Corvina Kiadó, 2024
Dr Osman Péter ismertetése
Országok, akár Európa sorsát jelentősen meghatározó esemény számos volt a történelem során, ám a nürnbergi per a maga nemében egyedülálló, és valószínűleg az is marad. „1945 novemberében Nürnbergre figyelt az egész világ. Itt vonták felelősségre – első ízben az emberiség története során – egy bűnös rezsim politikai és katonai vezetőit.” – írja könyvében Neumahr.
A világelsők közé tartozó kiadó Penguin Random House így indítja ajánlóját: „Egy megragadóan új megközelítése a nürnbergi pernek, sok íróóriás történetei révén elmondva, akik elmentek, hogy tanúi legyenek. »Egy lebilincselő csoportkép, amely reflektorfénybe helyezi ezeket a hírességeket. Megnyerő ötvözete a pletykákkal teli anekdotáknak, és a precíz, gondolatébresztő elemzésnek. – Financial Times«” (Kiemelések tőlem)
„A könyv főszereplője és ’rendezője’ maga a nürnbergi per. Az egyes fejezetek dramaturgiája a per eseményeinek kronológiájához igazodik: 1945 novemberével, a legfőbb háborús bűnösök perének nyitányával kezdődik (John Dos Passos), és Göring kihallgatásán (Janet Flanner), majd az 1946. őszi ítélethirdetésen (Martha Gellhorn) át jut el az 1947-es mellékperekig (Wolfgang Hildesheimer). Kiegészíti az összképet a kastélyt birtokló grófi család bemutatása, és végül a Rudolf Heßnek a spandaui katonai börtönből való szabadon bocsátását szorgalmazó Golo Mannról szóló fejezet. Így lesz ez a kötet, reményeim szerint, egyszerre a per irodalmi krónikája és a kastélyban elszállásolt híres tudósítók kollektív életrajza.” – a könyvből.
„Neumahr újonnan feltárt archívumokat, valamint számtalan riportot, jellemzésben gazdag újságcikkeket, karikatúrákat, irodalmi műveket és az írók által rádión küldött tudósításokat felhasználva a pert ismét átélhetővé teszi. Egy nyugtalanító és nehezen besorolható mű a perről, amely okosan elutasítja, hogy ítélkezzék. – Sunday Times” – egy érdekes brit kiadó ajánlójából: az 1977-ben alapított Pushkin Press, „amelyet az tesz nevezetessé, hogy újra felfedez a 20. sz. kevéssé ismert klasszikusait, és nagyban neki köszönhető a világszerte érdeklődés olyan írók iránt, mint Stefan Zweig és Szerb Antal.” – Wikipedia
A szerzőről a Wikipedia szócikkéből: „A Tübingeni Egyetemen és a Pisa‑i Scuola Normale Superiore‑n (Pisa egyik legjobb egyeteme – OP) tanult irodalomtudományt, és a Kölni Egyetemen doktorált az itáliai reneszánszról szóló értekezéssel. A Kiel‑i Egyetem Spanyol reneszánsz Kutatóintézete tudományos munkatársa volt. Azóta irodalmi ügynökként és szabadúszó íróként működik.” Az itt felsorolt életrajzai közül: Ø Caesare Borgia – az olasz reneszánsz fejedelme Ø Georg Friedrich Händel – egy kalandos élet a barokk korban Ø Miguel de Cervantes – egy zabolátlan élet Ø A művész és gonosztevő Benvenuto Cellini szertelen élettörténete.
A The Times irodalmi melléklete 2023. április 14-én hosszú írást közöl a könyvről, amely így kezdődik: „A történetírást és talán a történelmet örökre alakították a tudósítások, amelyek Németországból jöttek 1945. novembere és 1946. októbere között. Tíz évvel korábban az antiszemita törvényeket, amelyek lehetővé tették a holokausztot, két nürnbergi náci tömeggyűlésen jelentették be. (Neumahr is írja, hogy a nemzetközi katonai törvényszék helyének megválasztásában „A döntő érv azonban Nürnberg kétes nemzetközi hírnevéből fakadt: itt tartotta ugyanis Hitler a náci párt kongresszusait, és itt fogadták el a legkegyetlenebb, legembertelenebb náci törvényeket, az úgynevezett nürnbergi törvényeket.” – OP) Most a város romjai között, Hitler legmagasabb rangú tisztjei álltak vádlottakként a nemzetközi katonai törvényszék előtt.”
A The Times idézett írása Neumahr Előszavára támaszkodik. A továbbiakban abból idézünk néhány részletet.
„[A nürnbergi per] a minden képzeletet felülmúló rémtettekre adott nemzetközi válasz volt: a legfőbb német háborús bűnösök pere, a megérdemelt bűnhődés pillanata. Világszerte kíváncsian várták az emberek, hogy lehulljon végre a lepel a nemzetiszocialista diktatúra vezetőinek arcáról. A megfigyelők egy része a modern nemzetközi büntetőjog megalapozásának tekintette ezt a pert, amelyet a prominens náci vezetők jelenléte a tárgyalóteremben, a négy győztes hatalom égisze alatt megrendezett tárgyalás jogi újdonsága, továbbá a Németországra, erre a sokak szemében titokzatos birodalomra irányuló kíváncsiság tényleg jelentős eseménnyé avatott.
A korszak legfontosabb újságírói és legismertebb írói érkeztek Nürnbergbe, hogy újságokat, hírügynökségeket és rádióállomásokat tudósítsanak a tárgyalásokról. A névsorban az akkori sajtó és irodalmi élet legnagyobbjai bukkannak fel: olyan hírességek, mint Erika Mann, Erich Kästner, John Dos Passos, Ilja Ehrenburg, Elsa Triolet, Rebecca West és Martha Gellhorn, de sokan jelen voltak azok közül az egyelőre még ismeretlenek közül is, akik később tettek csak szert irodalmi, mediális vagy politikai hírnévre. Ez utóbbiak közé tartozik a Paraguay legjelentősebb írójaként számon tartott Augusto Roa Bastos, Robert Jungk, az ’alternatív Nobel-díjas jövőkutató, Walter Cronkite, az amerikai tévés legenda, továbbá az Egyesült Államokban a 20. század legbefolyásosabb politikai publicistájaként számon tartott Walter Lippmann, Willy Brandt, a későbbi német kancellár, vagy Markus Wolf, az NDK külföldi hírszerzésének későbbi főnöke.
Egykori emigránsok vagy belső emigránsok találkoztak itt sokat tapasztalt frontharcosokkal, ellenállók a holokauszt túlélőivel, kommunisták a nyugati médiakonszernek munkatársaival, haditudósítók extravagáns sztárriporterekkel. És mindannyian arra a kérdésre keresték a választ, hogy miként történhetett meg ez a katasztrófa, hogy milyen emberek valójában, és mit fognak felhozni mentségükre a vádlottak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése