Akadémiai Kiadó, 2014
Dr Osman Péter ismertetése
A matematika
pásztázó mikroszkópja itt feltárja nekünk a futball rejtőzködő titkait.
Különleges könyv, felettébb tanulságos és érdekes olvasmány
az emberek két csoportjának: akik kedvelik a focit, és akik nem, viszont
érdekli őket a tudás hatalma és innovatív alkalmazásai.
A Kiadó ajánlójából idézve: „A témában alapműnek számító
könyv a futball meglepő, rejtett összefüggéseit tárja elénk, kedvenc játékunk
radikálisan új megközelítését kínálva. Elolvasása után másképpen fogunk
tekinteni a focira, mint korábban.” Ez a „radikálisan új megközelítés” a
statisztikai elemzés, ami – valljuk be – nem igazán sokak kedvenc foglalatossága.
A legtöbben úgy vannak vele, hogy „Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S
képzetem hegyvölgyedet nem járja.”
A futballal kapcsolatban legfeljebb az jut eszünkbe a
matematikáról, hogy azok közül, akik módszeresen űzik a sportfogadást, sokan
ebben a csapatok teljesítményének historikus elemzésére /is/ támaszkodnak,
különös tekintettel a korábbi egymás elleni eredményeikre. Itt azonban sokkal
többről is szó van. A két szerző azt mutatja meg, hogy a játéknak valójában
nincs olyan eleme, mozzanata, aktív résztvevőinek olyan, hozzá kapcsolódó
jellemzője, amelyről a megfelelően végzett statisztikai elemzés ne tudna
mélyreható, fontos következtetésekre vezető képet adni. Folytatva az ajánlóból, „A könyv eközben azokról a csapatokról, játékosokról, edzőkről
mesél nekünk, akiket és amelyeket nap mint nap láthatunk a tévé képernyőjén. A
könyv szerzői olyan részletkérdésekre is tudják a választ, hogy a Chelsea-nek
kit kellett volna leigazolnia Fernando Torres helyett, vagy hogy Villas-Boasról
miért nem tudjuk még mind a mai napig, hogy milyen edző.”
Tegyük hozzá: nemcsak „mesél” róluk, hanem a mondandóját is
nagyrészt a tőlük vett példákra, véleményekre, nyilatkozatokra, ezek elemzésére
építi. Lapjain így ott él a futball, a legnagyobb közönséget vonzó modern
látványsport ezerszínű, különleges világa.
Kiváló e könyv azoknak is, akiket ugyan hidegen hagy a bőr
rugdosásával vívott küzdelem varázsa (vagy épp színjátéka), viszont érdekel, hogy
mennyi lehetőséget ad a dolgok felszíne alá, a kulisszák mögé való betekintésre
ez a legtöbbeknek „titok, idegenség, lidérces, messze fény” eszköz, a
statisztikai elemzés. Odáig persze nem visz, hogy az emberben felhorgadjon a
leküzdhetetlen késztetés ilyen elemzővé válni, de hiszen a jó ismeretterjesztés
is elbűvöl a nekünk új dolgok, világok megmutatásával anélkül, hogy rögvest
magunk is azok tudósává/specialistájává akarnánk válni, s a legjobb útikönyvek
nyomán sem rohanunk jegesmedvét, vagy amazoni hárpiát kutatni. Ide viszont
elsősorban ez utóbbi okból hozzuk e könyvet: kis adalékként a matematikában
rejlő végtelen lehetőségek megmutatásához.
Chris Andersonról az angol Wikipediából: Író és vállalkozó.
Pályájának első hat évében két tudományos folyóirat, a Nature és a Science
szerkesztője (mindkettő igen rangos – OP). Ezt követően, 1994-gyel kezdődően
hét évig a The Economist-nél töltött be különböző posztokat, a Technológia
szakterület szerkesztőjétől a US Business szerkesztőjéig, London, Hong Kong és
New York állomáshelyekkel. 2001-ben a Wired magazinhoz ment, 2012-ig annak
főszerkesztője. (A nagyhírű Wired arra fókuszál, hogyan befolyásolják az új
technológiák a kultúrát, a gazdaságot és a politikát – OP) 2006-ban jelent meg
a Hosszú farok – Miért az az üzlet jövője, hogy egyre többől egyenként mind
kevesebbet adjon el c. könyve. (Magyarul: Hosszú farok - A végtelen választék
átírja az üzlet szabályait [HVG Könyvek, 2006] – OP) 2007 májusában a Time
Magazin az év 100 kiemelkedő gondolkodója között nevezte meg.
Innentől minden idézet a könyvből.
A kihívás lényege a felvezetésből, amelyre a mondandó reagál:
„A labdarúgás a véletlenek játéka. Mint a későbbiekben majd kiderül a könyvből,
a gól ritka és különleges esemény, és a klubok milliókat költenek annak
érdekében, hogy garantálni tudják. Ugyanakkor véletlenszerűek is. Dacolnak a
magyarázatokkal, és semmibe veszik a valószínűséget.” Az utolsó két mondat
nyilvánvalóan a gól/ok/ra vonatkozik, apró nyelvi hibával. A valószínűségre
fittyet hányni látszó dolgokat viszont az erre felkészült szakemberek hozzák
terítékre, e könyv elmondása szerint immáron a labdarúgásban is. Harcedzett
retiáriusként rájuk dobják az adatgyűjtés hálóját, majd az elemzés szigonyával és
kardjával kiterítik – valójában persze kiderítik – belőlük a lényeget, a
megragadható, felhasználható törvényszerűséget. S mivel „A futballt gólra
játsszák”, a gólok természete tekinthető a futball természete
kvintesszenciájaként.
Jöjjön pár karakteres mondat, olvasásuknál pedig gondoljunk
rá, hogy ezeket többé-kevésbé a foci statisztikai elemzése hozta fel, vagy annak
vizsgálódási célterületébe tartoznak. ϴ „A futballmérkőzéseket és a
bajnokságokat vajon a tudás vagy a szerencse dönti el? A foci megértésének ez
az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdése. Ha a játék inkább a képességekről
szól, akkor a versengés logikája pofonegyszerű: végül a legjobb csapat fog nyerni.
Ha inkább a szerencse dönt, akkor viszont mi értelme a tulajdonosnak milliókat
költenie játékosokra, a menedzsernek begyakoroltatnia velük egy játékrendszert,
a szurkolóknak pedig rekedtre ordítva magukat hajszolni őket a győzelem felé?” (Lássuk
azért be: a szurkolók bizonyos része nem a csapatáért ordít, hanem a maga
kedvéért, s vannak nem kevesen, akiknek a meccs csak egy sajátos társadalmi
esemény az agresszió kiélésére.– OP) ϴ „A szép játék nem feltétele a sikernek.
Hogy Reiner Calmundot, a Bayer Leverkusen egykori sportigazgatóját idézzük: a
foci nem műkorcsolya. A stílusért nem jár pont.” ϴ „A szépség lehet a mellékterméke
egy sikeres csapatnak, de önmagában kevés a győzelemhez, és nem is szükségszerű
velejárója a sikernek.” ϴ „A futballt gólra játsszák, nem szépségre. Szeretjük,
ha ez a kettő együtt jár, de nem ez az elsődleges cél.” (A lét egyik nagy
dilemmája: az eredményesség általában nélkülözhetetlen, ám vajon milyen áron
jutunk hozzá? Cyrano elmondhatta, hogy „A derekamra nem adok sokat, / Arra
igen, hogy derekasan éljek!”, ám a való világban többnyire csak igen
korlátozottan adatik meg, hogy feláldozhassuk a ’gólszerzést’ a ’szépségért’. –
OP) ϴ „A fociban az esetek csaknem felében az esélyesebbnek tartott csapat nem
is esélyesebb. Ami két tényezőnek köszönhető: a futballban ritkák a gólok, és
gyakoriak a döntetlenek. Ennek a kettőnek a kombinációja nagyban megnehezíti a
focimeccsek végeredményének megtippelését, és hozzájárul ahhoz, hogy a
favoritok ritkábban nyernek.” ϴ „Egy csapat minősége nagyban meghatározza a
kapura lövések számát, és minden lövésnek nagyjából egy a kilenchez az esélye
arra, hogy a hálóba jusson.” ϴ „Elsősorban a szerencse, másodsorban a tudás és
a képességek, harmadsorban pedig az olyan tényezők, mint a lendület, határozzák
meg, hogy melyik csapat győz, és hány góllal.” ϴ „A foci a véletlen és a
szerencse játéka, mindössze reménykedhetünk, hogy sikerül a lehető legtöbbet
kihoznunk abból a kevéske befolyásból, amivel rendelkezünk.” (Ebben sem
egyedülálló a lét különféle csatamezőin. – OP) ϴ „A győzelemért járó három pont
miatt a menedzserek cseréi elsősorban a védekezésre koncentráltak, a
hátvédeknek megtiltották, hogy előremenjenek, és nőtt a hosszú, felszabadító
rúgások száma. A gólok nem lettek gyakoribbak, de még fontosabbá és értékesebbé
váltak. A győzelemért járó három pont nem a támadó focit jutalmazta. Hanem a
cinikus focit.” ϴ „[Argentínában] az ország futballhitvallását ez a mottó
fejezi ki a legjobban: ganar, gustar,
golear – vagyis győzni, gyönyörködtetni, gólt lőni” (a könyvben itt egy
félrefordítás csúfoskodik, e három szó viszont valóban tökéletesen kifejezi a
modern futball lényegét, s velük ismét ott vagyunk, hogy a foci maga az élet –
OP). ϴ „A foci tehát egy skizofrén játék: sokkal inkább arról szól, hogy nem veszíteni, mint arról, hogy győzni – de úgy tesz, mintha nem így
lenne.” (Igen szentségtörő párhuzam tolakszik ide: istók uccse, mintha csak az
olyan területek működéséről beszélne, amelyeken nincs mérhető teljesítmény.
Ilyen pl. bizonyos körülmények között a hivatalok kisebb-nagyobb hányada. A
birodalmi logika az ott dolgozók számára egyértelműen a túlélést teszi a
legfőbb céllá és értékké – nagyobb baj, kellemetlenség nélkül átvészelni a
napot, vagyis "nem veszíteni!", megérni a holnapot, amikor majd ismét
ez lesz a játék neve. – OP) ϴ „A labda nélkül nem lehet nyerni” (Ilyen az
egészséges világ – erre aligha mondható, hogy maga az élet! – OP) ϴ „Ha nálunk
van a labda, nem tudnak gólt lőni.” (Erre annál inkább! – OP) ϴ „Mindig a labda
van a legjobb kondiban” és „A labda mindenkinél gyorsabb” (A lét újabb,
igencsak általános érvényű, nagy igazságai – OP) ϴ „A labdatartás – a labda
elvesztésének elkerülése – legitim stratégia a futballmérkőzések megnyerésére.”
(Igen, nem engedjük az ellenfelet esélyhez jutni – ez sem csupán a foci
sajátja! – OP) „A taktika alapvetően mindig egy csapat gyengeségeinek
minimalizálásáról és erősségeinek maximalizálásáról szól. A cél egyszerű:
előnyhöz jutni az ellenféllel szemben, és ez évezredek óta így van.” (Szun-ce
óta mindenképp ismert és érvényes alapelv. – OP)
Akkor nézzünk valamennyit a mondandó fő vonalából.
A szerzők a felvezetőjükben érdekes áttekintést adnak.
Címszavak belőle: ϴ A futballanalízis jelene ϴ A futballanalízis múltja ϴ A
hiedelmek bizonyítása adatokkal ϴ Hiedelmek megváltoztatása adatokkal és
analízissel (Hány más területen reménytelen próbálkozás! – OP) ϴ A jövő.
A fejezetek:
·
A mérkőzés előtt: A futballszámokban rejlő
logika – benne, egyebek közt: A gól: a futball ritka csodája
·
A pályán: Futballintelligencia és a kevesebb
miért lehet több – benne: Fény és sötétség (lelkesítő támadás és lehangoló
védekezés – OP); Cicázás; A hosszú labda leeresztése; Gerillafutball
·
A kispadon: Csapatépítés, klubmenedzselés –
benne: Miben hasonlít egy futballcsapat egy űrrepülőgépre; Kitömött játék
mackók; Az ifjú herceg
·
A mérkőzés utánja a következő mérkőzés előttje –
benne: Élet a reformációban; Ráadás: számháború a világbajnokságon.
A felvezetésből: „Időtlen idők óta négy szó uralja a
labdarúgást: Mindig is így csinálták.
Ez a csodálatos játék nyakig ül a hagyományokban. Ez a csodálatos játék ezer
szállal kötődik saját dogmáihoz, közhelyeihez, hiedelmeihez és hitvallásaihoz.
Ezt a csodálatos játékot olyan emberek irányítják, akik nem szeretnék, ha
kívülállók kérdőjeleznék meg hozzáértésüket, akik tudják, hogy csak az a
nézőpont a helyes, ahonnan ők szemlélik a játékot. Nem akarják, hogy valaki az
orruk alá dörgölje: több mint egy évszázada figyelmen kívül hagynak valamit.
Létezik olyan tudás, amely nincs a birtokukban. Az, hogy valamit mindig is így
csináltak, még nem jelenti azt, hogy így is kell csinálni. (Nem, a látszat
csal: itt nem a tudomány elefántcsonttornyairól beszélnek! – OP)
Ez a csodálatos játék szándékosan dugja homokba a fejét. Ez
a csodálatos játék megérett a változásra. És ennek a változásnak a középpontjában a számok állnak. A számok
kérdőjelezik meg a konvenciókat, rúgnak fel normákat, írnak át gyakorlatokat,
és semmisítenek meg hiedelmeket. A számok
segítségével új megvilágításba kerül minden, és úgy nézhetünk erre a játékra,
ahogyan még soha. (Szép fogalmazás. Valójában persze azt jelenti, hogy a
matematikára támaszkodó elemzés olyan új megértéshez és ennek révén a tények
olyan megismeréséhez segít hozzá, amire nélküle nem voltunk képesek - ahogy az
történik szinte mindenütt, a nanovilágtól a világmindenségig és a társadalom
működéséig. Kiemelések pedig tőlem – OP)
A világ legnagyobb klubjai kivétel nélkül mind tisztában
vannak ezzel. Mindegyiküknél dolgozik elemzőstáb, adatgyűjtésre és az adatok
értelmezésére specializálódott szakértők, akik az így összeszedett információk
alapján tervezik meg az edzéseket, a játékrendszereket és az átigazolásokat.
Fontmilliókért és trófeák százaiért folyik a harc. A klubok bármire készek
azért, hogy előnybe kerüljenek riválisaikkal szemben. Egyelőre azonban még
egyik klubnak sem sikerült felfedeznie a számokban rejlő belső igazságot. Nem
egyszerűen az adatok összegyűjtéséről van szó. Azt is tudni kell, mihez kezdjen
velük az ember. (S szintúgy azt is, hogy a futball már régóta messze nem csak
sport, s a játék, a versengés, a csapatszellem puszta öröméért ’focizó’ valódi
amatőrök feletti rétegeiben már kőkemény szórakoztató- és reklámipar. Van igen
fontos, jót és rosszat egyaránt tartalmazó szociológiai funkciója is, amelyben sok
helyütt nagyrészt inkább csak ürügyként szolgál – ezzel a könyv nem foglalkozik,
hiszen mondandója másról szól. Kitűnő elemzéssel szolgál viszont ehhez Franklin
Foer A világ fociszemmel – A labdarúgás, mint korunk jelenségeinek magyarázata
c. könyve [HVG Könyvek, 2008] Ez utóbbi messze nem a játéktéren zajló történésekről
szól, mégcsak nem is arról, ami sportnak nevezhető a fociban, hanem a világról,
amelyben élünk, ha tetszik, ha nem, és amelyet ezért meg is kell értenünk - ha
tetszik, ha nem, amit látunk. Kényes témák helyenként borotvaéles szociológiai
elemzései a javából - mindaz, amit a fociról mond, valójában csak egy sajátos
tükör, amely felnagyít, és ezzel láthatóbbá tesz meghatározó jelentőségű összefüggéseket
az egyes társadalmak, s velük végső soron az egész mai globális életterünk működésében.
– OP)
Ez a futball legújabb határterülete. Gyakran mondják, hogy a
focit nem lehet, vagy nem szabad puszta statisztikai adatokká átalakítani. A
kritikusok szerint ez megöli a szépséget ebben a gyönyörű játékban. A Bajnokok
Ligájáért, a Premier League bajnoki címéért vagy a világbajnoki trófeáért küzdő
csapatok azonban nem így látják – és mi sem. Meggyőződésünk, hogy minden egyes
tudásmorzsa, amelyet képesek vagyunk összegyűjteni, segít abban, hogy még
jobban szeressük a futballt, a maga komplexitásában. Ez a jövő. Semmi sem
tartóztathatja fel.”
A józan
konklúzió pedig: „Ez persze nem jelenti azt, hogy az összes
futballhagyomány téved. Az összegyűjtött adatok és ezek elemzése megerősítheti,
hogy néhány dolog, amiben mindig hittünk, valóban igaz. Ugyanakkor a számok
olyan további igazságokra is rávilágíthatnak, amelyekre ösztönösen nem
érezhetnénk rá, és leleplezhetik a "mindig is így csinálták" érv
hamisságát. A tiszteletben tartott hagyományokkal és a megcsontosodott
dogmákkal az a legnagyobb baj, hogy ritkán kérdőjelezik meg őket. A tudás
statikus marad, miközben maga a játék és a körülötte lévő világ változik.” (A
„tudás” itt nyilvánvalóan nem a tudomány állását jelenti, hanem az 'illetékes
fejekben' lakozó ismereteket és következtetéseket. – OP)
"Új nép, másfajta raj": „Az elemzőközpont Azok az elegáns, szerény, komoly emberek,
akik minden márciusban megjelennek Bostonban, a nagynevű MIT Sloan School of
Management sportanalízis konferenciáján, csalódást kelthetnek azokban, akik a
labdarúgás jövőjének guruira szeretnének vetni egy pillantást. Pedig ezek az
emberek edzők és sportvezetők a világ legjelentősebb sportklubjainál, akik
minden évben összegyűlnek itt, hogy továbbfejlesszék és még jobban megismerjék
a számok játékát.
A foci régóta a tökéletes fizikumú atléták és a
rezzenéstelen arcú menedzserek sportja. Azok a nők és férfiak, akik boldogan
ülnek végig olyan prezentációkat, mint "A kipattanók elemzése digitális
mozgásrögzítéssel" vagy az ellenállhatatlan "A következő nemzedék edzői
már mobileszközöket használnak", magát a játékot nem találták vonzónak. Ez
azonban kezd megváltozni. Az analízis – "az adatokban rejlő mintázatok felfedezése
és azok kommunikálása" – minden iparágban robbanásszerű fejlődésnek
indult, és a sport is kezd ráébredni a benne rejlő lehetőségekre. Az analízis
jóval többet jelent grafikonoknál és statisztikáknál: nyitottságot az adatokra
és az információk minden fajtájára – hivatalos, nem hivatalos, kategorizált,
rendszertelen, megfigyelt, rögzített, elmondott stb. –, illetve eltökéltséget,
hogy megtaláljuk a bennük rejlő igazságokat, mintázatokat és összefüggéseket. (A
szerzők itt a nyilvánvalót mondják ki. Grafikonok, statisztikák csak azokat szolgálják,
még inkább csak azokat hozzák lázba, akik megértik a jelentésüket. Az analízisnél
azok csak a kiinduláshoz kellenek – a lényeg a belőlük kiolvasható tények szakszerű
felszínre hozása, az erre épülő értelmezések kimunkálása és a következtetések
levonása. Abban, amit e könyvükben bemutatnak, éppen az az innovatív, hogy pontosan
ezt teszik itt a futballal, s ezzel minőségileg magasabb szintre emelik annak
megértését, és az ezen alapuló fejlesztését. – OP) A baseball, a kosárlabda és
az amerikai futball már elismerte az analízis fontosságát. A labdarúgás
valamivel le van maradva, mintha vonakodna elfogadni a jövőt. A kétezer
résztvevő között – 2007-ben még csak kétszázan voltak – ugyanúgy megtalálhatók
Európa vezető futballklubjainak képviselői, mint az adat-előállító cégek
emberei, akik igyekeznek kielégíteni a játék látszólag kielégíthetetlen információéhségét.”
A pénz és a számok házassága a futballban: „A sportfogadásban,
akárcsak a pénzügyi piacokon, kulcsfontosságú a kockázatok felbecsülése,
menedzselése és ezek kihasználása, amihez minél pontosabb előrejelzést kínáló
modellekre van szükség. Ehhez pedig adatok kellenek. A fogadási oldalak oddsait
nem hasra ütéssel állapítják meg; az összes adatot, amelyhez hozzáférnek,
betáplálják egy algoritmusba, és ennek alapján határozzák meg, ki az
esélyesebb. A pénzügyi piacokon is algoritmusokat használnak az árak
meghatározásához. A futball a két terület találkozási pontján helyezkedik el.
Miközben a sportfogadással foglalkozó vállalatok learatják az
analitikus odds-meghatározó algoritmusaik termelte hasznot – és az így szerzett
pénzt arra használják fel, hogy drága szponzori szerződéseket kössenek a
sportág legnagyobb neveivel, amire jó példa a Real Madrid és a bwin megállapodása
–, addig azok, akik a pénzpiacokon ügyesen spekulálva szerezték vagyonukat,
bevásárolják magukat a játékba: Sunderland, Brentford, Brighton, Stoke, Liverpool,
Millwall és számos más csapat, amelynek a tulajdonosa egyetlen pennyt sem
fektet be anélkül, hogy előbb meg ne vizsgálná a számokat.
Ebben áll az adatok valódi hatalma: megváltoztatja a játékhoz
való viszonyunkat. (Akárcsak a navigációs eszközök fejlődése az iránytűtől a
szextánson át a GPS-ig a hajózáshoz valót. – OP) A tulajdonosoknak nem kell többé
a saját értékítéletükre hagyatkozniuk ahhoz, hogy megállapítsák, jól teljesít-e
csapatuk, vagy hogy biztonságban van-e a befektetésük. A számokat minden hétfőn
reggel az íróasztalukra csúsztathatják, vagy akár vasárnap este is elküldhetik
a mobiltelefonjukra vagy az iPadjükre. A menedzserek minden egyes edzés után
kifüggeszthetik az öltöző ajtajára, hogy melyik játékos mennyit futott. (..) A
mindent látó szem mindig figyel.” (Nem biztos, hogy a játékosok is maradéktalanul
örülnek ennek. – OP)
A számok
forradalma a labdarúgás működtetésében, s e könyv rendeltetése:
„A labdarúgás bizonyos szempontból olyan, mint egy vallás: régi megfigyelés,
hogy ahhoz, hogy valaki szakértővé válhasson, megfelelő helyre kell születnie,
és fiatal korától kezdve részt kell vennie az adott vallás szertartásaiban. A
labdarúgásnak is megvannak a maga hitvallásai, a dogmái, a szurkolótársak
gyülekezete, a gyónások, a kötelező viselet, a misebor megfelelője, az éneklés
és a többi. Ha az adatok révén bárki szakértővé válhat, és rendelkezhet
megalapozott véleménnyel, akkor azok, akiket hagyományos módon kereszteltek
meg, szükségszerűen veszítenek a hatalmukból, kevésbé lesznek különlegesek, és
egyre gyakrabban vonják kétségbe a szakértelmüket. Végül az is kiderülhet, hogy
tévednek, és minél többször bizonyosodik be, hogy tévednek, annál kisebb lesz a
hatalmuk. Ha ők a papok és a pápisták, akkor nekünk, a Számháború szerzőinek az
a szerepünk, hogy rávegyük őket a tekintélyrombolás és a számok forradalmának
elfogadására.” (Egyház, amint írják, vagy inkább törzsi társadalmak? Ne kötözködjünk
ezen. Az viszont szinte ideális társadalomra utal, ha a hatalmasokra valóban
áll, hogy „minél többször bizonyosodik be, hogy tévednek, annál kisebb lesz a
hatalmuk”. Ilyet szeretnénk mi is! – OP)
A ’ritka csodák’ eloszlási törvénye: Mivel „A gól a futball
ritka csodája”, a szerzők „kis számok törvénye” névvel előhúzzák az ilyen eloszlás
jellemző törvényét, a Poisson-eloszlást. Anderson annak gazdasági jelentőségét
mutatta be A hosszú farok c. könyvében. „Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ami
értelmetlennek és véletlenszerűnek tűnt, annak valójában megjósolható mintázata
van. (…) A ritka és valószínűtlen esemény teljességgel megjósolhatóvá válik; pontosan
tudjuk, hányszor fog bekövetkezni. A véletlenben van logika, ahogyan Cruyff
mondta.
A statisztikusok számos ritka eseményre alkalmazták Poisson
képletét: légitámadások Londonban a második világháború alatt, közlekedési
balesetek gyakorisága, radioaktív bomlás és így tovább. De mit jelent mindez a
futball szempontjából? Nos, akárcsak a lórúgások (a gondolatmenet itt egy lovassági
baleseti statisztikából indult – OP), a német bombázások és a radioaktív bomlás
gyakorisága, a gólok is ritkák – hogy mennyire, arról később ejtünk majd szót
–, de következetesen ismétlődnek, és függetlenek egymástól. Első megközelítésben mindegyik gól
véletlennek tűnik. Egyenként megjósolhatatlanok. Ez teszi olyan izgalmassá őket.
Ha viszont a meccsenkénti gólátlagot vesszük, és alkalmazzuk rá Poisson
képletét, akkor megjósolhatjuk, hogy az elmúlt tizenhét évben hány találkozó
végződött gól nélküli döntetlennel, hány meccsen született egy gól, hányon
kettő – és így tovább. Semmit nem kell
tudnunk a felállásokról, a taktikáról, a kezdő csapatokról, a sérülésekről, a
menedzserekről vagy a szurkolókról – egyikről sem – ahhoz, hogy lássuk, a
góllövésben van rendszer. Lehet, hogy
a foci véletlenszerű, de megjósolható. Ez a megjósolhatóság azt jelenti,
hogy tudjuk, a Premier League következő szezonjában nagyjából harminc találkozó
ér véget gól nélkül, hetvenen csak egyetlen gól születik, kilencvenöt meccsen
összesen kettő, nyolcvanon három, ötvenötön négy, és ötven igazán izgalmas
mérkőzésen öt vagy annál több gólt láthatnak majd a nézők.” (Kiemelések tőlem. Az
egésznek van azonban egy gyengéje -– ugyanaz, mint a tőzsdei befektetési
stratégiák egyik fő iskolájának, az ún. technikai elemzésnek. Ez abban áll,
hogy a múlt adataiból következtet a jövőre, ami valójában azt a feltevést
hordja magában, hogy a vizsgált dolgot generáló alapvető törvényszerűségek lényegében
változatlanok maradnak. Ezt nevezik a tőzsdei elemzés világában történelmi
volatilitásnak. Aligha kell itt ragoznunk, mit tettek e volatilitással az olyan
gyökeres változások, mint a kereskedési rendszerek tökéletes átalakítása – a
nyílt kikiáltásostól az egymással kereskedő számítógépekig –, vagy épp a piacok
globalizációja. – OP)
A nagy számok törvénye: Futballmeccsek nagyon meglepő
eredményeiből felhozott példák után jön a következtetés: „Ritkák és
csodálatosak az ilyen eredmények, de korántsem egyedülállóak, és nyilvánvalóan
nem isteni közbeavatkozásnak köszönhetőek. (…) Végeredményeket tartalmazó
táblázataink azt mutatják, mennyire ritkák ezek az események, de az, hogy
egyáltalán előfordulnak, a nagy számok törvényének köszönhető, amelyet egy
svájci statisztikus, Jacob Bernoulli határozott meg. Bernoulli alapfeltevése ez
volt: ha elég hosszú ideig csinálsz valamit, minden lehetséges végkimenetel elő
fog fordulni.” (Már megint szegény ló elé fogták a szekeret: persze, hogy az
esemény létrejötte nem a statisztikai törvénynek köszönhető! Bernoullit és
társait épp az különbözteti meg e tekintetben a Tervezőtől, hogy a törvényeik
nem teremtik az eseményeket, hanem csak leírják az előfordulásuk meghatározó
törvényszerűségeit. Ettől viszont még igaz, hogy a nagy számok törvénye szerint
majdhogynem a kapanyél is rúghat gólt, ha eleget próbálkozik. És igaz, amit a
továbbiakban a véletlenekről, a statisztikákról, és az azokra támaszkodó
következtetésekről mondanak. – OP)
A fogadóirodák működése a véletlenre épül. Ha a meccsek
végkimenetele megjósolható lenne, senki nem fogadna. (Amint a tőzsdén sem
kötnének spekulatív üzletet, ha tudható lenne, hogyan alakul a továbbiakban az
árfolyam. – OP) Ugyanakkor bizonyos tényezőket – forma, sérülések stb. – lehet
tudni előre. Ezeken az információkon alapulnak az oddsok, és ezek teszik
általában esélyesebbé az egyik csapatot a másiknál. Ezek az oddsok elárulnak
valamit a sportban jelen lévő véletlenekről és a megjósolhatóságról. Minél
alacsonyabb az odds, annál nagyobb balszerencse kell ahhoz, hogy az esélyesebb
csapat kikapjon, ellenfelének pedig annál nagyobb mázlira van szüksége a
győzelemhez. Amikor két csapat hasonló minőséget képvisel, akkor a szerencse és
a pillanatnyi forma dönti el a párharcot, és a fogadóirodák szemében a két
csapat győzelmi esélyei megegyeznek.” „Ebből kiindulva megvizsgáltuk az
oddsokat a fociban és más sportokban, hogy megállapítsuk, a különböző sportok
mennyire függnek a véletlenektől.” (A megállapítások természetesen itt
olvashatók. – OP)
Már az asztrofizikusok is itt kutakodnak:
„Néhány évvel ezelőtt két asztrofizikus – Gerald Skinner, a
University of Maryland, illetve Guy Freeman, a Warwick University tanára –
szintén érdeklődni kezdett a mérkőzések végkimenetele iránt. Némi algebra és
egy bonyolult, Bayes-statisztika névre hallgató módszer segítségével nekiálltak
meghatározni, hogy a nagyobb játéktudással rendelkező csapat milyen gyakran győz
egy focimeccsen. Vagy megfordítva: milyen gyakran viszi el a
"rosszabb" csapat a győzelemért járó pontokat. Arra jutottak –
megvizsgálva az 1938 és 2006 között lejátszott világbajnoki mérkőzéseket –,
hogy, hacsak az egyik fél nem aratott három- vagy négygólos győzelmet, nagyon
nehéz megállapítani, hogy a jobb csapat győzött-e. Ezután Skinner és Freeman
még egy lépéssel továbbment. Ki akarták deríteni, mekkora a valószínűsége annak,
hogy egy meccs végeredménye hűen tükrözi a két fél játéktudását.”
A futball a késleltetett kielégülés sportja. A kiindulás itt
ismét, hogy „A futballt gólra játsszák, nem szépségre." A szerzők megvizsgálták
a legnépszerűbb labdajátékokat, milyen sűrűek a gólok ill. azok megfelelői a
meccseken. „Aligha lep meg bárkit is, hogy a fociban esik a legkevesebb gól a
csapatsportok közül. Az arányok azonban megdöbbentőek. Amint az időfaktort is
figyelembe vesszük, azonnal nyilvánvalóvá válik, miben rejlik a foci zsenialitása:
képes mind a szurkolókat, mind a játékosokat rávenni, hogy hosszasan
várakozzanak a jutalomra. Az amerikai futballban átlagosan kilencpercenként
szereznek pontot; a rögbiben tizenkét és fél percenként, a hokiban huszonkét
percenként. A fociban egy csapat átlagosan hatvankilenc percenként szerez gólt.
A futball a késleltetett kielégülés sportja. Valamint az elképesztő
hatástalanságé. (..) Egyetlen más sport sem követel ekkora erőfeszítést egy
csapattól, mielőtt bármi olyasmi is történne, ami számít. Ez teszi olyan
különlegessé a focit, ez teszi a focit azzá, ami. Olyan sok erőfeszítést kell
tenni a gólszerzésért, hogy minden egyes gólt egy kicsivel jobban ünneplünk, és
egy kicsivel többet jelent. Ezért olyan izgalmas ez a játék. Mert egyetlen gól a
mérkőzés bármely szakaszában eldöntheti, ki győz, és ki veszít, ki megy a
mennybe, és ki a pokolba. A gól a futball csodája, amely csak ritkán és
vonakodva mutatkozik.”
Az elemzések és következtetések célkeresztjébe kerül a
továbbiakban egyebek közt ϴ A tanult alapértékek megjelenése a focista
játékstílusában ϴ A meg nem történt cselekvésekből levont hibás következtetések
és téves értékítéletek szerepe a futballban ϴ A labdabirtoklás mint stratégia,
és mire lehet jutni vele ϴ Gerillafutball ϴ Intelligens futball
Quo vadis, Domine? A gondolatmenet záró futamaiból: „Amit most
tudunk, bepillantást nyújthat abba, hová fog vezetni az analitikus reformáció
az elkövetkező évtizedben. Ez a mi előrejelzésünk arról az útról, amelyen a
futball és a benne dolgozók végig fognak menni a következő tíz évben.” (Milyen
sokatmondó, a kemény valóságot leleplező kifejezés itt ez „a benne dolgozók”! Az
ember az örömért játszik, viszont a pénzért, vagy más hasonlóan fontos javakért
dolgozik. – OP)
Itt tíz jóslat következik, egy-egy rövid állítás alapos
magyarázattal. Izgalmasak, gondolatébresztőek, akár az egész könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése