Akadémiai Kiadó, 2016
Dr Osman Péter
ismertetése
Kiváló, igen tanulságos
vádirat, rengeteg hasznos tudás felsorakoztatásával, a hatását minden bizonnyal
jelentősen növelő, megragadó, szenvedélyes előadással és sodró lendülettel. Szerzője
elismert tudós, magasan a hivatalosan elfogadott tudomány hierarchiájában.
Molekuláris biológus, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi
Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Rövid szakmai önéletrajza:
http://web.med.u-szeged.hu/mdbio/hun/munkatarsak/CV-k/BZs-CV.html
Könyvét a tartalmában
szakmailag is kétségkívül kompetens kiadója a következőkkel ajánlja:
„Korunk talán
legjellemzőbb sajátsága a tudomány nagy ívű szárnyalása. A fizika a négy
alapvető erő egyesítésén fáradozik, a biológia az emberi DNS és agy rejtelmeit
kutatja, az orvostudomány pedig kezdi megérteni a fontosabb betegségek biológiai
hátterét, s egyre sikeresebb ezek gyógyításában is. A modern orvostudomány
paradigmaváltás előtt áll, a molekuláris biológia technológiái alapvetően új
lehetőségekkel kecsegtetnek mind a diagnosztika, a prevenció és a terápia
tekintetében.
Az autentikus tudományok
mellett azonban él és virul egy párhuzamos árnyékvilág, az áltudományok
hatalmas birodalma. Sokan az íriszből olvassák ki a betegségeinket, mások végtelen
hígítású oldatokkal, mágneses paplanokkal, lúgosítással, valamint nem létező
energiamezők egyensúlyba hozásával gyógyítanak. Másrészről, táplálkozásguruk
bódítják a népet bizonyítatlan tanokon alapuló elképzeléseikkel és
termékeikkel. A tudományalapú gyógyítás presztízse soha nem látott mélységek
felé zuhan, míg az alternatív gyógyítás népszerűsége egyre emelkedő dinamikát
mutat.
Érdekes módon nem az
átverésekből profitálók, hanem maguk az átvertek védelmezik legvehemensebben a
hatástalan terápiákat és az igazolatlan hatású diétákat. A szerző a tőle megszokott
közvetlen, kissé csipkelődő, néhol kemény, máskor pedig fanyar humorú
stílusában igyekszik feltárni a tényeket, bízva abban, hogy sokan elolvassák és
elgondolkodnak az érveken.”
Mi itt, más
diszciplínákon felnőtt emberként, aki megtanulta, hogy minden tételnek,
állításnak keresse a színét és visszáját, továbbá annak értelmezési
tartományát, megpróbáljuk kissé ezt tenni az itt mondottakkal. Kezdjük azonban
azzal: nagyon sok vitathatatlan igazság van benne, amelyhez mindenkinek
tartania kellene magát. Sok csalódástól és veszteségtől óvhatnak meg a kritikái
és figyelmeztetései. Az egyik legsarkosabb, amely a kötet egyik mottója is lehet:
„Igazán veszélyesek a komoly betegségek
álgyógymódjai, főként, amit a hagyományos gyógyítás helyett alkalmaznak.”
(Minden kiemelés tőlem – OP)
A megközelítésünk egyik
kiindulása a tény, hogy az ember a mindenség egyik legbonyolultabb rendszere –
bonyolultságban talán csak a világegyetem szerkezete és a globális társadalom
tesz túl rajta. Vezérlőrendszerünknek csupán egyik része a központi idegrendszer,
amelyet nagyjából tízmilliárd neuron alkot, azokat pedig úgy két nagyságrenddel
nagyobb számú összeköttetés fog össze igen szövevényes hálózattá. Még sokkal bonyolultabbá
teszi az egészet, hogy van ezzel részben párhuzamos, részben kölcsönösen összefonódó
más, biokémiai anyagokkal működő vezérlőrendszerünk is, és van valamink, ami
mindezekkel összekapcsolódik és beleavatkozik a működésükbe, s amivel
egyedülállóak vagyunk az élővilágban. Ez dióhéjban úgy összegezhető, hogy a
szervezetünk működését erőteljesen képesek befolyásolni a pszichés
mechanizmusaink, azokra viszont jelentősen hathatnak a külvilágból érkező információk,
e külvilág felé pedig exponenciálisan nő a kitettségünk. Ez a növekedés részben
abból származik, hogy exponenciálisan nőnek a hálózatok, amelyekkel
akarva-akaratlan érintkezünk, s amelyekből egyre inkább dőlnek ránk a
legkülönfélébb információk, részben abból, hogy önkéntelenül, sőt olykor a jobb
belátásunk ellenére is nő az igényünk eme információs Kánaán élvezetére, kiaknázására,
s a félelmünk, hogy ott valami fontosról lemaradunk.
Mindezt a ’Nagy
Hamlet-sejtés’ felvezetésére hoztuk fel, és annak indoklására, hogy érdemes azt
szem előtt tartani, midőn a gyógyászat működésének elemzését követjük, hiszen
mindennemű gyógyászatnak meg kell küzdenie az emberi szervezet bonyolult
voltával, rendszerszintű működésének ma még sokban nem eléggé ismert részleteivel.
A ’Nagy Hamlet-sejtés’ pedig természetesen: „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem, bölcselmetek álmodni
képes.” A tudomány nagy felfedezései, amelyek új világokat nyitottak meg a
szubatomitól a világegyetem objektumaiig és szerkezetéig, s úgyszintén az élet
működésében, eddig rendre igazolták, hogy a sejtés alighanem helytálló, Hamlet, ez a világának működését kutató ember, a lényegre
tapintott.
Nézzük tehát a könyvet, helyenként
kis feleselgetésben annak állításaival.
