Corvina Kiadó, 2024
Dr Osman Péter ismertetése
„A kutatói siker kötelező velejárója a megelőző kudarc. Ha nem vallunk kudarcot, nem találtunk új útra. A legelső napok óta a gondolataim mélyén sokat változott a tévedés és a kudarc vagy a balszerencse jelentése. Most pedig mindezt megoszthatom az olvasóval. »Tanuljunk a hibáinkból: könnyű mondani, de nehéz megtenni« – a téma, ami az egész életemen és ezen a könyvön is végigvezet.” – az Előszóból, kiemelések tőlem.
Az idézett első két mondat túlzás, de tény, hogy az előző kudarc sokat segít a siker elérésében, sőt, további kudarcok elkerülésében is. Semmilyen csatatéren sem lehet igazi hadvezér, aki még nem szenvedett vaskos kudarcot, s tanult belőle. Ha sima út vitt a sikerhez, az ember boldog, és újabbakról álmodik. A kudarc viszont ráviszi, hogy alaposan végigrágja, min bukott el, s ebből olyanokat is tanul, amit addig nem. Bölcsebb tájakon szívesen vesznek fel olyan vezetőket, egyéb fontos szakembereket, akik nyilvánvalóan jól felkészültek, értik a dolgukat, másutt mégis buktak jó nagyot. Úgy ítélik, az ilyenek más cégek drága pénzén tanulhattak a tévedéseikből. Remélik, hogy intelligens kudarcot vallottak, s az így szerzett tudásból profitálhatnak.
Erről szól: »Akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok«, kudarc és kudarc között micsoda minőségi különbségek vannak. Edmondson Bevezetéséből, a könyvről: „Az első rész keretet ad a különböző kudarctípusoknak. Az első fejezet a kudarctudomány kulcsfogalmait tisztázza, az azt követő három fejezet három kudarc-archetípust mutat be: az intelligens, az alapvető és az összetett változatot. Az osztályozás segít jobban megérteni a kudarc mechanizmusát, és azt, hogy mit is jelent a jóféle kudarc. Segít az egyén kísérleteit a korábbi határokon átlendíteni, önhatalmúlag vagy másképp. Jó gyakorlatokat is sorolok minden kudarctípus mellé, hogy tanulni lehessen belőlük, némelyiket pedig elkerülni. A kudarcok vidékének a feltérképezése segíthet felismerni a jóféle kudarcokat, és kiszippantani belőlük a legjobb tudást.”
A LIBRI ajánlójából: „Amy Edmondson a tudomány, a kultúra és a mindennapi élet megkapó történeteivel illusztrálja, hogy milyen a jó kudarc; gátlásainkat és rossz lelkiismeretünket félretéve mit tehetünk, hogy a mi malmunkra hajtsa a vizet.”
Edmondsonról a Wikipediából: „2011 óta szerepel a »legkiemelkedőbb menedzsment gondolkodók« kétévenkénti Thinkers50 (https://thinkers50.com/who-we-are/) globális listáján (oldalukról: ezt a Financial Times a menedzsment gondolkodók Oscar-díjának nevezi – OP), 2023-ban No. 1-ként, 2019-ben pedig első helyre sorolták a HR Magazine (https://www.hrmagazine.co.uk/about-us) »legbefolyásosabb emberi erőforrás gondolkodók« rangsorában.
A Financial Times 2023 legjobb üzleti könyvei közé sorolja e könyvet. Az értékeléséből: „Edmondson küldetést teljesít, hogy eltakarítsa a kudarcot illető dumát, és tisztázza, mi is alkotja a jóféle rosszat. Üzenete mindenki számára mérvadó, bármilyen területen is dolgozzék.
A kudarcra mindenáron elkerülendő problémaként szoktunk gondolni. Másrészt, gyakran hallani, hogy a kudarc kívánatos, »bukjunk gyorsan, bukjunk gyakran«. A probléma, hogy egyik megközelítés sem különbözteti meg a jó kudarcokat a rosszaktól. Így viszont elszalasztjuk az alkalmat, hogy ’jól’ bukjunk. Edmondson, a világ legbefolyásosabb szervezetpszichológusa, (FinTimes írja! – OP) itt megmutatja, miként kezeljük rosszul a kudarcot, s miként kezelhetjük jól. Egy élet kutatómunkájára támaszkodik a »pszichológiai biztonság« terén, hogy megmutassa, a legsikeresebb kultúrák azok, amelyekben nyilvánosan lehet kudarcot vallani anélkül, hogy az ember ellen fordítanák a tévedéseit. („pszichológiai biztonság”: a Harvard Business Review megírja, hogy a fogalmat Edmondson alkotta. A világhírű McKinsey összegzése: „A pszichológiai biztonság azt jelenti, nincs személyközi félelem. A pszichológiai biztonság érzése segíti az embereket, hogy a legjobb tudásuk szerint teljesítsenek otthon, az iskolában, s a munkában.” – OP) Megmutatja a kudarc három alaptípusát, s hogy miként nyergeljük meg a jó kudarc forradalmi potenciálját, és kerüljük a rosszat. Mindezt életteli példák sorával a nyitott szívműtétek történetétől a Columbia űrsikló katasztrófájáig, hogy ezzel feltegyen egy egyszerű, provokatív kérdést: »Mi van, ha csak a kudarcot vallás kitanulásával remélhetjük, hogy valódi sikerre jutunk?«”
Harvard Business School: „Egy forradalmi útmutató a pszichológiai biztonság úttörő kutatójától, a Harvard Business School díjnyertes professzorától, amely átalakítja a kudarchoz fűződő viszonyulásunkat. Amy Edmondson közszemlére teszi, miként minimalizáljuk a terméketlen kudarcokat, miközben maximalizáljuk, amit a mindenféle malőrökből profitálhatunk. Megvilágítja, magunk és a szervezeteink miként fogadhatjuk el emberi esendőségünket, ismerhetjük fel helyesen, amikor a kudarc a barátunk, s védhetjük ki a legtöbbjét, amikor nem az. Ez a kulcsa, hogy »okos kockázatokat« („smart risk”) vállaljunk. A való életből vett történetekkel az üzletből, popkultúrából, történelemből és máshonnan mutat kifejezetten erre szabott gyakorlati megoldásokat, készségeket és gondolkodásmódokat, hogy segítsen helyettesíteni a szégyent és a hibáztatást kíváncsisággal, sebezhetőséggel és személyes fejlődéssel. Ezután soha többé nem látjuk a kudarcot úgy, mint eddig.”
Záró megjegyzésként: Vezetőnek, tudósnak, szakembernek egyik legkártékonyabb hibája az önhittség. Annak pedig a leghatékonyabb gyógyszerét a jól feldolgozott kudarcok adják.
