Kossuth Kiadó, Magyar Örökség sorozat.
Dr Osman Péter ismertetése
A szerzőket már bemutattuk, pl. a Trianonban elveszett kincseink c. kötetük (Kossuth Kiadó, 2019) kapcsán, l. Magyar Innovációs Szövetség hírlevele 2020/13. sz., valamint Középkori templomok a Felső-Tisza-vidéken + A Dunakanyar (Kossuth Kiadó – Hírlevél 2020/15.) Itt csak annyit, hogy képben, leírásban, láttatásban igazán remekek, a ’Fucskár brand’ valóban a kiemelkedő minőség garanciája! Albumjaik méltó bemutatói kulturális és természeti örökségünknek. Mindegyikük – az itteni három is – bőven megérdemelné a sokkal részletesebb bemutatást, ha a terjedelmi korlátok ezt engednék.
A Kárpát-medence népi építészete és népi kultúrája – kincsek szinte felmérhetetlen tára.
„A Kárpát-medence népi építészete olyan összetett, annyira sokszínű, hogy azt egy ilyen terjedelmű képes albumban lehetetlen teljes egészében megjeleníteni. Igaz ez a népviseletekre és a népéletre is. Ezért a Kárpát-medence egyes tájegységeit végigjárva azt mutatjuk meg, ami ránk a legnagyobb benyomást tette, remélve, hogy mindez az Olvasó érdeklődésére is számot tart.” Így indítják a szerzők a jó profi őszinteségével e kötetüket (minden idézet a könyvekből, kiemelések tőlem).
„A népi építészet fogalma alá tartoznak többek között a parasztság lakóházai és gazdasági épületei, a kisnemesek kúriái, a kézművesek hajlékai (figyeljük a finom különbségeket! – OP) és műhelyei, a szőlőfeldolgozó és bortároló építmények, a falusi iskolák, a pásztorházak és csőszkunyhók, a fogadók, a csárdák és a népművészet formavilágát tükröző egyházi építmények. Hogy miből és miként építkeztek egykor, azt nagymértékben befolyásolta a természeti, földrajzi adottság, de számított az is, hogy a hajlék építtetője milyen társadalmi réteghez tartozott. A XIX. században nagy változáson ment keresztül a népi építkezés: a nádfedél helyett teret nyert a cseréppel fedett héjazat, a falakat egyre többször emelték téglából, és a házak belső elrendezése is igazodott az újabb, megnövekedett igényekhez.
A múlt század közepétől a hagyományos értékeket hordozó régi házak nagy része eltűnt a falvakból. Ami maradt belőlük, azokat lelkes helyiek megmentették és tájházzá alakították, de napjainkban már csak szabadtéri néprajzi múzeumokban láthatunk eredeti népi építményeket. [Ezekben] bepillantást kaphatunk egy adott néprajzi terület falvainak hangulatába, és az eredeti népi bútorokkal berendezett épületek révén megismerhetjük az akkor élt emberek lakáskultúráját is. Magyarország dunántúli részén kezdjük a felfedezőutat, majd a Felvidéken áthaladva Kárpátaljára utazunk. Innen Máramaroson keresztül Erdély nagyobb tájegységeit látogatjuk meg.”
Ha azt mondjuk, feledhetetlen képek, jelenetek sorakoznak, ez bármennyire igaz, közhelyként hathat. Viszont találomra felütött két oldalon: „A ruszin lakosú Alsókomárnok Bojkó típusú görögkatolikus fatemplomát egy ukrán népi faépítész közreműködésével építették. Belsejében XVIII. századi ikonosztáz található. A karcsú, nyírfákkal körülvett rusztikus, egyhajós épület a vidéki ruszin építészet szép példája.” és „Görbeszeg 1718-ban emelt görögkatolikus fatemplomát Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. A bojkó típusú, háromosztatú épületben XVI. századi oltárképek és ikonok láthatóak.” és „Felsővízköztől északra számos szép fatemplomot találhatunk, egyiküket Ladomérvágáson. Ácsolt kerítés veszi körül a temetőben álló, lemkó típusú épületet, melyet három, zsindellyel fedett barokk hagymakupolás torony díszít.” Mesébe illő látványok.
Az Alpokalja
„A sűrű erdőségekkel borított hegyvidék és a lábainál elterülő szelíd dombság települései műemlékekben, védett természeti értékekben, néprajzi, történelmi nevezetességekben rendkívül gazdagok. Olyan patinás városok utcáin járhatunk, mint Kőszeg, melynek belvárosában, középkori hangulatú házak sorakoznak; Sopron, melynek ősi, zárt városmagja egyedülálló. Ezeréves templommaradványok találhatók e tájon, mint Döröske vagy Csempeszkopács Árpád-kori templomai, és itt áll Ják egykori bencés monostorának bazilikája, a magyar középkor legépebben megmaradt temploma. Cák ősi, zsúpfedeles pincesora a Kőszegi-hegység környékének egyik legjellegzetesebb színfoltja. Az egykori Őrvidék mindig is az ország nyugati határa volt, a végvárak komoly szerepet játszottak a határvédelemben. Fraknó, Németújvár, Léka, Borostyánkő épségben fennmaradt várai ma is büszkén magasodnak a táj fölé.”
Észak-Magyarország kincsei-re, fájdalom, már nem maradt helyünk, de nagy kár lenne említetlenül hagynunk. Álljon itt legalább a sokat ígérő belső, nyitó címe, amelyet az album maradéktalanul bevált: Hegyek, völgyek, várak, kastélyok, templomok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése