Corvina, 2024
Dr Osman Péter ismertetése
Kezdjük egy eretnek felütéssel: jóllehet a köny eredeti címe is The Handover, valójában nem mi engedtük át, legalább is nem tudatosan. Hagytuk, magától értetődően történt, hogy eleve birtokolják, olykor átvegyék – valósághűbben szólva soha nem is volt bármi esélyünk ezt megakadályozni. Persze, olykor lázadoztunk (egyes politikai mozgalmak), vagy épp próbálkoztunk vállalati túlhatalmak megtörésére (a múlt század közepétől az ún. „korlátozó üzleti gyakorlat” tilalmát szolgáló nyugati törvények, mai piacfelügyeletek), de az irányítás eleve soha nem is volt a kezünkben, hogy átengedjük. A feudalizmus egyértelmű képlet volt, lebomlásával pedig a gazdaságok és társadalmak szerves fejlődése hozta, hogy »habár felűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a tőke (és annak hálózati rendszere) az úr!« (bocsáss meg, Petőfi!). Ami viszont a MI-t illeti, ma még egyértelműen csak eszköz, s benne az egyik legfélelmetesebb, hogy milyen ma még be sem látható hatalmat lehet majd meríteni – sőt, merítenek valószínűleg már ma is – a felhasználásából. Éppen ezért nagyon is jó kérdés, hogy a megmaradt szuverenitásunkból mit vesznek még el a küszöbön álló, s majd az azokat követő fejlemények.
„A könyv teljesen új látásmóddal mutatja meg, hogy az ember olyan kihívások előtt áll a 21. században, amilyenekkel még soha nem kellett szembenéznie: a MI megjelenésével drasztikusan bővült azoknak a mesterségesen létrehozott, létfontosságú hatalmaknak - államoknak és nagyvállalatoknak - a köre, amelyekre az emberiség eddig is átruházta élete irányításának és felelősségének jogát. Radikálisan új nézőpontból értelmezi az elmúlt mintegy fél évezred globális történelmét, Páratlan tisztánlátással megérteti velünk, hogy jövőnket, gyermekeink és unokáink sorsát az államok, a nagyvállalatok és a gondolkodó gépek egymás közötti hatalmi harca vagy békés kiegyezése dönti el.” – a Corvina ajánlója alapján (kiemelések tőlem).
Runcimanról: „A University of Cambridge Politika‑ és Nemzetközi Tudományok Intézete professzora, 2014-18 között vezetője. 2018-tól a British Academy, 2021-től a Royal Society of Literature teljes jogú tagja.” – az Egyetem honlapjáról, amely nyolc könyvét sorolja fel.
Az eredeti kiadó, a Profile Books ajánlójából: „Számít-e, ha átengedjük a hatalmat a MI-nek? Különösen, hogy már eddig is hasonló helyzetben vagyunk? A Szilícium Völgy ’A Szingularitásnak’ nevezi az eszmét, hogy végül is gépek kerekednek felül rajtunk, amelyek képesek döntéseket hozni és cselekedni a maguk javára. Amit viszont senki sem mond ki, hogy ez már korábban megtörtént. Pár száz éve az emberek elkezdték építeni a robotokat, amelyek most uralják a világot. Ezeket államoknak és vállalatoknak nevezik, és rendkívül nagy hatalommal bíró mesterséges entitások, olyan képességekkel, amelyek meghaladják bármelyik emberét, s amelyek, tőlünk eltérően, nem halandók.
Ezek gazdagabbá tettek bennünket, egészségesebbekké, életünket biztonságosabbá, mint ami lehetségesnek tűnt akárcsak néhány generációval korábban (bár ez a ’gazdagság’ nagyrészt olyan szükségletek kielégítéséből áll, amelyeket mesterségesen tápláltak belénk a piacgazdaság működésének megfelelően – OP), ám ezek még el is pusztíthatnak bennünket. A könyv több mint háromszáz év gondolkodását összegzi arról, miként élhetünk együtt e mesterséges szereplőkkel.”
A Goodreads így ragadja meg a mondandó velejét: „Runciman megmutatja, hogy eddigi történetünk ilyen radikálisan új szemlélete mit jelent közös jövőnket illetően, s újfajta megértéséhez segít az előttünk álló óriási kihívásoknak.”
Innentől ízelítőül a könyvből: „Az MI-forradalomnak hatalmas előnyei lehetnek. Leglelkesebb szurkolói olyanokat ígérnek, amik még a közelmúltban is képtelenségnek tűntek – s ha valószínűtlennek hangzanak is, a fejlődés jelenlegi ütemének fényében ki merné állítani, hogy tévednek? Ugyanakkor a leselkedő hátrányokat sem nehéz elképzelni, köztük a katasztrófa nagyon is valós veszélyét. Mindig van esélye, hogy az általunk épített intelligens rendszerek felett elveszítjük az uralmat. (Ahogy az óriásvállalatok már fölénk kerekedtek – OP) Ha sokkal okosabbak lesznek nálunk, hajlandóak lesznek még a mi érdekünkben eljárni? Azért építettük őket, hogy új távlatokat nyissanak a számunkra, de ha nem tudjuk őket leláncolni emberközpontú látásmódunkhoz, akkor talán elérkeztünk a mi történetünk végéhez. Ebben a könyvben megkísérlem körüljárni ezeket a lehetséges jövőképeket, jókat és rosszakat egyaránt.”
Runciman felteszi a legfontosabb kérdést: Mai államok, vállalatok, MI – nagy erejük miatt nem vehetjük biztosra, hogy meg tudjuk tartani fölöttük az uralmat. Lehet, hogy saját nemezisünket alkottuk meg. Zárszavában fejtegeti, miként alakulhat a hatalom, az irányítás gyakorlása a sajátos államok‑vállalatok‑emberek háromszögben. És ítt a kardinális kérdések, amelyek szorosan kötődnek az egész mondandóhoz: valóban mi alkottuk az államokat, a vállalatokat, vagy a társadalmakban és gazdaságokban működő erők termékei azok? A mindinkább technológia-alapú jövőben kik vagy mik lesznek a világ urai? Emberi döntések lesznek‑e, amelyek mentén azok a MI-t használják, vele ’szövetkeznek’, vagy ez az országok és vállalatok működéséből következik? Emberek irányítják azokat, vagy azok az embereket? Hol lesz az emberiség helye e szimbiózisban? Felettébb izgalmas, mit mond erről e könyv.
