Corvina Kiadó, 2020
Dr Osman Péter ismertetése
Új időknek új minőségű háborúi folynak a világban: a sokféle eszközzel vívott hibrid háborúk, amelyek eszközei közül Hofstetter itt a digitális informatikai technológiák alkalmazásairól ad képet. A belőle kiolvasható legfontosabb tanulság, hogy ezek a háborúk legfőképp az elmék‑ és általuk a tömegek feletti uralomért folynak. A hagyományos fegyvereknek is megjelentek a digitálisan felokosított változatai, a távolból történő vezérléstől a többé-kevésbé önálló robotokig –széles áttekintésű fejezet szól róluk: „Fegyverkezési verseny a mesterséges intelligencia területén”. „A modern háborúk mások, néhány esetben olyannyira, hogy a régi NATO-kézikönyveket nyugodtan ki is dobhatjuk.” idézi mindezekre Hofstetter. (Kiemelések tőlem.)
A Trier-i Jog és Digitalizáció Intézete recenziójából: „A könyv kulcstétele: a világ és annak konfliktusai a digitalizáció révén mélyrehatóan meg fognak változni, és mi erre (még) nem készültünk fel. Hofstetter bemutatja a digitalizáció hatásait a globális hatalmi viszonyokra és az államok közötti konfliktusokra. Ennek során rávilágít a digitális vagy hibrid hadviselés technikai lehetőségeire.”
A felkészületlenség mutatkozik meg abban is, hogy a cím pontosítást kíván. Az ismeretlentől, beláthatatlan fenyegetéseitől való félelem hajt abban, hogy a veszélyt a digitalizációban lássuk. A vész nem attól jön, hiszen a digitalizáció csak eszközrendszer, hanem azoktól az erőktől, amelyek használják ezeket az eszközöket. Így kell olvasnunk ezt a könyvet, s érteni, hogy mindazért, amit bemutat, semmiképp sem a digitalizáció a felelős.
A Corvina ajánlójából: „Yvonne Hofstetter 1966-ban született Frankfurt am Mainban. Jogász, 1999 és 2019 között a Big Data kiértékelésére szakosodott Teramark Technologies GmbH ügyvezetője volt. Ma elsősorban könyvekben és előadásokban hívja fel a digitalizáció veszélyeire a figyelmet. 2019-ben tagjává választotta a londoni Chatham House Demokrácia és Technológia Bizottsága.”
Innentől szóljon magáért a könyv – minden idézet onnan.
„A digitalizáció nem csak magánéletünket és munkás hétköznapjainkat tartja szilárdan hatalmában, a hadviselés is evolúciójának következő szakaszába lép át általa.” Igazából még halvány sejtésünk sincs arról, mi mindent hozhat ez a szakasz. viszont a már küszöbön álló lehetőségek és fenyegetések széltét-hosszát igen jól jellemzi Hofstetter bevezetője: „Az internet of everything térnyerése áttekinthetetlenné teszi a 21. századi háború eszközeit, ezért csak tematikus válogatást adok belőlük.” (IoE = minden internetje – OP)
„A politika és a katonai erőalkalmazás számára az általános hálózatba szerveződés, folyamatos elérhetőségünk, a kommunikáció gyorsasága és az egyre intelligensebbé váló gépek egyfajta szoft háború hasznos eszközei. (Valójában nagyon is sokfajta háborúé, s hogy az ’szoft’ marad-e, és meddig, az attól függ, a felek tudják‑e és akarják‑e féken tartani az így megzavart közegben az erőszakot. – OP) Az úgynevezett aszimmetrikus vagy hibrid fenyegetések, amelyek közé a digitális kémkedés, a szabotázs és a szubverzió tartozik, a háború megfizethető helyettesítőivé váltak (mármint a hagyományos háborúé, mert ez is háború! S Hofstetter még nem is említi a tömegek befolyásolását, irányítását a támadó érdekei szerint. – OP). Mivel pedig a digitális támadások olcsóbbak, mint egy forró háború, egyre több állam buzgón kiveszi belőlük a részét” (növelve ezzel a régió vagy akár a világ instabilitását – OP).
Az új szcenárió (és harctér): „Az Egyesült Államok, amelynek vezető digitális hatalmi státuszát eddig senki sem kérdőjelezte meg, azt tapasztalja most, hogy egykor volt előnye rohamosan fogy, befolyása pedig, tetszik, nem tetszik, erőtől duzzadó felkapaszkodottak – különösen Kína – javára csökken. Amerika visszavonulása és az a vehemencia, amivel a vetélkedő hatalmak térben terjeszkednek, egy olyan új, ijesztő fegyverkezési verseny nyitányát jelenti, amely nem korlátozódik pusztán adatlopásra, szabotázsra és felforgatásra. A digitális fegyverkezési verseny azáltal, hogy az internet of everything megjelenésével minden mindennel hálózatba kapcsolódik, hatalmába keríti a fizikai világot is, amely még okosabb lesz, mint az okostelefonjaink, okosházaink vagy okosautóink: elterjednek a harci robotok, a drónrajok, az intelligens implantátumok, a hálózatba kötött nukleáris fegyverek és az intelligens muníciót szállító hiperszonikus hordozóeszközök.” S nem hagyható itt említetlenül: az IoF egyben sebezhetővé is tesz mindent, amihez általa hozzá lehet férni. A digitális támadók, másrészt az ellenük védekezők így mindinkább e láthatatlan háború legfontosabb elitalakulatai közé kerülnek.