A helyzetkép részeként megkapó ellentétpárral indít, amelynek második
fele igencsak ijesztő:
„Korunk legjellemzőbb sajátja a tudomány nagy ívű szárnyalása. A
tudásunk több területen akkora léptékű paradigmaváltás küszöbén áll, melyre még
nem volt eddig példa a történelem során. A modern fizika az anyagi világ
végső miértjeit, köztük magának a létezésnek a problémáját feszegeti. A
biológia pedig hatalmas léptekkel közeledik a DNS és az emberi agy működésének
átfogó megértése felé. Képesek vagyunk megváltoztatni az örökítőanyagunkat, sőt
már mesterséges életet is hoztunk létre, s remélhetőleg hamarosan megfejtjük a
tudat misztériumát is. A modern
orvostudomány alapvetően új lehetőségekkel kecsegtet mind a diagnosztika, mind
a prevenció és a terápia tekintetében. A molekuláris biológia új alapokra
helyezi a gyógyítást, a betegségeket számítógépes programok diagnosztizálják
majd, az új típusú terápiák pedig személyre szabottá válnak. Úgy tűnik, hogy a
fejlődés megállíthatatlan, sőt az üteme egyre gyorsuló. (Ne feszegessük,
mekkorát koppant már korábban a tudomány, midőn elhitte magának, hogy eljutott
a végső miértek és az átfogó megértés
küszöbére. Ami pedig a tudat misztériumának megfejtését illeti, az csodás cél,
ám nagyon úgy néz ki, hogy az ember egyelőre a maga teremtette számítógépek
működését sem képes minden belső részletre, összefüggésre és azok összes
kihatására kiterjedően átlátni. És mi lesz akkor, ha az emberi agyat szervesen
összekapcsolják az őt támogató, kiegészítő, felturbózó eszközökkel és technológiákkal?
Ha a szervezetünk más részeit is bionikával erősítjük? Mi lesz, ha átlépünk
abba a világba, amelyet Ray Kurzweil A szingularitás küszöbén c. művében
felvázol? [l. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2013/5. sz.] – OP)
Az autentikus tudományok és a racionalizmus
mellett azonban él és virul egy párhuzamos árnyékvilág, babonák, ezotéria,
téveszmék, hitszerű gondolkodás és áltudományok formájában. Konspirációs teóriák szövik át az előítéletes
gyűlölségek terebélyes szövetét, s hazugságok viselik a hitelesség gúnyáját. Ma
nem csupán a tudomány és az értelem, hanem egyidejűleg az irracionalizmus
korszakában is élünk. Sokan, akik a
tudományos és a technológiai forradalom bűvöletében élünk, el sem tudjuk
képzelni, hogy e két világ vetélkedésében a tudás marad majd alul a
miszticizmussal szemben, pedig ez is egy lehetséges forgatókönyv.”
„A tudománnyal és a modern gyógyítással szemben a közhangulat rendkívül
ellenséges. Sajnos, a probléma még ennél is mélyebb gyökerű, maga a
racionális és a tényeken alapuló gondolkodás népszerűtlen széles tömegek
körében. Az alternatív orvoslás
népszerűsége viszont soha nem látott magaslatokban szárnyal.” A „köz”-ön az istendta népet értve, érdemes
kissé elgondolkodni a miérten, mert ez valamelyes magyarázattal szolgálhat az
itt mondottak második részére. Az említett közhangulatot, legalább is a köz nagy részében, minden bizonnyal kettős
frusztráció formálja. Az egyik a tudományhoz és annak gyógyászati,
egészség-megőrzési képességéhez kötődik. A természetéből következően
szenzációhajhász média az előrelépésekről, új eredményekről szóló hírekkel felcsigázza
az elvárásokat, s így még nagyobb a csalódottság és harag a tudománnyal szemben,
ha az ember nem kapja meg a várakozásai szerint hatékony és gyors gyógyítást,
sokszor még az akár a viszonylag banális, ám annál kínzóbb bajára sem. A másik,
hogy amikor rászorulunk, magunk vagy nekünk fontos mieink révén a gyógyításra, igen
sokan azt olyan minőségben kapják – még ha gyakran a gyógyító által nem
befolyásolható tényezők miatt is –, ami ha ellenségessé nem, ám igencsak haragossá
tesz. Ezt a frusztrációt, nemritkán haragot, nagyban erősítheti, hogy a
gyógyászat már nyíltan is kettészakadt: ami mindenkinek jár (klasszikus mondás:
„jár, de nem jut!”), és amihez azok jutnak hozzá, akik képesek megfizetni. E
kettős frusztrációnak pedig már egyenes következménye, hogy a jól segítő
alternatívaként kínált lehetőségek felé fordulunk, vagy egyszerűen csak az új
remény felé, ahol még nem ért csalódás. Erre visz a Hamlet-sejtés is, hiszen hátha
csak a ’hivatalosak’ bölcselme nem fogta még fel az utóbbiak gyógyító képességeit.
„A bizonyítatlan
módszerek közvetlenül is veszélyeztethetik az egészséget, de leggyakrabban
azzal okoznak kárt, ha a betegek ezeket választják a hatásos terápiák helyett. A rossz döntéshez nem feltétlenül szükséges
egy gátlástalan sarlatán tevékenysége, elegendő, ha téves hiedelmeknek
engedelmeskedünk. Ezek a hiedelmek sajnos szabadon terjedhetnek az interneten
és a médián keresztül.” Boldogkői professzor itt korunk egyik különösen
veszélyes alapproblémájára mutat rá: a modern teremtvény, a szólásszabadság, a
teremtője, az ember ellen fordul, és így mindenféle kártékony hiedelmek és
nézetek szabadon terjedhetnek. Védekezni ez ellen legfeljebb a megtévesztést
tiltó jogszabályok segítségével lehetne, ám az ilyesfajta nyílt és burkolt
reklámok áradata mutatja, hogy a gyakorlatban valamiért ez aligha működik.
Helyzetkép - Különösen elgondolkodtató: „A
gyógyításban az orvosok hivatottak a tudomány képviseletére, de többen közülük
átpártoltak a szemfényvesztők táborába. Érdemes lenne tisztázni, vajon az
ismerethiány vagy az anyagi indokok tolták őket oda, mert az oktatáson lehetne
javítani, a kapzsiságon viszont nem nagyon. A
média is zömmel a sarlatánság pártjára állt, a fejlett világ törvénykezése
pedig megértően viszonyul mindehhez mondván, hogy nem ártalmas. A hazai
egyetemek pedig sorra fogadják magukba az áltudományt, mely ezzel megszerzi
legalitása legértékesebb pecsétjét.” Nos, kapzsiság:
tény, hogy a már szinte mindenben monetarizált világunkban majd’ minden arra
sarkalja az embereket, hogy a pénz és az azon megvehető jólét nem is csak a
legfőbb jó, de meghatározó jelentőségű státusszimbólum is. Még így is „térdre,
imához!”, ha beletörődünk, hogy a kapzsiságon nem lehet javítani. A média
viselkedése viszont természetes: a szenzáció az árucikke, azt pedig nem a
hagyományos orvoslás tisztes működésében, hanem a meglepőben, váratlanban,
„forradalmiban” találja meg, ha az „nem is igaz, de elhiszik és megveszik”. Az
egyetemek hozzáállásában pedig talán a hasznos, előrevivő nyitottság is
felfedezhető.
Boldogkői professzor írja e
könyvéről: „E könyv stílusa
nem a tudomány szokványos szabatos nyelvezetét követi, hanem annál jóval
lazább, kissé csipkelődő, néhol kemény, máskor pedig fanyar humorral vegyített.
Fontosnak tartom ugyanis, hogy azok is elolvassák az írottakat, akik
szakkönyvet eddig még soha nem fogtak a kezükbe. Emiatt az irodalomjegyzék sem
tudományos precizitással készült. Fontosnak tartom tisztázni, hogy nem
személyek, hanem káros eszmék ellen harcolok. Egy eszme persze rendszerint nem
választható szét élesen az azt valló személytől. Egy tévhittel rendelkező
embert azonban nem tartok eredendően butának. Én magam is fokozatosan próbálok
megszabadulni téveszméimtől, de még távolról sem értem e folyamat végére.”
Alternatív orvoslás – a Bevezetőből: „A tudományos módszer egy
rendkívül egyszerű princípiumon nyugszik, amely így szól: a világ pusztán
gondolati úton nem ismerhető meg, kísérletekkel és megfigyelésekkel
szerezhetünk csak megbízható tudást. Az alternatív gyógyászat nem fogadja el
ezt az alapelvet, ehelyett évezredes népi bölcsességre, hitszerű ismeretek bizonyosságára
és alapító atyák kinyilatkoztatásaira hivatkozik. Az alternatív medicina nem
ismeri el a tudományos alapú gyógyítás kizárólagosságát (de hiszen ha elismerné,
azzal megsemmisítené önmagát! – OP) sőt, gyakran még riválisa létjogosultságát
is tagadja. A hiszékeny laikusok
könnyebben felfogják a megnyerő modorú kuruzslók egyszerű magyarázatait, mint a
tudomány érthetetlen szövegét, amit a várólistás sorra kerülés szűkre szabott
perceiben az orvos meg sem próbál lefordítani. Senki nem szereti a rossz
híreket, ezért szívesebben fordulunk a garantáltan jó hírekkel szolgálókhoz, ha
baj van.” Enyhe túlzás: senki sem annyira agyilag zokni, hogy pusztán a
garantált jó hírért menjen az alternatív gyógyítóhoz. Vagy valamiért már
megszületett benne a bizalom iránta – erre vezethette akár másnak a számára
kompetens véleménye, jó tapasztalata is –, vagy olyan kilátástalan helyzetbe
került a hagyományos gyógyászatban, hogy ezért keres új reményt.
„Különféle gyógyító
irányzatok bontottak nemrégiben zászlót: savval és mérgekkel telített testek,
vitaminhiányban szenvedő, zsírégetésre váró szervezetek és megtisztulásra váró
elmék az új filozófiák célpontjai. A lényeg persze nem a szellemi nevelés,
hiszen itt a XXI. században már szégyellni való áltudásról van szó, hanem
bizonyos porok és tabletták piaci forgalmának felpörgetése. A kapitalizmus logikája idevágó törvények és
azok szigorú betartatása nélkül sajnos zabolátlanul pörög.” Való igaz, az
üzlet és benne az azt szolgáló marketing egyik klasszikus fogása az új kereslet
megteremtése és kielégítése. Boldogkői professzor itt korunk egyik nagy
ellentmondására mutat rá: a modern társadalmak a szabadversenyen alapuló
piacgazdaságot választották működésük alapjául, aminek egyik sarokköve, hogy a piaci
szereplők tevékenysége, kínálata csak különösen indokoltan korlátozható, és
kizárólag a jogalkotás teremtette, szigorú szabályokkal körülírt eszközökkel. A
rabló itt mindig a pandúr előtt jár, hiszen elég olyan portékával piacra
lépnie, amelyre nem vonatkoznak a meglévő tilalmak és korlátozások, s máris az
egész jogrend az ő ’versenyszabadságát’ védi. Általános fékként szolgálhatna a
fogyasztók megtévesztésének tilalma, ám azt – ne itt kutassuk miért – jól
láthatóan többnyire nem érvényesítik. Így tolják naponta a csodaszerek és -kütyük
reklámjait a tudatunk alá azzal, hogy többet használnak kínzó nyavalyáinkra,
mint az egész orvostudomány. Pl., egy konkrét reklámból idézve, ha egyik
lábunkra felcsatoljuk a varázskütyüt, többé másra nem lesz szükségünk, beleértve a gyógyszereket is.
Ami pedig a célközönséget
illeti, nos, ha csak a tévénél maradunk, ahol napi műsorokban a betelefonálókat
percenként sokszáz forintért látók és egyéb szakemberek szabadítják meg a rájuk
telepedett ártó szellemektől, a reájuk „tett” „rontástól” és hasonló hatású
„átkoktól”, hoznak rájuk napokon belül biztos pénzözönt eredményező szerencsét,
vagy tesznek a kedvükért másra szerelmi varázslatot – hogyan ne mondhatnánk,
hogy ha még ezeket is el lehet, adni, akkor mindent el lehet, csak elegendő
meggyőző erőt állítsanak mögé.
Az egész piac működési
mechanizmusa, beleértve a varázsszerekét és -módszerekét is, úgy tűnik, néhány sarokpontban
összegezhető. Kiindulás lehet Einstein híres kijelentése: "Két dolog
végtelen: az univerzum és az emberi ostobaság - bár az előbbiben nem vagyok
biztos.” Ehhez ma már újabb végtelen és majdhogynem határtalan csatlakozik: a
ránk zúdított információk és üzenetek tömege, bennük az eladásösztönző reklámokkal.
További sarokpont a régi szabály: amíg verebek vannak, a lócitromra is mindig
lesz kereslet. Hozzá az új tudás: megfelelő kommunikációs technikákkal a
meglévő nyersanyagból a verebek tömege mindig növelhető, de legalább is
fenntartható.
Közveszélyes trükközés a szavakkal „E jelentős pénztömeget mozgató területen manapság
új ambíciók keletkeztek, bezsebelni a valóban hatékony orvostudomány
eredményeit. A trükk egyszerű, karon fogjuk a jó öreg ortodox medicinát, s
siker esetén együtt állunk ki a rivaldafénybe, a kudarcot pedig rákenjük,
hiszen az nyilván a másik fél hibája. E vadonatúj megközelítés neve integratív
medicina (IM)” – Szegény pandúr, akinek ezt kell leállítania, vajon hogyan
teheti e szabad világban?
„A nyugati gyógyászat ellenfelei”
ezzel az alcímmel folytatódik a gondolatmenet. Elgondolkodtató felvetése „A
különféle téveszmék virágzása a modern tudomány korában meghökkentő
paradoxonnak tűnik. Noha egyre többet
tudunk a természetről, a társadalomról és magáról az emberi gondolkodásról, mai
világunk mégis tele van mindenféle tudománytalan elképzelésekkel az
ártalmatlan asztrológiától kezdve a különféle irracionális hiedelmeken át a
gyakran az egészséget is veszélyeztető áltudományokig.” Az indítékokról Boldogkői
professzor vázlatos pszichológiai és szociológiai magyarázatokkal szolgál, majd
következik A nyugati orvoslás kritikája. Innen egy rövid, fontos részt
emelünk ki: „Alternatív természettudomány nem létezik. E tény egyszerű oka az,
hogy a tudomány a valóság megismerésével foglalkozik, valóságból pedig csupán
egyetlen létezik. Kivétel a fenti szabály alól az alternatív orvoslás, amely
nem alkalmazza a tudományos bizonyítás kritériumait. Vajon miért éppen a gyógyítás tudományának akadt vetélytársa? A válasz
pofonegyszerű: biznisz van a dologban.” Az első két mondat nagyon is valódi
problémát idéz fel: miközben maradéktalanul igaz, hogy „valóságból csupán
egyetlen létezik”, nagy kérdés, hogy ténylegesen mennyit ismerünk abból, s
ezzel szemben a teljesség mekkora hányadát véljük
ismerni. A tudomány történetében sokszor esett meg, hogy az új eredmények az
addigi ismereteinket egy nagyobb, ám még mindig távolról sem teljes egész egyik
részeként mutatták meg. Hivatkozhatunk itt is a Nagy Hamlet-sejtésre: a valódi
tudományokban is bekövetkezhet, hogy az addigi ismereteink fölött megjelenik
olyan új, fejlettebb tudás, amely nem érvényteleníti ugyan az addigiakat, de
korlátozza az érvényességi tartományukat, és azok mellett/felett új működési
módjait mutatja meg a világnak. A matematika és a modern fizika az ilyen csodák
egyre bővülő birodalmai, és az élettudományok körében is rendre nyílnak meg új
világok, fedezi fel a tudomány az élet működésének addig váratlan, új
mechanizmusait.
A harmadik mondat
kérdésére adott válasz viszont tökéletes, különösképp, hogy másutt Boldogkői
professzor maga is rámutat: a gyógyulás reményében mindenki megfizet mindent,
amit csak képes – ez teszi különösen nagy biznisszé ezt a műfajt.
Preventív szűrés, de hogyan? „Sajnos az áltudomány gyakran bekéredzkedik a
tudományos lapok hasábjaira. Ezek kiszűrésére jöttek létre az ún.
szisztematikus és metaanalízisek, melyek nem eredeti kísérletekről szólnak,
hanem a már publikáltakat összegzik. E
vizsgálatok nem nézik a konklúziót, csak azt, hogy megfelelő sztenderdek
alapján végezték-e a kutatást. Ha nem, kirakják az adott cikk szűrét a
további elemzések közül. Ráadásul a bennmaradó anyagok összegzett mintaszáma
alapján megbízhatóbb következtetésekre jutnak, mint az egyedi munkák. E módszer
óriási csapásnak bizonyult az alternatív orvoslás számára, lényegében
kigyomlálta őket a tudomány kertjéből.” Nos, a „megfelelő szenderdek” – ebben
az a kritikus, hogy kik, hogyan döntenek róluk, s mennyire képesek biztosan és
„sine ira et studio” (valamint szakmai és netán egyéb elfogultság nélkül) megkülönböztetni
az újdonságot a tévedéstől és a sarlatánságtól. Ilyenkor elkerülhetetlenül
feltolul a kérdés: Hány találmány született téves szakmai előítéletek
leküzdéséből, és mi lett volna belőlük, ha a fejlesztést előre engedélyeztetni
kellett volna egy, a hivatalos tudomány képviselőiből álló zsűrivel?
„A telihold végtelenre hígított
fénye – homeopátia” – kiváló alcím, benne Boldogkői professzor egész
véleménye e gyógymódról! Ezzel a fejezettel kezdődik a kötet első, Alternatív
Gyógyítás c. része, amely széles áttekintést ad ezekről az
irányzatokról. módszerekről.
„A homeopátia az alternatív gyógyászat királynője, lévén annak
legismertebb és egyben legvitatottabb válfaja. E módszer elvi és gyakorlati
alapjait Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos és gyógyszerész fektette le
több mint kétszáz évvel ezelőtt. (...) Az alapító atya az általa kidolgozott
gyógymód három alapelvét (a hasonlóság, a gyógyszervizsgálat és az
energetizálás) különítette el, de valójában e módszer ennél több princípiumon
nyugszik. Nézzük ezt a kibővített listát szép sorjában.” Itt ebből csupán a
címszavak közül emelünk ki, pár hozzájuk tartozó idézettel.
„A hasonlóság elve” Az igen alapos és átfogó kritikai elemzésből pár
önmagában is sokat mondó részt emelünk ki: Ø Boldogkői professzor elmondja,
hogyan talált rá a homeopátia megalkotója e gyógymódjára, melyek voltak ebben a
nagy módszertani tévedések és hibák, s hogy „a »kutyaharapást szőrivel« logikán
alapuló koncepció képezi a homeopátia első számú princípiumát.” Továbbá, „A
homeopátiás módszerek esetében viszont semmilyen biológiai mechanizmust nem
tudunk említeni, ami annak feltételezett működőképességét magyarázná.” A
homeopátia felemelkedéséről pedig, ami nélkül az ma sem létezne: „A homeopátia
előnye kora drasztikus orvosi beavatkozásaival szemben az ártalmatlansága volt.
Ez a korabeli gyógyászatban valóban fontos erénynek számított, hiszen a főáramú
orvoslás kifejezetten veszélyeztette az egészséget, ráadásul – a homeopátiához
hasonlóan – áltudományos megközelítéseket alkalmazott.”
„Minimum elv” – ennél már valóban
az ész megáll, és egyhelyben zokog. Íme: „A homeopátia azon alapelve, hogy egy
készítményben minél alacsonyabb a »hatóanyag”«-tartalom, annál hatásosabb, még
az előzőeknél is meghökkentőbb. Az eredeti anyagot hígítani kell, melynek
lépései rendszerint tízszeresek (D), vagy gyakrabban százszorosak (C), a
hígítások száma pedig változó, például a tipikusan alkalmazott C200 kétszáz
egymást követő százszoros hígítással elkészített homeopátiás »gyógyszert«
jelöl. Minél nagyobb a hígítás mértéke és lépéseinek száma, annál magasabb
tehát a szer potenciája, más szóval az erőssége – legalábbis Hahnemann és
követői szerint. Mivel a nagy hígítású
készítmények a »legveszélyesebbek«, ezért ezeket kizárólag szakemberek írhatják
fel a páciensek részére. Létezik
C100000-es hígítás is, ami matematikailag nem más, mint 100100000-en.”
És lesz még rosszabb is:
„Vízmemória”
„A túl nagy hígítások okozta ellentmondás feloldására a homeopátia jelenkori hívei
a víz memóriáját hívják segítségül. Állításaik szerint ugyanis a gyógyító
hatást valójában nem is maga a hatóanyag váltja ki, hanem az oldószer
(rendszerint víz), amely memórianyomként őrzi a hatóanyag emlékét.” A Nagy
Hamlet-sejtés alapján ez tökéletesen ugyan nem zárható ki, ám az eléggé fejlett
ismereteink alapján a valószínűsége kábé annyi, mint hogy Bodri kutya bejön, és
mézes kamillateát főz nekünk, hozzá kuglófot is süt. Részletes cáfolattal pedig
a könyv szolgál, beleértve azt is, hogy milyen hajmeresztő őrültségekkel mernek
egyesek előállni, mások pedig hogyan trükköznek azzal, hogy a magyarázatot a
tudomány legmodernebb eredményeinek még nem teljesen feltárt vidékeihez kötik.
„Az energetizálás elve” „A
következő homeopátiás alapelv az úgynevezett potenciálás (más szóval
dinamizálás), ami nem más, mint az eredeti őstinktúra hígítása, majd ezt követő
alapos ütögetéssel történő összerázása. Nem mindegy ám, hogyan tesszük ezt:
határozott mozdulatokkal, egy-egy hígítási lépésnél tízszer kell egy rugalmas
felülethez verdesni a fiolát.” Boldogkői professzor pár elemző mondattal
mindezt úgy lövi le, mint mesterlövész az agyaggalambot, és kétség sem férhet
ahhoz, hogy igaza van.
„Ötletelés” – íme, van még
lejjebb! Részlet innen: „Manapság a legabszurdabb szimbolikákból származó
asszociációk szolgálhatnak egy feltételezett hatóanyag elméleti alapjául. Egy
süllyedő hajó utasai félelmet élnek át, ezért ha egy hajóroncsból veszünk
mintát és készítünk belőle homeopátiás szert, az kiválóan alkalmas lesz a pánik
orvoslására – emlékezzünk: hasonlót a hasonló ellen. Hogy vajon hogyan őrzi a
hajóroncs a korabeli utasok lelkiállapotának információit, és ez az emlék
miként adódik át terápiás erővé végtelenszeres hígítást követően? Nos, e kérdés
bizony megválaszolatlan marad.”
„A bizonyítás doktrínája”
Az elmélet egyetlen igazi hitelesítője, ha kiállja a gyakorlat próbáját – amíg
a világ világ, ez így marad. Boldogkői professzor elemzése itt sem hagy
kétséget: a homeopátiának a ránézésre is őrült bizonyítási ötletek
felhozatalából jeles, a bizonyításból kiköszörülhetetlen elégtelen jár.
A többi princípiumon most
átugrunk, pedig igen gusztusos címek alatt sorakoznak – pl. „A
vitális erő elmélete”; „A személyre szabott gyógyítás elve” ; „Miazmaelmélet”;
„Holisztikus módszer”; „Az egyszerűség elve”.
„Vad ötletek” – Ha az itt
soroltak ténylegesen árult készítmények, akkor egészen bizonyos, hogy az
emberek egy része még Einstein vélekedésénél is ostobább.
„Egy kis homeopátiatörténelem”
Érdekes részlet belőle: „Jelenleg a homeopátiás szerek legnagyobb fogyasztója
India. E gyógyítási módszert egy erdélyi orvos honosította meg a hatalmas
országban.” Riasztó fejlemény? „Az 1970-es években a homeopátia kezdett
visszaáramlani Indiából a szülőföldje felé. Ezekre az évekre tehető a keleti
gyógyászat elterjedése is a nyugati országokban. Úgy tűnik, a kapitalizmus
nemcsak gazdagságot, hanem miszticizmus iránti igényt is teremtett a fejlett
világban.” Vajon legalább részben nem az történik-e, hogy a kapitalizmus
nemcsak gazdagságot teremtett, hanem ma is sok-sok szegényt, akik nem tudnak
hozzájutni a nyugati orvoslás jótéteményeihez?
„A homeopátia igenis működik! Vagy
mégsem?” A hatásosság vizsgálatáról. Boldogkői professzor egyebek közt
elmondja, hogy egy francia kutató, aki a HIV felfedezéséért részesült
Nobel-díjban, kiállt a homeopátia mellett, „azt állította, hogy homeopátiás
hígítást követően a víz megőrzi DNS-információ tartalmát”. Jól meg is kapja
tőle a magáét!
„Miért hiszik azt az emberek, hogy
a homeopátia hatásos?” Rövid, tanulságos fejtegetés. Benne egyebek
közt, hogy „Nem véletlenül nem kap engedélyt a hagyományos gyógyszeripar
placebo előállítására.” Ám egy megdöbbentő állítása: „Az emberi elme
szubjektíven ítéli meg a tapasztalatokat is: megjegyzi, ha az elképzelését
támogató esemény következik be, s nem vesz tudomást az azt cáfoló esetekről,
vagy hamar elfelejti azokat.” – tényleg ilyen ostobán működnénk? Ez azt is
jelentené, hogy csak igen korlátozottan tanulunk.
„Hallgatók és orvosok” „A Szegedi Tudományegyetem általam vezetett Orvosi
Biológiai Intézete misszióként vállalta a gyógyítás és az egészség témakörén
belül bujkáló téveszmék elleni küzdelmet.” Kiemelkedően fontos misszió, hiszen
a leendő szakemberek világnézetének egyik meghatározó alakítója az egyetemük. Ugyanakkor
roppant kényes, ezért kitűnő irányítást igénylő küldetés. Védekezni nagyon is
kell a téveszmék fennmaradása, még inkább azok terjedése ellen. Erre szolgál ez
a könyv is. A kritikus kérdés – ismét citálva a Nagy Hamlet-sejtést -, hogy hol
van ebben az ésszerű határ, ahol ez még nem okoz túlzott elzárkózást? A 19.
század vége felé erős meggyőződés volt tudományos körökben, hogy a fizikában az
alapvető kérdésekben már eljutottak a megismeréshez. Onnan nézve mekkora
őrültségnek vagy szélhámosságnak tűnhetett volna pl. előállni a
relativitáselmélet, a kvantummechanika tételeivel, a kvantumösszefonódás és az
arra alapozható kommunikáció lehetőségével? És az akkori orvostudománynak
felvetni a legmodernebb diagnosztikai eszközökkel elvégezhető vizsgálatok, vagy
épp a klónozás lehetőségét? Milyen fogadtatást kaptak volna a tudományos
körökben azok a távlatok, amelyeket épp most látszik sejttetni a bionika, az
emberi szervezet kiegészítése technikai eszközökkel?
Álom és a valóság „A homeopátiás készítmények és az alternatív
gyógyítás egyéb termékei óriási piaccal rendelkeznek. Nem mondhatjuk azonban
erre azt, hogy mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, hiszen hatástalan
szerekre a legtöbben nem adnánk ki egy petákot sem. A probléma az, hogy ez az
átverés nem nyilvánvaló. Az orvosok és a gyógyszerészek nem tájékoztatnak, a
tudomány képviselői és a hatóságok pedig nem lépnek fel kellő eréllyel a csalás
ellen, ezért az burjánzik. (Ez eddig a rémálom, most jön az álom – OP) Felmerül
a kérdés, hogy miért nem lehet legalább arra kötelezni a gyártót, hogy írja rá
a fiolára: »a szer hatásosságát az égvilágon semmi sem bizonyítja, sőt biztos
lehet benne a kedves fogyasztó, hogy az teljesen hatástalan«”. A valóság pedig:
„A homeopátiás szerek engedélyezését illetően az Európai Parlament és az Európa Tanács irányelve (2001) egy
egyszerűsített eljárást javasol: az alternatív gyógyászat termékeit illetően nem
szükséges a hatásosság és a biztonságosság klinikai és toxikológiai tesztelése,
ezek a szerek ezek nélkül is teljes jogú gyógyszerként regisztrálhatóak.” Ennek
láttán nyilvánvaló, hogy döbbenetes lobbyerőről tanúskodik az EU irányelv. Az
is megfordul az ember fejében, hogyan kaphatnak ezek a szerek ilyen óriási versenyelőnyt
azokkal a gyógyszerekkel szemben, amelyeket az ismeretesen kőkemény, roppant
költséges és időigényes engedélyezési eljáráson kell végigvinni, hol itt a
verseny oly szentként kezelt tisztasága? A könyv ezt követően áttekintést ad az
alternatív gyógyászat jogi státusáról számos országban. Ebből egy részlet,
hazai vonatkozással: „A homeopátia művelését illetően a különböző országokban
eltérőek a szabályozások, még az Európai Unión belül is. Vannak olyan államok,
ahol nincs szabályozva a kérdés, másutt viszont a praxishoz engedély és
végzettség is szükséges. Van, ahol a végzettség az orvosi képzés keretén belül
valósítható meg, másutt speciális tanulmányok kellenek a szükséges fokozat megszerzéséhez.
Magyarországon egy 1997- es népjóléti
miniszteri rendelet alapján csak orvosok gyógyíthatnak homeopátiával. Egyetemi
oktatóként nem tudom, sírjak-e vagy inkább nevessek, hogy a szemfényvesztés ily
magas rangot kapott.” S a lobbyerő: „Több
országban a közegészségügy fizet az ilyen kezelésekért, vagy ha nem, akkor
magánbiztosítók téríthetik meg az ezoterikus költségeket. Dániában, Franciaországban és Nagy Britanniában államilag támogatott a
homeopátia.”
Az eddig vázoltak a
homeopátiával csak egy viszonylag kicsi, ám nagyon is jellemző szeletét adják
az alternatív gyógyítás helyzetképének, és a megítélésével kapcsolatos
problematikának. Az ezt követő fejezetek az egyéb módszerek szó szerint szédületesen
széles spektrumát mutatják be – Boldogkői professzor elemzései és kritikája olvastán
megkockáztatható, hogy az árutermeléshez alkalmazott invenció és olykor netán a
szédelgés döbbenetes műveit. Hosszan-hosszan szemelgetnénk tovább is e minden
ízében, részletében izgalmas könyvből, ám sajnos semmi alternatív módszer sem
segít a lehetséges terjedelem erős tágításában. Ezért, bízva abban, hogy a
továbbiakat már az igen találó címek is jól sejttetik, már csak azok felsorakoztatására
szorítkozunk. Íme:
·
Az erő velünk
van – energiagyógyászat
·
Kínai szurkálók
– akupunktúra
·
Elhajlott
erőterek – mágnesterápia
·
Csontok
kovácsai – kiropraktika
·
A
szomszéd csontkovács – oszteopátia
·
Kézrátéttel
gyógyítók – reiki
·
Univerzális
életerők – aura- és csakragyógyászat
·
Hindu
erőterek – pránagyógyászat
·
Mindenütt
sugarak – radiesztézia
·
Távirányított
akarat – távgyógyítás (ez még a többiekhez képest is az „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” [Arany János:
Ágnes asszony] szélsőséges esete – OP)
·
Csiszolt
gyógykövek – kristálygyógyászat
·
Házam, házam,
mondd meg nékem… – feng shui
·
Misztikus
talpcsiki – reflexológia
·
A természet
patikája – gyógynövény-terápia (Ide kell a magyarázó idézet: „A fitoterápia az
alternatív medicina legnagyobb bevételt produkáló ága. Ez az a terület, ahol a
kerek perec elítélő kijelentések némileg árnyalódnak, hiszen közismert, hogy a
természet patikáját a gyógyszeripar még ma is intenzíven kutatja új hatóanyagok
felfedezésében bízva. A tudományos vizsgálatok pedig a népi gyógyászat több
felfedezettjénél mutattak ki kedvező hatást.” – OP)
·
A halál
vámszedői – alternatív rákterápiák
·
Szemben az
egészséggel – íriszdiagnosztika („Az íriszdiagnosztika azon az elgondoláson
alapul, hogy az írisz (szivárványhártya) felületén leképeződik az egész test és
a szerveink.” Hasonló leképeződést feltételez a fentebb említett reflexológia
is. Hihető magyarázattal azonban még senki nem szolgált arra, vajon a Tervező –
legyen bár az evolúció vak mestere vagy egy hiperintelligens teremtő – miért
szerelt volna ilyen kijelzőt és/vagy kapcsolótáblát, esetleg többet is, belénk.
– OP)
·
Hókuszpókusz
masinák – alternatív diagnosztikák
·
Csillagokban
az egészség – asztrológia (ismétcsak van lejjebb! – OP)
·
Sejtjeink
ősei – őssejtterápia (Az itt elmondottak is jól érzékeltetik, hogy igazából
ennek csak egy része tartozik az alternatív gyógyítás birodalmába. A róla
szóló, felettébb izgalmas ismertetést Boldogkői professzor így indítja: „Az
őssejteken alapuló terápia a regeneratív orvoslás nagy reménysége, melynek
segítségével képesek leszünk meggyógyítani számos szerzett vagy veleszületett rendellenességünket.”
Más kérdés, hogy – amint vázolja – a hiszékenység és a kétségbeesés kiaknázói
ezzel is visszaélnek. – OP)
·
Te csak ne
piszkálj az én génjeimbe! – géntechnológia (Az előző megjegyzésünk ide is
érvényes – OP)
·
Fecskendezett
halál – oltásellenesség (Önálló kis tanulmánynak is beillő elemzés a védőoltások
eredetéről, alkalmazásáról, problematikájáról, és azokról az ön- és
közveszélyes emberekről, akik elutasítják – OP)
·
A gyógyító
elme – placebohatás (A kérdések kérdése – képes-e hatni szervezetünk működésére,
s talán javítani is annak zavarait az a valami, amit pszichének hívnak? – OP)
S mindez még csak a könyv első – igaz, legterjedelmesebb – része.
A második rész címe, tárgya Táplálkozás – önmagában is hatalmas
piac. Csupán a bevezető borotvaéles elemzéséből idézünk: „A tudományos alapú
orvoslás aranykora az 1930 és 1975 közötti periódusra esett. Ebben az
időszakban fejlesztette ki fő hatóanyagait a szintetikus gyógyszerkémia, s
ekkor vezettek be számos technológiai újítást is a gyógyításban: szívműtét,
csípőprotézis, dialízis, szervátültetés stb. A hetvenes évek második felétől
azonban megtorpanás követte a nagy ívű dinamikát, kifulladt az orvostudományban
az innováció, melynek okáról megoszlanak a vélemények. A lejtmenet tendenciát
szuggeráló, csökkenő ütemű fejlesztések, a kevés új gondolat, módszer és eszköz
pesszimista hangulatot teremtettek a gyógyításban. E borúlátás generálta térbe
tört be egy az eddigiektől merőben új koncepció, mely szerint a főbb
betegségeink végső oka a táplálkozásban rejlik. Az új orvostudomány élharcosai és
követőik fennhangon hirdették a helyes étrend mindenhatóságát. Az úgynevezett
táplálkozástudomány szerint nem mindegy, mit eszünk, és persze, hogy mennyit.
Az alapelv könnyű emészthetősége, és az a hit, hogy helyes életmóddal
megelőzhetjük kórjainkat, lelkes fogadtatásra lelt nemcsak a laikusok körében,
hanem az orvostársadalomban is. A média is felkapta a témát, trendi lett az
egészségesnek vélt táplálkozás. Élelmiszerféleségek kerültek piedesztálra és szégyenpadra,
majd gyakran következett a helycsere, ugyanolyan tudományos megalapozottság
nélkül. E gondolati káosz a szélhámosok áhított terepe, megjelentek az ideát
pénzre váltó vállalkozások is: beindult a táplálkozásfilozófiák, az étrendek és
receptkönyveik, az étrend-kiegészítők, a zsírégető tapaszok és pirulák, a
méregtelenítők és egyéb hókuszpókusz termékek piaca. Nem csoda, hisz a
kapitalizmus logikája diktálja ezt. A kormányok is támogatták e »mély
tudományt«, hiszen mennyivel olcsóbb megelőzni a betegségeket – ráadásul a
választópolgárok saját pénzéből –, mint a pácienseket államilag dotált
gyógyszerekkel tömni, s kórházi ágyakon fektetni. Volt azonban a dologban egy
kis bibi. Nevezetesen, az étrendelmélet rendkívül gyenge szakmai alapokon
állt.” Ehhez csupán egy megjegyzést fűzünk. Az egészséges ill. egészségtelen,
netán veszélyes élelmiszerekről szóló, a nagyközönséget célzó figyelmeztetések,
netán riogatások mögött alighanem sokszor a piacért küzdő, egymást kiszorítani
akaró ágazatok állhatnak. A koleszterin-hisztéria fellángolása például szépen
kiütötte a sertéshúst főként a marhahúsnál olcsóbb baromfi javára. Kerülőbb út,
és a kapcsolatot is keresse, aki meri, ám tény, hogy a szivacsos
agyvelőgyulladástól felkeltett félelem a szarvasmarha ágazatot vetette vissza a
piacon, a madárinfluenza-rettegés a szárnyasokét. Fő az egészség – és a profit!
E rész fejezetei:
·
Az vagy, amit
eszel – táplálkozás és egészség
·
Kapszulázott
egészség – vitamin- és antioxidáns-terápiák
·
Az őskőkor
menüje – paleolit táplálkozás (Szépen szóló indítása: „Vegyünk górcső alá egy
népszerű étkezési bolondériát, az egyre több hívet toborzó őskőkori
táplálkozást.”, egyik szellemes alcíme pedig: „Az ősember hamar halt” – OP)
·
Vedd el
tőlünk mindennapi kenyerünket! – a glutén
·
Elhízott molekulák
– „bűnös” és „jótékony” zsírsavak (koleszterin, omega-3 zsírsavak és társaik –
OP)
·
Húsban a
betegség – vörös és feldolgozott húsok
·
Sejtjeink
átmosása – méregtelenítés
·
Globális
elsavanyodás – lúgterápia
·
Máglyára
vele! – zsírégetés
·
Betegítő
gének – genetikailag módosított szervezetek
A következő rész a reményé: A
tudományos alapú gyógyászat jövője – remélni azt kell, hogy a benne vázolt
remek fejlődés nemcsak megszületik, de mindenki számára hozzáférhetővé is lesz.
Az utolsó rész áttekintés egy ma már mindent átfogó, és minden hajdani
lovagi törvényt félresöprő hódító háborúról: Harc a médiában. („Véred kiontott
harmatával / irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” [Faludi György: Haláltánc-ballada]
– OP)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése