Kossuth Kiadó, 2020
Dr Osman Péter ismertetése
A világ egyik legcsodálatosabb építészeti remekébe visz ez a hozzá méltó album. A 15. század eleje Kína hirtelen fellángoló, hamar kihunyó aranykora volt. Akkoriban messze a világ legerősebb hatalma, a tudományok, a technikák és a technológiák számos területén nagyon is megelőzte fejlettségben Európát. Ekkor építtette Jung-lö császár az új fővárosában a palota-komplexumát, a fallal övezett Tiltott Várost, „amelyhez a tervrajzokat egy taoista szerzetestől kapta, aki kifejezetten ezért ereszkedett alá az égből.”
(Idézetek a könyvből. S mi más legenda illene a Mennyei Birodalom legfőbb urának új székhelyéhez? – OP) Nevét, amint az Encyclopaedia Britannica írja, onnan kapta, hogy oda az alattvalók közül csak kevesen léphettek be. Még a kormányzati tisztségviselők és a császári család is csak korlátozott lehetőséget kaptak, s egyedül a császár járhatott benne tetszése szerint. Az új főváros ezzel született, és a Peking nevet kapta.
A nagyság, amely a Tiltott Város mögött állt: Ekkoriban Peking területe 15-szöröse volt a korabeli Londonénak, lakosai ötvenszer annyian voltak. Kína flottái felfedező utakon körülhajózták a világot, eljutottak Észak-, Közép- és Dél-Amerikába, a Déli-sarkvidékre, Ausztráliába, Grönlandra, Izlandra. A vezető hajók a legjobb európai hajókat messze felülmúló méretekben, jóval felettük álló minőségű anyagokból, konstrukciókkal és technológiákkal készültek, ezért a hajózási teljesítményük és a tengerállóságuk is sokkal megelőzte amazokat. A felfedezőkül kiküldött hajókon 30 ezer tengerész szolgált, s a logisztikai felszereltségük lehetővé tette, hogy három hónapnál tovább is hajózzanak, legkevesebb 7.200 km utat tegyenek meg a készleteik frissítése nélkül. A legdöbbenetesebb kínai előnyt az expedíciós törekvések mögött álló szemléletben találjuk. Jung-lö Kína kereskedelemre alapozott hatalmát akarta terjeszteni, s ehhez tudományosan is feltárni, megismerni a világot. Hajói ezért tudósok, mérnökök, technikusok egész hadát is magukkal vitték.
A császári komplexum döbbenetes méretei: „Az 1406 és 1420 között 72 hektáron épült komplexum 980 megmaradt épületből, köztük több mint 90 palotából, bennük 8.707 helyiségből áll. Az építkezésen 200 ezren dolgoztak. A moszkvai Kreml vagy a párizsi Louvre háromszor, a Vatikán kétszer elférne benne. A szigorúan zárt negyed végül 24 kínai császár otthonává, és végtelen hatalmának szimbólumává válhatott. Peking egyetlen épülete sem lehetett magasabb, mint a császárvárost övező falak, és nem lehetett díszesebb, mint a paloták.”
A kultúra, benne az építészet és a művészet ilyen szédítő gazdagsága mindig ráébreszt, hogy igazán látni és érteni segítő idegenvezető nélkül csak a töredékét kapjuk az élménynek. Igaza van a Kossuth Kiadó ajánlójának: „[Hasznos] szakavatott kísérőbe kapaszkodnunk, hogy megértsük a sárkányok és teknősök, darvak és elefántok, színek és formák szédítő kavalkádját. Az album lapozása közben Kocsis András Sándor – az utazás, a szobrászat és a fotózás szerelmese – fotói, valamint Benda László szakújságíró összeállítása révén mélyebb bepillantást nyerhetünk a palotanegyed rejtekeibe, esetleg korábban itt szerzett élményeinket is feleleveníthetjük.” Kocsis András Sándorról tudni érdemes, hogy 1990 márciusa óta vezeti a Kossuth Kiadót, majd a kiadó-csoportot, és 2019-ben egyike volt a 15 külföldi író-, fordító- és kiadónak, akik megkapták Kína legrangosabb könyvszakmai díját az érdemeikért, amelyeket Kína és a kínai kultúra nemzetközi megismertetésében szereztek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése