Uwe Neumahr: Az írók kastélya – Nürnberg, 1946: Találkozó a szakadék peremén

 Corvina Kiadó, 2024

Dr Osman Péter ismertetése

Országok, akár Európa sorsát jelentősen meghatározó esemény számos volt a történelem során, ám a nürnbergi per a maga nemében egyedülálló, és valószínűleg az is marad. „1945 novemberében Nürnbergre figyelt az egész világ. Itt vonták felelősségre – első ízben az emberiség története során – egy bűnös rezsim politikai és katonai vezetőit.” – írja könyvében Neumahr.

A világelsők közé tartozó kiadó Penguin Random House így indítja ajánlóját: „Egy megragadóan új megközelítése a nürnbergi pernek, sok íróóriás történetei révén elmondva, akik elmentek, hogy tanúi legyenek. »Egy lebilincselő csoportkép, amely reflektorfénybe helyezi ezeket a hírességeket. Megnyerő ötvözete a pletykákkal teli anekdotáknak, és a precíz, gondolatébresztő elemzésnek. – Financial Times«” (Kiemelések tőlem)

„A könyv főszereplője és ’rendezője’ maga a nürnbergi per. Az egyes fejezetek dramaturgiája a per eseményeinek kronológiájához igazodik: 1945 novemberével, a legfőbb háborús bűnösök perének nyitányával kezdődik (John Dos Passos), és Göring kihallgatásán (Janet Flanner), majd az 1946. őszi ítélethirdetésen (Martha Gellhorn) át jut el az 1947-es mellékperekig (Wolfgang Hildesheimer). Kiegészíti az összképet a kastélyt birtokló grófi család bemutatása, és végül a Rudolf Heßnek a spandaui katonai börtönből való szabadon bocsátását szorgalmazó Golo Mannról szóló fejezet. Így lesz ez a kötet, reményeim szerint, egyszerre a per irodalmi krónikája és a kastélyban elszállásolt híres tudósítók kollektív életrajza.” – a könyvből.

„Neumahr újonnan feltárt archívumokat, valamint számtalan riportot, jellemzésben gazdag újságcikkeket, karikatúrákat, irodalmi műveket és az írók által rádión küldött tudósításokat felhasználva a pert ismét átélhetővé teszi. Egy nyugtalanító és nehezen besorolható mű a perről, amely okosan elutasítja, hogy ítélkezzék. – Sunday Times” – egy érdekes brit kiadó ajánlójából: az 1977-ben alapított Pushkin Press, „amelyet  az tesz nevezetessé, hogy újra felfedez a 20. sz. kevéssé ismert klasszikusait, és nagyban neki köszönhető a világszerte érdeklődés olyan írók iránt, mint Stefan Zweig és Szerb Antal.” – Wikipedia

A szerzőről a Wikipedia szócikkéből: „A Tübingeni Egyetemen és a Pisa‑i Scuola Normale Superiore‑n (Pisa egyik legjobb egyeteme – OP) tanult irodalomtudományt, és a Kölni Egyetemen doktorált az itáliai reneszánszról szóló értekezéssel. A Kiel‑i Egyetem Spanyol reneszánsz Kutatóintézete tudományos munkatársa volt. Azóta irodalmi ügynökként és szabadúszó íróként működik.” Az itt felsorolt életrajzai közül: Ø Caesare Borgia – az olasz reneszánsz fejedelme Ø Georg Friedrich Händel – egy kalandos élet a barokk korban Ø Miguel de Cervantes – egy zabolátlan élet Ø A művész és gonosztevő Benvenuto Cellini szertelen élettörténete.

A The Times irodalmi melléklete 2023. április 14-én hosszú írást közöl a könyvről, amely így kezdődik: „A történetírást és talán a történelmet örökre alakították a tudósítások, amelyek Németországból jöttek 1945. novembere és 1946. októbere között. Tíz évvel korábban az antiszemita törvényeket, amelyek lehetővé tették a holokausztot, két nürnbergi náci tömeggyűlésen jelentették be. (Neumahr is írja, hogy a nemzetközi katonai törvényszék helyének megválasztásában „A döntő érv azonban Nürnberg kétes nemzetközi hírnevéből fakadt: itt tartotta ugyanis Hitler a náci párt kongresszusait, és itt fogadták el a legkegyetlenebb, legembertelenebb náci törvényeket, az úgynevezett nürnbergi törvényeket.” – OP) Most a város romjai között, Hitler legmagasabb rangú tisztjei álltak vádlottakként a nemzetközi katonai törvényszék előtt.”

A The Times idézett írása Neumahr Előszavára támaszkodik. A továbbiakban abból idézünk néhány részletet.

„[A nürnbergi per] a minden képzeletet felülmúló rémtettekre adott nemzetközi válasz volt: a legfőbb német háborús bűnösök pere, a megérdemelt bűnhődés pillanata. Világszerte kíváncsian várták az emberek, hogy lehulljon végre a lepel a nemzetiszocialista diktatúra vezetőinek arcáról. A megfigyelők egy része a modern nemzetközi büntetőjog megalapozásának tekintette ezt a pert, amelyet a prominens náci vezetők jelenléte a tárgyalóteremben, a négy győztes hatalom égisze alatt megrendezett tárgyalás jogi újdonsága, továbbá a Németországra, erre a sokak szemében titokzatos birodalomra irányuló kíváncsiság tényleg jelentős eseménnyé avatott.

A korszak legfontosabb újságírói és legismertebb írói érkeztek Nürnbergbe, hogy újságokat, hírügynökségeket és rádióállomásokat tudósítsanak a tárgyalásokról. A névsorban az akkori sajtó és irodalmi élet legnagyobbjai bukkannak fel: olyan hírességek, mint Erika Mann, Erich Kästner, John Dos Passos, Ilja Ehrenburg, Elsa Triolet, Rebecca West és Martha Gellhorn, de sokan jelen voltak azok közül az egyelőre még ismeretlenek közül is, akik később tettek csak szert irodalmi, mediális vagy politikai hírnévre. Ez utóbbiak közé tartozik a Paraguay legjelentősebb írójaként számon tartott Augusto Roa Bastos, Robert Jungk, az ’alternatív Nobel-díjas jövőkutató, Walter Cronkite, az amerikai tévés legenda, továbbá az Egyesült Államokban a 20. század legbefolyásosabb politikai publicistájaként számon tartott Walter Lippmann, Willy Brandt, a későbbi német kancellár, vagy Markus Wolf, az NDK külföldi hírszerzésének későbbi főnöke.

Egykori emigránsok vagy belső emigránsok találkoztak itt sokat tapasztalt frontharcosokkal, ellenállók a holokauszt túlélőivel, kommunisták a nyugati médiakonszernek munkatársaival, haditudósítók extravagáns sztárriporterekkel. És mindannyian arra a kérdésre keresték a választ, hogy miként történhetett meg ez a katasztrófa, hogy milyen emberek valójában, és mit fognak felhozni mentségükre a vádlottak.”

  

Roman Sandgruber: Hitler apja - Hogyan lett a fiúból diktátor

 Corvina Kiadó, 2022

 Dr Osman Péter ismertetése

„Szenzációs lelet változtatta meg radikálisan a képet, amelyet eddig Adolf Hitler apjáról, Alois Hitlerről és a Hitler családról alkothattunk: az apa kötegnyi, megsárgult levele egy padláson vészelte át a "Führer" személyes dokumentumait eltüntető náci időket, s került a történész szerző, Roman Sandgruber kezébe a közelmúltban. A 31 kézírásos levélből teljesen új szemszögből ismerhetjük meg a fiára oly nagy hatást gyakorló Alois Hitler személyiségét. Ugyanakkor némi fény derül a Hitler család mítoszok, kitalációk és feltételezések terepévé vált mindennapjaira is. Mindmáig sokakat foglalkoztat ugyanis a kérdés: vajon miként lehetséges, hogy egy felső-ausztriai porfészekből származó, kudarcos, jobbára autodidakta gyerek pályája ilyen magasra íveljen?” – a Corvina ajánlója.

Mi közünk ma ehhez az egészhez, mármint Hitler felmenőihez? „Adolf Hitler azon kevés emberek egyike, akik nélkül – ez meglehetős alappal állítható – a történelem másképp alakult volna. Nincs a világtörténelem utolsó időszakának még egy olyan alakja, aki hozzá hasonlóan a semmiből érkezve ilyen rövid idő alatt ekkora hatalomra tett volna szert, hogy aztán ezzel a hatalommal ilyen korlátlanul visszaéljen, és bukásával annyi embert rántson magával a halálba, és ennyi ember sorsát befolyásolja. Útja egyetlen más politikuséhoz sem hasonlíthatóan vezetett egyértelműen a totális katasztrófába. Amikor 1889-ben Braunauban megszületett, senki sem sejthette, milyen fizikai és mentális pusztítást és rombolást hagy majd maga után.” – írja Sandgruber a bevezetőjében (kiemelések tőlem). Eleve, a Harmadik Birodalma által kirobbantott második világháború és annak következményei alapvetően átformálták a világot. A nevével fémjelzett rémkorszak számos hatását máig is magán viseli a közbeszéd, a közgondolkodás, s ki tudja, meddig maradnak még velünk.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a neki és mozgalmának adott igen hathatós támogatás nélkül – amelynek forrásai messze nem korlátozódtak Németországra –, Hitler legfeljebb egy lábjegyzet marad valami pszichiátriai munkában. Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy meg kellett lennie benne azoknak a kvalitásoknak, amelyek nyomán a támogatói érdemesnek találták rá tenni tétjeiket, s amelyek jóllehet sátáni, ám nagyon is karizmatikus vezetővé tették – igaz, a Versailles-i békerendszer Németországra zúdított rendelkezései által létrehozott. robbanékonyan zűrzavaros és instabil ottani világban. Ám milyen adottságai révén lett egy kallódó senkiből mindenki felett álló, rettegett és sokak által imádott Führerré, s amelyek révén éppen ő, jóllehet a »hitlerizmus« számos alapvetése már előtte is készen állt, beleértve még a Führer-elvet is? Sandgruber könyve ennek jobb megértéséhez szolgál sok adalékkal, s nagyon nem mellesleg dokumentumaként is annak a kornak, amelyben Hitler apja és vele ő maga is élt – Sandgruber bevezető szavaival a könyv „az őt körülvevő társadalmi és ideológiai közegnek a megértéséhez is hozzájárul.”

2021. augusztusában az Osztrák Tudományos Akadémia A hónap könyvjavaslataként írt e könyvről. amely „az újonnan megtalált leveleknek köszönhetően új betekintést enged a fiatal Adolf Hitler ismeretlen életébe,” Sandgrubert így mutatja be: „2012 óta teljes jogú tagja az Akadémia Filozófiai és Történelmi Osztályának, és emeritus gazdaság‑ és társadalomtörténész professzora a linzi Johannes Kepler Egyetemnek,”

„Egy kellemetlen családapa és állampolgár: otthon patriarchális családfő, szolgálatban mániákusan pedáns, a nyilvánosság előtt ellentmondást nem tűrő, a gyermekeivel szemben brutális zsarnok – ilyennek látták a kortársak Alois Hitlert, Adolf Hitler apját.” – e könyv mottója.

„Alois Hitler, Adolf Hitler apja minden egyéb volt, csak rokonszenves nem. Erős, pedáns és nagyon megközelíthetetlen – emlékeznek rá munkatársai évekkel az 1903-ban bekövetkezett halála után. Maga Adolf Hitler is egy indulatos, gyakran felfortyanó apa képét rajzolja benne: »Nem szerettem, annál inkább féltem tőle ezért. Hirtelen haragú volt, és gyorsan odacsapott.«” – ezzel indítja a Svájci Rádió és Televízió a könyvről közölt hosszabb recenzióját, amelynek első belső címe: „Pipázni, méheket tenyészteni, gyerekeket verni”.

S egy karakteres mondat a Goodreads ajánlójából: „A szerző vizsgálja, miként hathatott a fiatal Hitlerre az alacsony származásából adódó neveltetése a további években – amelyek az egész világ történelmét alakították.”

Példakép? „Zsarnok apák és szerető anyák nem számítanak kivételesnek az emberiség történetében. Semmi sem bizonyítja, hogy Adolf Hitler gyilkos és erőszakos politikai útját ebből kellene levezetni. Erre utaló jelek mindazonáltal vannak. Saját személyének túlértékelése, más vélemények elfojtása, a tények figyelmen kívül hagyása azonban már az apját is jellemezte, akárcsak az önképzésre, és az akadémiai és iskolai autoritások lenézésére való hajlam. Párhuzamot mutat az erőszakra való hajlam is, az apánál a nevelési stílusban, a fiúnál pedig a politikai viselkedésben.” (Ezzel kezdve idézetek a könyvből)

„A diktátor Hitler magatartásához, felelőtlen és bűnös döntéseihez fontos kulcsot adnak gyermek- és ifjú évei. Ifjúságában nemcsak nyelvezete, retorikája és művészeti ízlése alapozódott meg, de nacionalista idegengyűlölete, egyházellenessége, fajgyűlölete és pusztító antiszemitizmusa is ebben az időszakban csírázott ki. Származásának, családjának, társadalmi, gazdasági és kulturális környezetének mély nyomait haláláig magán viselte. Hitlerben különösen erősnek bizonyult az a vonás, hogy egyszer már megfogalmazott elképzelései, célkitűzései és döntései mellett egész életében rendületlenül kitartott.”