, és így csatornázzák és befolyásolják a tőkék áramlását a tőzsdén jegyzett cégek, ipari szektorok és országok között.
Állítható, hogy a pénz-alapú kapitalizmus az előtérbe hozta a cégkormányzási és - ellenőrzési folyamatokat, és a háttérbe sorolta a menedzsment tevékenységeit. A cég feletti ellenőrzésért folyó, sokkal jobban pénzügyi megfontolásoktól motivált küzdelem olyan kormányzó testületeket és módszereket hozott létre, amelyek gyakran újak a kontinentális Európa részvénytulajdonosainak és egyéb érintettjeinek (stakeholder).
Az esettanulmány megválasztásáról és jelentőségéről a szerzők elmondják, hogy azért választották a Skandia ellenséges felvásárlását, mert pontosan azt a folyamatot reprezentálta, amelyet tanulmányozni akartak: határon átnyúló felvásárlási kísérletet, amelyben megjelenik a cégek feletti ellenőrzés globális piaca és annak sok szereplője és intézménye. Nemcsak a két cég részvényesei, igazgatói és menedzserei voltak meghatározónak tekinthetők a felvásárlási ügyletben, hanem sok más szereplő is fontos részese volt mind a folyamatnak, mind pedig a végeredménynek. Igen tanulságos a sokrétűségében a felsorolás, amelyet ezek típusairól adnak: fedezeti alapok, activist funds (ezeket a szerzők a pénz-alapú kapitalizmus tipikus USA találmányainak nevezik: olyan befektetésekre szakosodott alapok, amelyek rosszul teljesítő tőzsdei cégekben szereznek befolyást adó részesedést, s azokban olyan intézkedésekre kényszerítik a vezetést, lehetőleg más részvényesekkel összefogva, amelyek hatására megnő a részvényesi érték [a szakirodalom már viszonylag régen kiemelte, hogy a California Public Employees' Retirement System /CalPERS/ az egyik élharcosa volt az ilyesfajta befektetői stratégiának - OP]), event-driven funds (olyan befektetési alapok, amelyek a részvényértéket befolyásoló vállalati események kiaknázására szakosodtak), arbitrázs alapok, befektetési bankok, menedzsment tanácsadó cégek, elemzők, gazdasági újságírók, jogi tanácsadók, politikusok.
A Skandia-ügyletet továbbá azért is választották, mert könnyen szembeállítható az ipari kapitalizmus korának klasszikus felvásárlásaival, ahol a cégek feletti ellenőrzés piaca még lokális volt, s azon kevesebb volt a befektető, és azok kevésbé differenciáltak voltak. Ebben a 2004-2006-os ügyletben megjelennek az előtte volt két évtized markáns változásainak hatásai, amelyek átvezettek az ipari kapitalizmusból a pénz-alapú kapitalizmusba. Ezt már az utóbbi paradigmájának keretei között kell elemezni: mind bonyolultabb és kifinomultabb pénzpiacok, a részvényesi érték középpontba állítása, a globálisan aktív intézményi befektetők és befektetési bankok behatolása a cégek feletti ellenőrzés korábban meglehetősen zárt nemzeti piacaira. Így a Skandia-ügylet láthatóvá és konkréttá teszi a cégkormányzás eszményeinek és gyakorlatainak megváltozását, amely azzal járt, hogy a cégek feletti ellenőrzés piaca megváltoztatta a maga alapvető működési módját.
Íme, ez tehát dióhéjban a mindannyiunkat felölelő és többé-kevésbé megkerülhetetlenül befolyásoló színpad, pontosabban erőtér, amelyen az Old Mutual vs Skandia küzdelem végbement. Kezdődjék a játék! - immár a könyv lapjain kibontakoztatva, elemezve, magyarázva, értékelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése