A kerékpár - Mítosz és szenvedély

Francesco Baroni: A kerékpár - Mítosz és szenvedély - Athenaeum Kiadó, 2010

Dr Osman Péter ismertetése

A kerékpár, mint eszközcsalád, és a kerékpársport fejlődéstörténetének kifejezetten magas színvonalú szakkönyve, kiváló monográfiája ez a tartalmában és kiállításában egyaránt nagyformátumú album. (Ezen a szerencsére csak szórványosan megjelenő szöveghibák sem rontanak.) A kezdetektől napjainkig ívelő, részletes és igen alapos áttekintésében megismerhető a kerékpárok mindinkább szerteágazó, terebélyesedő és differenciálódó termékcsaládjának fejlődés- és technikatörténete, a kerékpárgyártás gazdaságtörténete, természetesen a kerékpározás kultúrtörténete, és az alkalmazások leggazdagabb és leglátványosabb vonulatának, a napjainkban is diadalmas kerékpársportnak a részletes története, a sport mindenkori élvonalának, s úgyszintén az élre törő technikai ágazatainak és a nagy versenyeinek a bemutatásával. Mindez olyan teljességgel, és a legjellemzőbb részletek olyan gazdag felsorakoztatásával, amennyire csak a szöveggel és a rendkívül gazdag képanyaggal való jó gazdálkodás azt a 304 nagyalakú oldalon lehetővé teszi. A kerékpár gyártás iparággá válásától kezdve, az album a termékek és a fejlesztések ismertetésénél bemutatja az élvonalban egymással versengő cégeket is, így e szegmensben ipartörténetként is szolgál.

Hangsúlyos kiemelést és méltatást érdemel a képanyag. Két nagy vonulatának egyikét a sporttörténeti értékű felvételek alkotják, amelyek megjelenítik a sportág sok kiemelkedő alakját, a versenyek számos lenyűgöző pillanatát, s felsorakoztatják a mindinkább célorientált fejlesztésű kerékpár típusok sportcélú felhasználásának sokatmondó, jellemző képeit. Segítenek ráérezni, hogy mi teszi a nézők számára megragadóvá a kerékpársport látványát, s az időben napjaink felé haladva a képeken mindinkább átjön az is, hogy micsoda teljesítményekre képesek ezek a „drótszamárból” mind kifinomultabb műszaki alkotásokká váló gépek, és nyergükben az azok képességeit a végletekig kiaknázó emberek. A másik nagy vonulat maguknak a kerékpárok egymást követő generációinak a képi bemutatása. Az előbbi képek itt látható gyűjteménye méltán nevezhető kiemelkedő sport- és kultúrtörténeti értékűnek az érdeklődő, ám erre szakosodott gyűjteménnyel nem rendelkező olvasók számára, ez utóbbiak pedig szintúgy teljes joggal mondhatók hasonlóan nagy technika- és gazdaságtörténeti jelentőségűeknek.

Az itt található ismertetésekből is jól megmutatkozik, hogy a legkorábbi daraboktól - a legkezdetlegesebb kísérleti példányoktól, őstípusoktól - eltekintve a kerékpárok mindig a tudomány akkori állását jól felhasználó, műszakilag mind igényesebb konstrukciós és technológiai megoldásokra épülő eszközök voltak, és ilyenek napjainkban is. A leírások igyekeznek minél alaposabb és részletesebb ismertetéseket, magyarázatokat adni ezekről a megoldásokról is. Nem hagyható említetlenül, hogy ezek olykor nem teljesen világosak (s persze nem lehet tudni, vajon ez az eredeti szöveg, vagy a fordítás hibája), ami azonban csupán a technikai részletek pontos megértését teszi olykor nehezebbé. S akkor már essünk túl a másik, a kép teljességéhez szükséges kritikai megjegyzésen is. A témakörben járatlanabb olvasók számára jó lett volna egy kis szószedet a szakkifejezések magyarázatával, mint pl. tripla hajtókar, pozícionált váltó, villaszár és villaláb, monocoque technika, duplavállas villa, nyílt olajfürdő a mountain bike innovatív villájában, vagy éppen a BMX freestyle-nál a negyedcső, félcső. Az internet korában persze minden könnyen kikutatható, ám egy ilyen kiemelkedően jó tájékoztató értékű monográfia megérdemelte volna ezt a kiegészítést is.

A fejlesztés mai eredményeit tekintve, annak, aki nem a kerékpárok mai magaskultúrájába született - vagy szokott - bele, ez az album szó szerint a csodák könyve is. Az ember csak bámul és ámul, micsoda kifinomodott, csúcstechnológiás gépcsodák lettek a pár évtizede az általános használatban ismert, hajdani bicikliből. Talán nem nagy túlzás megkockáztatni, hogy egy kb hatvan évvel ezelőtti kerékpár nagyjából úgy viszonyul egy mai csúcsmodellhez, ahogy ugyanaz a hajdani jószág viszonyult a korának alsó(-közép) kategóriás automobiljához. S még ennél is szédületesebb a kerékpárok alkalmazási lehetőségeinek az utóbbi évtizedekben megvalósított kiterjesztése. Valójában ennek a legkevésbé meghökkentő eredményeket hozó vonulata az országúti- és a pályaversenyzés, bár az eszközök fejlődése ezekben is igen nagyívű. Az igazán úttörő innovációkat az alkalmazási lehetőségeknek a szó szerint teljesen új területekre történő kiterjesztései hozták - olyan terepekre, amelyek meghódítása addig minden bizonnyal a legtöbbeknek agyament elképzelésnek tűnhetett. A kerékpár fejlesztések útja a kezdeti fejlődése után - amelyről itt szépen dokumentált, részletes áttekintést kapunk - kétfelé vált: egyrészt közlekedési- és szállító eszközök előállítását szolgálta, másrészt előbb sport-, majd, a legújabb kor szokásainak és igényeinek megfelelően, sport- és hobbieszközökét. Arra még visszatérünk, mit mond e kötet az előbbiekről. Most azokat az innovációkat emeljük ki, amelyek célja már nem az volt, hogy növeljék a kerékpárok teljesítményét és használati értékét az addigi felhasználásokban, mindenekelőtt az addig szokásos versenyeken, hanem hogy szó szerint teljesen új terepeket nyissanak meg azok használatában. Ha a lényeget feltehetően jól megragadó hasonlattal élünk, egészen addig az innovációk azt célozták, hogy a drótszamárból minél jobb teljesítményre kitenyészett versenylovakat állítsanak elő. Az új fejlesztések viszont szó szerint elhagyták a kerékpározók addig járt utjait és pályáit, és a drótszamárból immár addig elképzelhetetlen teljesítményekre képes zergéket és hegyi kecskéket, sőt rodeó-bikákat hoztak létre. Természetesen ez utóbbiakkal a terepkerékpározásra és az akrobatikus kerékpározásra utalunk, az olyan teljesítményekre és mutatványokra, amelyekről addig a legvakmerőbb sportolók és a legjobb cirkuszművészek sem álmodtak. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az album egy másik technikai ágnak is a csodáit vonultatja fel: a fényképezését. Káprázatos képeket és sorozatfelvételeket láthatunk a kerékpárosok legügyesebbjeinek bámulatos teljesítményeiről.

Minden erőteljesen fejlődő termékcsaládra igaz, erre is, hogy az innovációkat energikus kölcsönhatások hajtják előre. A termékek fejlesztései növelik azok teljesítményeit a különféle funkcióikban, és újabb funkciókkal is felruházzák azokat, gyakran innovatív módon kiterjesztve a felhasználási lehetőségeiket, megnövelve a teljesítményt, a használhatóságot és az élményt, amelyet a felhasználóiknak kínálnak. Másrészt, ezek az innovációk olyan új igényeket és keresletet keltenek a célközönség körében, és szintúgy azokéban, akik az ígérkező új lehetőségek hatására szintén érdeklődni kezdenek, amelyek húzóerőként hatnak a további innovációs fejlesztésekre. Kitűnő példák erre egyebek közt a már említett, „út elhagyó” innovációk, amelyekkel a kerékpárok - és persze a kerékpárosok - nekiálltak meghódítani előbb a hegyoldalakat, a mind nehezebb, úttalan terepeket, majd pedig a levegőt (az akrobatikus ugrásokkal). Amint pedig a közönség ráérzett ezek vonzerejére - részben versenyzőként, vagy egyszerűen csak gyakorló kerékpárosként, részben ezeknek az újmódi mutatványosoknak a nézőközönségeként -, már újabb, még jobban teljesítő gépeket akar használni és/vagy látni, ezáltal újabb értékesítési lehetőségekkel kecsegtetve, és azok kiaknázását célzó innovációs fejlesztőmunkára indítva a gyártókat és azok fejlesztőit. A távlatok, úgy tűnik, szinte határtalanok. Az album egyik, a speciális kerékpárok fejlődésének mai eredményeit áttekintő fejezete a sokatmondó Minden versenyszámhoz egy modell címet viseli, és a következő típusokat sorakoztatja fel: ◙ A versenykerékpár ◙ A triálkerékpár ◙ A pályakerékpár ◙ A cyclocross kerékpár ◙ A cross country és maraton mountain bike ◙ A trail mountain bike ◙ Az enduro mountain bike ◙ A downhill mountain bike ◙ A BMX ◙ A freeride mountain bike ◙ Egyéb mountain bike fajták ◙ Az összecsukható kerékpár ◙ A tandem ◙ A városi kerékpár ◙ A fekvő kerékpár. Ezek láttán teljes joggal elmondható, hogy a niche marketing és az azt szolgáló innovációs fejlesztés minden bizonnyal kitűnően működik a kerékpár iparban. Szintúgy láthatjuk, hogy működött az már a korai időszakban is. Az egyik legnagyobb jelentőségű példaként, az album korai időszakról szóló részéből idézve „A bicikli lehetővé tette, hogy a nők szabadon mozoghassanak, nem utolsósorban azért, mert olyan modelleket gyártottak, amelyekkel szoknyában is jól lehetett közlekedni. A női kerékpárosok gyorsan hétköznapi látvánnyá váltak egész Európában.” Az ügyes niche marketing további példáiként láthatjuk itt egyebek közt a katonai kerékpárokat - köztük az olasz kerékpáros mesterlövészek számára kialakítottakat -, és az 1905-ben Angliában kifejlesztett tűzoltó felszereléssel ellátott kerékpárt.

S ha már marketingről és innovációról beszélünk (említsük meg, hogy láthatunk a képek között igen jó plakátokat), emeljük ki a kerékpár ipar egyik különösen erős meghatározó vonását, amelyet igen karakteresen mutat be az album - ez pedig a versenyek húzóereje, és különösen nagy szerepe a cégek és márkák presztizsének építésében. A dolog hatásmechanizmusát jól ismerjük az autó- és motorsportból. Az élvonal szereplőinek és az oda betörni igyekvőknek a presztizsért, végső soron pedig a piacért, az értékesítési lehetőségekért folytatott csatáit a versenyeken vívják meg, s a gyártók az ott elért sikerekkel - valamint az ott bevált megoldások alkalmazásával - igyekeznek minél kelendőbbé tenni a vevőknek szánt modelljeiket, és általában a cégük márkáit. Az eredmény: olvashatjuk, hogy az ötvenes évek elejére az országúti kerékpárverseny a legnépszerűbb sportág lett Európában, s hogy milyen jelenetekkel tudta tűzbe hozni a közönséget, arról sokat elmondanak az album remek felvételei.

Marketing: az albumot idézve, mihelyst a közlekedési eszköz stabil, jól működő formát öltött, megkezdődött a nagy volumenű gyártás, és egy hihetetlenül gyorsan fejlődő piac jött létre. A vállalatok kerékpárbajnokokat toboroztak, hogy népszerűsítsék a céget, és erősítsék hírnevüket a nemzetközi piacokon. A legjobb reklámok maguk a bajnokok voltak, akik a legújabb modelleket használták. A hetvenes évekről, midőn a marketingben már a legmodernebb nehéztüzérséggel vívták a piacért folyó csatákat, írja Baroni, hogy a gyártók ekkor is arra törekedtek, hogy a profikat a saját termékükkel lássák el, így népszerűsítve a márkát. Ez azóta sem változott...

A kerékpározás a szó legszorosabb értelmében technikai sport, s a közlekedési eszközként, valamint haszonjárműként való alkalmazása is a technikai megoldásokra támaszkodik. Az album - a terjedelmi lehetőségeinek korlátai között - felmutatja a kerékpárok fejlesztésében meghatározó jelentőségű, egymást követő innovációkat. Láthatjuk, hogy azok élenjáró fejlesztői mindig is igyekeznek a technika legújabb vívmányait megtestesítő kerékpárokat építeni, illetve ilyen részegységeket létrehozni, s mindehhez a legmodernebb szerkezeti anyagokat és technológiákat felhasználni. Így olvashatunk egyebek közt a szénszálas kompozit anyagok, valamint a ragasztásos szerelési technológiák előretöréséről. Ez a technikatörténeti vonulat olykor csupán megnevezi azokat - pl. a „négyszögtengelyes hajtókar” bevezetése -, s ilyenkor a mibenlétüket csak a hozzáértő olvasó fogja fel. Hasonlóképpen, utalások vannak olyan vázakra is, amelyek a különleges geometriájuknak köszönhetően nem hagyják elveszni a pedálhajtással kifejtett teljesítményt, magyarázatot azonban erre nem kapunk. Aki viszont nem oly nagyon akarja tudni, hogy érdemben mit is ád a kerékpárnak, s még inkább a használójának, a négyszögtengelyes hajtókar, s hogy óvja a váz konstrukciója a teljesítményt, az ezzel semmit sem veszít a könyv értékéből. Végső soron, a konstrukciós részletek megértéséhez is helyenként nagyon jól jönne az azokat bemutató műszaki rajz, ám az már egy egészen másfajta könyv lenne.

Hosszan kellene idéznünk a kötetből a kerékpárok és alkalmazásaik fejlesztését szolgáló innovációk diadalútját, ám ezt igazán érdemes e kötetből megismerni. Itt csupán megemlítünk néhányat a nagy mérföldkövekből. Íme: ◙ a lánccal működő, fogaskerekes áttétel a pedál és a hajtott kerék között, ami lehetővé tette a hajtott kerék méretének nagyarányú csökkentését, az első „normális” kerékpár létrehozását ◙ a gumitömlő kifejlesztése - Goodyear, Dunlop, a Michelin testvérek, Pirelli pedig kifejlesztette a leszedhető gumitömlőt köpenyperemmel ◙ 1989-ben egy Schwinn kerékpár már eléri a 96 km/h sebességet ◙ a szabadonfutó kerék kifejlesztése ◙ teljesítmény növelő innovációk - súlycsökkentés, pedálklipsz, versenykormány az áramvonalasabb ülőhelyzethez ◙ a sebességváltók egymást követő fejlesztései, a '90-es évek vége felé már 27 sebesség! (valójában már a 19. sz végén elkezdték, de a bevezetést a kerékpárosok bizalmatlansága hosszan akadályozta) ◙ rugós villa ◙ hidraulikus tárcsafék ◙ aerodinamikus könyöklőkkel kiegészített kormány a minél áramvonalasabb testtartás érdekében ◙ a legújabb szerkezeti anyagként a magnézium alkalmazása.

A legújabb avantgárd fejlesztésekről nem is szólunk. Ámuljon vagy hűljön el tőlük ki-ki öntevékenyen. Így már csak két különösen figyelemreméltó műszaki-gazdasági jellemzőt emelünk ki. Az egyik, hogy a legújabb időkben a kerékpár iparban is élre törtek a távol-keleti cégek. A századvég tájáról írja Baroni, hogy két tajvani cég alkotta a világpiac élvonalát, évi ötmillió darabos gyártási mennyiséggel. A másik pedig az éles szakosodás a részegységek gyártásában. Íme egy példa a kötetből: 1977-ben Joel Breeze különleges geometriájú vázat alkotott, amelyhez az űrhajózásból átvett króm-molibdén acélcsöveket használt. A kerékpár minden alkatrésze a legjobb minőséget képviselte: Red Line villa 6”-os BMX kerekekhez, SunTour sebességváltó és első váltó, Weinmann Cantilever fékek, fékkarok a motorkerékpárgyártó Magurától, a Schwinn keréktárcsák, Phil Wood kerékagyak, Uniroyal kerékgumik.